2018/04/01

"...nem érzem jól magam ebben a tágabb családban..."

Az alábbi írást egy nagyon kedves ismerősöm írta a facebookon. Tőle hoztam. 

Tudod Ria.... legszívesebben elvinném ezt az írásodat az ország házába, aztán egyesével eléraknám azoknak akik mindezt okozták és egyesével jóóól beledöngölném az arcukat oda az írásra az asztalukba. ...és mindez közben én magam elkeseredem, mert sajnos erről mi is jócskán tehetünk, mert hagytuk.....

Ria Szalai
"...amikor tanítani kezdtem, szünetek előtt és után lazább volt az első és utolsó tanítási nap. Ilyenkor a gyerekek elmondták, hogy milyen ajándékra vágynak, aztán az ünnepek elmúltával azt is, hogy mit kaptak. Jó volt hallgatni őket, még a zárkózottabb is bőbeszédűvé lett, s én alkalmasint tudtam súgni a szülőknek. Aztán telt múlt az idő, s azt vettem észre, hogy némelyik gyerek nem beszél szívesen se a vágyairól, se arról, hogy mit kapott ajándékba. Hamar rájöttem az okára. Voltak, akikkel közölték a szülei, bizony nem tudják megvenni az ajándékot...Voltak, akik a fa alatt szembesültek ezzel. Tudom, az ünnep öröme, megélése nem ajándékfüggő. De, ha visszagondolunk saját kisgyermekkorunkra, bizony hozzátartoztak azok az ajándékok az örömünkhöz. Aztán ismét teltek az évek, s ma már azt látom, hogy bizony a finomabb ételek is nehezebben kerülnek az asztalokra. S nem csak az ünnepiekre. És nagyon nagy a különbség a tehetősebb és a kevésbé tehetős szülök gyermekeinek élete között. Kezdve azon, hogy a sokszor másod-harmadállást vállaló szülök bizony stresszesek, s ebben a légkörben a gyerekek is azzá válnak. Lassan eltűnt az otthon melegsége, biztonsága, megtartó ereje. Hinnétek-e, hogy találkoztam első osztályos gyomorfekélyes, depressziós gyerekkel, Ugye, nem. pedig igen. az orvos, a pedagógus...és sorolhatnám azokat a hivatásokat, melyek gyakorlása során emberekkel, tehát élő " anyaggal" dolgozunk, s bizony napi gondoktól terhelve végezzük a munkánkat. nem jó, ha egy szakmunkás selejtet gyárt, mondjuk egy autóalkatrészt tekintve. de az ő esetében ez leírható tétel. a pedagógus, orvos nem gyárthat selejtet, az előbb említett oknál fogva. Mert életek mehetnek tönkre, végérvényesen. Persze, van akinek ez nem okoz lelkifurdalást, de szeretném hinni, hogy többen vannak, akiknek igen. Az én tágabb családom a magyar nép lenne, tágabb otthonom pedig Magyarország. Bármily patetikusan is hangzik. És nem érzem jól magam ebben a tágabb családban, ebben a tágabb otthonban, mert nem tölti be azt a hivatását, küldetését, melyet kellene. És ennek ellenére szerencsésnek mondhatom magam, magunk, mert szűkebb családunkat még a régi értékek jellemzik. De széthullóban a baráti, meghitt összejövetelek, mindazok a dolgok, melyet egy német nemzetté tesznek, erősítenek. nem ilyen jövőt ígértem a fiamnak, és ezzel sokan vannak így. A számonkérésen már túl vagyok...Remélem, másoknak is szembe kell majd nézni ezzel...Sőt, az őket megillető keményebb helyzettel is....Amen." 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Véleményt, Javaslatot, Érveket írj! Bunkózásra, Komcsizásra, Cigányozásra, Zsidózásra NEM vagyok vevő!