Tűzoltók nyíltlevele!

Nyílt Levél

Orbán Viktor Úr,
Magyarország Miniszterelnöke
és
Dr. Pintér Sándor Úr,
Magyarország Belügyminisztere
részére

Tisztelt Miniszterelnök Úr, tisztelt Belügyminiszter Úr!

Mi, Magyarország készenléti szolgálatot ellátó és hivatali munkarendben dolgozó hivatásos állományú tűzoltói ezúton kívánjuk jelezni, hogy Dr. Bakondi György altábornagy Úrral, az Országos Katasztrófavédelmi Igazgatóság Főigazgatójával, - mivel szakmailag és emberileg egyaránt alkalmatlannak tartjuk e tisztség betöltésére - a továbbiakban nem kívánunk együtt dolgozni, illetve nem kívánunk az alárendeltségébe tartozni.

Indokaink a teljesség igénye nélkül a következők:

Szakmai alkalmatlanságához nyilván az Önök számára sem fér kétség, mivel közismert tény, hogy Bakondi Tábornok Úr semmilyen tűzoltósághoz, polgári védelemhez illetve katasztrófavédelemhez köthető szakirányú végzettséggel nem rendelkezik.

A tűzoltók meglátása szerint, - beleértve az „egyszerű”, vonulós tűzoltót és a legmagasabb szintű szakmai képesítéssel bíró főtisztet egyaránt - az általa irányított átalakítások kifejezetten károsak, szakmaiatlanok, esetenként a teljes dilettantizmust feltételezik.

Míg a beavatkozói állomány (a tűzoltásban, műszaki mentésben és egyéb kárelhárításban aktívan résztvevő beosztottak) létszámát megközelítőleg 20%-kal csökkentették, - veszélyeztetve ezzel az állampolgárok alaptörvényben rögzített biztonsághoz való jogát - addig a különböző hatósági osztályok aktív, vagy adminisztratív feladatokat ellátó személyzetét közel a kétszeresére duzzasztották.

Az úgy nevezett „PAJZS” rendszer – mely egy riasztást segítő, döntésirányító rendszer – bevezetésével, annak hiányosságai miatt, a káresethez történő vonulások megkezdése esetenként több percet késik, az irányítás pontatlan, szakmaiatlan, aminek az állampolgárok élet és vagyonvédelme látja kárát.

Az Önöké és családjaiké is, tisztelt Miniszterelnök úr, Belügyminiszter Úr.

Konkrét példa a fent említett problémára a pomázi eset, mely elég nagy média visszhangot kapott, aztán Isten tudja miért, egyik napról a másikra „elfelejtődött” az eset.
Pedig ott, sajnálatos módon haláleset is történt.

Számos, olyan beosztást hoztak létre, melyet aztán hetek, hónapok múlva megszüntettek, vagy átalakítottak, felismervén, hogy ezen beosztásokhoz nem, vagy csak alig tudnak érdemi munkát hozzárendelni.

Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy az ezen beosztásokba felvett, szinte kivétel nélkül civil végzettséggel rendelkező munkavállalók tűzoltó tiszti kinevezéssel kerülnek állományba.

Felháborítónak tartjuk, hogy egy 12 éves múltra visszatekintő, tapasztalatlan, részben kontraszelektált „műintézmény” (OKF) irányíthat egy közel 150 (!) éves múlttal és gyakorlattal rendelkező, kipróbált, kifejezetten hatékony, és a társadalom által megbecsült szervezetet, úgy, hogy az az adófizető állampolgárok számára jóval többe kerül, mint korábban.

Sajnálatos tény, hogy ezen átalakítások hatására az eddig szinte nem létező fluktuáció egyes térségekben megközelíti a 30%-ot, és ami még rosszabb, hogy a legtapasztaltabb kollégák hagyják el a pályát, mondván: „Én nem erre esküdtem fel”.

És sajnos, a leszerelési hullámnak előreláthatóan még nincs vége.

Bakondi Tábornok Úr valamilyen mélyről jövő, számunkra érthetetlen gyűlölettől vezérelve a TŰZOLTÓ szót minden áron ki akarja törölni a köztudatból.

Nagyon jó példa erre a Tűzoltóság Központi Zenekara és a Tűzoltó Múzeum elnevezés megváltoztatása, Katasztrófavédelem Központi Zenekara és Katasztrófavédelmi Múzeum névre.

Említhetnénk még az egyenruháink és gépjárműveink feliratozásának hasonló módon történő megváltoztatását is.

Ezt Bakondi Tábornok Úr átnevezésnek hívja, mi egyszerűen lopásnak.

Szerényen megjegyeznénk, hogy minket már jóval azelőtt is tűzoltónak hívtak, hogy a katasztrófavédelem „megszületett” volna, és valószínűleg akkor is annak fognak hívni, amikor a „katasztrófavédelem” szóra már senki sem fog emlékezni.

Bakondi Tábornok Úrral szembeni másik kifogásunkról, miszerint emberileg is alkalmatlan a pozíció betöltésére, annyit szeretnénk megjegyezni, hogy alárendeltjeivel szemben a legalapvetőbb emberi normákat sem tartja be.

Tudomásunk és esetenként tapasztalatunk szerint számára teljesen normális dolog, az alaki szabályzatnak egyébként teljesen ellentmondó, úgynevezett „csendőr-pertu”, (egyoldalú tegeződés), az alárendeltjeivel történő megalázó, lekezelő, káromkodó stílusú hangvétel.
Az is jellemző rá, hogy jelentések fogadásakor és egyéb hivatalos fórumokon nem csak az előbb említett alaki szabályzattal, de a Nemdohányzók védelméről szóló törvénnyel sem különösebben foglalkozva, szinte állandóan ott lóg a cigaretta a szája sarkában.

Bővebben a szakmai kifogásainkat terjedelmüknél fogva most nem kívánjuk ismertetni (a médiában azért már több helyen fellelhetőek), de őszintén reméljük, hogy a több ezer aláírás meggyőzi Miniszterelnök Urat és Belügyminiszter Urat arról, hogy a probléma kizárólag szakmai alapon történő megvitatása az állampolgárok biztonsága és a tűzoltó társadalom megnyugtatása érdekében feltétlen szükséges.

Előre bocsájtjuk, hogy számunkra – mint azt fentebb jeleztük – a hívatásos tűzoltók szakmai becsülete nem képezi, nem képezheti vita tárgyát.

A Kormány intézkedésének záros határidőn belüli elmulasztása esetén kénytelenek leszünk az orvos rezidensekhez hasonlóan közjegyzőnél letétbe helyezni szolgálati viszonyunk megszüntetése iránti kérelmünket.

Tisztelt Miniszterelnök Úr, Belügyminiszter Úr!

Ne gondolják, hogy ez üres fenyegetés.

Ez nem fenyegetés, ez ígéret!

Mi tűzoltók az orvos rezidensekhez képest sokkal előnyösebb helyzetben vagyunk azáltal, hogy mindannyian rendelkezünk legalább egy civil szakmával, de a legtöbbünk 2-3, esetenként még ennél is több képesítéssel bír.

Mi ha kell, a civil életben is megálljuk a helyünket.

Ez idáig, a megalázóan alacsony fizetés ellenére is pályán maradtunk pusztán hivatástudatból, de ha műkedvelő amatőrök (elnézést a kifejezésért) az önbecsülésünktől is megfosztanak minket, akkor rákényszerítenek bennünket, hogy tovább álljunk.

Sajnos ennek azok fogják kárát látni, akik eddig bíztak bennünk, de meggyőződésünk, hogy ők is megértenek bennünket, és hasonló helyzetben ők is ugyanezt tennék.

Mi szeretnénk továbbra is tűzoltók maradni, de eljutottunk (eljuttattak minket) arra a szintre, hogy már nem minden áron.

Tisztelt Miniszterelnök Úr, Belügyminiszter Úr!

Várjuk megtisztelő válaszukat!

Tisztelettel:

Magyarország (egyenlőre még lojális) TŰZOLTÓI és velük egyetértő magyar polgárok

Egy érdekes vers.

Úgy találtam. A Szerzőjét sajnos nem tudom... Nem volt feltüntetve.

 

Ha én bárki lennék
…
Ha én Viktor volnék, mindig csak drogoznék,
A való világtól totál elszakadnék.
És ha egyszer engem bárki megkokizna,

Meglepetéstől a szemem tágra nyílna.
…
Ha én Führer volnék, népszerűtlen lennék,
Az egész világon páriává válnék,
Üres tekintettel átnéznének rajtam,
Diplomáciából már megint megbuktam.
…
Ha én Kövér volnék, csak bajuszra gyúrnék,
A volt elvtársakkal büdös bunkó lennék.
És ha a suttyóság már annyira fájna,
Kampányolni mennék Transylvániába.
…
Ha én Tompi volnék, picsaszájú lennék,
Twitteren, írásban bárkit lefaszoznék,
Az sem lenne jobb, ha kinyitnám a pofám,
Kuplerájvizitből írtam a diplomám.
…
Ha én Lázár lennék, rögtön feltámadnék,
Még a WC-re is Audival járnék,
Néhány milliárdért örömmel mutyiznék,
Naponta akár száz indítványt beadnék.
…
Ha én Semjén volnék, mindig imádkoznék,
Fagyott kutyaszarnál is keresztet vetnék,
Védett madarakra ráfognám a puskám,
Nem tudom, ha látna, mit szólna apuskám.
…
Ha én Gabi volnék, SelmeCziki lennék,
Szoláriumbarnán bármit elhazudnék,
És ha az ellenzék lódításon kapna,
Ott a kiflim csücske, azt is bekaphatja.
…
Ha én Nyerges volnék, oligarcha lennék,
Simicskával párban közpénzeket nyúlnék,
Ezermilliárdok átfolynának rajtam,
Akkor lennék boldog, ha mindent elloptam.
…
Ha én Gárda volnék, mindig masíroznék,
Árpádsávos zászlót fennen lobogtatnék,
S ha be lennék tiltva, magasról leszarnám,
Úgyis fasizmus van, megvéd majd a gazdám.
…
Ha én tapló volnék, fideSS-re szavaznék,
Bármit hazudnának, én mindent elhinnék,
És aki ellentmond, lekommunistázom,
Mert Viktornál nincs jobb az egész világon.
…
Ha ma Tolcsy volnék, unorthodox lennék,
Magyar tündérmesét vizionálgatnék,
És ha nem válna a jóslatom valöra,
Keresztben pislognék a recesszióra.
…
Ha kezelve volnék, ártalmatlan lennék,
Országomban többé rombolni nem tudnék,
Mindenki jól járna, (ha) begyógyszereznének,
S emléke sem volna már a feritélnek. (fairytale-nek)
…
Ha én magyar volnék, nem otthon kuksolnék,
Százezredmagammal utcára vonulnék,
Addig tüntetnék, míg megbukna a kormány,
S menne mind Nürnbergbe, de legfőképp Orbán.
…
Ha én ország volnék, köztársaság lennék,
Határomon belül fasizmust nem tűrnék,
Demokrata erők mind teret nyernének,
S nem lennék játéka minden csőcseléknek.

Egy Ház története.

A "Gyengébbek" kedvéért....Egy Ház Története!

2012-08-30 13:07 csütörtök#

Van egy 72 lakásos ház. Abban van egy Család aki képtelen alkalmazkodni a közösséghez. Mindenkivel ellenséges...feljelentget, semmi nem tetszik nekik, ők mindent másképp gondolnak... Annak a családnak egyik tagja ugyancsak nehézfejű, értetlen...mindenki ellen van valami kifogása... Bujtogatja, uszítja a család többi tagját... már a sajátjai is félnek tőle de megteszik amit követel mert... A Házból sokak szenvedői ennek a családnak az áldatlan tevékenységének. Szemetet dobálnak postaládáinkba, gyerekeinkre támadnak, asszonyainkat megfélemlítik...hamis vádakkal jelentgetnek, hamis híreket költenek...közérdekű kiírásokat letépdesnek. Az elszenvedők tűrnek védekeznek ahogy tudnak, de tenni nem tesznek...Tűrnek csendben..Néha dünnyögnek magukban, nekünk...másoknak...otthon.... .Többen nem vesszük őket figyelembe...Oda sem figyelünk rájuk, nem teszünk semmit...Miért is tennénk hiszen minket MÉG nem bántottak....Mi egy kicsit távolabb vagyunk tőlük...nem közvetlen szomszédok... nem vagyunk érintettek... Közben,...a ház közössége romlik...csendes félelem várakozás mindenkiben...Ők?...ez az összeférhetetlen család?...egyre jobban egyre többször egyre vadabbul teszik..Teszik mert mit látnak?...Tehetik hiszen senki nem szól...Senki nem mer szembeszállni velük... Egyik Család nem tesz mert ő nem érintett a másik Család nem tesz mert az egyik érintett család egyik tagjával valaha nem volt épp baráti a viszonya a harmadik Család nem tesz mert nem szimpatikus neki a szenvedő családfő vagy asszony vagy gyerek... Egy másik Család nem tesz mert közömbös, egy sokadik Család nem tesz mert jobb a békesség alapon inkább próbál kimaradni...azt hiszi...így Ő majd megússza...Közben?...a Házban a légkör már alig elviselhető..Egyre több az érintett elszenvedő a feljelentett a molesztált... A Helyzet durvul... Az az Összeférhetetlen Család egyre pofátlanabbul egyre jobban felbátorodva tovább űzi aljas játékait...Mígnem már alig van érintetlen még nem molesztált Család...A Családok nem engedik a gyerekeiket egyedül a lépcsőházba a ház elé a liftbe...az asszonyaik előbb leskelődve kilesnek...nincsenek é kint Azok...aztán mennek ki el ...A Postaládáikat szó nélkül ürítik, javítják...dünnyögnek... lesve...vajon megint mit találnak benne?... Már a távolabbi szomszéd Házak lakó is ezen a házon röhögnek...Mit tesznek Ők a Szomszéd házak?...Kiközösítenek...Elzárkóznak emez ház lakóitól...Nem barátkoznak..Miért nem?..Mert Ők védik Önmagukat a saját békességüket....  Aztán egyszer  Valaki...Egyik Család úgy dönt....Ők tesznek ellene...Elég volt....Ők NEM Akarnak ilyen házban lakni! Ők Békességet, Nyugalmat akarnak... A Gyerekeiket nyugodtan békességben akarják nevelni...Szabadon nyugodtan akarnak járkálni a házban a folyosón a liftben....Ők tesznek ezért! Megkeresnek pár másik érintett Családot és Összefogva Tesznek...Sikerül! Béke és Nyugalom van... Te Milyen házba laknál? ...Te mit tennél? ... Te laknál ilyen házban?... Te hogy éreznéd magadat? ......
Megjegyzés! -A Leírt történet valóság alapú! A Házból többen elköltöztek ennek a családnak a tevékenysége miatt..Mondhatni...elmenekültek... Páran haverkodni próbáltak velük...Gondolván...Így ők majd megússzák... Többen még akkor sem tettek semmit mikor már ők is érintettek lettek...Hallgattak tűrtek kussoltak... bezárkóztak... Páran hitetlenkedtek mikor Valaki úgy döntött...Tesz ez ellen... Páran drukkoltak a Változtatni akarónak... Páran CSAK élvezték a Békét... Páran adták a Nevüket is a Változást akaráshoz. .... A Többit Gondold végig TE Kedves Olvasó.......

Márai 1945 .....

Márai 1945 – ben (!) írta a Naplójába a következőket:


Az oroszok olyanok, amilyenek, semmit nem ígértek nekünk, semmit nem akartak tőlünk, mi üzentünk hadat nekik, s most a fegyver jogán érkeztek hozzánk, legyőzött
országba, mely jogcím nélkül megtámadta hazájukat. Nem illethetjük őket szemrehányással. De a magyarok! Az egyetlen ország Európában, ahol a nemzet történelmének
legválságosabb pillanatában akadt egy Szálasi-kormány, akadtak törvényhozók, akik iparkodtak megjátszani a legalitás komédiáját e horda számára! Csak hogy a zsákmányt kiegészítsék még, néhány héttel prolongálják létezésüket is, hogy elveszejtsék Budapestet s mindent, ami az országból megmaradt! Ezekkel csakugyan nincsen alku, ezek számára nem lehet kegyelem. A zsidófaló, nácibarát középosztály most megkísérli, hogy mindazért, ami most történt, a nyilasokra hárítsa a felelősséget. Nem igaz, hogy a nyilasok a főbűnösök. A nyilasok csak következménye mindannak, amit ez a társadalom az elmúlt 25 évben elkövetett, hogy műveltség, erkölcs és tehetség nélkül érvényesülhessen. A nyilas horda éppen olyan bűnös, mint az a magyar vezető réteg, mely az alkotmányosság palástja alatt Horthy 25 évében
szemérmetlenül fűtött, buzdított mindenfajta reakciót. Ez a társadalom ilyen, egyszerűen nem háríthatja el a felelősséget. Most szívesen odadobják koncnak a nyilasokat, hogy meneküljenek. De ilyen olcsón nem menekülnek. Csak egyről nem beszélnek a parasztok, nagyságosok és méltóságosok: arról, hogy mit szenvedtek az orosz városok és falvak lakósai, s arról, hogy esztendő előtt magyar állampolgárok százezreit rúgták ki lakásukból, elvették minden holmijukat, nyomorúságos batyukkal gettókba, téglagyárakba, disznóhízladákba zárták őket, onnan nyolcvanával, leplombált vagonokba préselték - gyermeket, asszonyt, férfit vegyesen - ezt a nyomorult
tömeget, s a vagonokban, égő hőségben hat napig utaztak a lengyelországi deportációs telepek felé, megőrültek a szomjúságtól, anyák szültek a vagonokban, és a gyermek ott hevert halottan az ölükben, s a férfiak tébolyodottan ültek a halottak mellett, húsz százalék volt a vagonokban a mortalitás... S végül az auschwitzi, olmützi
Vernichterunslagerekben a gyermekeket, öregeket gázkamrákban megölték, a munkabírókat egy ideig még dolgoztatták, a lányokat, asszonyokat a kísérleti telepen
beoltották betegségekkel... Mindezekről nem beszél senki azok közül, akik most rettegnek a beszállosolástól, és féltik a "zabrálóktól" a lisztet, a fehérneműt.
Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a "jobboldaliság" címkéjével ismert
különös valamit, a tudatot, hogy ő, mint "keresztény magyar ember" előjogokkal élhet a világban, egyszerűen azért, mert "keresztény magyar úriember", joga van
tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem "keresztény magyar" vagy "úriember", tartani a markát, s a keresztény magyar
markába baksist kérni az államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában.
Mert ez volt a jobboldaliság minden értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt 30 éves, és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen. Talán megalkuszik
fogvicsorgatva, s mert önző és gyáva: bizonyára hajlong majd az új rend előtt, de szíve mélyén visszasírja a "jobboldali, keresztény, nemzeti" világot, amelyen belül
olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni, és aladárkodni a nagyvállalatokban képzettség és hozzáértés nélkül.
Ez a fajta soha nem változik meg, de amíg ezeknek szavuk van vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet.
Máraihoz hozzátenni sok mindent nem kell, nem is igen lehet. Ennek a jegyzetének minden betűje állt és sajnos áll mai napig. Annyit tennék csak hozzá úgy némi adalékként...- Valóban... régebben is most is.... mit össze szidták hordták aljanépnek lehordták az Oroszokat a második világháború kapcsán... Arról viszont érdekes módon minden Orosz gyűlölő megfelejtkezik.. Ki az Isten mondta eleinknek hogy menjenek oda? Ki mondta a naaagy hős Magyar honvédeknek hogy műveljék azt az Orosz földön Orosz Anyákkal, Gyerekekkel, Öregekkel...falvakkal városokkal az Orosz Emberekkel amit ezek a naagy hős dicső hadfiak műveltek? Bárki azt hiszi?...vagy hinni akarja?.. A Magyar hadfiak szemernyit különbek voltak mint az ide érkező Orosz? Különbenis.. Nem de tán MI Magyarok támadtunk rá Hitler fasiszta csatlósaként? Emlékszem még gyerek koromban.. Akkor még élő naaagy hős Magyar hadfiak minő "dicső" tetteket meséltek felégetett Orosz falvakról, városokról...Orosz földön Orosz Emberektől elrabolt mindenekről... gabonáról ételről... Templomba beterelt öregekről, nőkről, gyerekekről...Akikre aztán az "dicső" Magyar hadfiak rágyújtották a templomot... Pusztán mert Magyar úri kedvük úgy dobta? ... Megerőszakolt Orosz asszonyokról... Persze... az általuk olyannyira lenézett orosz..arra jó volt hogy az Asszonyaikat megerőszakolják.... Szóval... Mit is hányunk az Orosz katona szemére? ... Ő aki látta a felégetett falvait, városait a kifosztott nemzetét a halott nőket öregeket gyerekeket... a végig rabolt hazáját... Mit is vártunk tőle? ... Kegyelmet? ... baráti ölelgetést? ... Na neeeee!
Aztán... A mi naaagy keresztény konzervatív jobboldali közép osztályunk? Felső tízezer?.............

"Egyszer véget ér."

Egyszer véget ér. 

"Elpusztult nagy városok,
Földig rombolt házsorok.
Halottak, szeméthegyek,
Ismét győztes fegyverek.

Mondd, ha egyszer véget ér
A túlélő majd mit mesél?
Lesz-e kinek mondja el:
Bűnhődnöd most értem kell.

Refr.:
Gyönyörű város, csodaszép táj
Odafönn minket szeretet vár
Álmodnék kicsi gyermek
Igen ott jó lenne újra veled
Odalenn rom és temető áll
Ugyanazt érzem, ugyanúgy fáj
Nem kértem se kegyelmet
Se nem árultam el szép hitemet

Eltorzult nehéz fejek
Harcra kényszerítenek
Szárnyat kap a gyűlölet,
Mondd egy ember mit tehet?

Refr.

Gyönyörű város, csodaszép táj
Odafönn minket szeretet vár
Álmodnék kicsi gyermek
Igen ott jó lenne újra veled

Halottak gyászénekét,
Hordja majd tovább a szél.
Mondd egy ember mit tehet,
Ha elpusztít a gyűlölet?"

Kérlek, ne félj!

"Az asztal körül csendben ülünk, behunyt szemeinkkel fent repülünk.
Irányra tartunk, keressük a célt, magunkra célzunk, de nem látjuk a vért.
Az asztalon áll egy gyertya; ha ég, ez a kis pici láng célpontnak elég.
Az utca sötét, egy lámpa se ég. Lehúzott redőny mögül nem látszik az ég.

Ugye eljönnek ma a repülők? Ugye szépek lesznek, mint azelőtt?
Ugye lesz majd füst, ami betakar? Ugye nem játszik, aki nem akar?

Mondd ugye szép, az utca, ha ég! Hát nem gyönyörű, ahogy izzik az ég?

Mondd ugye szép, az utca, ha ég! Hát nem gyönyörű, ahogy izzik az ég?
Az asztalon áll egy gyertya; ha ég, ez a kis pici láng célpontnak elég..."

 

Napoleon Boulevard: Játék

PuPu BLOGJA: 4K!

PuPu BLOGJA: 4K!: Amikor először láttam a táblájukat egy MILLA –dzsemborin, azt hittem, hogy poénkodnak, és az ütős Wittner-Selmeczi-Szalai-Morvai jobboldali sorról próbálnak politikailag korrekt módon véleményt nyilvánítani.

Aztán ők felmehettek a Milla színpadára, merthogy az ő cipőjük talpához nem tapadt az elmúlt átkos húsz év mocska, így aztán nem kellett Juhász fűvésznek eltávozásuk után fogkefével felsikálni lábuk nyomát, mint mostanában Bajnai után.

Debütálásuk elgondolkodtató volt – én például azon gondolkodtam el, hogy soha nem tudja ez az ország megúszni az önjelölt megváltókat, akik azt gondolják, hogy egy ország irányításához elég az, ha megígérik, hogy nem lopják el a Combinót a Nagykörútról csirkeketrecnek a hobbytelekre. ....

A Második első.

A második Blogom a Bloggeren. Még alakítgatom, de ha kész lesz a Blogolról fogom áthozni ide az ottanit...Egyenlőre. Aztán kitudja.