"Egyszer véget ér."

Egyszer véget ér. 

"Elpusztult nagy városok,
Földig rombolt házsorok.
Halottak, szeméthegyek,
Ismét győztes fegyverek.

Mondd, ha egyszer véget ér
A túlélő majd mit mesél?
Lesz-e kinek mondja el:
Bűnhődnöd most értem kell.

Refr.:
Gyönyörű város, csodaszép táj
Odafönn minket szeretet vár
Álmodnék kicsi gyermek
Igen ott jó lenne újra veled
Odalenn rom és temető áll
Ugyanazt érzem, ugyanúgy fáj
Nem kértem se kegyelmet
Se nem árultam el szép hitemet

Eltorzult nehéz fejek
Harcra kényszerítenek
Szárnyat kap a gyűlölet,
Mondd egy ember mit tehet?

Refr.

Gyönyörű város, csodaszép táj
Odafönn minket szeretet vár
Álmodnék kicsi gyermek
Igen ott jó lenne újra veled

Halottak gyászénekét,
Hordja majd tovább a szél.
Mondd egy ember mit tehet,
Ha elpusztít a gyűlölet?"

Kérlek, ne félj!

"Az asztal körül csendben ülünk, behunyt szemeinkkel fent repülünk.
Irányra tartunk, keressük a célt, magunkra célzunk, de nem látjuk a vért.
Az asztalon áll egy gyertya; ha ég, ez a kis pici láng célpontnak elég.
Az utca sötét, egy lámpa se ég. Lehúzott redőny mögül nem látszik az ég.

Ugye eljönnek ma a repülők? Ugye szépek lesznek, mint azelőtt?
Ugye lesz majd füst, ami betakar? Ugye nem játszik, aki nem akar?

Mondd ugye szép, az utca, ha ég! Hát nem gyönyörű, ahogy izzik az ég?

Mondd ugye szép, az utca, ha ég! Hát nem gyönyörű, ahogy izzik az ég?
Az asztalon áll egy gyertya; ha ég, ez a kis pici láng célpontnak elég..."