rogán toncsi féle titkosszolgálatok és a "dollár baloldal"

 

Batka Zoltán

  · 

Ha a Rogán-felügyelte titkosszolgálat le akarja járatni magát, hát tegye. Iszonyú hülyeség volt a mostani jelentés titkosításának a feloldása. Már nem az amcsi támogatás ténye miatt (erről MZP nyíltan beszélt a Magyar Hang műsorában. Tipikus titkosügynök) Hanem mivel kiderült, hogy a 30 évre titkosított anyag kizárólag olyan információkat tartalmaz, amelyeket bárki összeszedhet, ha van internet elérhetősége és tud angolul. Nyilván így dolgozik a magyar 007-es "Erős Pista" fedőnevű operatív: facebook, google meg wikipédia. Esetleg cégtár.

Ugyanez állítólag egyszer már megtörtént Soros-ügyben, amikor a Német Szilárd fémjelezte biztonságpolitikai vonulat kitaposta a nemzetbiztonságból, hogy írjanak jelentést a Soros-hálózatról. A szolgálatok pedig lázas vizsgálat után pedig összegoogliztak egy ismeretterjesztő füzetet a Soros hálózatról. Majd azt is titkosították, elvégre a jogi szabályozás lehetővé teszi, hogy pl. a vizes piskóta netről letöltött receptjét is államtitoknak nyilváníthassa bárki. Ami a pártalapítványoknak, pártcégeknek nyújtott külföldi lóvét illeti, nos abban semmilyen illegális nincs, a Fidesz pártalapítványai is kaptak ilyent rohadásig pl. a Német CDU-tól, (Konrad-Adenauer Stiftung) vagy éppen korábban Sorostól. Nevetséges baromság lenne azt feltételezni pl. hogy a Fidesz a KAP-tól kapott eurószázezrek miatt szavazza meg az itteni német autóüzemekben robotoló magyar munkásokat elnyomorító rabszolgatörvényeit.

A probléma természetesen az, hogy ha a külső fél az ilyen támogatás örvén próbál meg beépülni vagy korrumpálni. Amit mellesleg megtehet mindenféle lobbiszervezet nélkül is, sima fedőcégeken, vagy egy bőrönd lóvén keresztül.

Nos, ilyenről semmilyen adatot nem állított elő a titkosszolgálat és jó eséllyel nem is fog, elvégre a titkosszolgálati munka sajátossága, hogy kicsit nehéz úgy az operatív felderítő munka, ha előtte arról sajtótájékoztatót tartott egy politikus. Kocsis Máté meg a többi titkosszolgálati szakpolitikus amúgy természetesen játssza a hülyét, pontosan tudják, hogy igencsak fura lenne feltételezni egy külföldi szolgálatról, hogy kőkemény és potens magyar ellenzék támogatásával remél befolyást vásárolni magának. Ráadásul nyilvános és bejegyzett lobbicsoporton keresztül, úgy hogy az érintett pártvezér csacsogja el az egészet egy podcastben. A titkosszolgálati befolyásolásra már sokkal inkább alkalmasabb pl. amikor Oroszország feltűnően olcsón ad gázt kormányközeli alakokkal teli tömött itteni cégnek (MET) feltűnően jutányos feltételekkel üzletel itteni vonatcéggel (Szalay-Bobrovniczky és a dunakeszi járműjavító) vagy amikor egy idetelepülő orosz bank elkezd finanszírozni itteni üzleteket (IIB) és még lehetne sorolni az ilyen rubeles bulikat, pláne, hogy ezek vélelmezett hatása is jól látható, pl. Orbán kábé egy sima, orosz ügynökként viselkedik. Na, az nagyon is nemzetbiztonsági probléma. A baloldal problémája legfeljebb az, hogy ha pártközelbe csatornázódott 3 milliárd forintnyi lé, akkor ebből miért csak ennyire futotta.

Olajszőke pintér és az alvilág.

Jürgen Roth német író régóta, számos könyben foglalkozik a szervezett bűnözés és a politika kapcsolatával, teszi mindezt különös figyelemmel Kelet-Európára. A “Schmutzige Demokratie” (Piszkos Demokrácia) címmel németül tavaly megjelent, Magyarországon is rendelhető új könyvében tekintélyuralmi rendszereket és a bennük burjánzó korrupciót mutatja be. Egy markáns példája erre Magyarország: a könyv 77-92. oldalán Dietmar Clodo egykori „bombagyáros”, Pintér Sándor örökös belügyminiszter, és Szemjon Mogiljevics orosz maffiafőnök az 1990-es években kialakult kapcsolatát veszi górcső alá. A könyvfejezetet az Átlátszó fordításában, a szerző engedélyével teljes egészében közöljük, az eredeti szövegen az érintettel egyeztetve annyit változtatva, hogy az egyik Roth által megnevezett nyomozóhatósági forrásnak a magyar változatban csak a monogramját használjuk.

Amikor 1998-ban Orbán Viktor belügyminiszternek nevezte ki Pintért, egy parlamenti bizottság megállapította, hogy valószínűleg kapcsolatban állt a magyar alvilág magas rangú tagjaival. Közéjük tartozott állítólag a német Dietmar Clodo, a „bombagyáros” is.

2013. október 8-án a tekintélyes hetilap, a Heti Világgazdaság (HVG) az Együtt – Párbeszéd Magyarországért (Együtt-PM) ellenzéki párt Pintér Sándor belügyminiszterrel kapcsolatosan benyújtott írásbeli beadványáról számolt be. A beadvány említ olyan híreszteléseket, miszerint „Pintér Sándor a kilencvenes évek elején többször is találkozott olyan hírhedt bűnözőkkel, mint a bombagyárosként ismertté vált Dietmar Clodo”.

A „híresztelések” egyik tanúja Clodo felesége, aki ténylegesen kijelentette, hogy 1997-ben Pintér, aki akkor még vállalkozó volt, több alkalommal is felkereste férjét. Az ezekkel a vádakkal kapcsolatos kihallgatása során Pintér kezdetben tagadta, hogy ismerné Clodót. „Azt hallottam, hogy állítólag négy-öt alkalommal találkoztunk, és közös üzleteink voltak. Én nem találkoztam sem négy, sem öt alkalommal Clodóval, és nem voltak közös üzleteink.”

Pár nappal később a belügyminiszter ezt mondta: „Nem ismerem személyesen, az iratokból igen, hiszen korábban általánosan ismert szereplője volt a magyar alvilágnak. Felismertem egy hölgyet, aki az egyik üzleti tárgyaláson hűsítőket szolgált fel. Azt gondoltam, titkárnőként volt jelen a tárgyaláson. Később azután megtudtam, hogy a hölgy Dietmar Clodo felesége, ezért ki kell jelentenem: nem kizárt, hogy találkoztam Dietmar Clodóval. Hozzá kell tennem, hogy az üzleti tárgyalás során biztonsági cégének egyik termékét ismertem meg.”

Dietmar Clodo másként adja elő a történteket. „Annak idején a moszkvai székhelyű, különleges biztonsági megoldásokat kínáló SAS vállalat tulajdonosa voltam. Az ajánlatban szerepelt egy izraeli termék, golyóálló üveg, amelynek másik oldaláról vissza lehetett lőni. A bemutatót egy speciális katonai terepen tartottam.”

Nála volt az Egyesült Államok kereskedelmi kamarájának ajánlása. Története kalandosan hangzik. „Jöttek a rendőrségtől, a terrorelhárítástól és a katonaságtól is, hogy megnézzék a terméket. Mint ez ilyen alkalmakkor lenni szokott, a Kempinskiből hozattam a büfét. A büfé közepén, egy jégkupac tetején ott volt két doboz kaviár. Egyszer csak megérkezett egy civil, elővette az aktatáskáját, és beletette a két doboz kaviárt. Szóltam a titkárnőmnek: Éva, menj oda, és küldd ide hozzám.”

Elmondása szerint ő volt Pintér Sándor, akit korábbi találkozókon is látott már. Dietmar Clodo azt is állítja, hogy a kilencvenes évek közepén Szemjon Mogiljevics megbízásából pénzes borítékokat adott át különböző személyeknek, köztük az akkori rendőrfőkapitánynak, Pintér Sándornak is. Erről számolt be a HVG is, és a kijelentést nem cáfolták meg. Dietmar Clodo így írja le Pintér Sándort, az akkori rendőrfőnököt: „A szememben ő egy volt a korrupt alakok közül, akiknek hasonló csomagokat kellett átadnom a kilencvenes évek közepén.”

De mennyire hiteles ez a kijelentés?

Ki az a Saar-vidéki születésű Dietmar Clodo, aki Magyarországon a jelenlegi belügyminiszter ellen valló koronatanú lett? Megpróbáltunk utánajárni. Annyi biztos, hogy egy rendkívül színes személyiség, aki szoros kapcsolatban állt magas rangú magyarországi bűnözőkkel, legalábbis 1998-ig bezárólag.

A nyolcvanas évek elején a ma 65 éves Dietmar Clodo néhány évet Afganisztánban töltött, és akkoriban – nem tudni, kinek a megbízásából – támogatta az afgán mudzsáhidokat, különösen Gulbudin Hekmatyart a szovjet csapatok elleni harcban. Számos tapasztalatra tett szert, amikor a hetvenes évek elején zsoldosként Rhodéziában harcolt. Több forrás is igazolja, hogy több alkalommal találkozott többek között Osama Bin Ladennel, akit nagyon „nyugodt személyiségnek” nevezett. Kevésbé pozitívan nyilatkozott Ajman al-Zawahiriról, al-Káida második emberéről. „Szörnyű volt, amit a foglyokkal csináltak.”

Nyelvi nehézségei nem voltak. Clodo nemcsak angolul, franciául, arabul, magyarul és németül beszél, hanem urdu és pastu nyelveken is. 1989-ben érkezett Magyarországra, ahol biztonsági vállalkozást alapított, és saját elmondása szerint a „független magyar Kereskedelmi- és Iparkamara” nemzetközi szekciójának vezetője lett.

Igaz ez? Az osztrák Die Presse című napilap 1990. augusztus 6-án cikket jelentetett meg róla. „‘Magyarország a lehetőségek tárháza’ – mondja Dietmar Clodo, a független magyar Kereskedelmi és Iparkamara vezetője a Pressével folytatott beszélgetésben. ‘Az új cégek közül sajnos sokaknál gyorsan le is kell húzni a rolót, de a magyarok ezt könnyedén zsebre teszik’ – meséli Clodo, aki nemzetközi üzletemberként Budapesten vert tábort, és az új kereskedelmi kamara alkalmazásába került.”

Szemjon Mogiljevicset Budapesten ismerte meg egy a frankfurti reptéren történt, sokatmondó eseményt követően. „Épp be akartam csekkolni, amikor egy izmos, vastag aranylánccal és Rolex órával felszerelkezett ember odalépett hozzám, és átölelt. Dimitrij volt az, akit csapatom elfogott Afganisztánban, és akinek segítettem megszökni. Örült a viszontlátásnak. Az üdvözlés után így szólt: ‘Szeretném bemutatni neked a nagybátyámat, Mihaszt.’”

Mihasz Szergej Mihajlov beceneve, ő volt a szolncevói bűnszervezet, az akkor legnagyobb orosz maffiaszervezet főnöke. „Két másik ember is volt vele. Remélem, hogy az üzlettársam nem lája őket – gondoltam. Pont olyan maffiózó kinézetük volt, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, aranylánc stb. Dimitrij megkérdezte: ‘Mit csinálsz mostanában? Még mindig harcolsz?’ Nem, most Magyarországon élek. Budapesten. ‘Az hozzánk tartozik, a budapesti főnök hozzánk tartozik. Ismered Szevát? Meg kell ismerkedned vele! Ha bármire szükséged van Budapesten, elintézzük.’”

Szeva Szemjon Mogiljevics beceneve. „Néhány nappal később egy Bentley áll meg a házam előtt. ‘Szeva vár téged.’” A sofőr a Kempinskibe, a budapesti elitszállodába vitte. Clodo ott újra találkozott régi ismerősével, Dimitrijjel. Egy nagy asztalnál, nagydarab testőrökkel körülvéve, ült Szergej Mihajlov, Viktor Averin, aki szintén a szolncevói bűnszervezet vezetőségi tagja, és Szemjon Mogiljevics. Clodo így beszélt erről: „Elmondtam neki, hogy mivel is foglalkozom, és utána még többször találkoztunk.”

Úgy tűnt, a Kempinski-beli találkozó után Mogiljevics és Clodo között szoros bizalmi kapcsolat alakult ki, már csak azért is, mert mindketten zsidó vallásúak voltak. És itt jönnek a képbe a bizonyos befolyásos embereknek átadott pénzekkel kapcsolatos vádak.

„‘Figyelj csak!’ – mondta Szeva egyik nap, ‘van egy-két ember, akik rendszeresen kapnak tőlem pénzt. Tudsz nekem segíteni a dolog intézésében? Nem akarom, hogy az orosz embereim megtudják, és a nem zsidókban nem bízom.’” Dietmar Clodo beleegyezett, hiszen a szolgáltatásáért, ahogy mondja: „igazán jó pénzt kapott.” A Budapest, III. kerület, Meggy utca 19. alatti házának látogatóit mindig a szuterénben található könyvtárban fogadta. Clodo eskü alatt vallotta: „T. és Pintér is eljött hozzám, és megkapták tőlem a borítékot, amelyben általában 10 ezer márka volt”.

Meddig tartottak a kifizetések? „1996-ig, utána már nem rajtam keresztül folytak. Ezek olyan emberek voltak, akik elintéztek ezt-azt Szevának. De hogy kik voltak azok, az engem egyáltalán nem érdekelt. Ha Szeva azt mondta nekem, adj nekik pénzt, én adtam. Teljesen mindegy volt, ki volt az. Az azonban nyilvánvaló volt számomra, hogy befolyásos emberek voltak.”

Mogiljevics mindenesetre bebiztosította magát. ”Szeva azt akarta, hogy legyen valami bizonyítéka az átadásról. A könyvtáramban, az egyik kötet mögé elrejtettem egy kamerát.”

Ha Clodo állításai igazak, nemcsak Pintér Sándor és egy másik magas rangú rendőrtiszt részesült a pénzügyi juttatásokból. A beszélgetés során elmondta, kész ezeket az állításokat bármilyen bírósági eljárás keretében eskü alatt is megismételni. Hiszen Szeva barátja CD-re írta a pénzátadásokról készült felvételeket.

Kétszer küldtem e-mailt Pintér Sándornak, és kértem, hogy foglaljon állást Clodo vádjaival kapcsolatosan. „Clodo azt állítja, hogy találkozott Önnel 1996-ban és 1997-ben. Igaz ez? És ha igen, hol és milyen okból került sor a találkozókra? Clodo azt állítja, hogy különböző alkalmakkor (1995) pénzt adott át Önnek Szemjon Mogiljevics megbízásából a házában. Igaz ez az állítás, vagy hazugság? Clodo azt állítja, hogy Ön közös üzletre vonatkozó ajánlatott tett neki. Hozzá tud szólni ezekhez a vádakhoz?”

A Dietmar Clodo vádjainak megválaszolására vonatkozó felszólításra Pintér Sándor belügyminiszter nem válaszolt. A második alkalommal kért állásfoglalásra sem érkezett válasz. Dietmar Clodo azonban a rendelkezésemre álló, eskü alatt tett nyilatkozatával igazolja vádjait.

Még érdekesebbé válik az ügy egy további vád kapcsán. Dietmar Clodo elmondta nekem, hogy 1994 tavaszán, nem sokkal a parlamenti választások előtt pénzt adott át egy akkor még fiatal, ma már rendkívül komoly befolyással bíró magyar politikusnak is.

„Szeva tolmácsa egyszer közel egymillió márkát tartalmazó bőröndöt hozott nekem. Szeva azt mondta nekem, támogatás a választási kampányhoz. Egy fiatal fickó kapta, aki először nem akart eljönni a házamba. Azt mondtam neki: ‘Figyelj ide! Van itt egy bőröndnyi pénz. És én biztosan nem fogok vele az utcán szaladgálni. Ha tehát nem kéred, akkor megmondom Szevának, és majd elviszi a bőröndöt. Nekem mindegy.’ Végül egy idősebb úrral eljött hozzám, és elvitte a bőröndöt. Hogy ki volt az, az engem nem érdekelt.”

Később megtudta, ki volt az. A HVG-nek adott egyik interjúban 2013 szeptemberében meg is nevezte a magas rangú kormánypolitikust. De az újság jogi megfontolásokból úgy döntött, nem írja le a politikus nevét. A magas rangú kormánypolitikus nem válaszolt a Dietmar Clodo vádjaival kapcsolatos kérdésre. A végső határidőt megjelölő megkeresés is megválaszolatlan maradt mind a politikus, mint a kormányiroda részéről.

Clodo ezzel szemben elmesélt nekem még egy kalandos történetet, amelyet azonban eskü alatt tett nyilatkozatában így adott elő: „1998 tavaszán budapesti lakásomban felkeresett Pintér Sándor és munkatársa, egy egykori rendőr alezredes. Koraeste volt. A beszélgetés során azt követelte, hogy 51 százalékos részesedést szerezhessen a vállalkozásomban. Fel voltam háborodva. Hogy jön ehhez, hiszen tudja, hogy Szevával dolgozom együtt. Vita alakult ki köztünk, és én pofon vágtam Pintért, majd kidobtam a házamból. A feleségem tanúja volt mindennek.”

Dietmar Clodo budapesti félvilági felemelkedésének 1998. június 3-án hirtelen vége szakadt. A rendőrség felforgatta a házát, bilincsbe verték, és rács mögé került. Bűntársainál többek között tíz kilogramm robbanóanyagot, valamint 42 kilogramm robbanóanyag előállításához szükséges vegyszert, elektronikus gyújtószerkezeteket és távirányító berendezéseket foglaltak le. Szárnyra kapott maffiára mért súlyos csapás története. De tényleg az történt?

Clodót mindenesetre tíz év börtönre ítélték, méghozzá robbanóanyag és fegyver birtoklásának vádjával. A médiában „bombagyárosként” emlegették. A koronatanú Leonyid Sztecura rendőrségi informátor és Szemjon Mogiljevics maffiavezér biztonsági tanácsadója volt. „Gyújtószerkezetet kerestek a könyvtáramban, a vitrinben. Találtak egyet. És a bombák? Nekem nem volt szükségem bombagyártásra. Ha kellett volna, szerezhettem volna bármilyet magamnak, hiszen hozzáférésem volt a hadifelszerelésekhez. Miért lettem volna olyan hülye, hogy a házban tartsak?”

A bíróságot azonban nem győzték meg kijelentései, a bűnügyekben súlyosan érintett koronatanú szavahihetőbb volt a bíróság számára. Bartus László újságíró szerint egy csapdáról volt szó, és ártatlannak tartotta Dietmar Clodót. „Ki rendelte a Clodo őrizetbe vételéhez alapot szolgáltató bombát?” – tették fel évekkel később, 2012 augusztusában is a kérdést a kormányközeli Heti Válasz újságírói. „Ugyanis nyilvánvalóan ez a valaki mozgatta a háttérből az eseményeket.”

A 70 éves férfi, akinek ezt tudnia kell, B. J. a kilencvenes években vezető szerepet töltött be gazdasági bűnügyeken dolgozó nyomozóhatóságokban. A mai napig meg van róla győződve, hogy a súlyos vád, mely szerint Clodo volt a budapesti alvilág veszélyes bombagyárosa, nemcsak hogy megalapozatlan volt, hanem Clodót csapdába csalták.

B. szerint: „A sok bombatámadás és a bombagyártás hátterében a valóságban egészen más valaki állt, név szerint Leonyid Sztecura”, azaz a Dietmar Clodo elleni eljárás koronatanúja. „Nemcsak Szemjon Mogiljevics biztonsági főnöke volt, hanem szoros kapcsolatban állt a Papa becenévre hallgató rendőr alezredessel is.” Ez utóbbi 1997-ig a magyar bűnügyi hatóság magas rangú nyomozója volt, és Dietmar Clodo szerint szintén pénzt fogadott el Mogiljevicstől.

B. J. 1998-ban korrupció vádjával nyomozott a „Papa” ellen. Szerinte nem kétséges, hogy a rendőri vezetéssel szoros kapcsolatban álló Leonyid Sztecura nemcsak számos bombatámadást szervezett, hanem ő rendezte be a robbanóanyag- és gyújtószerkezet-raktárat is. B. J. elmondása szerint csak Magyarországon legalább 25 gyilkossági megbízást adott, és veszélyesebb volt, mint maga a nagyfőnök, Mogiljevics, aki semmit sem tudott biztonsági főnökének gyilkos üzelmeiről.

„Letartóztatása után kihallgattam Dietmar Clodót, és megpróbáltam felderíteni a tényleges összefüggéseket és a valódi bombagyáros kilétét. De túl erős falakba ütköztem. Meg akarták akadályozni, hogy az igazi felelőst vonják felelősségre.”

Megmutatom neki Clodo a jelenlegi belügyminiszter és a Mogiljevicstől egymillió márkát elfogadó magas rangú politikus ellen tett kijelentéseit. „Én magam is részt vettem az egész ügy kivizsgálásában, és többször is beszéltem Clodóval. Annak idején ugyanezeket a vádakat vetette az ügyészség előtt jegyzőkönyvbe Pintérrel és T.-vel szemben a Szemjon Mogiljevics megbízásában átadott pénzek kapcsán. Dietmar Clodo akkor meg is nevezte nekem azt a ma is vezető pozícióban lévő magyar politikust, akinek 1994-ben az egymillió márkát átadta. Ez a nyilatkozat még nem került írásban rögzítésre. Számomra azonban hihető volt a történet.”

B. J. ezért nemcsak Sándor István, hanem Pintér és T. ellen is nyomozást akart folytatni. De az ügyet rövid időn belül elvették tőle. Elmondása szerint az indok az volt, hogy zsarolta K. W. német üzletembert, aki maga is kapcsolatban állt bűnözői csoportok egyes vezetőivel. A vádak később alaptalannak bizonyultak. B. ezt követően csalódottan nyugdíjba vonult, és azóta biztonsági tanácsadóként dolgozik.

K. W. néhány éve egy baden-württembergi kisvárosban lakik. A vele folytatott beszélgetés során elmondta, a vád, hogy B. J. őt zsarolta volna, „szimpla hazugság”. Az időközben súlyosan megbetegedett férfi – finoman szólva is – mozgalmas életútra tekint vissza. Saját elmondása szerint a kilencvenes években baráti viszonyt ápolt többek között Prisztás Józseffel, a magyar alvilág egyik jelentős alakjával. K. W. állítja azt is, hogy ismer egy magas rangú rendőrfőnököt, akivel szintén a magyar maffiavezérhez, Szlávy Bulcsúhoz fűződő sokéves barátsága alapján került ismeretségbe. K. W. mondhatni a pénzügyi és befektetési tanácsadója volt. Ellenszolgáltatásként üzletei védelmet kaptak.

„Szlávy Bulcsú azt mondta nekem, amíg vannak barátok a rendőrségnél, nem lesz probléma. De később összetűzésbe került egy magas rangú rendőrtiszttel, és azt mondta, ‘ha kitálalok, neki annyi’”. Szlávy Bulcsú azonban 1997-ben egyik napról a másikra eltűnt. Hét évvel később került elő újra egy garázsba bebetonozott holtteste.

Úgy látszik egy újabb olyan magyar maffiavezér volt, aki túl sokat tudott, és tartottak tőle, hogy terhelő kijelentéseket tehet a magyar rendőri vezetés és a maffia közötti személyes kapcsolatokról. Boross Tamást 1998. július 2-án Budapesten, a XII. kerületben egy autóba rejtett bomba ölte meg. A bomba robbanóanyaga a rendőrség bizonyítékraktárából származott.

Kapcsolódó cikkeink Pintér Sándorról

Tovább húzódik az Eclipse-ügy, amelyhez Pintér Sándornak nincs semmi köze

Belvárosi ingatlanmutyi II.: mi lenne Pintérből egy Rejtő-regényben?

Belvárosi ingatlanmutyi: a Rogán-Habony-Pintér tengely?

Fantomcégek a postatelepen – a Civil Biztonsági Zrt.-től az Új Hebridákig tart a vagyonőrök alvállalkozói lánca

Ennél a nagyságrendű pénznél nincsenek pártszínek – Portik Tamás ingatlanokról, olajos alvilágról, politikai kapcsolatokról

A Magyarországon börtönben töltött idő alatt Dietmar Clodót váratlanul felkereste a stuttgarti tartományi bűnügyi hatóság (LKA) két tisztviselője. Nemzetközi jogsegélykérelem keretében az LKA egyik korrupt munkatársáról és annak a Cosa Nostrához fűződő viszonyáról akartak vele beszélni. A beszélgetésen a magyar belügyminisztérium egyik tisztviselője, az LKA két tisztviselője és egy tolmács volt jelen.

„Amikor elkezdtem beszélni a saját ügyemről, megszakadt a beszélgetés. Jogsegélykérelem ide vagy oda, a tisztviselők nem tehettek fel több kérdést. A belügyminisztérium embere azt mondta, államtitokról nem beszélhetünk. Így dolguk végezetlenül kellett visszatérjenek Németországba.”

A német bűnügyi rendőrség annak idején Clodót felkereső tisztviselői megerősítették állításait. Elmondták azt is, hogy tökéletesen szavahihető volt. 1999-ben egy magyar televíziós stáb is felkereshette a börtönben, hogy interjút készítsen vele. Azonban ahogy a TV2 a „Naplóban” írta:

„Az interjúra sor került. Azonban amint kiderült, hogy Clodo korrupcióval és más bűntettekkel vádolt meg tisztségviselőket, a börtön igazgatója, Bökönyi István vezérőrnagy az utolsó pillanatban betiltotta a már összeállított összefoglaló anyag leadását a ‘Tények’-ben. A ‘Jó estét Magyarország!’-ban a nézők egy leegyeztetett változatot láthattak. A vitatott részeket kihagyták. Az adás gyártói nem értették, Clodo miért nem mondhatja ki a belügyminiszter nevét. Talán azért, mert a találkozásukkal kapcsolatos híresztelések kellemetlen napokat okoztak volna Pintér Sándornak.”

A mai napig államtitoknak számít az olajmaffia körüli botrány is. Az olajmaffia a kilencvenes évek elején hajtotta végre bűntetteit korrupciós hálózat és szervezett bűnözés keretében – jellegzetes posztkommunista modell. A kilencvenes évek elején olcsó fűtőolajat adtak el drága dízelolajként, és 1993-ra kialakult a magyar alvilág legjövedelmezőbb üzletága. A politikai pártok majdnem minden tagja és a rendőrség vezetősége is érintett volt az ügyben.

Ezt nyilatkozta Nógrádi Zsolt, aki szintén az olajmaffia tagja volt, 2000 februárjában egy parlamenti bizottság előtt. Elmondta azt is, hogy vezető politikusok, három parlamenti párt, a vámhivatal, az adóhatóság és a rendőrség is részt vett az olajmaffia üzelmeiben. Az ülésekről készült, részletes névadatokat tartalmazó 80 ezer oldalnyi jegyzőkönyvanyagot 85 évre szigorúan titkos állami dokumentumnak nyilvánították. A titkosítást a Fidesz rendelte el.

Amikor Kármán Irén magyar újságírót 2007. június végén úgy megverték, hogy kórházba kellett szállítani, az olajmaffia ügyében végzett nyomázás egykori vezetője így nyilatkozott: „Ha beszélek, előfordulhat, hogy az autóm a levegőbe röpül.” Kármán Irén könyvet adott ki az olajmaffiáról.

„Többször érték vádak Pintért a szervezett bűnözéshez fűződő viszonya miatt, de eddig nem indult ellene vizsgálat” – írta nekem Vadai Ágnes, az ellenzéki Demokratikus Koalíció (DK) alelnöke, aki felhívta a figyelmemet egy a Pintér Sándor belügyminiszterrel kapcsolatos jellegzetes eljárási módra.

2013 nyarán azzal lepte meg a magyarországi közéletet, hogy hirtelen fel kívánta deríteni az olajmaffia 20 évvel korábbi ügyeit és az akkor történt számos gyilkosságot. Ezt ugyan 2000. november 30-án már követelte egy parlamenti bizottság is, de azóta nem történt semmi az ügyben. Az ügyészség is folytatott nyomozást Turi András különleges ügyész irányításával. Legalább 10 ezer oldalnyi tanúvallomást vettek fel, fontos információkat gyűjtöttek, és az adatokat elektronikus módon feldolgozták. Mégsem hallgattak ki senkit gyanúsítottként.

A Pintér által kiválasztott szakértő Horváth András volt, aki a kilencvenes években Pest megyei rendőrfőkapitány-helyettes és Pintér legfőbb bizalmasa volt. A belügyminisztérium érdekes módon elhallgatta szakmai életútját. Magyar újságírók azonban kiderítették, hogy már 1997-ben a Preventiv Security biztonsági vállalat elnökségi tagja volt, amelyet Pintér rendőrségi elbocsátását követően alapított. 2002-től a belügyminiszter Pintér tanácsadója lett. Függetlenségről tehát szó sem lehet.

Az olajmaffia mögött álló személyek kiléte és a kilencvenes évek közepén történt sok bombatámadás a mai napig tisztázatlan maradt. Kinevezését követően Horváth András miniszteri biztos és volt rendőr vezérőrnagy a nyomozás terén elért jelentős sikereiről sem lehetett sem hallani, sem olvasni semmit. Egyetlen egy esetben került sor vádemelésre, már elítélt bűnözők vallomásai alapján, akiknek vallomásukért a büntetés enyhítését vagy szabadon bocsátást ígértek.

Magyarországi befolyásos források meg vannak győződve arról, hogy Pintér Sándor belügyminiszter Horváth Andrást, régi barátját azért nevezte ki miniszteri megbízottnak, hogy bizonyos terhelő dokumentumokat véglegesen el tudjon tűntetni. De erre nincsenek konkrét bizonyítékok. Ide illik azonban Keller László, egykori szocialista párti államtitkár velem folytatott beszélgetése során tett kijelentése:

„Pintér egyszer arra kért engem, hogy menjek az irodájába. Tudni akarta tőlem, hogy tényleg maffiózónak nevezném-e. Igennel válaszoltam neki.” Megkérdeztem Kellert, hogy a belügyminiszter reagált-e erre a válaszra. „Nem” – mondta.

2005-ben Dietmar Clodót áthelyezték Németországba. Néhány hónap múlva szabadult. Ez egyrészt összefüggött az ellene folytatott átláthatatlan magyarországi bírósági eljárással. Az ügye, akár csak az olajmaffiáé, a mai napig „államtitok”. Másrészt azzal az eseménnyel, amely felháborította a németországi bírót. Clodo így meséli a történteket:

„Pintér hibázott, a belügyminisztériumon keresztül felhívatta a bírónőt, és azt mondta neki, semmi esetre se engedjen engem szabadlábra. A bírónő elég ideges lett a beszélgetéstől. Ő egy német bíró, és senki se mondja meg neki, mit tegyen. ‘Holnap hazamehet.’ El voltam képedve. Ez egy pénteki napon történt. Szombaton szabad voltam.”

Dietmar Clodo azóta Szemjon Mogiljevics támogatásával, akit jó barátjának nevezett, és akiről a mai napig nagy tisztelettel beszél, egy nemzetközi biztonsági vállalatot vezet. Emellett muszlim és keresztény gyermekek képzését támogatja a pakisztáni Lahorban, anyagilag is. Gyakran meglátogatja és segíti őket, amiben tudja. 2016. húsvétkor járt legutóbb Lahorban, ahol személyesen átélte, amint egy öngyilkos merénylő a levegőbe röpíti magát. 70 halott és 300 sebesült, köztük „néhány az én gyerekeim közül”. Fényképeken látni, hogy sérült gyermekeket látogat meg a kórházban. A bajorországi faluban, ahol él, szíriai menekültek gyermekeiről gondoskodik.

A magyar belügyminiszter, Pintér Sándor, aki kulcsszerepet töltött be a menekültek európai bevándorlásának megakadályozásában, 2010 februárjában eladta jól menő biztonsági vállalatát. Azóta állítólag nem részesül a korábbi cége és a kormány között kötött szerződésekből származó nyereségből. A valóság az, hogy biztonsági cégét 2010 februárjában korábbi üzlettársaira íratta át, akik ma is szoros kapcsolatban állnak Pintérrel és családjával.

Szemjon Mogiljevics egészséges, nagyon lefogyott, és Moszkvában él. Hasznot húz a Kremlhez, különösen Nyikolaj Patrusevhez, az FSZB orosz hírszerzés vezetőjéhez fűződő szoros kapcsolatából. Tudja továbbá, hogy a magyarországi szállodákba és cégekbe fektetett több százmilliós beruházásai jó helyen vannak.

És a keresztény Nyugat-Európa védelmezője, a szegények szószólója, Orbán Viktor? Családjában állítólag a felesége intézi az üzleti ügyeket. Orbán Viktor kormányra kerülése óta apja és néhány testvére jelentős vagyonra tett szert.

„Az apja tulajdonában lévő Dolomit Kft. értéke csak 1998 és 2002 között 98 millió forintról (1998) 660 millió forintra (2002) nőtt. A bátyja által irányított Gánt-Ko Kft. értéke 16 millió forintról 167 millió forintra nőtt”. „Magyarország az elmúlt években egyfajta nagy uradalommá alakult” – mondja a budapesti újságíró, Ferenczi Krisztina: „Orbán újfeudális rendet alakított ki uraságokkal és jobbágyokkal. Szegényellenes politikáját a nacionalista érzelmek fűtésével leplezi.”

A 66 éves Keller Lászlóval egy budapesti szállodában találkozom. A szocialista kormányzat alatt betöltött hivatala ellátása kapcsán tapasztalt és nem korrumpálható magyar politikusként tartották számon. 1996 decembere és 1998 júliusa között a Népjóléti Minisztérium politikai államtitkára volt, 2002 és 2004 között pedig a Miniszterelnöki Hivatal közpénzügyi politikai államtitkára. Központi feladata volt az állami kiadások ellenőrzése. Pénzügyi szakértőként hiába próbálta meg szétverni a fennálló korrupt szervezeteket. Ahogy mondja, nem kapott politikai támogatást. „Lemondtam, mert elfogyott körülöttem a levegő. Nem volt lehetőségünk.” És természetesen nagyon jól ismeri Orbán Viktort, kormánypárti és ellenzéki politikusként egyaránt.

„Miután az Orbán-kormány 1998-ban hatalomra került, megtörtént a korrupció centralizációja. Orbán olyan rendszereket épített ki, amelyek lehetővé tették, hogy az állami pénzek magánszemélyek zsebében tűnjenek el. Ennek az apja is haszonélvezője volt.”

Kérdésemre, hogy Orbán Viktor rendszere az olasz maffia mintájára működik-e, így válaszolt: „Nem túlzás. Ő a capo, a magyar Don Corleone.”

Mindezek alapján kifejezetten beteges látvány, hogy osztrák és német döntéshozók, mint Horst Seehofer, Bajorország miniszterelnöke vagy Edmund Stoiber, Bajorország volt miniszterelnöke körüludvarolják Orbán Viktort. Aki nyilvánosan a magyar kormányt állítja ragyogó példaként a közös értékeken nyugvó Európa elé, az Európa legutolsó eszményképét, a liberális és szociális demokrácia eszményét rombolja szét.

Jürgen Roth

Forrás: https://atlatszo.hu/kozpenz/2017/02/13/jurgen-roth-pinter-sandor-titka/?fbclid=IwAR180up5kJ7sn5px6XM-6-6TbyGtHruo-BBNF7GUH7MfgP4nYbzVQc0fAOc 

Még mindig orbán sálja.

 Nemzethünk naaagy és szeretett vezérének orbán viktorunknak a sáljáról....

A naaagy nemzethy keresztények hőbörögnek hogy a "libsik" kifogásolják a nemzethy gerinctelen hazug tolvaj orbán futball meccsen viselt "nagymagyarországos" sálját...

akkor .....

Ugye a nem "libsik" agyának az qrva nehéz, ha egy ország vezetője ilyen szimbólumokkal villog, annak igen kemény üzenete van. Már pedig ennek így nacionalista revansista a jelentése más népek felé. Az is nehéz a nem "libsik" agyának, hogy ezzel épp a határon túli magyaroknak ártanak a legtöbbet, épp azoknak akiket a nem "libsik" annyira hűde a keblükre öleltek... hogy a MI KÖZPÉNZÜNKBŐL milliárdkat tolnak a zsebükbe úgy, hogy közben itthon nem jut a hazai oktatásra, egészségügyre sem. Na meg évente oda járnak a nem "libsik" a tróger pofájukat jártatni, ünnepeltetni magukat és haza üzengetni, úgy, hogy közben itthon csak falkányi tek-es kíséretében lezárt területen, szigorúan ellenőrzött városban válogatott közönség előtt mer pofázni NEMZETI ÜNNEPEN.

Ja és ugye a "foci az nem politika"...mondta ő nagysága a naaagy nem "libsi" főfőispán méltósága... Ahhaaaa!... akkor miért az ilyen sál a nyakában egy focimeccsen? ...és miért a KÖZPÉNZ MILLIÁRDOK a fociba a kétballáb semmitérők zsebébe milliós fizetések adómentesen? ...miközben a gyerekeink jövőjére az oktatásra a tanárok fizetésére nincs pénz? ...

Csak emlékeztetem a nem "libsiket", hogy valaha "libsiként... diplomás kommunistaként" kezdte ez a szarházi gerinctelen hazudozó tolvaj hűde nemzethy keresztény szar is. Jaaa azóta volt "népi" meg "illibsi" is. Meg Soros ösztöndíjas..izzé... Soros bérenc aki Soros USA dollárjából építette föl a pártját.

Na te nem "libsi" hűde magyar rágódj ezen ha sikerül, talán leesik valami neked is.

ui. Tudod.... nekem mint "libsinek" ... sosem voltam LIBERÁLIS, de ugyi manapság orbanisztánban mindenki "libsi" aki nem naaagy nemzethy ciframentés hűde magyar keresztény.... Na meg ugyi ha tisztában lennének a "libsi" ...LIBERÁLIS szó jelentésével... Na szóval! ... nekem mint baloldalinak IS fáj Trianon. ...éééés baszottul igazságtalannak tartom. Azt is amit te írtál Németországról. Csakhogy! ... Németország helyzete teljesen más. Ott egy egységes nemzetet egységes kultúrát vágtak ketté és egyesítettek újra. Magyarország helyzetében viszont egy sok nemzetiségű országot osztottak föl ééés ráadásul az elvett területeken TÖBBSÉGBEN voltak a nemzetiségek. Na már most épp ez miatt IS qrva nehéz lenne újra egyesíteni nagymagyarországban, főleg azok után hogy azóta 100 év eltelt és méginkább változtak az arányok a magyarság rovására. Többet veszítenénk mint nyernénk. Hiányzik a nem "libsi" hűde nemzethy keresztényeknek egy folyamatos nemzetiségi konfliktustól terhelt ország? ..Lásd Jugoszlávia! ... Aztán! ... Bár fáj Trianon, de attól még nem fogok az év 365 napján Trianon miatt ríni. ...és nagymagyarország sálat matricát... sem fogok hordani. Főleg nem egy sport vagy kultúrális rendezvényen!...mert ugye a "futball nem politika"...mondta volt nemzethünk naaagy fia a volt "libernyák...libsi....diplomás kommunista" orbán. Na akkor a sport NE LEGYEN POLITIKA! ...még egy sál erejéig SEM! ... Főleg nem egy ország vezetőjénél akinél az ilyen szimbólumoknak különösen kemény üzenete van a világ felé. ...és nagyon rossz üzenete. Nem mellékesen igen sokat árt vele a határon túli magyaroknak, azoknak akiket olyan hűde naaaagy szeretettel ölel a keblére és tolja hozzájuk a MI MILLIÁRDJAINKAT. ... Vajh ha az Osztrák kancellár a Habsburg monarchia térképével villogna és vissza követelné a monarchia birtokait? .... Vagy az Olasz a Római birodalmat? .... Neeem! ...ők ez helyett építik a saját országukat.....

Megjegyzem... Az EU-ban többségi a jobboldal s kisebbség a "libernyák"...Liberális. Azt is megjegyzem... a Liberális éééés baloldali világnézet nélkül még a feudalizmusban, vagy a 1910-es évek kizsákmányoló vadkapitalista világában élnél te IS.

orbán az agybeteg és a nagymagyarországos sálja.

 orbán az agyilag  beteg tróger egy nagy magyarországot ábrázoló sállal bájvigyorgott a  kétballáb futballista dzsudzsákkal. Ez az elmebeteg képtelen felfogni, mit jelez a világ felé ha egy magyar főpolitikus, főleg miniszterelnök ilyen baromságot követ el. Meg is lettek rá a külföldi reakciók. Ez a hígagyú mindenütt a világban csak éget minket.... ideje lenne kötni neki egy sálat.... 

A legütősebb reakció..... 

Andrea Vollauschek kommentárja Orbán Nagy Magyarország sáljához, telitalálat.

"Látta már valaki Ausztria kormányfőjét az osztrák monarchia térképével feldíszítve??? Vagy az olaszokat a Római Birodalom után siránkozni???

Amit Orbán és a melldöngető nagymagyarok művelnek a több, mint 100 évvel ezelőtt (ráadásul önhibából) elvesztett területekkel, egy már rég széthullott ország valahai térképével, ez már egyenesen szánalmas!

Minek kürtölik szét a nagyvilágba, hogy lám, a magyarok leragadtak a múltba, képtelenek őszintén szembenézni a történelmükkel és tanulni az abban elkövetett hibáikból és téves döntéseikbôl, mint azt teszik más, életképes, haladó, értelmes nemzetek?

Muszáj dokumentálni, hogy a magyarok képtelenek boldogulni a JELENBEN, mert nem tudnak és nem is akarnak túllépni a múltjukon, sőt amit csöpögő pátosszal rózsaszín, hazug legendákba szőnek, magukat örökös áldozatnak tartják, ugyanakkor valami érthetetlen felsőbbrendûséggel lekezelnek minden más nemzetet!

Hogy lehet így élni? Hogy lehet így a mai nyitott, egyre gyorsabb tempóban fejlődő, globalizált világban, egy demokratikus európai államközösség keretében valamire is jutni????

Szánalmas és már enyhén nevetséges ez az eszelős trianonozás és nagymagyarországosdi!"

Honvédség a civilek ellen? .. avagy rejtett katonai diktatúra orbanisztán.

 Katonadolog – A honvédség civil lakosság elleni bevetésének lehetőségéről (álláspont)

Az Eötvös Károly Intézet álláspontja az Alaptörvény kilencedik módosításának különleges jogrendi szabályai kapcsán.

A kilencedik alaptörvény-módosítás különleges jogrendi szabályai, amelyeket 2020 decemberében kiadott állásfoglalásunkban részletesebben elemeztünk, az eredetileg tervezett 2023. július 1-i időpont helyett 2022. november 1-ével hatályba léptek, így mostantól többek között az alkotmányos rend felforgatására irányuló erőszakmentes tevékenység is, akár ilyen lehet a békés törekvés a demokrácia helyreállítására, szükségállapot bevezetésére ad lehetőséget. Vajon ez alapján mostantól szükségállapotot rendelhet el a rezsim, ha Budapesten majd 100 000 polgár megy a kormánnyal szembeni dühét kifejezni a Karmelitához? Vagy ha a vidéki városokban a megnövekedett rezsiszámlákat kifizetni képtelen, reményvesztett tömeg utcára vonul, megbénítva ezzel időlegesen bizonyos közintézmények működését? Akkor is, ha csak békésen, transzparensekkel, jelszavakat skandálva – tehát erőszakmentesen – teszi ezt? Nem tudjuk. És éppen ez a probléma. A jogbiztonság, a normavilágosság követelményével élesen szembe megy, hogy kizárólag a kétharmados kormánypárti parlamenti többség kénye-kedvén múlik, milyen cselekmény minősül „felforgatásnak”. Az Alaptörvényből ráadásul most kikerült az a korábbi korlátozó rendelkezés is, miszerint a honvédséget csak akkor lehet bevetni szükségállapot idején, ha a rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok alkalmazása már nem elegendő.

A Nemzeti Együttműködés Rendszere jogrendjének a 2015-ös menekültválság óta a permanens rendkívüli állapot az egyik fő jellemzője. A tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet, amelyet a kormány jogellenesen tart fent jelenleg is, utóbb csak enyhe bevezetőnek bizonyult. 2020 márciusa óta szinte folyamatosan különleges jogrend van hatályban: a veszélyhelyzet bevezetésének hivatkozási alapja a kormány részéről két éven át a járványhelyzet volt, 2022 márciusa óta az Ukrajnában zajló fegyveres konfliktus és az annak következtében kialakult humanitárius katasztrófa (Európában egyébként – Ukrajnán kívül – sehol nem vezettek be rendkívüli jogrendet a háború kitörése miatt).

A permanens veszélyhelyzeti állapotnak a honvédség civil lakosság elleni bevetésének lehetősége szempontjából van jelentősége. Ráadásul, ahogyan arra Vörös Imre professzor, volt alkotmánybíró nem sokkal az Alaptörvény kilencedik módosítását követően felhívta a figyelmet, meggyőző érvek szólnak amellett, hogy immár nem csak szükségállapot idején (és nem csak akkor, ha a rendőrség alkalmazása nem elegendő) van arra elvi lehetőség, hogy a katonaságot a civil lakosság ellen vesse be a kormány. Vörös elemzése szerint a katonaság a honvédelmi törvény korábbi módosítása alapján a különleges jogrend bármelyik esetében, sőt, egészségügyi válsághelyzetben is bevethető, ugyanis a kilencedik Alaptörvény-módosítás a honvédségre vonatkozó korábbi szükségállapotbeli korlátozás kiiktatásával már az alkotmányos garanciák minimumáról is hallgat. E hallgatás pedig Vörös álláspontja szerint együtt olvasandó az Alaptörvény „A Magyar Honvédség” címet viselő fejezetben található 45. cikk (2) bekezdésével: „A Magyar Honvédség működését a Kormány irányítja.” Ezt az általános, határozatlanul megfogalmazott, bármire és bármikor kiterjedő-kiterjeszthető felhatalmazást Vörös Imre szerint össze kell vetni a szükségállapotban való felhasználást korlátozó szabálynak a most hatályba lépő módosítás szerinti törlésével. Ennek okán pedig „a honvédségnek a civil lakosság elleni bevetése […] már nem csak szükségállapotban, hanem a különleges jogrend bármelyik esetére kiterjesztve, be nem határolt intézkedési lehetőséggel most már az Alaptörvény alapján a kormány korlátlanul gyakorolható joga lesz. Ezzel a bármikor bevezethető különleges jogrend az Alaptörvény alapján válik a bármikor bevethető nyílt katonai diktatúra jogrendjévé.”

A honvédség civil lakosság elleni alkalmazásával kapcsolatos jogszabályok összességében homályosak, értelmezésük bizonytalan, ami a NER jogrendszerét ismerve inkább főszabály, mintsem kivétel, s jóllehet, jelen pillanatban a katonaság bevetése szürreális fantazmagóriaként hathat, önmagában ennek elvi lehetősége is súlyos alkotmányos és politikai válságállapotot jelez. Ez utóbbira az ízléstelen, szégyenletes szankciós-bombázós kék plakáterdők is felhívhatják figyelmünket, amelyek révén egyébként a kormány a lakosság tudatos megtévesztésével megsérti a polgárok tájékozódáshoz való jogának biztosítására vonatkozó ún. intézményvédelmi kötelezettségét is. A NER az alkotmányos intézményeket eredeti jogállami rendeltetésükkel ellentétesen a saját autokratikus törekvései szolgálatába állítja: a kormány a jogrendszer egészét, az intézményeket, például a véleményszabadságot vagy az erőszakmonopóliumot az állampolgárok ellenében, saját bűnös céljaira használja fel.

Noha megtévesztő lehet, hogy bizonyos döntésekre még mindig rányomják a törvény pecsétjét, valójában régóta rendeleti kormányzás alatt élünk, a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetre hivatkozva a rendőrök bármikor kopogtathatnak ajtónkon. Az, hogy ilyen cselekményekre eddig tömegesen nem került sor, pusztán annak köszönhető, hogy a finomhangolású modern autokráciák, különösen ha az EU-n belül helyezkednek el, igyekeznek a jogrendszerben észrevétlenül elhelyezni az erőszakmonopóliummal, katonai erővel visszaélés zárványait. A lakosság nem jelentéktelen hányadával a kormány pusztán a mindent elárasztó propaganda révén el tudja hitetni, hogy ha nem ők állnának az ország élén, annak a következménye káosz és pusztulás lenne. Amikor ez már nem működik, akkor lesz a rezsim számára kulcskérdés, hogy az állampolgárok védelmére hivatott erőszakszervezetek, katonaság az autokrata rezsim ökleiként vagy eredeti jogállami funkciójuknak megfelelve fognak-e viselkedni.

Eredeti: http://ekint.org/alkotmanyossag/2022-11-09/katonadolog-a-honvedseg-civil-lakossag-elleni-bevetesenek-lehetosegerol-allaspont?fbclid=IwAR06M6vCKUyqf2sC4YGoVARTHAS3fQi5IOvD_iCzLdcff7twbwpt9qnNk7g

1956 “...van hogy hozzátesznek, van hogy átszíneznek... “

1956 épp úgy nem "tiszta" mint ahogy a történelmünk több más pontja sem. A Magyar egy fura nép. Szeretne hősnek látszani akkor is, amikor gyalázatos volt. 56-ról mondták és mondják ma is sokan..."nyugati kapitalisták által szított ellenforradalom volt" Aztán mondják sokan..."A haza szabadságáért harcoló nép tiszta hősiessége volt a Szovjet a kommunista diktatúra ellen" Mondják sokan..."Szabadságharcnak, forradalomnak indult, de bemocskolta sok köztörvényes bűnöző, horthy rendszert visszaállítani akaró vérben tobzódó gyilkos rabló fosztogató, személyes bosszú álló. Szerintem az igazság valahol a három között van, csak az árnyalatok a mennyiségek a minőség nem mindegy. Aztán egy másik furcsaságunk nekünk Magyaroknak... 1945 után itt annyi lett a "hős partizán", ha mind azok lettek volna, már a vörös hadsereg érkezte előtt felszabadították volna hazánkat. Aztán 1989 után annyi lett itt a "56-os hős forradalmár", ha mind azok lettek volna a Szovjet hadsereg nem tudott volna visszajönni. Egy tény...1956-ot ( de történelmünk más eseményeit is ) a naaagy politika mindig az aktuális széljárás a saját ...vélt?...érdekei szerint értékelte. Nem ártana végre "aktuálpolitika", pártok ..vélt...érdekeitől mentesen tisztába tenni ezt is, mind annyi minden mást. ...és a hősök attól még hősök maradnak...aaa valódiak! Attul tartok ez is egyik oka népünk ilyen végletes megosztottságának és amíg nem tisztázzuk, így is marad..... 100 évekig? ..amíg a generációk emlékezete a régmúlt "jótékony" homályába nem zárja? Történelmünkből talán egyedül 1848 él egységesen tisztán. Hitem szerint ez is egyik nagy bűne az értelmiségi és politikai "elitünknek". Túl sok a "tabu" amiről nem mer-nek/ünk?...nem akar-nak/unk tisztán őszintén tabuk nélkül beszélni. Mondta eccer egy nagy ember... "Nekünk Magyaroknak mindenáron hősök kellenek, ha nincs, hát gyártunk magunknak". ...pedig vannak ám... Az is biztos...Én nem tudom 1956-ot tisztán őszintén hittel ünnepelni és ennek egyik oka TI politikusok vagytok a másik oka pedig, túl sokat hallottam róla szüleimtől, ismerőseimtől, akkor már Pesten élő rokonaimtól akik akkor már jócskán felnőttek voltak. jaa...Személyesen megélt történeteim is vannak 56-os "hősökről".Ui.-1. Sajnos mindig akadnak elvtelen talpnyaló szolgalelkű gerinctelen, magukat értelmiséginek, esetenként történésznek mondó szar alakok, akik bármi történelmet átírnak meghamisítanak az épp aktuális hatalom kívánsága szerint. ...volt és ma is vannak. Ebben is csak a mérték változik...van hogy csak itt ott "finomítanak", van hogy csak eltüntetnek "oda nem illő" részeket, van hogy hozzátesznek, van hogy átszíneznek... Van hogy teljesen átírják átszínezik meghamisítják. ...Ma ez utóbbi a divat.

. Egy régi harcostárstól, baráttól hoztam,

-Kaskötő István

1956-2005

Fényes-szavú hazafiak majd szónokolnak,

bölcs firkászok újra- írnak, pontosítanak,

hogy ki mit tett, vagy nem s hogy miért,

hogyan lett hős a gyilkosból, s gyilkos a hősből

amikor fordult a szerencsekerék.

Hogy a barikád melyik oldalán halt,

ellene, vagy a szent ügyért…

Hidd el barátom ma már oly mindegy,

A holt az holt, testvér volt mind egymást ölve.

Egy fél százada nyugszanak,

az egyik márvány a másik jeltelen föveny alatt.

Az anyaföld mindenkit egyformán befogad

és annak, ki siratja őket ennyi év után is

anyának, árvának melyik volt hős?

Vagy csak őrült áldozat?

A múlt az múlt, ünnepelni olcsó mulatság,

sajnos túl sokat emlékezünk.

És mikor elhal az ünnepi csinnadratta,

a taps, a lelkes hurrá, - minden megy tovább.

A fegyverek még hallgatnak, de nagy a ricsaj,

több a gyűlölet, mint bármikor, az oktalan harag.

Egyik a nemzeti hős, a másik a nemzet gyilkosa.

Üres fejek, üres szavak s parlament-kocsma zajába

fulladt honatyák marakodnak.

Félelmetes. Hát ezért haltak?Ui-3. Olvassátok el ezt a cikket! ...döbbenetes!... és most tényleg!...Merjük tisztán hittel őszintén ünnepelni 1956-ot? ... hazugság hazugság hátán, hamis "hősök" szarházi "történészek", schmidt mariskák, ..... dózsa lászlók.... hazug politikusok, álságos hazug beszédek, álságos hazug ünneplések..... https://168.hu/.../szemtanuk-hijan-dozsa-laszlo... Újabb adalék a történelem hamisításhoz a schmidt mariska féle ócska pofátlansághoz. https://168.hu/.../hazugsagokkal-es-hamisitassal-gyartjak...

“... és annak, ki siratja őket ennyi év után is anyának, árvának melyik volt hős? Vagy csak őrült áldozat? A múlt az múlt, ünnepelni olcsó mulatság, sajnos túl sokat emlékezünk. És mikor elhal az ünnepi csinnadratta a taps a lelkes hurrá, - minden megy tovább. A fegyverek még hallgatnak, de nagy a ricsaj, több a gyűlölet mint bármikor, az oktalan harag. Egyik a nemzeti hős a másik a nemzet gyilkosa. Üres fejek, üres szavak s parlament-kocsma zajába fulladt honatyák marakodnak. “ ...........

Szemtanúk híján – Dózsa László legendájáról


Dózsa László színész kedden közölte: „Kegyeleti okokból nem ragaszkodik ahhoz”, hogy az ő neve szerepeljen egy forradalmár archív képén, miután kiderült, hogy a képen nem ő látható, hanem a néhai Pruck Pál. A kép az ’56-os emlékbizottság plakátkampányának egyik darabja. Többen kétkedéssel fogadják azt a történetet is, amelyet korábban Stefka István dokumentumfilmben dolgozott föl: e szerint Dózsa László túlélte a szovjet kivégzőosztagot, majd az állambiztonságiak verését követően a tömegsírba temetését is. Eörsi László történészt kérdeztük, aki közismert kutatója a „pesti srácoknak”.

2016. november 2., 11:41

Szerző: Sándor Erzsi

– Ismeri Dózsa László történetét?


– Dózsa Lászlóval talán tíz éve találkoztam, és akkor beszélt nekem az ’56-os történetéről, nagy átéléssel és meggyőzően. Barátságos viszonyba kerültünk, de sajnos ellentétes pályán játszunk. Ő magát minél nagyobb szabadsághősnek akarja láttatni, én viszont eseménytörténészként rekonstruálni igyekszem a helyzetet, tehát antagonisztikus ellentét feszül köztünk. Neki fontos volt, hogy a „pesti srácokat” kutatom, ezért elmondta a történetét. Meghallgattam, de a nevét nem írtam le a Baross Köztársaság című munkámban.

– Miért?

– Az ilyen szóbeli forrásokat, amelyeket semmiféle adat nem támaszt alá, erős forráskritikának vetem alá, kiváltképp akkor, ha a történetben olyan elemek vannak, amelyeknek semmiféle levéltári forrásai nincsenek.

– Akkor megfordítom: lehetséges-e, hogy ’56-ban megtörtént olyan, aminek nincs levéltári forrása?

– Lehetséges, csakhogy attól függ, mi. Dózsa László azt állítja, hogy sortűzzel végeztek ki a város közepén harminc embert, ám erről soha rajta kívül senki semmilyen említést nem tett, tanúja a történetnek nincs és nem is jegyeztek fel róla semmit.

– Holott voltak sortüzek?

– Voltak. Fotók is vannak róluk, nevekkel, adatokkal. Van hátterük. De olyan egy sincs, amelyről hatvan év óta nem derült volna ki semmi, és Dózsán kívül nincs senki, aki beszélne róla úgy, hogy az eset állítólag a város közepén történt.

– Hiányoznak a tanúk?

– A szemtanúk az ablakokból, esetleg fotók és a halottak nevei. A halottakat ugyanis azonosították, megvannak az adataik. Akármekkora volt is a kuszaság, a halotti anyakönyveket kiadták. Az lehetetlen, hogy egy ilyen eset történt, de arról Dózsa Lászlón kívül nem tud senki.

– A Blikk október 24-én a Sírásó mentette meg az élve eltemetéstől Dózsa Lászlót című cikkben azt írja Dózsára hivatkozva: „Dózsa 14 évesen a Lehel téren keveredett bele a felkelésbe. A kamasz fiú a Szövetség utca és a Rákóczi út kereszteződésénél harcoló, az akkori Divatcsarnokot védő csoporthoz csatlakozott.”

– Ez elképzelhető.

– Egy videóban Dózsa azt mondja: „Elhangzott az, hogy »Aki magyar, velünk van«, kimentünk a Lehel piacra, hallottuk, hogy ott toboroznak, felszálltunk Klein Robi barátommal, akivel egy házban laktunk, egy teherautóra, és hát elvittek minket a Szövetség utca és a Rákóczi út sarkán lévő Divatcsarnokhoz. Ott kiskatonák és régebbi katonatisztek nagyjából kiképeztek minket, hogy hogyan kell ezeket a fegyvereket kezelni, nagyon gyorsan megtanultuk, hogyan kell Molotov-koktélt csinálni, amire aztán nemsokára szükségünk is volt.”

– Ez már november 4. után történhetett. Az ugyanakkor, hogy kiskatonák, sőt régi katonatisztek foglalkoztak volna velük, teljes képtelenség. A november negyedikét megelőző fegyverszünetben még lehettek az utcán katonák, de utána már kevesen. Annyira meg egy sem lehetett marha, hogy 14 éves suhancok kezébe fegyvert adjon. Egyik vagány a másiknak taníthatott ezt-azt, de az, hogy ezt katona tegye, nagyon valószínűtlen.

– A Hetek 2005. október 28-i számában Dózsa azt is hozzáteszi, hogy „pár nap alatt kaptunk egy fegyveres kiképzést kiszolgált katonáktól – Kalasnyikov, miegymás”.

– Kalasnyikov? Ez csaknem lehetetlen. A kiképzés, a kiszolgált katonák, és a „miegymás” is. Nem is nagyon voltak Kalasnyikovok, aligha adtak volna ilyet 14 éves srácok kezébe.

– A Blikk szerint Dózsát „november 5-én elfogták, és társaival együtt az utcán kivégzőosztag elé állították. Társai egytől egyig holtan rogytak össze, őt kivéve: bár a lövedék a torkán találta el, sőt még egy kukoricagránát repeszei is eltalálták, a fiú túlélte a sortüzet. A Szövetség utcai kórházba szállították.”

– A Divatcsarnokról, amelyet egyébként a Baross téri felkelők védtek, rengeteg vallomás van. Ekkor már a csoport a Péterfy utcai kórházba húzódott vissza, de kijártak a Divatcsarnokhoz például azért, hogy megvédjék a fosztogatástól. Ott harcba kerültek a szovjet csapatokkal. Ám a sortüzet teljesen elképzelhetetlennek tartom. Az pedig teljesen kizárt, hogy a város közepén lett volna egy ilyen sortűz, és arról semmiféle levéltári adat nincs. Ráadásul Dózsán kívül egyetlen szóbeli forrás sem említi. Sem a túlélőkről, sem a halottakról, sem a sortűzről nincs adat.

– Dózsa másutt szomszédját, Klein Róbertet ismét megemlíti, igaz, már halottként. Az idézet így szól: „Odaállítottak harmincunkat a Rákóczi mozi falához, úgy tűnt, hadifoglyok leszünk. Ehhez képest egy csomó katona minden átmenet nélkül legéppisztolyozott minket. Nekem a nyakamat vágta szét a golyó – itt, ahol mutatom –, és mikor már a földön feküdtünk, a biztonság kedvéért még ránk dobáltak tojásgránátokat is. A mellettem fekvő srác holttestében robbant fel az egyik, aki egyébként jó barátom volt, Klein Robika.”

– A nyilvántartás szerint Klein Róbert nevű személy nem halt meg azokban a napokban. Meghalt viszont egy Klein Gyula, november 8-án, a XV. kerületben. Ebből is látszik, hogy a nyilvántartás működött, a halotti anyakönyveket kitöltötték.

– Dózsa további adalékot is említett: „A Divatcsarnokot annyira szétlőtték nehéztüzérséggel, sőt ez volt talán az egyetlen hely és Csepelen valahol, amit még repülőgép is bombázott. Megadtuk magunkat. Csakhogy szembeállítottak velünk egy légvédelmi ágyút, azt én előtte láttam működni a Nyugatinál, amikor rátüzeltek ott a tömegre, és érdekes, az maradt bennem, hogy csak egy ilyen ne találjon el.”

– Sem a Dózsa által megjelölt helyen, sem Csepelen, sem másutt nem volt repülőgépes támadás. A szovjetek harckocsikkal lőttek, nem légvédelmi ágyúval. Dózsa talán a Nyugati pályaudvari gépfegyveres sortűzről beszél. Itt valóban belelőttek a tömegbe, hat ember meghalt. Csakhogy az a sortűz december 6-án volt. Hogyan láthatta ezt Dózsa, ha őt november 5-én már lelőtték?

– Egyébként mindennek ellenére lelőhették?

– Visszakérdezek: a város kellős közepén felálltak a szovjetek, a házfalhoz állítottak harminc embert, kivégezték őket, de ezt Dózsa Lászlón kívül nem látta senki? Teljesen lehetetlen. Az valóban megtörtént, hogy egy pincehelyiségben lelőtték a Képzőművészeti Főiskola négy hallgatóját, de ezt tanúk, fotók, dokumentumok bizonyítják.

– Dózsa azt meséli, a Szövetség utcai kórházba került, ahonnan két hét után átszállították a rabkórházba. 2016. október 24., Blikk: „Kihallgatásakor nem kegyelmeztek neki, eszméletlenre verték: a kíméletlen ütlegeléstől a klinikai halál állapotába került. Mozdulatlan testét egy tömegsírba dobták, majd oltott mésszel leöntötték. A sírásó azonban észrevette, hogy a gyerek mozog, kiemelte őt a tetemek közül.”

– Ez a történetet is rendkívül valószínűtlen. Ehhez is kellenének a nevek, tanúk, a feljegyzések, a rokonoktól származó információk.

– Verték a sebesült kamaszokat a rabkórházban?

– Nem tudok ilyen esetről. A pufajkások, karhatalmisták félholtra verték az országot, pláne vidéken. De hogy egy súlyosan sebesült 15 éves fiút kómáig rugdossanak… Ezt nem tudom megcáfolni, lehet, hogy volt ott egy szadista állat. De azért nem tartom nagyon valószínűnek.

– Dózsa azt is mondja: „Ott rettenetes élményeim voltak. Éjszaka több gyereket is elvittek akasztani. Onnan tudtam, hogy gyerekek, hogy azt mondták, bácsi kérem, ne tessék engem felakasztani.”

– Ez baromság. Tudjuk a kivégzések módját és menetét. Ilyen nem volt.

– Az akasztástörténetet Dózsa így is mesélte: „Míg lábadoztam, rejtegettek a leszámolások elől, de sok bebörtönzött bajtársam nem úszta meg: nagykorúvá válásuk napján felkötötték őket.”

– Nyilván Mansfeld Péterre gondol, akit 1959-ben végeztek ki, de addig feltehetően nem lábadozott Dózsa a Szabolcs utcában. Elég kegyetlen volt a megtorlás, a bosszúállás, de gyerekeket nem vittek akasztani egyetlen kórházból sem, és senkinek sem várták meg a tizennyolcadik születésnapját.

– A Blikk újságírója megkérdezte, miért nem lett Dózsának baja az ’56-os szerepéből. Erre az a válasz, hogy „a hatalom emberei mit sem sejtettek: mivel a nyilvántartásban halottként szerepelt, megúszta a későbbi megtorlást”. Ez életszerű? Hiszen az első személycserénél kiderül, hogy él.

– Miközben Dózsa majdnem meghalt, honnan tudta, mi történt az adataival? De ez részletkérdés. Dózsát – maga meséli – 1963-ban, tehát hét év múlva, érettségi nélkül felvették a Színművészeti Főiskolára. Ezt nem tudom megtorlásként értelmezni. Továbbá az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárban (ÁBTL) sincs semmi, ami az ’56-os szerepével lenne kapcsolatos.

Dózsa László ’56-os szerepe az ’56-os emlékbizottság plakátja, illetve falfestményei miatt került reflektorfénybe. Megjelentek ugyanis a Life magazin híres képe alapján készült plakátok, amelyek felirata szerint a képen Dózsa László látható. Pruck Pál családja azonban tiltakozott, szerintük már az eredeti kép felirata, de a családi fényképek alapján is egyértelmű, hogy a képen a már nem élő Pruck Pál látható. A vita kirobbanása után Dózsa – bár továbbra is meg van győződve arról, hogy ő látható a fotón – „önmagát letagadva” kegyeleti okokból lemond arról, hogy ő van a képen. Pruck Pál lánya viszont azt szeretné, ha elismernék, hogy a fotón édesapja szerepel.

A másik cikk: 



Hazugságokkal és hamisítással gyártják az új 56-os mítoszt

Nem a Pruck Pált ábrázoló, de Dózsa László felirattal ellátott fotó az egyetlen botrány az 56-os Emlékbizottság idei kampányában. Az egyik képhez nem kértek engedélyt az eredeti fotóstól, aki ügyvédi úton vesz elégtételt az Emlékbizottságtól. A fő baj a képpel, hogy olyan alaposan átdolgozták, ami a hamisítás határait feszegeti. Ahogy az 56-os hősöket ábrázoló valamennyi képet. Furcsa mítoszgyártás, 56 lebutítása folyik. Azt üzenik, hogy a militáns agresszió volt a legfontosabb 56-ban.


2016. november 5., 11:56

Szerző: Sándor Erzsi


Könyvbemutató lesz a Francia Intézetben november 7-én. Phil Casoar és Balázs Eszter Franciaországban 2006-ban megjelent fotótörténeti kutatása jelenik meg magyar fordításban az 1956-os forradalom 60. évfordulójára. A címe: Budapest hősei


A könyv egy 56-os, mindenki által jól ismert, ikonikus fotó hátterét és történetét kutatja. A fotó a Paris Match 1956. november 10-i számában jelent meg és a magyarországi tudósítás nyitóképe volt. A 2006-ban Párizsban megjelent könyvben – amelynek magyar változata most jelenik meg – a fotón látható három alak történetét kutatták fel a szerzők.

 

Russel Melcher eredeti fotója

A fénykép szerzősége sem volt ismert mindenki számára. Kezdetben a Paris Match akkori sztárfotósának, Jean-Pierre Pedrazzininek tulajdonították, ám már régen lehet tudni, hogy a képen látható fiatal párt az amerikai Russell Melcher állította meg a Nemzeti Múzeum előtt, a Múzeum körúton.

Ez az egész az 1956-os Emlékévet bemutatni hivatott plakátkampány szempontjából érdekes, mert abban az eredeti fotót felhasználva egy egészen másik képet alkottak, amely aztán sokszorosítva látható számos közterületen és online felületeken. Így történt meg az is, hogy a Budapesten élő francia fotós, Bruno Bourel meglátta a molinót a Ferenciek terén, lefotózta és érdekességként elküldte Phil Casoar-nak Párizsba.

 Az alaposan átalakított fotóból készült plakát

Leginkább az keltette fel az érdeklődését, hogy a fotóhoz képest a molinó csak nyomokban tartalmaz eredeti felvételt. Eltűnt róla két alak, megváltozott a háttér, kiszíneződött a kép és Sponga Julianna vonásai is kisimultak a photoshopnak köszönhetően.

Mivel Bourel fotós, érzékeny az ilyen típusú változtatásokra és kíváncsi lett, vajon a Franciaországban élő idős amerikai fotográfus tud-e erről.

Phil Casoar továbbpostázta a kérdést az eredeti fotó szerzőjének, Russel Melchernek, aki gyorsan válaszolt. Nem tudott arról, hogy fotójának egy darabja a Ferenciek téren látható egy molinón, több emeleten keresztül. Kiderült, hogy sem az 1956-os Emlékbizottság kuratóriuma, sem a történész munkacsoport, sem a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, sem annak főigazgatója, aki egyszersmind az 1956-os Emlékév kormánybiztosa – név szerint Schmidt Mária –, nem tájékoztatták, nem kértek engedélyt tőle és nem is keresték meg, tehát fel sem merült, hogy megvásárolják tőle a fotográfia közlési jogát.

Russel Melcher kezdetben legyintett, de amikor megtudta, hogy nem csak egy helyen, hanem számos közterületen online és offline is használják a fotójából készített „kreatívot”, akkor megbízott egy ügyvédi irodát az érdekei képviseletével. A jogi képviselő november 3-án tárgyalt Schmidt Mária kormánybiztossal, azt azonban nem tudjuk, miben maradtak, maradtak-e bármiben.

Azt viszont tudjuk, hogy az 1956-os emlékbizottság képviseletében eljáró Schmidt Mária kezdetben azzal érvelt, hogy azt hitték, a fotó Pedrazzinié. Fizetni persze akkor kellene érte, hiszen a szerzői jogok 70 évig élnek és Pedrazzini szerzői jogainak van képviselete. Ám a fotó nem az övé.

Az is elhangzott, hogy a Nemzeti Múzeum archívumában találták a fotót „copyright Paris Match” pecséttel a hátoldalán és azt gondolták, hogy akkor nem kell utánajárniuk semminek. Pedig egyszerűen megtalálhatták volna. Bruno Bourel ugyanis a 2008-ban megvásárolta éppen ennek a fotónak a jogait azért, hogy képeslapra nyomtatva forgalmazásra átadja a könyvesboltoknak. Ha az Emlékbizottság birtokol egy ilyen képeslapot, csak meg kell fordítaniuk és elolvasni a fotográfus nevét. Oda van írva.

Az Emlékbizottságnak az sem tűnt fel, hogy a fotó azé a Russel Melcher-é, aki arra az eseményre érkezik Budapestre, amelyet a francia Intézettel együtt éppen az az Emlékbizottság támogat, amelynek kormánybiztosa Schmidt Mária. Nyilván nincs az ő óvó tekintete minden pályázat fölött, de aláírnia vélhetően kellett. Ha nem, akkor marad a történészi kutatói elhivatottság, amely talán nem hagy figyelmen kívül egy 2006-ban Párizsban nagy sajtóvisszhangot kapott fotótörténeti munkát az 1956-os forradalom egyik ikonikus fotójáról, ráadásul egy magyar kutató társszerzőségével. Most, hogy a 2006-os könyv magyarul is megjelenik, támogatásoknak hála az idős fotográfus, Russel Melcher is részt tud venni az eseményen. Ő, akit most egy ügyvédi iroda képvisel az eseményt támogató Emlékbizottsággal szemben.

Ha most utólag fogja a jogi képviselet beárazni az elspórolt szerzői jogokat, nem lesz olcsó. További közpénzeket lehet majd elkölteni az eddigi milliárdokon túl 1956 méltó módon való megünneplésére. Eddig remekül sikerült.

 Az eredeti képek és a kreatív eredmények

Továbbra sem tudunk azonban arról, hogy az Emlékbizottság honnan szerezte azoknak a fotóknak egy részét, amelyekből a színezett kreatívok készültek. Bár van egy támpontunk. Schmidt Mária az emlékévet koordináló Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány részére az Országos Széchényi Könyvtár 1956-os Intézet – Oral History Archívumából kért ki olyan fotókat, amelyek alapjául szolgáltak az átdolgozásoknak, a háttérrel, színnel, photoshoppal megdolgozott kreatívoknak. Az Emlékbizottság célja ezzel is az volt, hogy „minél szélesebb körben tervezzük megismertetni a forradalom hőseit, kiemelkedő cselekedeteiket”.

Schmidt Mária azt kérte az Archívumtól, hogy biztosítsák a felvételek felhasználási jogát. Ezek mind igazolványképek voltak. Tájékoztatást kért a „felhasználási díj mértékéről és az igénybevétel egyéb feltételeiről”. A képeket megkapta.

Később levelében mellékelte az „ilyen volt-ilyen lett” a forradalmárokról elkészült kreatív anyagaikat azzal a megjegyzéssel, hogy a felvételek átdolgozásával készített grafikák is az előbb említett kommunikációt támogatják.

Na ekkor, a mellékelt fotókat meglátva  bizonytalanodott el Dr. Sárközy Réka az Országos Széchényi Könyvtár 1956-os Intézet – Oral History Archívum filmtörténésze, ami érthető, hiszen a képek láttán bárkiben felvetődhet, hogy mennyire vékony a határ a stilizálás, a hazugság és a hamisítás között.

Hiszen ha megnézzük Russel Melcher fotóját, azt látjuk, hogy az eredetihez képest egy stilizált, tankos-harcos-járókelős hátteret kapott a Nemzeti Múzeum kerítése helyett, de Sponga Julianna teste nem változott. Ez egy igazi fotó, még akkor is, ha csak a részlete, még akkor is, ha megváltozott a háttere. Persze kérdés, hogy mennyire igazi már az a fotó?  Ezzel szemben az Archívumból kapott fotók csak igazolványképek voltak, vagy éppen a belügyi nyilvántartásból begyűjtött felvételek. Ezeket manipulálták aztán úgy, hogy testük, végtagjuk, ruházatuk, esetleg fegyverük lett.

 A cigány hősök

„Ezzel elvi szinten van baj. Mert rendben van, hogy egy fekete-fehér igazolványkép nem sugallja azt, ami az Emlékbizottság koncepciója, csakhogy az alkalmazott változtatások és a stilizáció már a hazugság határait feszegeti” – mondja Sárközy Réka és példának Pongrácz Gergely fotóját mutatja.

Pongrácz kezébe egy pisztolyt tettek, holott nem ismerünk olyen fotót, ahol ő pisztollyal sétálgatott volna egy ballonkabátban, Szabó bácsi pedig kapott egy Kalasnyikovot, ami Eörsi László szerint valószínűtlen. A korabeli felvételek puskával ábrázolták, és a források sem említik, hogy Kalasnyikovja lett volna, igaz egészen nem zárható ki. Bár még a szovjet katonáknál is ritkaságszámba ment egy Kalasnyikov, a kreatív anyagokba mégis egyszerűen belerajzolták oda, ahová csak gondolták.

„Van három kisportré három cigány származású felkelőről, mert kifejezetten cigány portrékat kértek – mondja Sárközy Réka – ők teljesen egyforma testet kaptak és egyformán tartják a puskát. A szegény kivégzett Kóté Sörös József, aki nagyon egyszerű fiú volt és csak fuvarozgatott a Corvin közbe, olyan kabátot kapott, amilyenről nem is álmodhatott soha. Most akkor hol a határ?” – kérdezi Sárközy Réka. „Mert lehet stilizálni és lehet hazudni, aztán átlépnek egy nagyon vékony és törékeny határt és onnantól kezdve minden hiteltelenné válik és hazugsággá.”

 Az eredeti képek és a kreatív eredmény

Meg persze giccsé, igaz, ez ízlés kérdése, amin nem érdemes vitatkozni. Az 56-os Emlékbizottság minden igyekezetével meg akarja teremteni a „hős” mítoszát és ezért az sem túl nagy ár, ha a valóság esik áldozatul. Sponga Julianna és Pruck Pál képével is ez történt. Úgy lépték át azt a bizonyos határt, hogy talán észre sem vették, vagy nem tulajdonítottak jelentőséget neki. Ha Nickelsburg László zsidó származású sztahanovista munkásból gyártható újságot olvasó svéd diplomata kinézetű középosztálybeli férfi, akkor Pruck Pálból is lehet Dózsa László. Annyira vékony a határ, hogy már nincs is.

Az egész manipuláció akkor és úgy érthető, ha tudjuk, mi a célja. Miért kellett vajon ezekkel a képekkel elárasztani a várost, mit akarnak elérni?

„Hős- és mítoszgyártás folyik” – válaszolja Sárközy Réka. „Utcai harcosokat látunk, csupa fegyveres embert. Hol vannak az egyetemisták, hol van a Petőfi kör, hol vannak a felvonulók, a derű? A militáns agresszióra helyezték a hangsúlyt. Azt üzenik, hogy számukra ez volt a legfontosabb 56-ban.”

Ezzel elérik, hogy az apró torzítások összeadódnak és 56-ról egy teljesen manipulált torzkép kerül a köztudatba. Kép- és személyiséglopással, nagyívű grafikai tehetséggel kapunk egy lebutított 56-változatot, amelyben az egyik hazugságból törvényszerűen következik a másik, hiszen szinte semmi sem igaz abból, amit kitettek az utcára, mert „minél szélesebb körben tervezzük megismertetni a forradalom hőseit, kiemelkedő cselekedeteiket.”

Nos! ...így gyártanak hamis hazug történelmet az épp aktuális politikai széljárás szerint. ...és akkor ünnepeljünk? ...emlékezzünk tiszta szívvel? hááát...én nem tudok és nem is ünneplek, nem emlékezem hősökre.