2012/12/26

A fideSS "komcsik".

A parlament elnöke és az EGYETEM
Az ember feledékeny!


Kövér Lászlóról :" A gazdag életrajzi elemekből kár volt kihagyni a legfontosabbat:
Kövér László felvételi vizsga nélkül került be az egyetemre. Az ingyenes egyetemre !

No nem azért, mert tanulmányi versenyt nyert.
Atyai kitüntetés mentesítette a felvételi alól, (mint akkor másokat is, kiszorítva az értelmes diákokat).
A kitüntetés neve: Szocialista Hazáért Érdemérem. ( Kövér apuka aktívan leverte ÖTVENHATOT ! )
Indoklás:
"Az 1956-os ellenforradalom leverésében szerzett elévülhetetlen érdemeiért."
A gyermek nem felelhet az apa rémtetteiért. DE!

Nem az apát vették föl az egyetemre teljesítmény nélkül, hanem a gyermekét!!!
Egyébként a "köteles beszéd" elhangzott Békés megyében, aztán Tatabányán az Árpád Szállóban,
majd Szombathelyen. (a békési esetben pert is vesztett hazugságért a Fidesz.) Ugyanúgy szólt mindhárom helyen.
A www.nyugat.hu
honlapról letölthető (volt) a teljes beszéd, nem
szövegkörnyezetéből kiragadva a rajongó polgárok aljas röhögésétől kísérve.

A "Köteles beszéd" -et és a "körülmények"-et itt olvashatod: ( ha még nem "védték le" )

http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/1444_az_akasztofa_humor_avagy_kinek_mit_javasolt_kover


Kövér számtalanszor bukott az egyetemi vizsgákon, arra már nem terjedt ki a kitüntetés hatása.
Két alkalommal évismétlésre is kényszerült, ( a 2,0 átlagot elérő diák 5 év alatt végezhetett a jogi karon )
Kövérnek ez 7 évbe került. És ez is csak úgy, hogy Mádl Ferenc "segítette" lediplomázni. Meg is lett később Mádl jutalma . . . !!!
(Az a Mádl, aki 1957-ben pártmegbízatásként nyugat-európai körúton volt és a Kádár-rendszer mellett agitálva tartotta előadásait mint fiatal jogász. Szép pályakezdet a diktatúrában. Utána egész szép karriert futott be Kádár alatt Mádl Ferenc.

(Deutsch Tamás 14 és fél évéhez képest, persze, szép eredmény ez Kövértől.)
Kövér az egyetem után közvetlenül az MSZMP KB-hoz tartozó Társadalomtudományi Intézetébe került,
közvetlenül Aczél elvtárs keze alá. Mások 10-20 évet güriztek, hogy bekerüljenek a társ.tudományok fellegvárába.
És még egy apróság. Kövér nagypapa 1919-es VÖRÖSKATONA volt! Kövérék ebből éltek eleinte, utána meg az apuka "56-os helytállásából" !
Egy kommunista vérétől vérátömlesztéssel sem lehet megszabadulni. Ez érvényes egykori ifjúkommunista társaira is.
Orbán Viktornak diákként mondta az egyetem oktatója: "Viktor, rosszabbak vagytok Kun Béla Lenin-fiúinál!
"Nem véletlen, hogy Kun Béla unokája ( Kun Miklós történész ) a mai napig résztulajdonosa, főmunkatársa a Hír TV-nek.
A kommunista vérvonaltól soha nem tud a fidesz megszabadulni.
A fideszesek példája (Kövér, Orbán és a többi) hasonlatos ahhoz a dakota indián-főnökhöz,
aki abba őrült bele, hogy új bumerángot akart venni, de nem tudta eldobni a régit.

"Kommunista disznóból, nem lesz demokratikus szalonna!" - ahogy azt Kövér megfogalmazta.

Más.

A debreceni polgármesternek, Kósa Lajosnak, még mindig nem sikerült a diplomát megszerezni. A példatár kimeríthetetlen. Nem véletlenül fogalmazták meg már régen:

"A hülyeségnek csak alsó határa van."

2012/12/17

fideSS kommunistái és az orbán vagyon....

A Fidesznek nem kellene komcsizni mert: Kövér László : KISZ-titkár, Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága alá tartozó Párttörténeti Intézet tudományos munkatársa (az egyetem elvégzése után azonnal, mivel a nagypapa 1919-es VÖRÖSKATONA VOLT és ezért felvételi nélkül került be.  az egész Kövér család ebből élt a Kádár rendszerben)
Orban Viktor;
– Gimnaziumi, majd egyetemi KISZ titkar (Orban apuka parttitkar volt )
Mikola Istvan – Hazafias Nepfront, elnök
Fonagy Janos – MSZMP tag
Vonza Andras – MSZMP tag
...Szabadi Bela – MSZMP tag, munkasör
Varga Mihaly – KISZ titkar
Rogan Antal – KISZ titkar
Deutsch Tamas – KISZ titkar
Orban Gyözö – parttitkar (Orban anyuka pedagogusi palyat cserelte fel egy partbizottsagi allasert.)
Pozsgai Imre – MSZMP KB tag
Szürös Matyas – MSZMP KB tag
Stumpf Istvan – MSZMP tag, Hazafias Nepfront alelnök
Jarai Zsigmond – MSZMP tag, kormanytag, III/2 ügynök
Matolcsy György – MSZMP tag, III/2 ügynök
Martonyi Janos – MSZMP tag, kormanytag, III/2 ügynök
Chikan Attila – MSZMP tag
Pinter Sandor – MSZMP titkár
Balogh Gyula : MSZMP tag,
Boros Imre MSZMP-titkár, III/II együttműködő D-008
Boross Péter : MSZMP tag, DÉLBUDA III/III
Chikán Attila : MSZMP tag,
Csintalan Sándor MSZMP és MSZP tag, jelenleg a Fidesz és a HÍR TV ideológiai műsorának vezetője.
Deutsch Tamás : KISZ titkár,
Fónagy János : MSZMP tag,
Hoffmann Róza: MSZMP tag (önéletrajza szerint ezt a kompromisszumot kényszerből megkötötte)
Kerényi Imre : MSZMP alapszervezeti titkár,
Ligetvári Ferenc: MSZMP tag,
Mikola István - Hazafias Népfront alelnök és még sokan mások!!
stb., stb.
Ök csak az ismertebbek, a lista nem teljes!
...na és Bencsik elvtárs? ..aki a bérenc fizetett külhonból importált "béke meneteket" szervezi? ..aki habzó szájjal komcsizik?... a Népszabadság,( mint tudjuk ) az MSZMP központi lapja újságírója volt. Ezek a szemetek köpönyegforgató szarháziak komcsiznak?

**************************************************************

A Heti Válasz online fórumán volt található ez az írás.
Kicsoda ön, dr. Orbán Viktor?

Vendégszöveg. Csak hogy tudjuk, ki ez az ember. Lelőhely: a Heti Válasz Online fóruma.

Orbán Viktor miniszterelnök jelentős vagyongyarapodáson ment keresztül 1998 és 2002 között, a hivatali évek alatt. A szűkebb család két fő ingatlanadatát nézve: 1. az 1998-ban már birtokolt 5,5 hektárnyi földterület négy év múltán a tizenegy és félszeresére: 63 hektárra növekedett; 2. a tulajdonukat képező (1994-ben 563 ezer forintért vett) belvárosi lakás helyett kertes sváb-hegyi villát vásároltak 2002-ben (75 millióért), amelynek (több tízmilliós) átépítéséhez azonnal hozzá is láttak. Ha a tágabb famíliát is idevesszük, akkor konstatálhatjuk, hogy a miniszterelnök apjának többségi tulajdonában lévő bányacég, a Dolomit Kft. saját vagyona meghétszereződött (98-ról 666 millióra nőtt); a másik vállalkozás, a kizárólagosan birtokolt Gánt-Kő Kft. nyeresége ugyanekkor a tízszeresére emelkedett (16 millióról 167-re)

Már a családi vagyonszerzés kezdetén, a bányaprivatizációban is szerepet kapott közpénzből származó tőke. Simicska Lajos, Varga Tamás és Kövér Szilárd ugyanis azzal a Quality Invest Rt.-vel szálltak be Orbán Győző üzletébe, amelynek vagyonát a fideszes székházeladásból befolyt százmilliók adták. Simicskáék 4,75 millióért vettek részvényt a pártelnök apjától, amit aztán 1,2 millióért – tehát 3,55 milliót „ajándékként” hátrahagyva – adtak el újra neki. (Simicska: „Mindenkinek alkotmányos joga, hogy hülye legyen.”)

Azok a bizonyos „első milliók” tehát nem egyenes úton, hanem az állami pénz – pártpénz – magánpénz vargabetűjét leírva jutottak el a családhoz. De hogyan szaporodtak a későbbiek során? Tény, hogy Orbánék vagyona 1998 és 2002 között nőtt a sokszorosára. Az első miniszterelnökség éveiben. A néptől kapott közhatalmi mandátum birtoklása idején. A kérdés az, hogy a vagyongyarapodás a hatalom felhasználásával, azzal visszaélve történt-e.

E kérdésre először a tokaji szőlők környékén keressük a választ. A szóban forgó ügy 2005 tavaszán került a közfigyelem fókuszába, Orbán szerencséjére ismét post festa (miként a bányaügy is): évekkel a történtek után. Amikor ő maga már nem volt hivatalban. Az Élet és Irodalom megdöbbentő részleteket közölt olyan üzleti tárgyalások jegyzőkönyveiből, amelyeken 2000-ben és 2001-ben Orbán Viktor miniszterelnök is részt vett.

Mi több: a jegyzőkönyvek által következetesen taggyűlésnek nevezett összejövetelekre nemegyszer a kormányfői rezidencián került sor. A Magyar Köztársaság miniszterelnöke a szövegek tanúsága szerint (névleg a felesége révén) magántulajdonos üzletemberként tárgyalt többek között állami vagyontárgyak, illetve vissza nem térítendő állami támogatások megszerzésének lehetséges módozatairól s az ezek során követendő taktikáról.

A szóban forgó cég, a Szárhegy Dűlő – Sárazsadány – Tokaj-Hegyalja Kft. már puszta összetételénél fogva tipikus képlete volt a korrupciós összeférhetetlenségnek. Az Orbán házaspár üzletfelei ugyanis olyan állami pozíciókat töltöttek be – bizonyosan a kormányfő akaratából –, amelyek ab ovo magukban hordozták a szolgálat–viszontszolgálat mozzanatát. A társaság tagjai tudniillik – jobb esetben: a saját pénzük, tudásuk és kapcsolataik; rosszabb esetben: az Orbán jóvoltából elnyert állami tisztségek fölhasználásával – a hasznukra voltak Orbánéknak. Előmozdították az ő anyagi gyarapodásukat, amit a kormányfő a nekik osztott pozíciókkal (az azokkal járó hatalommal, presztízzsel, pénzzel) viszonzott. Vagy megfordítva: ők hálálták meg az Orbán révén elnyert pozíciókat és javakat: egyre megy. Hogy konkrétak legyünk: Szász Attila ügyvéd például állami cégek fb-tagjaként, továbbá állami felügyeletű cégek és intézmények jogi képviselőjeként csak 2000–2001-ben 50 millió körüli összeget vett föl – miközben a hátán vitte a Kft. üzleti ügyeit, különös tekintettel a kiszemelt földterületek megszerzésére. Az utóbbi cél számára aranyat ért, hogy a sátoraljaújhelyi földhivatalba – merő véletlenségből – Stumpf kancelláriaminiszter unokatestvérét nevezték ki akkoriban, így aztán Szász a sárazsadányi polgármesterhez intézett leveléhez pontos helyrajzi számokkal együtt csatolhatta azoknak az önkormányzati tulajdonban lévő parcelláknak a listáját, amelyeket Orbán és társai kinéztek maguknak. A polgármester igen készséges volt: Orbán (felesége) így vehette meg 2, azaz kettő Ft/m2-ért az első zsadányi területét, amelyre aztán szőlőültetvényt telepítenek majd – vissza nem térítendő állami támogatásból. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy 1988 és 2002 között Sárazsadány és környéke jó pár tízmilliót kapott különféle pályázatok megnyerését követően – ugyancsak viszsza nem térítendő állami támogatásként. A Kft. tagja volt még Kékessy Dezső tőkeerős üzletember, Orbán személyes barátja – majd 2002-től hazánk párizsi nagykövete. 2006-ban aztán (a veje nevén) volt szíves megvásárolni Orbánék pesti lakását. 63 millióért. A nyolc évvel korábbi vételár (563 ezer Ft) száztizenkétszereséért! Végül, de nem utolsósorban meg kell említenünk Madarász Lászlót, aki az Orbán által menesztett Princz Gábor helyét foglalhatta el a Postabank élén 1998-ban. Ezt követően (1999. december 29-én) nyújtott a Postabank Invest Rt. 145 millió forintos hitelt a Szárhegy Dűlő – Sárazsadány – Tokajhegyalja Kft.-nek: tehát a főnök (és a nagyfőnök) saját vállalkozásának.14 S hogy a történet kerek legyen: a következő évben a Postabank cégei részesültek 90 milliós állami támogatásban.

Ha ez az egész vircsaft nem lett volna súlyosan összeférhetetlen, akkor nem kellett volna titokban tartani. Márpedig titokban tartották: a közvélemény csak 2000-ben, a HVG jóvoltából szerzett tudomást arról, hogy a Magyar Köztársaság kormányfője (a felesége révén) miféle üzleti vállalkozásban vesz részt immáron bő két esztendeje. Ám hogy ezt mekkora odaadással és miféle eszközök igénybevételével tette, arra csak öt év elteltével derült fény, az Élet és Irodalom által prezentált taggyűlési jegyzőkönyvekből. Ezekből napnál világosabban kiderült, hogy a magyar miniszterelnök olyan üzleti megbeszélések aktív résztvevője volt, amelyeken egy magántársaság tagjai azt latolgatták, hogyan juthatnak minél könnyebben és jutányosabban állami javakhoz. Egyértelmű utalások estek a vállalkozásuk számára kulcsfontosságú állami cég vezető posztjaira kinevezett személyek közreműködésére. A miniszterelnök – mintegy a felvetődő igényekre válaszolva – elmondta: óvatosnak kell lenniük (ő többes szám első személyt használt), a szóban forgó állami javak megszerzésére csak darabonként, és csak a választásokat követően lesz módjuk – de akkor igen. Kiderült az is, hogy a társaság egyik tagja, a kormányfő nejének régi barátja – aki a zsákmányul kiszemelt állami cég jogi ügyeit is vitte – személyesen dolgozott a Hegyalja-törvényen. Eszerint tehát a parlamenti jogalkotás is igazodott olykor a kormányfő üzleti vállalkozásának igényeihez!

„Ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet” – szólt Orbán elhíresült mondata, amit ő utóbb az államférfiúi mértéktartás megnyilvánulásaként próbált beállítani, mintha a fenti óhaj tényleg a kérésre és nem a kapásra: az állami támogatás – általa e szerint befolyásolható – odaítélésére vonatkozott volna. De mi történt valójában? Ha tetszik, a dolgok Orbán óhaja szerint alakultak: tényleg nem az ő cégük kapta a legnagyobb összeget. Csak a második legnagyobbat! 2001-ben 570-en részesültek vissza nem térítendő szőlőtelepítési támogatásban az adófizetők pénzéből. Ám 40 milliónál többet csupán két vállalkozás kapott: a Royal Tokaji Borászati Kft. 44 millió 636 ezret; a Szárhegy Dűlő–Sárazsadány–Tokaj-Hegyalja Kft. pedig 41 millió 475 ezret. Sokaknak egyáltalán nem jutott a pénzből. Pedig Orbán a későbbi nyilatkozataival rendre azt a látszatot keltette, mintha olyan normatív juttatásról lett volna szó, amit igény esetén a Magyar Köztársaság minden polgára megkap, majd legvégül – és persze kevesebbet – kaphat belőle a kormányfő (neje) is. Holott az ellenkezője történt: a kormányfő (nejének cége) kistermelők tucatjai elől happolt el tízmilliókat úgy, hogy azoknak egy fillér sem jutott. Az illusztris tagokból álló korlátolt felelősségű (és erkölcsű) társaság – a 2001-ben elnyert bő 41 millión fölül – további két alkalommal részesült még szőlőtelepítésre és meliorációra fordítható ingyenes állami forrásból, mindösszesen 64,5 millió Ft értékben.

Külön biznisz volt ezen fölül a szőlőfelvásárlási projekt.

A miniszterelnöki pár cégének első teljes évi bevétele az állami Tokaj Kereskedőház Rt.-től származott 2000-ben, ami 2 703 000 forintot tett ki. Az összeg maga nem túl érdekes, az viszont annál inkább, hogy a tokaji állami cég – az egyéni termelőkön túl – egyedül ettől a társaságtól vett át szőlőt abban az évben. Ám még ennél is érdekesebb a felvásárlásra fordított pénz eredete. Azt ugyanis külön kormányhatározat biztosította: 1,5 milliárdos tőkeemelést elrendelve a Tokaj Kereskedőháznál. Az eset még nagyobb volumenben ismétlődött meg 2001-ben – a választások előtti utolsó szüret idején –, amikor is 2,5 milliárdos újabb állami tőkeemelés történt, egy újabb kormányhatározatot követően. Minden idők legnagyobb szőlőfelvásárlását bonyolította le abban az évben a Tokaj Kereskedőház. Csak aszúból hatszor annyit vett át, mint bármely más esztendőben. E célból „bevezettek egy új felvásárlási osztályt… amivel a gyengébb minőségű aszú megvételére is lehetőséget teremtettek.”16 2000-ben és 2001-ben a szóban forgó állami társaságnak juttatott négymilliárdos összeg jóval nagyobb volt, mint a teljes magyar borágazatnak nyújtott összes állami támogatás. Egész pontosan annak a 63 százaléka. Miközben Hegyalján az ország szőlőültetvényeinek csupán a 6 százaléka volt található. Ám ez a 6 százalék magába foglalta Orbánék szőlőjét is.

A történet azonban még ezzel sem kerek. Az állami tőkeemelés indokaként ugyanis „a termelési biztonság megszilárdítása és a technológiai fejlesztésen keresztül történő piacépítés” szerepelt, csakhogy a Tokaj Kereskedőház korántsem erre fordította a pénzt! A 2000-es 1,5 milliárdból 1,2 szőlőfelvásárlásra ment el az amúgy értékesítési gondokkal küzdő vállalatnál, fejlesztésre az összeg töredékét költötték, alig 300 milliót. A következő évi 2,5 milliárdból pedig már csak 150 milliót fektettek a technológiai fejlesztésbe, a többit megint a felvásárlás vitte el. „A négymilliárdos állami tőkejuttatás… tehát távolról se szolgálta a cég technikai-technológiai felzárkózását; a borvidék jövője szempontjából pedig kifejezetten káros volt… konzerválta a… korábban kialakult termelési, felvásárlási viszonyokat… elmaradt a borvidék kistermelőinek felkészítése az új gazdasági környezethez való alkalmazkodásra, az uniós tagságra.”

Ám a milliárdos állami források eltékozlásának okaként korántsem csak a felelőtlenség játszott szerepet. Tudnunk kell azt is, hogy Orbán kancelláriaminiszterének igen kiterjedt és népes famíliája is e vidéken lakik és gazdálkodik. A számok magukért beszélnek: a Fidesz kormányra kerülését megelőző évben a Stumpf család tagjai még ötmilliót se kaptak a Tokaj Kereskedőház által felvásárolt szőlőjükért. 2000-ben viszont – miután a kormány másfél milliárdot pumpált a cégbe – már 17,7 millió ütötte a markukat. Egy évre rá pedig – az újabb, immár 2,5 milliárdos tőkeemelés nyomán – 30,6 millió! És vajon ki volt a Tokaj Kereskedőház feltőkésítését elrendelő kormányhatározatok előterjesztője? Stumpf István kancelláriaminiszter, személyesen. (Zárójelben: a cég általános vezérigazgató-helyettesét Stumpf Miklósnak, a marketingigazgatót pedig Stumpf Andrásnak hívták.) Végezetül idekívánkozik még egy adalék: a Tokaj Kereskedőház Rt. a négymilliárdos állami többletforrás ellenére 2002-ben már 300 milliós veszteséggel zárta az évet.

A szőlőfelvásárlási projektet ezzel lezárhatjuk, de van itt még egy apróság. 2005-ben a gazdasági minisztériumból ugyanis előkerült egy érdekes adat, miszerint „másfél kilométeres bekötőút építéséhez 12 és fél milliós támogatást nyert 2000-ben a sárazsadányi önkormányzat. A zártkerti bekötőút – amely a 087 és 089 helyrajzi számon szerepel, és a 37. számú főúthoz csatlakozik – vagyis Orbánék szőlőbirtokára vezet.”

Ezzel válik kerekké ez az émelyítő történet.

Ám ha lehet, még ennél is émelyítőbb a felcsúti földek és a váli vízrendezés históriája. Nevezett földek magántulajdonúak, a beruházás viszont állami pénzből zajlott 1998 és 2002 között. Kell-e mondani: a magántulajdonos az akkori (s a mai) miniszterelnök hitvese. Kezdjük a földvásárlással. Orbán Viktor (papíron: Lévai Anikó) 2001. október 31-én 54 hektárnyi (539 380 négyzetméter) 762,98 aranykorona értékű Felcsút környéki földet vásárolt. Ez eddig rendben volna. A föld árát illetően azonban már van némi gond, mert a miniszterelnök(né) megint csak olcsón vásárolt. Aranykoronánként 8 ezer alatt, miközben a Fejér megyei illetékhivatal kimutatása szerint egy aranykorona akkori átlagára azon a vidéken elérte a 16 ezer forintot.

De vajon ki adta el Orbánéknak fél áron (mindössze 6 millióért) az 54 hektárt? Bognár Sándor, a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság Rt. vezérigazgatója. Akit két éve – már az Orbán-kormány alatt – neveztek ki a szóban forgó állami cég élére. A HKG Rt. ráadásul egyike volt annak a tizenkét állami gazdaságnak, amit Orbán pályázat nélkül privatizált 2001-ben. S vajon ki lett az immár magángazdaság többségi tulajdonosa? Bognár Sándor. Pontosan mikor? Két héttel azután, hogy Orbán(né) fél áron megvette tőle az 54 hektárt.

Mondtam, émelyítő történet lesz – de még korántsem vagyunk a végén. Mert mindössze hat héttel ez után újabb érdekes dolog történt. December 11-én az Országgyűlés roppant magas: 2,7 milliárd forintos címzett állami céltámogatást szavazott meg Felcsútnak és további öt szomszédos falunak, belterületi vízrendezés céljára. (Már ahhoz törvénymódosítás kellett, hogy ezt egyáltalán megtehessék. 2001 előtt ugyanis a tárgyév március 31-ig nyújthatták be a címzett támogatásokra szóló pályázatokat a helyi önkormányzatoknak, és ezt követően döntött róluk a kormány, majd a parlament. Orbánék tehát előrehozták a határidőt, a választások elé, így aztán nem is pályázatok alapján döntöttek, hanem csak „beruházási koncepciók” alapján.)

Ám most jön a java: „A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium a harmincadik helyre sorolta a beruházást az előterjesztésről szóló szakvéleményében. A Fidesz-többség azonban előbb titkosította a parlament szakbizottságában erről folyó vitát, majd a hivatalos előterjesztő, a Pintér Sándor vezette Belügyminisztérium az első helyre tette a váli-völgyi összefogást. Így kapta meg negyven nappal Orbánék felcsúti földvásárlása után az év legmagasabb céltámogatását… második helyre szorítva egy kórház-rekonstrukciót.”

Az Orbán család vagyonosodását vizsgáló parlamenti bizottság adata szerint: a felcsúti vízelvezetésre adott 2,7 milliárdos állami támogatás az abban az évben a költségvetésből hasonló célra fordított céltámogatási keret 90, azaz kilencven százaléka volt! A bizottság jelentésében olvasható ez is: „A támogatás, a vízjogi engedélyt kiadó Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság álláspontja szerint, szakmailag indokolatlan, az Állami Számvevőszék utólagos vizsgálata szerint pedig pénzügyileg erősen túlméretezett volt.”

S hogy teljes legyen a kép: „Az Orbán-kabinet ugyanakkor 38 önkormányzat hasonló kérelmének elutasítását javasolta, köztük olyan területekét, ahol az árvíz hatalmas károkat okozott. 2001 márciusában árvíz sújtotta beregi települések, Csaroda, Jánd és a többiek hiába kértek, egyetlen fillért sem kaptak belterületi vízelvezetésre. A víz az emlékezetes év tavaszán abban a térségben több ezer házat sodort el.”

Csupán a kormányfői lokálpatriotizmus kóros túltengéséről lenne szó?

Dehogy! „Ebből a támogatásból vásároltak meg 2001. december 11-én [tehát még azon a napon, amelyiken az Országgyűlés megszavazta a pénzt] Felcsút határában egy három hektárt valamivel meghaladó, 84,47 AK értékű földterületet a beruházáshoz tartozó záportározó céljára, mégpedig annak a két nővérnek az egyikétől, akiktől Bognár eredetileg vásárolta a Lévai Anikónak olcsón továbbadott földet. A vételár 10 millió Ft, azaz 118 385 Ft/AK, ami hétszerese az akkori felcsúti átlagos földárnak és tizenötszöröse annak a vételárnak (7864 Ft/AK), amennyiért másfél hónappal korábban Lévai Anikó vásárolta meg Bognár Sándortól az említett földterületet.” Ezek szerint a Magyar Köztársaság állami költségvetéséből (önkormányzati áttétellel) történt túlfizetéssel kompenzálták a kormányfő családjának potom áron nyélbe ütött földvásárlását!

Mi jöhet még ezek után? Nézzük: „Csupán a kapubejárókra 1 milliárd 130 millió forint közpénzt költöttek Fejér megye hat településén a Váli-völgy vízelvezetése kapcsán. A térburkolati díszítőkövekkel és az árkok fölötti kocsi-behajtókkal együtt az Alcsútdobozon, Felcsúton, Kajászón, Óbarokon, Tabajdon és Válon megépült bejárók folyómétere átlag 110 ezer forintba került. »A címzett támogatás felhasználása, a pályázat indokoltsága és jogossága nem állapítható meg« – mondta ki az Állami Számvevőszék jelentése. A kapubejárók darabonként félmilliós átlagáron készültek (479 515 Ft), és összesen 2 357 darab van belőlük.

A Váli-víz csekély vízhozamú, keskeny medrű, lassú folyású patak. Az ÁSZ-jelentés szerint mégis 57 kilométernyi burkolt árok épült meg 1 milliárd 182 millió forintnyi közpénzen. Zárt csapadékcsatornára közel 78 milliót (3,3 kilométer), földárokra közel 182 milliót (17,7 kilométer) fordított a kivitelező Viadom Rt.”

De hát miért ment végbe a magyar adófizetők milliárdjaiból ez az esztelen költekezés? A válasz: „A beruházást végző Viadom Rt. által a Magyar Államkincstárhoz benyújtott elszámolásból megállapítható, hogy a beruházáshoz az Orbán Viktor édesapjának többségi tulajdonában lévő Dolomit Kft. több tízmillió forint értékben szállított murvát, betont és a csapadék-levezető árkok kibélelésére szolgáló betonelemeket. A beruházás utólagos ellenőrzéséről szóló ÁSZ-jelentés rámutat, hogy a támogatás teljes összegének több mint 40 százalékát az árkok áthidalására szolgáló kapubejárók emésztették fel, amelyek ára az eredetileg tervezettet több mint ötszörösen haladta meg. Az Orbán Győző és családja tulajdonában álló Gánt-Kő Kft. honlapjáról pedig megtudható, hogy az e kapubejárókat burkoló… térkő szárított dolomitőrleményből készül.”

Végül a pont az i-re: „A beruházás befejezését követően a felcsúti földárak a Fejér megyei átlagnál mintegy kétszerte gyorsabb növekedésnek indultak. A Lévai Anikó által négy éve 6 millió forintért vásárolt földterület mai forgalmi értéke – a környékbeli termőföldek átlagárát alapul véve – 34,3 millió forintra becsülhető. Belterületbe vonásuk esetén pedig – amire elhelyezkedésük alkalmassá teszi őket, és amiről Orbán Viktor a bizottság előtt elismerte, hogy volt már rá kezdeményezés… – értékük mai áron elérheti a 400 milliót is.”

Orbán Viktor apjának cégei, mint az elején láthattuk, ugrásszerű vagyongyarapodáson mentek keresztül fia hivatalviselése idején. A váli beruházás iménti részletein túl álljon itt még két adalék. Az egyik a Dunaferr-ügy. A dunaújvárosi állami vaskohászati cég megújított vezetése 1999-ben 5 évre szerződést kötött a Dolomit Kft. vezetőjével, Orbán Győzővel, évi 140 millió forint értékben. Pályáztatás nélkül. A beszállítóváltás hivatalos indoka az volt, hogy Orbán Győző olcsóbban szállított. Utóbb (megint csak utóbb!) kiderült, hogy a dolgot egy könyvelési trükkel lehetett így beállítani: a kormányfő apjának a köve azért volt papíron olcsóbb, mert az árába nem számították be a szállítás költségét: azt külön számlázták…

A másik az autópálya-építés ügye. Szállított-e követ a miniszterelnök apja az állami nagyberuházásokhoz? A fia szerint nem. Mert ő lebeszélte erről: „Ez egy nagyon nehéz beszélgetés volt egyébként. Tehát ő nem értett ezzel egyet, de aztán végül azt mondta, hogy biztosan vannak olyan összefüggések, amiket én jobban látok, mint ő, és akkor ezt elfogadta. És onnantól kezdve ő nem vesz részt. Tehát minden, ami ezzel ellentétes hír, az légből kapott, üres vádaskodás” – jelentette ki a kormányfő 2001. augusztus 28-án a Magyar Televízióban.

Nézzük, mi történt valójában. „Az autópálya-építésre felkészült az Orbán-bánya is. Az olcsó sztrádatöltő anyag beszállításához a szülők és a testvér bányacége, a Gánt-Kő Kft. megszerezte a bányászati jogot egy várpalotai… önkormányzati képviselő… földterületére. Ám a készülő botrányból a miniszterelnök kérésére kimenekültek [idáig stimmel]: a bányászati jogot 2001 februárjában átruházták a papa vezette bányacég kereskedelmi igazgatójának betéti társaságára [erről már nem beszélt a fiú]. Így a startpisztoly eldördülése után fergeteges tempóban kezdhette meg a kőbeszállítást az elsőként elindított nagyberuházás, az M7-es autópálya felújításához. A pályázat nélküli kiválasztással felkért Vegyépszer–Betonút páros alvállalkozójának, a felcsúti Femol Kft.-nek az alvállalkozójaként.”

Persze ez sem derült ki azonnal. „A Vegyépszer és a Betonút Rt. által alkotott Magyar Autópálya Konzorcium sokáig titkolta a sztrádaépítésben résztvevő 450 alvállalkozó névsorát… A Femol Kft. neve nem mondott semmit, egész addig, míg ki nem derült: a miniszterelnök a focimezén viseli a cég logóját…”

És kiderült még valami. Az Orbán Győző alkalmazásában álló kollégának átpasszolt vállalkozás, a Bányaker 100 Bt. „az engedély jogerőre emelkedése előtt kezdte meg a beszállítást. Az engedélyezett mennyiséget idő előtt kitermelték. Amikor ez nyilvánosságra került, hetekig állt az építkezés! A szabályos engedélyre vártak, miközben az M7-es szájában tétlenül állt a konkurens cég kipróbált bányája Polgárdiban. Nem vették igénybe, inkább kivártak, míg a hivatalok soron kívül az orvbányászattal megkezdett kitermelésre nyomják a pecsétet.”

Folytathatnánk még egy ideig, de ennyi is bőven elég ahhoz, hogy határozott igennel felelhessünk a föltett kérdésre: az Orbán família 1998 és 2002 közötti intenzív vagyongyarapodása a miniszterelnöki pozíció gátlástalan fölhasználásával történt. A néptől kapott közhatalmi mandátummal súlyosan és nagyon tudatosan visszaélve. Olyan tudatos elvetemültséggel, amelyhez foghatót hiába keresünk a többi magyar kormányfő esetében.

Félreértés ne essék: nem azt állítom, hogy Orbán Viktor korrupt miniszterelnök lett volna. A korrupció a fenti dolgokhoz képest szimpla ügy. Ott az történik, hogy a hatalom birtokosa részrehajló döntést hoz. Amellyel nem a köz érdekét szolgálja, hanem valakinek a magánérdekét, akitől cserébe ellenszolgáltatást fogad el. Nem tud ellenállni a hatalom környékén jelentkező kísértésnek, meginog egyszer, kétszer, háromszor – s aztán már maga is keresi az alkalmakat.

Orbán esetében nyilván nem erről van szó.

Hanem valami egészen másról: valami sokkal súlyosabb és sötétebb dologról.

Hogy pontosabban miről, arra csak a fideszes pártfinanszírozás mechanizmusainak megismerése deríthet némi fényt.

2012/12/14

Tisztelet Nekik!

Ilyenkor jön rá igazán Embör gyereke, mikor eltölt nehány napot egy kórházban.... A Nővérek semmi bérért, túlóra fizetés nélkül, kevesebben a kelleténél, 12 órás váltásokban embertelen munkát végeznek. Minden tiszteletem az övék! Nem tudom máshol milyen a helyzet, de itt a kaposvári kórház urológián... Tündéri kedvesek
és segítőkészek voltak a Nővérek. Tisztelet nekik azért amit tesznek...és Tényleg nem vicc... Pusztán a Hivatásuk iránti elkötelezettségből teszik. ... mert a fizetésük.....a megbecsültségük.....siralmas. Az Orvosokról szintén... Tisztességes hozzáállás, sok túlóra ( szintén fizetetlenül ) Reggel korán bent vannak, este későig rendel, műt, dokumentál...betegekkel foglalkozik... Látszik rajtuk a kimerültség és teszik a dolgukat... Tisztességgel... hogy néha hibáznak? ...háát..Azt Ők nem engedhetik meg maguknak... Hogy nekik mindig türelmesnek kell lenni...hát persze!...hiszen elvárjuk tőlük.....Nekik is van Családjuk... hogyan élnek Ők az Orvosok az Ápolók családi életet? ...az más kérdés... ... szóval... hogy mi tartja még működés képesen a Magyar egészségügyet? ...hát nem tudom... valami csoda? ...a Személyzet hozzáállása? ...Merthogy nem a megbecsültségük...aaaz hétszentség! Tudom... Nehéz egy beteg, fájdalmaival küszködő, kiszolgáltatott betegtől elvárni... Legyünk velük mi is megértőek és kissé türelmesebbek! Megérdemlik! Ők is Emberből vannak!
 
A kezelő és műtő orvosom: dr Soós Balázs szakorvos.

2012/12/08

(2) Ezt mind Orbánnak...

Ezt mind Orbánnak köszönhetjük

Négymillió magyar létminimum környékén és alatta, Európa-rekord infláció, 28 új adó, 27 százalékos áfa, Dörner nyilas színháza, Horthy-szobrok, Wass,-Nyirő,-Tormay az alaptantervben, Fekete György, mint kulturpápa.
Kerényi Imre festményei, Tokody Ilona alázása, közös önkormányzati irányítás a Jobbikkal, József Attila és Károlyi Mihály eltávolítása, Kossuth tér 1944, újabb lejárató kampány Gyurcsány és Bajnai ellen, a Sukoró-botrány Gyurcsány hazug megvádolásával, a DK-frakció megakadályozása, semmisségi törvény a 2006-os csőcseléknek, Dávid Ibolya, Herényi, Szilvásy megalázása, majd felmentése, Budai és Papcsák ámokfutása, a fideszesek elleni feljelentések polti visszaverése, Szájerné, Szalai Annamária kinevezése, hiába nyer frekvenciát a Klub Rádió, egypárti OVB, választási csalást előkészítő regisztráció, egypárti alaptörvény saját asztallal, "Nemzeti Együttműködés Rendszere", CÖF és Békemenet rejtélyes százmilliókból, bértapsolók a Múzeum-kertben, lengyel légiósok a nemzeti ünnepen, szétvert határon túli magyar pártok és szervezetek, tönkretett uniós elnökség, teljes nemzetközi elszigeteltség, szabad a baltás gyilkos, cimborák, rokonok földhöz juttatása, törvények órák alatt, megsemmisített Alkotmánybíróság, az MNB elfoglalása, életveszélyes metróvonalak, rekordra nőtt államadósság, ellopott és felélt 3 ezer milliárdos magánnyugdíj, IMF-botránysorozat, házi Videoton, Közgép-milliárdok, megbukott diplomácia, leállt magyar filmgyártás, alternatív színházak felszámolása, bóvli, majd bóvli alá, recesszió, zuhanó ipari termelés, a Gyurcsány-kormány alatt indult fejlesztések átadása (a megkezdő meg nem hívásával), brutális tandíj és egyetemi keretszámok, kivándorló fiatalok, növekvő műtéti várólisták (rákos betegeknél is!!), orvos- és nővérhiány, bezáró kórházak, szétzilált mentőszolgálat, komisszárok a közoktatásban, kötelező hit-vagy erkölcstan, MOL-részvények vásárlása, értelmetlen és káros államosítás, bankadó, kivételezés a devizahitelesek között, stagnáló munkanélküliség, 47 ezerből meg lehet élni, 23 ezer a közmunkás bére, vegzált rokkantak, hajléktalanok, nyugdíjasok, visszamenőleges törvénykezés, uniós eljárások Magyarország ellen, milliárdok haveri kutatócégeknek, a kormányapparátus költségeinek növekedése, Lászlóné kinevezése, leépít a Nokia, a Dunaferr, a Flextronics stb., a bankok visszavágják a hitelezést, Orbán megbukott, mint néppárti alelnök, a sajtószabadság korlátozása, cenzúra és egyoldalú hírszolgáltatás a "köztévében és a közrádióban", milliárdok a futballba, miközben pár százan ülnek lelátókon, választási ígéretek teljes semmibevétele, Alföldi Róbert megtámadása, lex-haverok Vajnától, Járain át Borkaiig, eladósított önkormányzatok, ügynökakták zárolása, az ügynökök mentegetése, a tévés éhségsztrájkolók megtámadása, eltűnt az iszapkárosultak pénze, a Fidesz-tribün tagjaiból színigazgatók lettek, Matolcsy tündérmeséje, Orbán szabadságharca, fülkeforradalom, leállt építőipar, növekvő gyógyszerárak, rekordon a benzinár, Schmitt és Semjén plágiuma, Kövér és testőrsége, két szervilis köztársasági elnök, a Játékszín bezárása, majd cimborának átadása, csökkenő színházi támogatások, a kulturális alap elfoglalása, Műcsarnok-botrány, elmaradt pedagógus- és orvosbér-emelés, rendvédelmi dolgozók jogainak és nyugdíjának kurtítása, 326 forint is volt egy euró (negatív rekord)...

És még sehol a sor vége...........

Lang AlexanderFricska - Kiknek zsebében kinyílt a bicska!


Egyszer volt, hol meg nem volt, egy ország, aminek a királya Turulba született! Lett is nagy sürgés meg forgás a környező országokban, mert ilyen Turulba születés csak ezer évben, egyszer történik, amikor az égen átszalad a zöld üstökös!
Cseperedett a kiskirály és hamar elérte azt a kort, amikor beszélni kezdett! Érdekes dolgokat mondott, de még érdekesebbeket gondolt!
Mivel királyfi mindig kiváltságos volt, ezért apja, aki az akkori király hű szolgája volt és feltétlen híve az elnyomásnak, kiküldte a csatornán túli országba, hogy ott tanuljon, hogyan lehet majd jó király!
Ám ekkor már a nép megunta az öreg király hatalmát és szerettek volna demokráciát, mert úgy hallották, az jobb mint a királyság!
Jött is haza a kiskirály nagy dirrel és durral és próbálta menteni a menthetőt, ezért hű lovagjaival gyorsan alakított egy szervezetet és fennen hirdették, hogy ők fiatalok és demokraták! Persze tudta Ő, hiszen ezért volt király, hogy a nép bizony na
iv és megvezethető!
Elárulta az öreg királyt, szembefordult vele, mert az öreg király akkor már gyenge volt, nem tudott már harcolni és nem is igazán értette a világ változásait.
Már ekkor azt hitte egyből trónra ülhet, de a nép ekkor megvadult a szabadságtól és még nem lehetett.
Keserves idők jártak a kiskirályra, nyóc hosszú évig rágta az ellenzék keserű kenyerét és nézte éhes szemmel, hogy mások rabolják ki helyette az Ő országát!
Gyűlt benne a harag, forrt már a vére, amikor végre megkapta a jussát, elvette kis országát! Négy boldog év következett, amikor sokat ígért és keveset tett, de rabolni azért jól lehetett! Ezüsthajón jártak, koronát találtak, de happy end nem lett a vége, mert a nép még időben feleszmélt és a kiskirály helyére tették!
Újabb hosszú nyóc év ellenzékben és a kiskirálynak, bizony a gyógyszere elgurult! Hű lovagjaival és lóvagináival támadott acsarogva mindent, tépte az országot, hamis szavakkal és tettekkel egymásnak ugrasztott istent és embert! Szomszédból lett ellenség, barátból, féreg, nem számított ki elesett, hullott jónak és rossznak vére! Saját országot talált ki, saját alattvalókkal, amihez nyúlt, porrá lett, pedig még nem volt hatalomban!
Újból rávirradt a nap a sok-sok év után, vaskézzel, szigorral irtotta ellenségei sorát! Hatalmáért reszketve, mind ellenség lett, ki nem vele, naponta hozatott őrült törvényeket!
...a hajdan volt nyugodt kis ország hanyatlani kezdett, az emberek arca, ráncba, sárba gyűrődött! Ki fiatal volt, menekült ha tudott, aki itthon maradt, annak csak a dühöngő téboly jutott! A király és csatlósainak mérhetetlen hatalom és pénzéhsége, egymásnak ellentmondó törvények, adók formájában jelent meg, a már így is éhező népet végső nyomorba döntve! Elvették a szabad szó jogát, elvették a tanulás jogát, elvettek mindent, csak dogmákat adtak és álszent hamis papokat, törvényeket!
Az alattvalók, pedig birkaként néztek a narancs ködbe,,,és csak néztek....csak néztek...

2012/12/01

"Csak tréfa volt."


Gyárfás Endre: Csak tréfa volt

Épp elhagytunk egy utcasarkot -
hűsítő csöndet szűrt az est -,
mikor a falról rámrikoltott
egy krétarajz: horogkereszt!
"Valami tacskó firkálhatta -
útitársam legyintve szólt -,
csupán két szögletes vonalka...
és biztosan csak tréfa volt."

Valóban! Hiszen semmiség az:
néhány vonás csak kis helyen.
De tréfa volna? Furcsa vígasz,
nem fogja fel az értelem.
E két vonalka nem is régen
egy fél világot birtokolt.
S ha van köztünk, ki feledékeny,
úgy vélné, az is tréfa volt.

Masírozott a had, csapódott
csizmája kövön, csontokon,
s a feldübörgő tankhadoszlop
átgázolt falun, városon,
ledőlt a ház, jajdult az utca,
port okádott és füstgomolyt...
De eloszlott a füst azóta,
az is lehet: csak tréfa volt.

A jelvény ott ágált magasan
- két szögletes vonal csupán -,
alatta, féregjárt barakkban
pofon, rúgás, korbács után
testvérem végignyúlt a földön,
s kívánta inkább a pokolt,
s vágyálma lett "a régi börtön",
"a szép halál"... Csak tréfa volt?

Aztán a gáz... kinyílt a fürdő,
gyilkosok álltak sorfalat,
gyerekbőrből a lámpaernyő,
a nyaklánc gyöngyei: fogak!
S egy héjahang a rádióban
az Übermenschről szónokolt...
Két vonalka... No hagyjuk, jól van,
lehet, hogy mindez tréfa volt.

A rettegés, a hazug vádak,
szögesdrót, villanó szurony,
a gép, mely otthonokra támadt,
a csókban lappangó iszony,
költő a sárban, könyv a máglyán
- s tőröd se volt, hogy megtorold!
Mauthausen, Auschwitz, tifuszjárvány,
Lidice... mind csak tréfa volt?!

Ne hidd, hogy elég, ha a falról
elfordítod tekinteted!
Ki most horogkeresztet rajzol,
nem mind éretlen kisgyerek.
A két vonal kinyúl utánad,
körülhálóz, négy ága fojt...
S a gödör gúnyvisszhangja támad:
"Csak tréfa volt, csak tréfa volt."