Miközben Magyarországon külföldi beavatkozástól tart és szuverenitásvédelmi törvényt hozott, az amerikai jobboldalon hálózatot épít az Orbán-kormány a magyar adófizetők pénzéből. Ennek egyik fő eszköze a Danube Institute, ami az elmúlt évben milliókat fizetett ki amerikai közszereplőknek. Az Átlátszó megszerezte az állami hátterű agytröszt egyes szerződéseit, amelyek alapján a szervezet és amerikai vendégkutatóinak tevékenysége a tengerentúlon a be nem jelentett lobbizás fogalmát is kimerítheti, ugyanis az intézet egyes partnerei kifejezetten azért kaptak pénzt, hogy az amerikai médiában helyezzenek el a magyar kormánynak tetsző cikkeket, és követendő példaként állítsák az Orbán-kormány intézkedéseit az amerikai jobboldal elé.
December 10-én a Guardian hírportál arról számolt be, hogy az Orbán-kormányhoz köthető szereplők (a portál értesülései szerint a washingtoni magyar nagykövetség és a Külügyi Intézet munkatársai) egy szakmai rendezvény ürügyén amerikai kongresszusi képviselőknél próbálnak lobbizni. A Guardian szerint egy kétnapos konferencián és egy zártkörű találkozón arról kívánták győzködni a Republikánus Párt politikusait, hogy akadályozzák meg a Biden-adminisztráció Ukrajnának tervezett katonai segítségnyújtását. Az akció a lap szerint nem kizárólag magyar szervezésű, hanem az amerikai jobboldal egyik fontos think-tankje, a Heritage Foundation támogatását élvezi.
Ez a cikk a Southern Poverty Law Center amerikai jogvédő szervezettel, és az általuk működtetett Hatewatch projekttel együttműködésben készült. A cikkben idézett szerződések a Hatewatch által közérdekű adatigénylés útján megszerzett 13 szerződésből származnak, amelyeket az amerikai szervezet megosztott az Átlátszóval.
Antall József alapította, Rogán Antal felélesztetteA legutóbbi eset egy több éve zajló folyamat eredménye, aminek során a magyar kormány szisztematikusan próbál befolyást és hálózatot építeni az amerikai jobboldalon és próbálja alakítani a washingtoni politikát. Az Átlátszó korábban már írt arról, hogy a nagykövetség az elmúlt néhány évben százmilliós nagyságrendű összegeket fizetett ki bejelentett amerikai lobbistáknak azért, hogy kapcsolatokat építsenek az amerikai médiával és politikusokkal, és hogy pozitív kicsengésű médiamegjelenéseket generáljanak az Orbán-kormány számára.
Hasonló célok bontakoznak ki, amikor egy Magyarországon bejegyzett, de elsősorban külföldre dolgozó think-tank, a Danube Institute tevékenységét figyeljük meg, amely egyébként épp egy hónapja szervezett közös geopolitikai konferenciát a Heritage Foundationnel. A think-tank bemutatkozása szerint „a konzervatív és nemzeti értékek és gondolkodás képviseletéért” alakult, és ehhez nem titkolt módon tudósok, politikusok és a közélet iránt érdeklődők körében kapcsolatépítéssel, valamint saját kutatásokkal próbál hozzájárulni.
A Danube Institute a médiában önálló intézményként jelenik meg: saját honlappal, logóval rendelkezik, a rendezvényeket Danube Institute brand alatt szervezik, ösztöndíjasai a Danube Institute kutatóiként szerepelnek a nyilvánosságban, papíron azonban nem létezik, valójában pontosabb úgy fogalmazni, hogy a Batthyány Lajos Alapítvány (BLA) egy projektjéről van szó. Danube Institute vagy hasonló néven nincs bejegyezve civil szervezet vagy gazdasági társaság, a honlapján megadott címe megegyezik a BLA-val, és kutatói is a BLA-val szerződnek le.
A Batthyány Alapítvány hosszú múltra tekint vissza: 1991-ben még Antall József miniszterelnök és az akkori MDF tagjai hozták létre, és sokáig lényegében az MDF pártalapítványaként működött, majd az MSZP-SZDSZ-kormányok alatt tetszhalott állapotba került. Az Orbán-kormány végül 2018-ban látta meg a nagyrészt elfeledett szervezetben a fantáziát: ekkor az alapítvány hirtelen 1 milliárd forintot kapott Rogán Antal Miniszterelnöki Kabinetirodájától.
A következő három évben újra 3,5 milliárd forintnál is több állami támogatásban részesült az alapítvány.
2021-ben a Batthyány Alapítvány is bekerült a Közérdekű Vagyonkezelő Alapítványok (KEKVA) közé, annyiban azonban nem tipikus KEKVA, hogy az alapítói jogokat ebben a szervezetben nem valamelyik kormányszerv, hanem magánszemélyek gyakorolják. Azóta a Fidesz-közeli szervezetek egyik fő közpénz-elosztója lett: 2018 és 2021 között olyan szervezeteknek osztott tovább állami forrásokat, mint az Alapjogokért Központ, vagy az Orbán Gáspár nevéhez fűződő Joghallgatók Önképző Szervezete.
A BLA finanszírozza továbbá a Danube Institute nevével fémjelzett rendezvényeket, kutatásokat, médiamegjelenéseket. Míg a BLA más kiadásai elsősorban a hazai közélet befolyásolására szolgálnak, addig a Danube Institute az Orbán-kormány külföldi, különösen amerikai ideológiai terjeszkedésének egyik fő eszköze.
Az intézeten keresztül szponzorált cikkek, kutatások, beszédek egyik fő üzenete, hogy Magyarország egyfajta konzervatív-jobboldali utópia, az Orbán-kormány politikája pedig modellként szolgálhat a külföldi, különösen az amerikai jobboldal számára.
Az amerikai Southern Poverty Law Center (SPLC) jogvédő szervezet kikérte a Danube Inistitute több vendégkutatójának szerződéseit, amelyeket megosztott az Átlátszóval. A Danube Institute honlapja szerint 22 külföldi vendégkutatóval áll szerződésben, de a legtöbb kutató munkájáról kevés részlet derül ki az oldalon, több személynél egyáltalán nem szerepel, milyen munkát végzett az intézet számára.
A kikért szerződésekből viszont kiderül, hogy a vendégkutatók megbízásai túlmutatnak a tudományos munkán, jelentős részben a nyilvánosság – különösen az amerikai belpolitikai nyilvánosság – befolyásolásáról és hálózatépítésről szólnak.
Amerikai médiamegjelenések magyar állami pénzből
Az SPLC idén áprilisban kérte ki a Magyarországon élő amerikai újságíró, Rod Dreher szerződését, aki a Danube Inistitute honlapja szerint az intézet hálózat-projektjének igazgatója. Az SPLC szerint Drehernek a szerződés alapján regisztrálni kéne magát a külföldi lobbisták adatbázisában, a Külföldi Ügynök Regisztrációs Törvény (Foreign Agents Registration Act, FARA) alapján.
A FARA-ról korábban írtunk az Átlátszón: a törvény alapján készült adatbázisban több amerikai személy és cég is szerepel, akik magyar közpénzt kaptak azért, hogy a magyar kormány jó hírét keltsék az Egyesült Államokban. Egy, korábban a Trump-adminisztrációban dolgozó lobbistának, David Reaboinak például azért is fizetett a magyar külügy, hogy a Twitteren védje az Orbán-kormányt a kritikáktól. Egy Tucker Carlsonhoz köthető PR-cégnek pedig azért adott mintegy 56 millió forintot a washingtoni magyar nagykövetség, hogy pozitív médiamegjelenéseket szervezzenek az Orbán-kormánynak.
Rod Dreher nem szerepel a lobbista-adatbázisban, azonban az SPLC szerint a szerződése alapján tevékenysége kimeríti a nem regisztrált lobbizás fogalmát. A szerződés alapján Drehernek publikálnia kell magyarországi tapasztalatairól az amerikai médiában, ezért és más szolgáltatásokért (részvétel a Danube Inistitute panelbeszélgetésein, kapcsolatépítés európai konzervatív politikusokkal és közszereplőkkel) havi 8750 dolláros (kb. 3,1 millió forintos) fizetést kapott 2023. január 1. és június 30. között.
Dreher ebben időszakban írt riportot egy Orbán Viktorral folytatott háttérbeszélgetésről az American Conservative című lapban, ahol nem jelezte, hogy a publikációiért pénzt kap egy magyar állami pénzből működő alapítványtól.
Szintén kifejezetten amerikai médiumokban való publikálásra kapott pénzt a BLA-tól Michael O’Shea újságíró. O’Shea kapcsolatai a Danube Inistitute-tal 2021-ig nyúlnak vissza, akkor a munkáját a washingtoni Hungary Foundation és a Mathias Corvinus Collegium szponzorálta. A BLA-val kötött idei szerződésében az szerepel, hogy
„havi két, minimum 650 szavas cikket készít különösen magyar családpolitikai és magyar geopolitikai témákban amerikai és európai médiumok számára”
Ezért és más munkákért cserébe havi 4500 dolláros (1,59 millió forintos) díjazást kap. A megadott időszakban (június 1.-december 31.) O’Shea szintén az American Conservative-ban publikált, többek között a lengyel választásokról.
Hathetes tanulmányút 12 millióból
Dreherhez hasonlóan nagy összeget kapott a Danube Institute-tól Christopher F. Rufo is. Rufo ismert jobboldali aktivista az Egyesült Államokban, több, a Republikánusokhoz köthető think-tankben is szerepet vállalt, köztük a Heritage Foundationben és a Manhattan Institute-ban, emellett tagja a New College of Florida egyetemet igazgató kuratóriumnak. Utóbbi megbízatást 2023 januárjában a floridai kormányzótól, az elnökségért is kampányoló republikánus Ron DeSantistól kapta.
Rufo március-áprilisban hat hetet töltött Magyarországon. Szerződéséből kiderül, hogy Rufo a tanulmányút alatt 35 000 dollárt (12,41 millió forintot) kapott a Batthyány Alapítványtól.
A pénzért cserébe a magyar alapítvány két előadás megtartását („critical race theory, valamint LMBTQ propaganda témában”) és két cikk megírását kérte, utóbbiak a Hungarian Conservative vagy a Hungarian Review című lapokban jelennének meg.
Az említett lapokban azonban nem található Rufo által jegyzett cikk, a Conservative-ban csak egy interjú és egy Rufo részvételével zajlott kerekasztal-beszélgetés riportja szerepel. Rufo saját Substackján viszont a szerződése ideje alatt megjelent egy riport, amelyben a szerző lehetséges példaként mutatja be az Orbán-kormányt az amerikai konzervatívok számára. Később a Compact Magazine-ban egy hosszú, pozitív kicsengésű cikket írt az Orbán-kormány politikájáról a hathetes magyarországi tanulmányút alapján, amit a Danube Institute szervezett.
A cikk üzenete, hogy az amerikai jobboldalnak több módszert is érdemes lenne átvennie a Fidesztől.
Rufo azt írja, Orbán „átformálta a köz- és magánintézményeket, hogy konzervatív ellenhegemóniát hozzon létre. Ebbe beletartoztak az iskolák, az egyetemek, a civil szervezetek, a média és a kormányzat. A cél Magyarország kulturális alapjainak, a családi életnek, a keresztény hitnek és a történelmi emlékezetnek a megerősítése.” Mint írja, bár az amerikai konzervatív hagyomány a központi államhatalom gyengítésére törekszik, ehelyett azonban azt javasolja, hogy az erős államot a republikánus politikusok használják „konzervatív célok elérésére”.
Cikkünk megjelenése előtt Rufo nyilvános Twitter-üzenetben reagált az SPLC munkatársának megkeresésére a Danube Institute-tal való munkájáról. Mint írta, nem igaz, hogy az együttműködés miatt „külföldi ügynök” lenne, mivel vendégkutatói státuszát jelezte a magyar témákban megjelent írásaiban.
Hozzá tette, hogy „a Danube Institute egyik cikkhez sem járult hozzá szerkesztőként, és semmit sem vizsgált át a publikálás előtt – ez is a szokásos gyakorlat, hogy megvédje az újságírói függetlenségemet. És az SPLC célozgatásával ellentétben a Compactnak írt fő esszémben valóban kritikusan nyilatkoztam a magyar állami politikáról és a gazdasági korrupcióról.”
A Danube Institute-tal kapcsolatos oknyomozásunkat Rufo politikai megfélemlítésnek nevezte, aminek célja szerinte az ő elhallgattatása.
„Példaként szolgálhatnak az amerikai jobboldal számára”
Figyelemre méltók Jeremy Carl, a szintén az American Conservative-ba pulikáló újságíró szerződései. Carl tavaly februárban szerződött le a BLA-val 7000 dolláros megbízásért, ennek keretében két tanulmányt kellett megírnia, egyiket a magyar családtámogatásokról, a másikat pedig arról, „Miként tudta az Orbán-kormány megszelídíteni a magyar mélyállamot, miközben Brüsszelt is távol tudta tartani?”.
Érdekesség, hogy angol-magyar kettős nyelvű szerződés magyar részében szerepel egy megjegyzés, hogy ezek az esszék „példaként szolgálhatnak az amerikai jobboldal számára”. Ezt a mondatot azonban a szöveg angol változatában nem látni.
A szerződést az SPLC kérte ki, a BLA nekik egy fénymásolatot küldött, amit látszólag úgy készítettek, hogy az angol részben kitakarták ezt a mondatot –
úgy tűnik, hogy a BLA nem akarta, hogy ez a mondat az Egyesült Államokban nyilvánosságra kerüljön, a magyar részből azonban elfelejtették kitakarni, vagy arra számítottak, hogy az amerikai szervezet azt úgysem fogja érteni.
Az ukrajnai háborúval kapcsolatos amerikai álláspontot is befolyásolnák
További két szerződésből kivehető a BLA, és rajta keresztül a magyar kormány szándéka arra, hogy befolyásolja az amerikai politikát az orosz-ukrán háború kapcsán. Ez volt az egyik fő témája a 2023 szeptemberében, a Heritage Foundationnal közösen szervezett budapesti konferenciának („Duna Geopolitikai Csúcs”). Az Átlátszóhoz eljutott szerződésekből kiderül, hogy az intézet összesen 15 ezer dollárt fizetett két amerikainak: David Satter újságírónak és Steven F. Hayward professzornak a konferencián való részvételért.
Satter ugyanakkor a konferencián a magyar kormányéval szöges ellentétben álló véleményt fogalmazott meg a kérdésben, az újságíró Ukrajna további katonai támogatása mellett foglalt állást, és kijelentette, nem vezetne békéhez, ha Ukrajna lemondana az Oroszország által megszállt területekről. Sőt, kifejezetten az Orbán-kormány kritikájaként olvasható, amikor azt mondta:
„Egy kis országnak sem javaslom, hogy bármilyen módon beavatkozzon az Egyesült Államok belpolitikájába bármelyik oldal támogatásával, vagy hogy aláássa a közös védelempolitikát.”
A FARA alapján kifejezetten lobbitevékenységnek számít az, ha valaki külföldi állami pénzt fogad el azért, hogy cserébe az amerikai médiában publikáljon, az viszont nem, ha külföldi lapban történő publikálásért kap pénzt. Kiskapu, amikor a Danube Institute partnerei olyan angol nyelvű, de Magyarországon kiadott lapokba publikálnak, mint a Hungarian Review vagy a Hungarian Conservative – ezek, bár a tartalmakat amerikai közönségnek szánják, nem számítanak magyar lapoknak.
Már a szürke zónához tartozik az, amikor a vendégkutatók a Danube Institute-os írásaikat, előadásaikat megosztják az amerikai médiában, vagy saját csatornáikon – ahogy tette például Chris Rufo, aki saját YouTube-fiókján tette közzé budapesti megszólalásait. A BLA emellett potenciálisan költségtérítést fizet azért, hogy a partnerei részt vegyenek külsős, a Danube Institute értékeinek megfelelő rendezvényeken – azt viszont a szerződésekből nem tudjuk, hogy a vendégkutatók milyen eseményekre vették igénybe ezt a lehetőséget.
Egyértelműen a FARA hatálya alá esnek azonban azok a szerződések (Rod Dreher, Michael O’Shea), amelyek az amerikai médiába rendelnek cikkeket.
A Danube Institute nem minden szerződése bízza meg a partnereket, hogy az amerikai sajtóban keltsék a magyar kormány jó hírét, gyakrabban írták elő azt, hogy a magyar sajtónak nyilatkozzanak: ez igen sokszor meg is történt, a Mandiner, a HírTV és más kormányközeli médiumok az elmúlt évben számos alkalommal szólaltatták meg az intézet vendégkutatóit. A szerződések ugyanakkor nyitva hagyják a lehetőséget, hogy a támogatottak külföldi lapoknak is nyilatkozzanak, illetve több helyen előírják, hogy a vendégkutatóknak nem meghatározott módon segíteniük kell a „Danube Institute médiamegjelenéseit”.
