steffka istván a gerinctelen seggnyalók mintapéldánya....

 ....aki minden rendszerben megtalálja a megfelelő popót amit nyalni lehet... gerinctelen emberszerű képződmények ....

steffka elvnertársról... a "pesti srácok"...prosti suttyók lapigazgatójáról aki anno a kádári belügyet szolgálta. 

"Pista! Mi jó elvtársnak tartottunk! – Ennyire még soha nem égette le magát a békemenet nagyágyúja.

Pedig ő sem most kezdte a szakmát.

A Széles-féle Magyar Hírlap egykori főszerkesztője, a PestiSrácok.hu jelenlegi lapigazgatója, Stefka István az elsők között kelt Bayer Zsolt védelmére. „Márpedig én nem adom vissza a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, amit 2011-ben kaptam az 1956-os forradalomról és szabadságharcról készült könyveimért. Büszke vagyok, jól érzem magamat Bayer Zsolt kollégám, Bencsik András, Hargitay András és Szigethy Gábor társaságában” – írta, majd terjengősen, bárminő logikát nélkülözve kezdte gyalázni Kaltenbach Jenőt, aki elsőként adta vissza a maga keresztjét.

Eddig a szokásos ügymenet, rég el is felejtettük volna, ha nem olvassa el ezt az írást

régi elvtársa, Lakatos András,

aki egy Facebook-bejegyzésben emlékeztette Stefkát arra, hogy valamikor, nagyon régen, jóval a rendszerváltás előtt ugyanolyan boldogan vett át mindenféle kitüntetéseket és pénzjutalmakat.

„Nos, kedves Pistám, te nemcsak ezeket a kitüntetéseid nem adod vissza, hanem azokat sem, amiket még annak idején, jóval a rendszerváltás előtt kaptál sok éven keresztül, a Belügyminisztérium céljait szolgáló riportjaidért, tudósításaidért. Ugyanolyan alázattal vetted át a kitüntetéseket és a pénzjutalmakat annak idején Horváth István belügyminisztertől, Lakatos Ernő (APO) jelenlétében, mint ma, az új uraidtól” – írja Lakatos, Stefka korai sikereinek titkát így ecsetelve:

„Mert te is része voltál annak idején annak a néhány tíz, szigorúan kiválasztottnak,

akik Belügyi Tudósítói igazolvánnyal rendelkeztek, és munkájuk a Belügyminisztérium sajtó- és propagandamunkáját volt hivatva önkéntesen segíteni. Igen, önkéntesen!”

Valószínű, hogy Stefka jobban tette volna, ha erre behúzza fülét-farkát, és megvárja, hogy azok a kevesek, akik olvasták a bejegyzést, elfelejtik az egészet, ám ő úgy gondolta, visszavág. „Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya vezetőjének fia biztosan tisztában van azzal, hogy a rendszerváltoztatás előtti időben nem lehetett visszautasítani díjakat, mert azzal

az ember kihívta volna maga ellen a sorsot:

biztosan nem kaphatott volna semmilyen állást a rádiónál, televíziónál, vagy bármely újságnál sem” – üzente, ami egy laikus előtt is szánalmas magyarázkodásnak tűnik (különösen az „apázás”), de úgy tűnik, a címzettnek kimondottan magas labda volt.

Nos, Lakatos András tegnapi bejegyzésében további részleteket tudhatunk meg Stefka karrierjének kezdetéről, és igazság szerint nem gondolnánk, hogy Lakatos – aki annak idején a belügy sajtóalosztályát vezette – elragadtatta volna magát, amikor például ezt írja: „Pista! Én nem vádoltalak meg azzal, hogy jó elvtárs voltál, hanem tényként állítom újfent, hogy mi jó elvtársnak tartottunk!

Azért is foglalkoztattunk,

és azért is adtunk neked erkölcsi és pénzjutalmakat, kitüntetést. Nem véletlen, hogy te is tagja lehettél annak a szűk körű, 20-30 fős újságírói elitnek, akik a Belügyminisztérium szigorú, állambiztonsági ellenőrzésén is átmenve, Belügyi Tudósítói igazolványt kaphattak. Ez a belügyi igazolvány többek között arra is feljogosított téged, hogy minden külön engedély nélkül, bármelyik belügyi objektumba beléphess, és ott a munkád végezhesd. Gondolom, hogy ez nem kis kiváltság, egy finoman szólva lojalitást elváró rendszertől. Pont úgy, mint most.”