Ha
most ehhez a saját véleményemet hozzá tenném... Hajj de lenne nekem
üldöztetés támadás, lennék szemét és minden csak rendes ember nem...
Pedig ha jól vissza tetszenek gondolni... hű de igazam van...lenneeee
haaa leírnám. ...és a cikknek is de nagyon. Sajnos!!!
*******************************************************
A kollektív rettegést választották
Pedagógusok
A liberális oktatásirányítás nem tetszett a pedagógusi karnak. Tiltakoztak a huszonkettőről huszonnégy órára tervezett óraszámemelés ellen, felháborítónak tartották, hogy alsó tagozatban eltörölték az osztályozást, s ezzel elvették tőlük a fegyelmezési (!) eszközüket. Nem kellett nekik a nagyobb tanári szabadság, a független iskolai vezetés, az önrendelkezési jog, a tanterv rugalmassága, a tankönyvek széles kínálata. A kétezres évek elején még mindig ragaszkodtak az elavult, dohos, ma már sehol sem alkalmazott poroszos iskolarendszerhez. Volt tanár, aki felháborodásában az egész osztályát – kiskorú gyerekeket – hurcolta ki magával az utcára, nemtetszését kifejezendő.
Természetesen a tanárok anyagi megbecsülése gyalázatos, ezt nem vitatja senki, és persze nem szeretnénk senkit sem megbántani, hiszen nyilván mindig voltak/vannak kivételek, de a többségük áhítozva várta a Fidesz-kormányt, s elhitte a párt minden választási ígéretét a százszázalékos fizetésemelésről, az életpályamodellről, mindenről.
010-ben eljött az új rezsim, és megkezdődött az oktatási rendszer „átalakítása”, az ígéretek beváltási határidejének folyamatos hátrébb tologatása. A kormányzó ez esetben is bevetette jól bevált „oszd meg és uralkodj” politikáját, a két szakszervezet közül csak az egyiket tekintette látszólag partnernek, a kisebbiket semmibe vette. Legnagyobb szakszervezetük – cserbenhagyva a társszakszervezetet – töretlen bizalommal fordult a kormány felé, vezetőjük tárgyalásokat folytatott azzal az államtitkárral, aki az ország teljes tanári karát ostoba bohócoknak nevezte.
A tanárok nem sértődtek meg, és ezúttal nem tiltakoztak az óraszámuk harminckettőre (!) emelése ellen, nem tiltakoztak a pedagógusi szabadságuk elvétele miatt, az iskolabezárások és -összevonások miatt, az iskolaigazgatók szó nélkül tűrték, hogy megfosztották őket függetlenségüktől, üdvözölték az államosítást, és tudomásul vették a föléjük ültetett Klebelsberg-intézetet. Nem volt kifogásuk azellen sem, hogy a tananyagba náci írókat vezettek be. Nem érezték a számukban és az esetleges együttes fellépésükben rejlő hatalmas erőt, hiszen nem lehet egyszerre több tízezer tanárt, igazgatót elbocsátani.
Saját érdekeikért, jogaikért nem álltak ki, elfogadták a megfélemlítést, és egzisztenciális félelmükben inkább a kollektív rettegést választották.
http://www.168ora.hu/velemeny/pedagogusok-116230.html
Pedagógusok
A liberális oktatásirányítás nem tetszett a pedagógusi karnak. Tiltakoztak a huszonkettőről huszonnégy órára tervezett óraszámemelés ellen, felháborítónak tartották, hogy alsó tagozatban eltörölték az osztályozást, s ezzel elvették tőlük a fegyelmezési (!) eszközüket. Nem kellett nekik a nagyobb tanári szabadság, a független iskolai vezetés, az önrendelkezési jog, a tanterv rugalmassága, a tankönyvek széles kínálata. A kétezres évek elején még mindig ragaszkodtak az elavult, dohos, ma már sehol sem alkalmazott poroszos iskolarendszerhez. Volt tanár, aki felháborodásában az egész osztályát – kiskorú gyerekeket – hurcolta ki magával az utcára, nemtetszését kifejezendő.
Természetesen a tanárok anyagi megbecsülése gyalázatos, ezt nem vitatja senki, és persze nem szeretnénk senkit sem megbántani, hiszen nyilván mindig voltak/vannak kivételek, de a többségük áhítozva várta a Fidesz-kormányt, s elhitte a párt minden választási ígéretét a százszázalékos fizetésemelésről, az életpályamodellről, mindenről.
010-ben eljött az új rezsim, és megkezdődött az oktatási rendszer „átalakítása”, az ígéretek beváltási határidejének folyamatos hátrébb tologatása. A kormányzó ez esetben is bevetette jól bevált „oszd meg és uralkodj” politikáját, a két szakszervezet közül csak az egyiket tekintette látszólag partnernek, a kisebbiket semmibe vette. Legnagyobb szakszervezetük – cserbenhagyva a társszakszervezetet – töretlen bizalommal fordult a kormány felé, vezetőjük tárgyalásokat folytatott azzal az államtitkárral, aki az ország teljes tanári karát ostoba bohócoknak nevezte.
A tanárok nem sértődtek meg, és ezúttal nem tiltakoztak az óraszámuk harminckettőre (!) emelése ellen, nem tiltakoztak a pedagógusi szabadságuk elvétele miatt, az iskolabezárások és -összevonások miatt, az iskolaigazgatók szó nélkül tűrték, hogy megfosztották őket függetlenségüktől, üdvözölték az államosítást, és tudomásul vették a föléjük ültetett Klebelsberg-intézetet. Nem volt kifogásuk azellen sem, hogy a tananyagba náci írókat vezettek be. Nem érezték a számukban és az esetleges együttes fellépésükben rejlő hatalmas erőt, hiszen nem lehet egyszerre több tízezer tanárt, igazgatót elbocsátani.
Saját érdekeikért, jogaikért nem álltak ki, elfogadták a megfélemlítést, és egzisztenciális félelmükben inkább a kollektív rettegést választották.
http://www.168ora.hu/velemeny/pedagogusok-116230.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Véleményt, Javaslatot, Érveket írj! Bunkózásra, Komcsizásra, Cigányozásra, Zsidózásra NEM vagyok vevő!