"Színpadon kínpadon...."

Judit Barta

Együtt vagyunk a fájdalmaimmal, fizikaival és lelkiekkel.. Ők és én. Együtt, egyedül, elválaszthatatlanul.
Elmélkedem. Felbuggyan bennem erősen egy Shakespeare idézet: "Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő."

Fellépünk, majd lelépünk a "színpadról", de ezen közben mit teszünk? Teszünk-e eleget? Hogy fog emlékezni ránk a jövő? hamis vagy valós képet mutat? És ki mondja meg, mi a hamis és mi az igaz?? Ott mélyen, legbelül??

Szerintem színház az egész világ,és színész benne minden ember!! (nem osztanám itt az embereket nemekre, a hangsúly az EMBERen van. )

Tudatosan, vagy anélkül, de játsszuk az életet,sokszor észre sem véve, nem gondolva arra,milyen következménye lesz e játéknak. A szerepek átélése,a megélések milyensége változhat, és változik is életünkben. A megértések (vagy meg nem értések) is átértékelődhetnek idővel. Szeretünk, nem szeretünk, hiszünk, nem hiszünk.., bízunk, csalódunk, és így tovább. Ami tegnap még játék volt, ma komoly, holnap talán tragédia lehet.
Sírva kacagunk és nevetve sírunk, tettetjük, boldogok vagyunk, boldogtalanul is szerepet játszunk - gyakran,. Már amikor sikerül, mert olykor szerepünkből kiesünk, hisz emberből vagyunk. (Sokszor kérdezem magamban ezt is. Vajon mindenki emberből van kis hazánkban ?)

De miért is általánosítok? És ezt a befejezhetetlen gondolatsort gyorsan félbehagyva, leírom, mi váltotta ki belőlem, hogy írjak.

Természetesen a politika, amit gyűlölök! Még jobban azt, megváltoztathatatlan gyűlölettel (ami érzést korábban nem ismertem) , aki belevitt,rákényszerített, hogy ezzel foglalkozzam. Ma viszont a politizálás minden embertársamnak kötelessége volna, így mindannyian beleszólnánk, irányíthatnánk életünk, országunk sorsát !!

A tegnapi tüntetésről sok- sok képet láttam megosztani és valami rettentően zavart!! Legtöbb képről nekem egy május elsejei felvonulás jutott eszembe, és nem tüntetés. Jókedvű, boldognak látszó vidám emberek sokasága vonult, fotózkodott, mikor üvölteni kellett volna,közösen, egyszerre! Természetesen országosan, és magamat is beleértve!
Pedig nem játék ez, és nem Május 1.Valami más szerepet kellene színre vinni, valami mást "játszani",de nagyon komolyan! Majd egyszer,ha a történelem írók nem hamisítják meg ezt a korszakot, utódaink nem lesznek, nem lehetnek büszkék a ma emberére. Mert hogy kimondom. Elkúrtuk, nem kicsit, de nagyon!
Most még egy fájdalommal többet élek meg, a reménytelennek látszó, tehetetlen fájdalmat, azzal az erős óhajjal, hogy ideje volna valami más, komolyabb szerepre váltani.
Nincs kedvem, nincs erőm ezen a "színpadon" (kínpadon) és így játszani,,,,:(

ELÉG VOLT!

Egy kedves harcostársam írta a fentieket. Sajnos csak egyetérteni, együtt érezni tudok vele. Mi tüntetni sem tudunk Rendesen, csak "tisztességesen". Mi úgy megyünk "tüntetni" mint egy népünnepélyre, Május 01-i felvonulásra.