Álságos ünnep

Helyettem is írtad az én "ünnepi" érzéseimet is megfogalmaztad. Mi már sem ünnepelni, sem tüntetni nem tudunk. Mi már csak parancsra "ünnepelünk" és tüntetésnek nevezett mosoly vizitelő népgyűlésekre járunk. Hallgatunk önjelölt aztán "sztárolt" szónokocskákat, szakadozva akadozva hangsúly hibáktól hemzsegő felolvasott beszédeket, aztán békésen haza megyünk és marha büszkék vagyunk magunkra... Mi ott voltunk.....legalább mi ott voltunk.... Bátrak vagyunk.... Bátrak? ..........

Éva Barics‎KODE-2014 = Kontrollált demokrácia-2014

2015.Március 15. Nemzeti ünnep. 
Megalázott, méltóságuktól megfosztott emberek százezrei. Jogfosztott rokkantak... Létminimum alatt élők.... Magányos szülők, akiknek a gyerekei elmenekültek.... Devizahitelesek.... Nyugdíjalaposok... Blokádosok.... Közmunkások..... Munkanélküliek.... Elnyomott média... Internet adósok... Sátorbontás... Éhezők…
Már belefáradtam, belefáradtunk. Elmenni? Hova? Vidéken semmi sem történik. Közvetíti a TV. Néztem volna,de... aztán el is felejtkeztem róla. Este reménykedve (csodában hittem?) kapcsolok az ATV-re. Várom, mutatják a barikádokat... A repülőteret a menekülő kormánytagok távolodó gépével...
Csodák márpedig nincsenek.
Álságos ünnep. Fővárosi- magyar módra. Zöld-fehér-piros kokárdák özöne (Istenem! Még azt sem tudják hogyan kell rendesen megvarrni). Fordított magyar címer. Hamis történelem, amely Petőfit olyan Parnasszusra emeli, ahol sosem járt (Érdekes, épp most azonosították a csontjait kínai tudósok..). Hősök, hősnők... de a mai hétköznapi hősöknek nincs becsülete. Részeg lökdösődik, ordít. Versmondás már anyák napjára is.
Az ünnep méltósága odaveszett.
Lázadás, oh dehogy! Színház, szerepekkel. Tüntetés, felvonulás, ünnepi csillogás. Hamis.
Blokád, anno. Néhány CB rádió, néhány lelkes ember. Estére egy ország egységben. Szónokok, csillogás nélkül. Őszinte emberek.
Szégyellem leírni, vártam valamit. Tudom, nem csak én. Hazamentek. Újabb százak, akik többé nem jönnek el.
Semmi sem változott. Másik csatornára váltok….

...és hozzászóltam Én: 

Tüntetésre hívnak minket évek óta, aztán mondanak...felolvasnak ...unalmas ezerszer elhangzott lózungokat, de a tettekre híváshoz már gyávák. Felvállalni a tömeg tűzbe hozását a vezetés felelősségét, azt már nem. Haza küldenek "békésen". Mondván... Mi demokraták békések vagyunk. Meddig még? Programot célt adni? Minek? Végletesen több részre szakadt ország. Egyrészt az agymosott orbán hívek akik istenné avatták bálványukat. Egyrészt mi akik demokratáknak nevezzük magunkat és próbálkozunk, ....de csak próbálkozunk. Egyrészt a jobboldali szélsőség... Isten és a nem tudom mi ki mentsen meg tőlük minket! Egyrészt a gyáva otthon dünnyögők. Egyrészt a minden iránt közömbösek. Egyrészt a már végképp leszakadó mindenbe belefáradó belefásuló reménytelenek reményüket vesztettek. Büszkék vagyunk magunkra mert mi legalább.... Mireee? Mire vagyunk büszkék? Bátrak? Ugyan mire? ....

Elbújunk zárt és titkos csoportokba. a saját vezetőinket sem merjük felvállalni, kiállni értük mellettük. Megelégszünk a kékmacikás rózsaszín szívecskés klubokkal. Nem merünk írni sem a saját érzéseinket megfogalmazni, vagy legalább a sajátjainkét megosztani. Beállunk önjelölt megváltók mögé mellé, akiket aztán sztárokká avatunk, mártírrá kiáltunk ki mert ... Nálunk nem VEZETŐK vannak, hanem sztárolt istenített magukat vezetőnek képzelő senki megmondó emberek, nyomuló senkik. Mi pedig..., valójában gyáva vagy már fásult belefáradt díszlet ezek mögött. Mögött...és nem Mellett. Ezek a "sztárok", mi a díszlet.

-Elegem van a "sztárokból"! VEZETŐT akarok! Igazi célt programot adó VEZETŐT!
-Elegem van a "sztár" csináló "bátrakból"! Igazi harcos bátor a VEZETŐ mellé állni tudó és akaró a VEZETŐT követni tudó és akaró tömeget akarok!

Mikor telik be végleg a pohár? Mikor mitől fog kicsordulni? Nem tudom. Nehogy "jó" Magyar szokás szerint évtizedek kelljenek. vaaagy...egy nagyon nagy katarzis. Nem kéne megvárni. Az véres lesz.