Barics Éva "Majd holnap."

Éva Barics Így lett Magyarország az Ígéret földje.
Mi, a legvidámabb barakk polgárai évente jártunk "Olaszba", "Németbe", ott volt ám az élet!...jött a rendszerváltás és vártuk, hogy nálunk is kolbászból lesz a kerítés, mint ott. Nem lett. ...Sebaj! majd holnap lesz...csak azt nem mondta senki, hogy tenni is kéne érte valamit.
..és jött a privatizáció, a szerencsések és ügyeskedők kaptak, vagy bagóért vásároltak kárpótlási jegyeket és vettek rajta mindent, ami mozdítható volt. Vártunk. ....majd holnap, holnap majd mi is jobban élünk.
...és az új gazdák? Rég nem tudtak már gazdálkodni..de sebaj! majd megtanulják újból, majd holnap. De holnap azt mondták, nekik bizony ne mutassa meg senki, hiszen könnyen magyaráznak onnan kintről, kapják az EU támogatást...már kapjuk mi is, és hol a "majd holnap"?
..és a privatizált gyárak sorra bezártak, mert nem volt szakértelem, mert meg kellett szüntetni a konkurenciát, mert csak az eszközök kellettek...de sebaj! majd holnap.... jönnek új befektetők, csak azt nem mondta senki, hogy ebbe a gazdasági környezetbe épeszű tőkés a lábát be nem teszi be...
..és a politikusaink? A szemünk előtt lopták szét és el az országot..de sebaj! biztos jó így, mert ezt ők tudják hogyan kell(?). Mégsem?...hát majd akkor szólunk..majd holnap..
....és majd holnap lesz nyugdíjad.. majd holnap hazajön a gyereked "Olaszból", vagy "Németből"...majd holnap..
1990. januárja óta hány dologra vártunk?...és hány lett "majd holnap"? Hány politikuson kértük számon az ígérteit tényleges tetteihez képest? Majd holnap? 
Majd holnap lesz újra oktatás, egészségügy, szólásszabadság, emberi jogok? Majd holnap? ..és ki fog minket a számonkérésre megtanítani? Ki tanít majd meg harcolni a jogainkért? Akarjuk?...vagy majd holnap?
Széthordták az országot a szemünk láttára, nem szóltunk ...mert majd a másik...mert nem rám tartozik...mert majd holnap...
..és ki tanítja meg, hogy a vezetőink vannak értünk, s nem mi őértük?...hogy nem hajbókolni kell, hanem számonkérni? Majd a holnap tanárok, holnap?

Szóval ez itten már a Kánaán. 
Láthatod tv-ben, óriási plakátokon, hallhatod a rádióban, a miniszterelnök maga hív telefonon és kapsz levelet is, hisz fontos vagy.
Különben is : ne szólj szám, nem fáj fejem. Igaz?
Tenni magunkért, másokért, az országért...MAJD HOLNAP.
"Majd holnap" ország büszke "majd holnap" állampolgára lettél.

Persze a "dilisek" most sem tudják befogni a lepénylesőjüket. De te majd meghallod őket ugye ? ..majd holnap. Majd gondolkodsz...majd teszel... majd holnap... és ha majd...szóval: ...majd holnap. 
Mert mennyivel egyszerűbb nem észrevenni mások fájdalmát. Mert mennyivel egyszerűbb nem tenni semmit a másikért. Mert mennyivel egyszerűbb hallgatni. Hisz az sokkal kényelmesebb, abból baj nem lehet.

Hát tudd: te vagy magad vagy a "majd holnap".

Nincs diplomája?..és?..ez a legnagyobb baj vele?

Olvasom.. "Diploma nélkül lesz miniszter Kósa"

Nincs diplomája?..és?..ez a legnagyobb baj vele? A diplomától gerince tisztessége becsülete is lenne? Akkor nem lenne tróger szarházi? Amelyiknek van? A diploma nem ad tisztességet gerincet becsületet alkalmasságot emberséget, az csak egy papír arról hogy elvégzett egy oskolát.

Írta válaszként valaki, -"

 Diplomával tudást lehet szerezni. A tudás pedig gondolkodásra készteti (vagy legalábbis ez a célja a megszerzésének) az embereket. Úgy gondolom, nekünk(pontosabban az akkori szavazóknak) az erre képteleneket sikerült hatalomhoz juttatni. A kivételek erősítik a szabályt...de ilyen sokan? :(..és ennyire erősítik? Némelyik tapétázhatna is az okleveleivel, az sem sem segítene rajta."

Mondom én... Tudást tanulással, érdeklődéssel, tapasztalatokkal lehet szerezni. A tudás gondolkodásra késztet? Akkor itt sok diplomás diplomájának kétséges az eredete. Aztán az a diploma... Lehet tán jó szakember esetleg, nem vonom kétségbe, de hogy túl sok diplomás emberileg tisztességileg alkalmatlan arra amire elvileg a diplomája szól, aaaz hétszentség. Mert mint írtam volt... A diploma csak egy papír arról hogy elvégezte az oskolát, de attól még lehet büdös bunkó tolvaj szarházi emberileg nulla. Mint ahogy látszik is ezen az országon...27 éve diplomások vezetik...hová is? 

És most bár megint úgy tűnik, lehet vádolni értelmiség ellenességgel, diplomások ellenességgel, de nem a diplomások és nem az értelmiség ellen szóltam. Csak arra szeretném már régóta felhívni a figyelmet... Tróger gazemberen tolvaj gerinctelenen ne a diplomáját kérjék számon, mert attól ha lenne is, még nem lesz tisztességes alkalmas becsületes. A diploma és semmilyen oskola nem ad gerincet tisztességet becsületet emberi alkalmasságot. ...sok esetben még tudást sem... .

Annyit törtem már ezen is magamat... 27 éve ott ülnek sok diplomások és vezetik ezt a népet...eredménye sajnos látható... Nem tudom okát. Írtam már róla, a magyar értelmiség történelmi bűnéről. Egyrészük ide, másrészük oda nyalt be de tövig. Egy részük csak elvan valahol, túl él, ellavírozgat. Értelmiségiek, diplomások vezetnek és értelmiségi diplomásoknak kellene hogy elmondják, szóljanak, ordítsanak ha hibát látnak. Teszik? ...túl kevesen, azoknak nagyrésze is hiteltelenül mert benyalt ide vagy oda. Akkor mi rossebet várhatunk a tanulatlan nem értelmiségi "egyszerű" néptől? 

Nem értem... Ennyit ér a diploma? Ennyit ér a magyar értelmiség? Mi veszett el 27 év alatt? ...a gerincet a becsületet törte derékba ez a mocskos vadkapitalista érdek világ? Vagy mi történt? Mondja má meg valaki ha tudja.

 ...és akkor a másikról már beszélni is félek... Volt valaha olyan hogy "munkás öntudat"..."Proletár öntudat"...mondták rég a Kádár rendszerben. Hol van az már?......

 Na meg a "józan falusi paraszti ész"?.....

Megint válaszként "valaki", -" Talán a kilátástalanság. Az, hogy az emberek nem látnak maguk előtt lehetőséget, csak azt, hogy az boldogul, akinek sok pénze van, aki jobban "alkalmazkodik". Gondolj bele, felnőtt egy új generáció, mivé válnak, ha ez, ha ilyen a példa? Mert az embert a tettei határozzák meg, nem amit mond. "

 Kérdem én...- Csak hát ehhez a fajta "alkalmazkodáshoz" is el kellett hogy vesszen valami. Mert ha az a valami meglenne?...engedné hogy ilyen "alkalmazkodási" kényszer helyzetet teremtsenek egyesek?

Mi szolidarítunk...másokkal, de sosem itt önmagunkkal egymással.

Azt írják... "Szolidaritási demonstráció a kárpátaljai oktatásért a Közös Ország Mozgalom agórájában. Csatlakozott szinte minden ellenzéki párt...állítólag. A szolidaritási eksön apropója, hogy az Ukrán parlament elfogadta az új oktatási törvényt, mely szerint nem lesz nemzetiségi nyelvű oktatás Ukrajnában. Azaz...az ott élő Magyar kisebbség sem tanulhat a saját nyelvén.

A mieink meg itt szolidaritanak velük. Szolidaritsanak csak.
Én pedig?....
Bár az elvvel egyetértek és nagyon nem tetszik ez az ukrajnai kisebbségi jogfosztás, de amíg itthon a saját jogainkért nem állunk ki, nincs szolidaritás egyik a másik jogsértett csoport mellett, addig kifelé nem szolidaritok. Majd ha itthon látom a szolidaritást, talán akkor szolidaritok kifelé is. Az meg má csak hab a tortán... 7 év alatt nem igen láttam a "t" politikai "elitet" szolidaritani velünk jogfosztottakkal, megalázottakkal, nem igen láttam ilyen szolidaritási eksönöket tőlük. Pedig ugyi sok sok alkalom lett volna rá. A parlamenti nehány kis semmit érő cirkuszolgatásban hangzatos nyilatkozgatásokban ki is merült az a naaagy szolidaritás. Na de ez a nép is megérdemli ám a sorsát, mert mi egymással nem szolidaritunk, mi nem állunk ki egymásért egymás mellett, de még a saját vezetőink mellett sem ám. Itt egyesek a lelküket kitehetik másokért, kockáztatnak sok mindent, családjukat egzisztenciájukat, nyugalmukat, saját pénzüket családjuk rovására, de mikor mellettük ki kellene állni?..mikor szólnak hogy gyertek tenni kéne...csak a naaagy hallgatás kussolás a "nem érek rá...túl messze van...hétvégén van...hétköznap van...minek úgysem érünk el semmit...lélekben veletek...." és hasonló gyáva gerinctelen kifogások. Bezzeg ha pöri osztogatós buli van?... sokszoros a túljelentkezés...

Ezért a népért tenni, kockáztatni bármit?...Ugyan! Sok év, de főleg az utóbbi 7 év szomorú keserű tapasztalata... és mennyi minden még....

Valaki erre ezt írta,- "

Habár önellentmondás van, amit írsz, mert ezzel a kijelentéseddel " úgysem érünk el semmit " te is beálltál azok sorába, akiket éppen megvetsz. Mégis lájkoltalak mert belátom; nem lehet állandóan nagy lángon égni, néha pislákolni is kell. :)

DE azért tudod? A népet okolni felesleges, a nép olyan amilyen, lehet mi csináltunk valamit rosszul és túl nagy és erős az ellenerő..."

Azt nem én mondtam hogy "úgysem érünk el semmit". Mint látod idézőjelben van, azaz a kifogások közt. Az istenadta nép egy részének kifogásaként említettem. 
Nem állítom, mi jól csináltuk és nem hibázhattunk, na de ennyien ennyiszer ennyi éven át folyamatosan talán mégsem. Attól tartok kitehettük volna a szívünket ott a Kossuth téren vagy bárhol az ország bármelyik településének főterén, ez a nép akkor is találna kifogást a miért nemre. Kifogásként említették.. "Hiszen mindig haza küldtek minket..." Na igen. ..és? ...azt végre is köllött hajtani? ...kényszer volt az a felszólítás a hazamenésre? ...és amikor nem küldtük, sőt hívtuk hogy maradjanak?...pl. operaháznál?... Akkor a " buszok indulnak, menni köll..." volt a kifogás. Azok a buszok amiket ők rendeltek fizettek és akkor indul mikor ők akarják? De volt rá példa a Kossuth téren is. De csak említsek "szelidebbet" Hányszor hívtam a kaposvári 53 fős szolidaritás tagságot hogy csináljunk valamit.., Jöttek 8-10-en és mire csinálni is kellett volna, maradtunk 2-en 3-an. Bezzeg mikor pörkölt főzős bulit rendeztek?...na oda túljelentkezés volt. De említhetnék más példákat is. Akár itt a facebookon szervezett csoportokat is... Nyomtááák az igét ...itt!...mikor hívtuk hogy gyertek velünk Pestre?...na akkor jöttek a "túl messze, hétvége...hétközben...nincs mivel...nem érek rá...lélekben veletek...." és hasonlók. Aztán már minden fontosabb lett nekik mint az eredeti cél. A saját vezetőjük mellett sem állnak ki.
Mondták sokszor..."de hát nincs vezető..." ...és amikor lett volna?..amikor volt?... Így bárki vezetőnek?..Ha hívod?...menne?.. Attul tartok az a vezető egyedül maradna ott a téren. 

Itt ebben az elcseszett országban az a szokás... Megválasztják a vezetőket, aztán körbe vigyorogják páran egy ideig, ...mert ugye vezetőket körbe vigyorgók mindig akadnak...aztán ahogy megválasztották úgy magára is hagyják.. Nesze marha!...csináld egyedül.... 

Na persze akad pár "érdekes vezető is" aki jóóól vezeti...meg... csóró vezetetteket. 

Na meg...írogathatsz te itt akármit akármennyit akármiszépet jót. Olvassák tán a 200 ismerősödből 20-an, tán érti is vagy fele, hozzászólnak 3-an 4-en. És?...eljut ahová kéne? Nem.
Na látod...Ezekért...is...adtam én föl.

 Tudod... Írogatunk mi itt hol irodalmi stílusban, hol kőkeményen nyersen. Aztán? Magunknak? Minek? Legfeljebb nehányan hozzászólnak, egyetértenek, aztán annyiban is marad. Sokszor sok helyen ( politikusok facebook oldalán, hol online sajtóknál ) hozzászóltam, leírtam a véleményemet, meg is osztottam itt a facebookon. Vártam a reakciókat.. Talán egy hozzá szólás egyetértés megerősítés.. Volt valaha is? ...néha néha egy egy... Akkor?..minek? Önmagamnak?...Annak az egy két embernek? Vitázzak idióta agymosottakkal? Érveljek pártok fanatikus rajongóinak? ..mert itt azok vannak ám..fanatikus rajongók és nem sok év tapasztalata látottak tapasztaltak, józan átgondolt megrágott gondolatok alapján önállóan gondolkodók. Az egyik fanatikusan rajong az mszp-ért a másik a dk-ért a harmadik a xy-ért...és ugyanolyan hévvel ócsárolja a másikat. Egyik fanatikus ócsárolja a másikat, egyik fanatikus fanatikusozza a másikat. De hogy végig gondolná a sok évet a tetteket a szavakat a következményeit?...aaazt minek? 

Kik álltak ki itt legalább önmagukért? MI!...fegyveresek. De!...csak kb tizede a valóságosan érintetteknek. A többiek???.... Rokkantak. De!...kb. tizede az érintetteknek. A többi?.... A trafikosok?..Smmi sehol. Gazdák akiknek elvették a bérelt legelőjét és odaadták haveroknak műkörmösnek?...Sehoooool!... Magán nyugdíjpénztári tagok kiknek elvették a 3000 milliárdját?.... Sehooool! Pedagógusok szülők?...volt egy Pukli....és?...hol van az már?... Sehooool! Egészségügyisek?... Volt egy "fekete ruhás nővér"...párakkal. ...és a többi?...sehoooool! 

Mi elmentünk nyökögve felolvasott dadogós hangzatos beszédeket hallgatni... Tüntetés?...ezek? ... és büszkék voltunk magunkra piszkosul, mert mi legalább ott voltunk...pár ezren a sok százezer dünnyögőből. 

Akadt itt egyetlen igazi VEZETŐ is?...Soha!...legfeljebb ideig óráig cirkuszolgatós magát vezetőnek mondó...pillanatnyi "népszerűségért" és úgy hogy ne má más is odaférjen.... 

Én sem voltam, nem is lennék!... Nem vállalnám! Miért nem?..hát ilyenek miatt. Hogy aztán egyedül maradjak a téren legfeljebb párad magammal és önjelölt hőzöngőktől távolról mocskolva kifogásolva kritizálva?

Egyszer pár éve feltettem egy kérdést..."Ha azt mondanám, élre állok, megmondom mit hogyan és azt is megmondom mi legyen utána...jöttök velem?...mellém álltok?" Szerinted?.......

Most már azt mondom...megérdemeljük a sorsunkat. kivárni bár elkeseredetten fájó szívvel, de kivárni. Finomkodva széplelküsködve irodalmi stílusban ezt a maffiát elzavarni? Majd a végre felébred ez a nép, de az majd csak akkor lesz amikor a torkán elhúzták a kést és ömleni látja a saját vérét, amikor totál csődbe jutunk. Addig mi csak dünnyögünk rajongunk és útálunk....

A "Rendszer" váltás hazugsága....és az igazság.

Olvasd el, aztán zuhanj magadba..., esetleg ess kétségbe, majd igen alaposan gondolkodj el. ........aztán ha kell, emeld a hátsódat és ne csak "lélekben" legyél ott! Keresd a tisztességest az emberileg alkalmast az igazat és NE!... a hazug képmutató "szép" beszédet a cifra rangot a hazug ígéretet..... Döbbenetes és mellbevágó. ...még úgy is hogy voltunk és vagyunk páran...sajnos túl kevesen...akik tudtuk, láttuk, éreztük ezt. Elhiggyem önmagamon kívül bárkinek is hogy ebből rendet rak?... A magyar nép má csak ilyen.. A hazug szép mesék kellenek neki a kóbászból kerítés hamis hazúg ígérete köll a cifra gúnya cifra rang a szép tarkabarka színes bizonyítvány köll neki. Majd ha a torkán a kést jól meghúzzák és ömlik a vére...majd akkor...de az mocskosul véres és szennyes lesz. ..

A cikk a HIR24-től: 

Kerékgyártó István: Eláruljam, hogy nevezik Orbánt a háta mögött?
"Ott volt a rendszerváltásnál, a privatizációknál, ismeri politikusok kurvázós, lopós, gyilkolós történeteit. Aztán megcsömörlött, kiszállt, azóta regényeket ír a sztorijaiból. Nagyinterjú.

Ha hihetünk A rendszerváltónak, minden politikus ocsmány gazember, lusta, hazug, gátlástalan, középszerű, bárkit hátba szúr, és bármelyikük megvásárolható a „három pé, vagyis pénz, pina, politikai hatalom” valamelyikével. Tényleg ilyenek?


Sok politikust ismertem, és aki nem ilyen volt, az kikopott, belehalt. Vagy a saját pártja utálta ki, mint a fideszes Illés Zoltánt és Ángyán Józsefet, vagy pont őt feszítették keresztre korrupciós, esetleg egyéb köztörvényes váddal, lásd a fórumos Dávid Ibolya és Herényi Károly esetét. A merkantil hajlamú politikusok – a merkantil hajlam alatt azt értem, hogy lop, mint az állat – a nem lopósokat úgy emlegették, hogy „na, azok a szerencsétlen hülyék”.


Honnan ismeri a politikusokat és a történeteiket?


A rendszerváltásig filozófiatörténetet tanítottam a pécsi egyetemen, aztán egy barátommal megalapítottuk Magyarország egyik első privatizációs tanácsadócégét, ahol rengeteg politikussal és üzletemberrel találkoztam. Segítettünk még az Állami Vagyonügynökségnek is. Később váltottam, egy vállalkozás társtulajdonosaként magam is privatizáltam közérteket és egy nagy informatikai céget.

Meggazdagodott?

Pár évig csináltam, s lett annyi pénzem, ami normális polgári életet biztosít. Aztán csúnyán becsaptak, megcsömörlöttem, akkor szálltam ki, amikor a legjobban dübörgött a privatizáció. 1998-ban egy évig a Horn-, aztán még egy évig az első Orbán-kormány alatt az ORTT főigazgatója voltam, bejártam a Parlamentbe, szép tapasztalat volt látni, a politikusok hogyan próbálják befolyásolni a médiát. 1999 óta írással foglalkozom.

Milyen emberek voltak az első szabad Országgyűlés tagjai?


Kezdjük messzebbről.

Kádár alatt mindent az ő puritanizmusa határozott meg, persze alatta is loptak, de félve, szégyenkezve.

A nyolcvanas években érkeztek a reformkomcsik, okos technokraták, emberileg egész jó minőség, nekik köszönhettük Kelet-Európa legjobb gazdasági törvényeit. Egy nagy bajuk volt: nagyon szerették a hatalmat, és a KISZ-ben profi hatalmi játékosokká értek. Aztán jött az első szabad Országgyűlés csupa küldetéstudatossal, ők nem pénzért, hanem hitből ültek be a Parlamentbe. Antall hitt. Kis Jánosék is hittek. Még a szocialista reformkörösök is hittek. Volt ethosz. Komoly, művelt, tanult, kicsit naiv, kicsit álmodozó bölcsészek és jogászok, ők azok, akik a nyolcvanas évek végén, az új pártok alakulásánál a legbátrabban kiabáltak.

Illetve a zömük azért kiabált, mert demokratikus világot álmodott, néhányuk meg azért, mert besúgó volt, még a kommunista titkosszolgálat küldte be a politikába.

Az egyik egyetemi cimborámból SZDSZ-es képviselő lett, büszke voltam rá, aztán pár hónap után lemondott a mandátumáról, visszament ügyvédnek. Mesélték, párton belül lebukott, kiderült, háromperhármas volt, kilökték, teljes joggal. Amúgy épp a múltkor jelölt be a Facebookon.

És?

Nem jelöltem vissza. Tuti, hogy rólam is jelentett. Nem akarom tudni, mit.

A merkantil hajlamúak mikor tűntek föl a pártoknál?

Már a legelején. Azt ígérték a politikusoknak, hogy okosban bármit megoldanak nekik. Akadt, aki elzavarta őket, más viszont nem bánta, ha ingyenvacsorát kap, ingyen külföldi utat, esetleg egy jobb autót. A kis ajándékok gyorsan feltámasztották az éhet. Már 1991-ben beindult az olajszőkítés, politikusok és sima köztörvényes bűnözők kéz a kézben felfoghatatlan mennyiségű adópénzt csaltak el. Rengetegen ekkor kurvultak el végleg, váltak egy életre zsarolhatóvá. A politika célja ideális esetben egy jó társadalom felépítése, ez illant el villámgyorsan.

Minden a hatalom megtartásának rendelődött alá, melyet azóta is a résztvevők anyagi gazdagodási vágya fűt. Ma már ott tartunk, hogy a lelepleződő lopásnak nemhogy büntetőjogi, még politikai következménye sincs.


Sőt, az elkövető még csak szégyent sem érez. Elképesztő, ami például Farkas Flóriánnal történik. Feketén-fehéren, schwarz und weiss kiderült, hogy ellopta a pénzt, és mégis maradhat a posztján. Vagy ott van Mészáros Lőrinc döbbenetes vagyongyarapodása. Zéró szégyenérzet. Csapatostul, a trambulinról vizelnek a medencébe. Nem szerettem Antallt, de a nemzeti tőkésréteg felépítésében elévülhetetlen érdemei vannak. Igenis helyes döntés volt az egzisztenciahitel, meg a dolgozói kivásárlás, meg az is, hogy a menedzsment vehette meg a cégeket.


Ma meg azt látni, hogy Orbánék államosítanak, naná, a váltásban mindig van pénz, udvarközeliekre szűkítik a magyar tőkés réteget.

Számos olyan konkrét sztorit ismerek, hogy a nem fideszes vállalkozó visszautasíthatatlan ajánlatot kapott a cégére, s ha nem fogadta el, rászállt az adóhatóság. A folyamat rémisztőbb aspektusa, hogy aki nem tagja a csapatnak, külföldre menekíti a cégét és a pénzét. Egy normálisan működő vállalkozásban a profit zömét visszaforgatja a tulajdonos, itt a nyereség nyolcvan-kilencven százalékát kiveszik, felélik, még jó, ha leadózzák, s nem varázsolják ki offshore-ozva a pénzt. Nem bíznak a jövőjükben. Mert nem a verseny dönt, nem az számít, ki a jobb, hanem a politikai hűség, a hatalomhoz való közelség határoz meg mindent: a végén a jók elbuknak, a lojális gyöngék diadalmaskodnak. Ezáltal csökken az innovációs hajlam, nincs fejlesztés, a fő feladat megetetni, megvendégelni, megtömni a zsebét a hatalmon lévőknek, szavazókat hozni nekik. Beteg verseny, beteg ország.

A regénye főszereplője, Vidra Milán a rendszerváltás idején lesz egyetemi oktatóból kicsi, majd egyre nagyobb politikus, aztán a politikát a parlamenten kívülről szolgáló köztörvényes gazfickó, belső leszámolások végrehajtója. A kötet tele létező személyekre hajazó politikusokkal, valahonnét ismerős sztorikkal. Szó esik például arról, hogy a földművelési tárca vezetője, ha elszomorodik, a minisztériumban berendezett falusi szobába vonul vissza, viaszosvászon terítős asztalra borulva pálinkázik, s dunyhás ágyban piheni ki a részegséget.



Nagyon vicces. És egészen konkrét. Annak idején a vidékfejlesztési tárca nélküli miniszternek alakítottak ki parasztkonyhát a miniszteri szobával szemben, jártam ott, ő is Somogy megyei volt, csakúgy, mint én, egyszer beszélgettünk ott.

Orbán Viktor alteregója szerepel a kötetben?

Nélküle nincs rendszerváltó regény. Eláruljam, hogyan nevezik a háta mögött?

A könyvbéli hatalom csúcsán a Főmérnök áll. Ugye ő Orbán Viktor?

Nem tud más lenni.

Főmérnök?

Az. Ismerősöktől, vállalkozóktól hallottam, hogy így hívják. De azt kell mondanom, hogy A rendszerváltó nem kulcsregény, vagyis szó sincs arról, hogy a szereplők egy az egyben megegyeznek egy-egy létező személlyel, cselekedeteivel. Sok minden úgy történt, ahogy írom, sok minden csak hasonlóan, és sok minden történhetett volna úgy is. A lényeg, hogy a regényről gondolja csak azt az olvasó, hogy: na, valahogy így történhetett, a fene vigye el!


Kóbor kisgazda alelnök Torgyán József?


Sok minden belőle került a figurába. Az a találkozás is, amikor a pártalakulások idején egy fórumon hófehér öltönyében odaugrott a fiatal egyetemi oktató Vidra mellé azzal, hogy pont ilyen figurákat keresünk, gyere hozzánk. A valóságban én voltam az a fiatal egyetemi oktató, engem kért föl szakértőnek Torgyán József.

Ön Vidra?

Vidra hasonló helyeken járt, mint én, például a pécsi egyetemen tanított, de nekem eszem ágában nem volt beszállni a politikai ringlispílbe.

A regénybéli Vidra azt mondja az ország jogi karaira, akkor még csak három volt, hogy „a pestiek fúrnak, a szegediek isznak, a pécsiek pedig tosznak”.

Ez is valóságos.

Ön Pécsen oktatott.

Igen, a pécsi toszó karon. Kicsit szégyelltük a szabadosságot, de egymás között azt mondtuk, ez még mindig jobb, mintha piálnánk vagy egymást fúrnánk.

A könyvben politikusi alkuk, szövetségek köttetnek kuplerájban, Vidrát egy prostituáltak részvételével zajló csoportszex után fogadja be az államtitkárok bandája. Ez konkrét?

A sztori megtörtént, igaz, nem politikusok, hanem egy párthoz szorosan kötődő üzleti kör vezetői a szereplők.

A legenda szerint a kuplerájokban a rendszerváltó elit jelentős részének szőrös fenekét levideózták a kilencvenes évek elején.

Több ez legendánál. Tudni, mely budapesti kuplerájok voltak a politikusok törzshelyei.

A regény tele naturális részekkel, hogy ki, mit, honnan, hogyan varázsol elő, hova tesz, mibe önt. Mi az oka annak, hogy a kortárs szépirodalomban rengeteg a szex?

A szexszel sok minden kifejezhető. A demokratikus ellenzék egy részében, különösen a most hatalmon lévő srácokban már a kezdet kezdetén megvolt a beteges macsóság, a férfiközösségek lábszaga és agresszivitása. Három ilyen tér van, a kollégiumi fiúszobák, a katonai körletek és a futballöltözők világa, ahol durván beszélnek, túlhangsúlyozzák a férfiasságot, és a nők lekicsinylésével, tárgyiasításával játsszák a nagyfiút. Jancsó Miklós filmjeiben meztelenre vetkőztetett nők szaladgálnak a mezőn, ez mutatja a hatalommal szembeni kiszolgáltatottságukat. Nálam a macsó politikusok használják a nőket, hatalmat gyakorolnak felettük.

Szexuális élményeiket kurvákkal, megalázottakkal élik meg, a feleségükkel odahaza szolid házaséletet folytatnak, ha egyáltalán, az asszony dolga szülni, rendben tartani a háztartást. A női testhez úgy viszonyulnak, mint a pénzhez: megszerezni, befalni, leuralni, habzsolni.

A szexhez való hozzáállással pontosan jellemezhető ez a világ.


A könyvben szó esik egy politikus meggyilkolásáról. A valóságban is volt ilyen a rendszerváltás utáni Magyarországon?


Jelentős politikus megölésére nincs bizonyíték. Olyanról viszont tudok, akinek megmondták, húzzon el az országból, különben kinyírják.

És?

Elhúzott, s néha hazajöhet pár napra rokonlátogatóba. De a politika közelében akadt számos különös haláleset, ami akár gyilkosság is lehetett. Emlékezzünk csak az alcsúti Együtt-tag juhász, Váradi András rejtélyes elgázolására, vagy a rendőrautóban infarktusban életét vesztő Welsz Tamásra. Ezekben és még számos más sztoriban valami nagyon nem stimmel.

Konteó van sok, olyat is hallani, Welszé kamuhalál volt, így menekítették ki „vádalku és a tanúvédelmi program keretében”.

Ahol elkendőzik az igazságot, kinő a konteó. A gyanús esetekről sosem derül ki, valójában mi történt. S azt sem tudni, ha gyilkosság volt, a politika adta ki az utasítást, vagy „csupán” a politika körüli túl lelkes alakok magánakciójáról van szó.

Magánakció?

Nyilván van úgy, hogy a helyi atyaistenek megpróbálják kitalálni a nagyfőnök gondolatát, aztán néha túllőnek a célon. Mi baj történhet? Legföljebb leszidják, hogy ez kicsit sok volt, de eljárás nincs. Hogy is lenne, ha egyszer az igazságszolgáltatás a politika foglya.

Nem mindenki.

A rendőrség utasításokat kap, ott nincs pardon. Az ügyészségnek lehetne némi függetlensége, de Polt Péterrel az élén szó nincs erről. A bíróság mint testület, derekasan végzi a dolgát, sok bíró a lelkiismerete alapján jár el. Csakhogy míg például Svájcban sorsolják, melyik bíróhoz milyen ügy kerül, nálunk a vezetőbírák szignálják ki a dossziékat. Voltam jogász, jártam jogászklubokba, tudom, főleg vidéken, a szakma tagjai jól ismerik egymás pártszimpátiáit.

Na most, ha a bíróság elnöke egy politikailag kényes ügyet a fideszes kollégának szignál, borítékolható a végeredmény, a politikailag semleges ügy pedig mehet annak, aki a múltkor bepálinkázva szidta a hatalmat.

Persze még így is adódnak meglepetések, ha a bíró elgondolkodik, hogy ő még húsz év múlva is bíró akar lenni. De tény: bizonyos bírókra számíthat a hatalom. És az is tény, hogy a hatalom a médiáján keresztül bármit és bárminek az ellenkezőjét képes bemesélni a népnek.


A regényben egy pártvezető így beszél erről: „Az új kor lényege egy virtuális világ megteremtése, ahol senki nem tudja, mi a valóság, nem tudja eldönteni, hogy mi igaz, és mi hamis, mert a nagy ideológiák már halottak. Nincs olyan, hogy valódi, mert minden csak látszat, még az is, amit a saját szemével lát az ember. A rendszer legfontosabb tulajdonsága a rugalmasság, hogy bármi bármikor megváltozhasson, az embereknek pedig fogalmuk se legyen arról, hogy mit látnak. Elég, ha annyit tudnak, hogy mindent mi határozunk meg.”


Ez sem az én kitalációm, hanem egy létező politikai mérnök, az orosz Vlagyiszlav Szurkov doktrínája. A világ sokáig magától bonyolódott, ma pedig ezrek dolgoznak azon, hogy minél átláthatatlanabbá váljék. Vlagyiszlav Szurkov ennek élmunkása, színművészetit végzett, még miniszterelnök-helyettese is volt Putyinnak. Az oroszok rengeteg pénzt nyomnak a dezinformálásba. Iskolapéldája ennek Kelet-Ukrajna elfoglalása, amiről annyit tudni, hogy valahonnét fegyveresek érkeztek valamilyen egyenruhában, és néha ezt mondták róluk a sajtóban meg a neten, néha meg azt. Az emberek pedig jól összezavarodtak, és az a dolog vége, hogy azt mondják, jó, hagyjanak engem békén ezzel az egésszel.

Orbánék rengeteget tanulnak az oroszoktól. A sajtótermékeket megszerezve, eltüntetve elfoglalják a médiát, és elzárják az embereket a hiteles információktól.

Lebutítják az oktatást, ne tanuljanak nyelvet a gyerekek, nem kell számítástechnika, nem kell általános műveltség, az összeszerelő-ipart fejlesztik, ahová elég a betanított munkás. Létrehozták a közmunka rendszerét, amivel százezrek szája úgy tömhető be, hogy éppen nem halnak éhen. Lerohasztják az egészségügyet, amiben, ha nem fizetsz kiegészítő csatornákért, véged van. A cél, hogy legyen egy széles tömeg, melynek tagjai nem látják át, ami zajlik körülöttük, képtelenek kitörni, és azt eszik, amit a hatalom eléjük vet. Öt-hat éve azt hittem, ezek különálló ostoba döntések. Ma meg azt gondolom, hogy egy félelmetes, sátáni rendszer elemei.

Miért kéne alattvalóvá zülleszteni a népet?

Mert Orbán rájött, hogy a nép csalódott a demokráciában, és erős benne a paternalizmus utáni vágy. Nincs civil kurázsi, mondják meg, mi legyen, és én majd csinálom.

Tisza-rendszer, Horthy-rendszer, Kádár-rendszer, Orbán-rendszer – ez egy tök egyenes történelmi vonal.

Mindenhová a maguk embereit ültetik, mindent elfoglalnak, az ellenzéket eljelentéktelenítik.


A sokáig fideszes, aztán jobbikos Körömi Attila mesélt egy interjújában a Fidesz 2004. április ötödikei frakcióüléséről. Körömi állítása szerint Orbán ott mutatta be Habony Árpádot, és arról beszélt, hogy „győzött a Kádár-rendszer, megnyerte a rendszerváltoztatást”. Amiből az következik, hogy „a jövőben nem mi mondjuk meg, kire kell szavazni, hanem megkérdezzük az embereket”. Meg az is következik, hogy „a gazdasági problémák, a hétköznapi gondok, az eladósodottság, a bizonytalanság és a félelem fogalmait, életérzéseit kell témává tenni, majd rendre ismétlődő sulykolással napirenden tartani”, és „azt kell tenni, úgy kell építkezni, ahogy az egykori állampárt tette, a világ mai, de a technológia a régi lesz”.


Erről beszélek. Mindannyiunknak vannak humánus és szemét gondolatai is. Az aljas politika a rosszabb énünkre alapoz, azt erősíti. Az ember elég egyszerűen működik: ha a tévéből gazemberségeket hall, bár addig az olyat maga előtt is szégyellte, úgy okoskodik, miért ne mondhatná ki ő is.

Elém áll a minap az unokaöcsém egy családi találkozón, hogy „te, én rasszista lettem, az Orbánt ugyan továbbra is utálom, de ebben a migránsozásban igaza van”.

A legrosszabb, legönzőbb énjét hozták belőle elő. Miközben a jót, a szolidaritást, a kegyelmet is elő lehetne csalogatni. Ezért szoktam mondani, hogy én mint burzsoá, mint magánpolgár – és a szó csak ennyit jelent franciául, és nincs köze a gazdagsághoz – jól érzem magam ebben az országban, hiszen Budapest szép, be lehet ülni helyekre, vannak barátaim, és van egy kertem, ahol jól elvagyok a virágaimmal. De mint közpolgár, vagyis mint citoyen, egyre rosszabbul vagyok. És egyre nagyobb a szakadék a magánpolgár és a közpolgár között, olyannyira, hogy lassan belenyúlhatnak a magánéletembe is. Ma egyetlen akarat van, és az részesül a javakból, aki meghajol ezen akarat előtt. És egyre többen érzik elviselhetetlennek az életet Magyarországon.

Elviselhetetlen? Az mit jelent?

Viszonylagos. Egy középkortörténész mondta valaha, hogy a török hódoltság idején elviselhetetlenek voltak az állapotok, melyek amúgy százötven évig tartottak. De most tán valami elindult, s szivárog lefele az elégedetlenség. Ami persze megállhat.

Lehet, csak néhány hónap van a bukásig, lehet, sok-sok év.


A balhék, a forradalmak, a nagy bukások előtt pár nappal általában az áll a napilapokban, hogy „semmi”, zene szól a bálteremben, aztán beüt a mennykő. Én így hatvannégy évesen abban bízom, lesz még olyan szép pillanatom, mint tizenöt éve, amikor beléptünk az unióba. Az volt életem legboldogabb napja, úgy éreztem, visszafordíthatatlanul nagyszerű dolog történt, mostantól az idők végezetéig a világ szabad és boldog oldalán élünk. Döbbenten nézem a visszafordulást.

Forrás: http://24.hu/kozelet/2017/06/21/kerekgyarto-istvan-elaruljam-hogy-nevezik-orbant-a-hata-mogott/

NEM populista hazugságokat! NEM kolbászból kerítés maszlagot! NEM demagóg baromságokat! NEM fenyegetőzést! Tisztességes reális hiteles érthető programot!

A Facebook-on írtam csak úgy kifakadásiból. "Mint tapasztalhattátok ha figyeltetek, több hónapja igen ritkán nyilvánulok meg politikai ügyekből ki és be folyólag. Okom van rá. Majd eccer tán megírom azt is. Néha azért elfog az inger...most épp "néha" van.

Sokszor mondtam és írtam. Ismét írom és mondom!
A demagóg populista ígérgetések a "fizessenek a gazdagok" ..."mindenkinek alanyi jogon alapjövedelmet"...és hasonló idióta szlogenek NEM kormány, de még csak nem is párt politikai program és főleg NEM választási alternatíva! "Ha nem szavazol...ha nem rá-nk/juk szavazol akkor a fideszre szavazol..." jellegű idióta agymenések, fenyegetések szintén NEM választási alternatíva! ...tehát senki NE MERÉSZELJEN ILYENEKKEL FENYEGETNI!...fenyegetésnek veszem.

A KÖZÜGYEINK minden területét érintő tisztességes reális program...elképzelés...terv közérthetően megfogalmazva HITELESEN előadva!... Eeez a választási alternatíva!"

Én értem hogy vannak párt programok. A google-t is értem. Szerinted az "egyszerű" választópolgárt" ez érdekli és neten fog olvasgatni párt programokat? Főleg nem érdekli a szééép magyar irodalmi stílusbanleírt politológus megfogalmazású iromány. Megköll mondjam neked...Engem sem érdekel. Hallani akarom a szavazatomért ácsingózótól a saját szájából hitelesen közérthetően elővezetve. Írjak rá példát miként is akarom hallani, olvasni? Ám legyen. Egyik kedvenc témám példaként.- "Mi olyan oktatási rendszert csinálunk, ami minden gyermek számára elérhető azonos szinten bárhol is éljen ebben az országban . Az általunk tervezett oktatási rendszerben egyetlen gyermeknek sem kell "elvesznie" pusztán azért mert egyik vagy másik tantárgyhoz nincs tehetsége. ..." Aztán így tovább a közügyeinket érintő minden területre. Az hogy hangzatosan irodalmilag megfogalmazott pontokat olvas a választó polgár?...aztán ha rákérdezek egyes pontjaira? ..hogy mégis miként is képzelik? ...jaaa...tudom. Megvárjuk a párt elnököt aki majd tud válaszolni. Egyébként pedig nekem továbbra sem választási alternatíva azok amiket fentebb írtam, főleg nem a fenyegetőzés. ...mert erről szól a kifakadásom.

...és a populista demagóg dumák sem választási alternatíva. Leírtam tisztán érthetően mi az ami engem az urnához visz majd és amiért adom a szavazatomat. Hülye dumákra hazug ígérgetésekre kolbászból kerítés ígéretére nem vagyok vevő. A fenyegetőzésekre főleg nem! Ezekből már kaptunk jócskán 27 év alatt. Kedvenc mondásom... "Ha a piacon csak silány árút találok, akkor inkább nem veszek semmit". Én többé silány árúra nem adom a szavazatom.

Sok színű világ.

Ember!

Menj ki a virágos rétre, aztán nézz jól körül! Ugye mennyi növény mind mind más és más színű formájú illatú virággal. Nézd meg a gyümölcsöst!...Ugye mennyi fa és mennyi féle színű formájú ízű gyümölcs? Nézz fel az égre és figyeld a madarakat!...Ugye mennyi félék? Kicsi nagy kisebb nagyobb, egyik így másik úgy repül, egyiknek ilyen, másiknak amolyan az éneke, van amelyik nem énekel, van tarka barka szürke fekete. Ugye mennyi félék? Nézd a tengerek világát! Ugye mennyifélék? Kicsi nagy óriás színes tarka barka szürke így úszik amúgy úszik. Nézd a világot!...Ugye milyen színes tarka barka mennyi forma szín és hang és íz?....
Látod? Ember! Látod milyen sok színű a világ?
Tudod... Mi emberek is e világ részei vagyunk. Ilyenek olyanok ebben abban amabban hívők, így úgy amúgy szeretők érzők, ilyen meg amolyan a bőrünk színe a hajunké a szemünké. Egyikünk ilyen, másikunk amolyan zenét hallgat. Egyikünk ilyen, másikunk más nyelvet beszél. Te ilyen. Ő olyan. Én emilyen. Te így, ő amúgy, én emígy él-ek.
Látod?... Ha ilyen sokszínű a világ... Te miért hiszed, miből gondolod hogy jogod van el és megítélni őt engem másokat pusztán azért mert másban hisz, másképp él, másképp szeret mint ahogy te?
Én ő mi hagyunk békében téged a hiteddel a hitedben. Te a mennybe jutsz, mi a pokolba...aaa te hited szerint. Örülj neki!... de erőszakkal NE mentsd meg a mi lelkünket! Tudod?...mi el akarunk kárhozni itt e földi létben. Te pedig élj a saját hited szerint. ...mi hagyni fogjuk!...amíg te is hagysz minket!
Tudod?...Élni és Élni hagyni!

 Nem csak a vallásra céloztam ám. nekem ezen nincs mit dilemmáznom. Hagyj élni az én hitem és kedvem szerint és én is hagylak téged. Nagyjából erről szól. Azaz... Végettem mindenki úgy él abban hisz ahogy és amiben akar, mindaddig amíg ezzel nem árt, nem okoz kárt másoknak, nem mások rovására kárára teszi, nem akarja a saját hitét életformáját stílusát másokra erőltetni és nem akar elpusztítani kiközösíteni másokat akik nem az ő hite kedve szerint élnek. Eccerű. Nem?

 Nekik is szól! A migránsoknak is a migráns gyűlölködőknek is a sorosozó gyűlölködőknek is az azerieknek is a hottentottáknak is a politikusnak is a köznépnek is az értelmiségnek a kereszténynek a muszlimnak a magyarnak a románnak.... Aaaz EMBERNEK!

Barátság vagy az elvek?

Ma olvastam egy beszélgetést és arról jutott eszembe. Mit adnék föl előbb?...Barátságot? ...Elveimet? Elgondolkodtam. Van egy barátom és az élet úgy hozza, ő egy másik utat választ, én is egy másikat. Hogy érthetőbb legyen... Én ugye következetesen baloldali vagyok mióta eszemet tudom. Van egy barátom ki valamiért ...csalódások?..tán belül valahol mindig inkább oda tartozott?... szélsőjobbra tart. Most mi legyen? Talán mindketten nagy dilemma előtt állunk. Talán csak én?...Talán csak ő?.... Én nem szívlelem a szélsőjobbot, ez egyértelmű. Viták egyre keményebbek köztünk. Ő ragaszkodik, én is ragaszkodom. Mi legyen? Barátság vagy az elvek? Megtehetnééénk...A barátság megmaradása érdekében nem politizálunk. Igen ám..., de akkor is ott a tudat, az én szememben ő és elvbarátai szélsőséges nacionalisták, azaz ellenfél. Az ő szemében én és elvbarátaim baloldali nemzetáruló kommunisták vagyunk. Vitákban beszélgetésekben főleg ahol mások is ott lehetnek adjuk föl a vitát a beszélgetést mert a barátság? Én tudom. Én döntöttem már rég. Egyeseknek bármi furcsa is, én inkább maradok az elveimnél. Én ez vagyok, így az elveimmel együtt vagyok ÉN, ő pedig az ő elveivel Ő. Én feladok barátságot is akár inkább mint az elveimet. Én szembe köpni önmagam nem tudom, nem akarom, én tükörbe emelt fejjel szeretek nézni. A barátokat megválogatom. Hogy egy nacionalista szélsőjobbos a barátom legyen?... Szóba sem jöhet. Megjegyzem... Azt a "barátot" is jobban fogom tisztelni ha inkább az elveinél marad mint a barátságunknál. Miért?...mert kiállt valami mellett ami fontos neki, mert tán ő is úgy van mint én, emelt fejjel tükörbe nézni, nyugodtan szereti álomra hajtani fejét. Attól még megkérdezhetjük egymástól néha..."Te!...család?...gyermekeid?...unokák?.... Aztán megyünk az utunkra a saját utunkra. Talán sajnálnám hogy nem tudtam meggyőzni, talán ő is sajnálná. Nem fogom azt mondani ... "Te figyelj barátom!...hagyjuk abba ezt a vitát beszélgetést mert....és inkább beszéljünk másról.....". Finomítsak a véleményemen, esetleg vonjam vissza, esetleg visszavonulót fújjak mert csakhogy az a barátság?...esetleg őt kényszerítsem ilyenbe?.....Ez olyan álságos és hiteltelen lenne.

Fura egy ország ez a mi országunk. Fura egy nép ez a mi népünk. Fura egy haza...haza?.... Ugye...jobb időkben jobb helyeken ilyen?.....

Mit mívelt velünk 27 év és az általunk választott vezetőink? ...mit míveltünk egymással? ...Gondolkozz el te is aki olvasod! Gondolkozz és találd meg a VÁLASZT, kell legyen VÁLASZ!

Nem pusztán pártállás és nem pusztán a hétköznapi politika azaz közügyezés a lényeg, hanem az elvek. Pártállás nélkül is lehetnek embernek elvei, valamiféle értékrendje ami alapján a világ dolgait szemléli, értékeli. Ha egy "barátságban" ezek ellentétesek, akkor ott valami gond van. Akkor ott nem egy az utunk. Képzeld el...Milyen "barátság" az ahol az egyikőtök az elvbarátaival ha együtt van, a másikat és elvbarátait ellenségként kezelnek.? Elvekben ellenségek, de egyébként barátok? Nem állságos ez így?

 Választunk aztán csalódunk. Rájövünk hogy más utakon járunk. Na ilyenkor van az amiről írtam, azaz a barátság vagy az elvek? Én az elveimet választom és így tartom jónak, mert azért ember ne köpje szembe önmagát, ne menjen szembe önmagával, ne adja fel önmagát.

Elvek. Értékrendek, világlátás. Egyébként valóban elsősorban politikai elvekre, értékrendekre hegyeztem ki, mert sajnos manapság leginkább ez oszt meg embereket, barátságokat, sőt családokat is az egész országot. Ebben viriből ez a mocskos rendszer mint veréb a lószarban.

Nem pusztán pártállás és nem pusztán a hétköznapi politika azaz közügyezés a lényeg, hanem az elvek. Pártállás nélkül is lehetnek embernek elvei, valamiféle értékrendje ami alapján a világ dolgait szemléli, értékeli. Ha egy "barátságban" ezek ellentétesek, akkor ott valami gond van. Akkor ott nem egy az utunk. Képzeld el...Milyen "barátság" az ahol az egyikőtök az elvbarátaival ha együtt van, a másikat és elvbarátait ellenségként kezelnek.? Elvekben ellenségek, de egyébként barátok? Nem álságos ez így?

 Lehet nekem szerencsém van, vagy tán tudatos? A barátaim ( kevés van ) mind közel azonos nézeteket vallunk. Ismerősöm van más értékrendet valló, volt is régebben is. Volt és van köztük olyan akivel azért normálisan tudunk beszélgetni még akár politikáról is, de egyszerű az oka... Egyikünk sem "fanatikus rajongó", csak másképp gondolkodunk a politikáról, ők jobb oldaliak én baloldali elvek szerint. Ilyenkor van az hogy elvek és elvekkel vitázunk, nem pedig holmi fanatikus rajongások.

A tisztán elvszerűséggel az eltérő világlátással értékrenddel nincs is bajom. Épp úgy vagyok vele mint a vallással. Amíg nem erőszakos, nem elvakult fanatikus, nem akarja ráerőszakolni másokra, nem árt vele, addig semmi bajom vele. Van egy elv..."Élni és élni hagyni". Ennyi!...lenne ha ... Csakhogy sajnos nálunk itt e kis hazában ezt másképp alakították. Itt nem eltérő értékrendek, eltérő politikai elvek működnek, legtöbben kik jobboldalinak vagy baloldalinak mondják magukat, de gőzük nincs azok tartalmáról az elveikről a valódi igazi klasszikus értelemben értelmezett "oldaliságról". Baloldali mert......jobboldali mert.... Miért? "csak!"...mondják....mert "orbán meg a gyurcsány meg a nácik meg a nacionalisták meg a kommonisták meg a liberálisok"...De gőzük nincs mit is jelentenek ezek.

Én úgy gondolom, ember barátot és társat úgy választ hogy egy úton járnak, azaz a legtöbb a legfontosabb dolgokban hasonlóan gondolkodnak, hasonló elvek...értékrend szerint értékelik a világot.

 A vallással a hittel semmi bajom mindaddig amíg nem erőszakos, nem akar erőszakkal megtéríteni, nem akarja senkire ráerőltetni. Ilyen vallásos barátom ismerősöm, családtagom is volt és van. Ezzel nincs is bajom. Ő hisz istenben, én nem, ő nem akar megtéríteni engem, én nem akarom őt. Volt hogy beszélgettünk is róla, vitáztunk ő miért hisz és én miért nem. Ennyiben maradtunk.

Még úgy kiegészítés képpen... Egy vitában, beszélgetésben sem vagyok hajlandó visszavonulni, főleg nem "finomítani" a véleményemen pusztán azért hogy ne legyen harag. Győzzük meg egymást. Ha sikerül?... máris sikeres a dolog, ez a cél egy vitában. Ha nem sikerül?...így jártunk. Ha veszekedés lesz belőle? Így jártunk. Ha megszakad miatta egy bármilyen kapcsolat?...így jártunk.

Más a személyes konfliktus és más társadalmi méretekben. A személyes konfliktus közvetlenül és érzelmileg is érint, közvetlen a hatása, míg a társadalmi "csak" közvetve érezzük és jobban eltudjuk tőle zárni magunkat. A baj ezzel annyi, a társadalmi konfliktus kihat az egész életünkre a minőségére és lassan de biztosan öl szinte "észrevétlenül". Amikor erre rájövünk, már majdnem késő. Egy személyes konfliktus bár közvetlenül hat ránk és azonnal, ezért akkor fájóbb is, de az elmúlik és tovább léphetünk, keresünk?...találunk?...új barátokat, de a társadalmival sajnos minden nap minden pillanatban sokáig együtt kell élnünk, abból nincs kilépés... hacsaaaak...ki nem szállunk magából a társadalomból, azaz elmegyünk "migráncsnak".

Egy kedves régi harcostársam, barátom átértelmezte pártok szintjére a fenti írásomat. 

Elolvastam. Te párt politikai szintre értelmezted át azt amit én itt az írásomban egyénre emberre értettem. Szerintem párt politikai szinten nem föltétlen köll barátság, mégcsak egyazon elvközösséghez tartozás sem hogy néha ha köll kompromisszumot kössenek egymással. ...Haaa!...az azért megmarad a tisztesség a józanság határain belül. Pl. elképzelhetetlennek tartanék egy baloldali és egy szélsőjobbos párt közti ilyen politikai összeborulós "barátságot".

...és válaszolta ő:  Szokták mondani "egy pártcsaládhoz tartoznak" ez is egy érdekes társítás, bevallom a te barátságról írt gondolataidat éreztem rokon problémának a pártok összefogásokkal, koalíciós problémákkal, csak ezeknél, nem a régi barátságok, érzelmi motívumai játszanak szerepet, hanem a közös érdekek. DE az alap dilemmák ugyan azok, hogy lehet-e, szabad-e különböző ideológiai, erkölcsi, etikai, vallású emberek között együttműködés, esetleg barátság. A kérdés nagyon is aktuális, és külön érdekesség, hogy ezzel a problémával egyszerre, egy időben foglalkoztunk. 
Hát ez szerintem nem véletlen! 
Hát ezért.

Én: Egyetértek veled. Ez is egy dilemma, de itt azért ha tisztességes a szándék és az ország a nép érdeke kívánja, semmi baj a pártok összefogásával még akár a nem azonos "párt családok" közt is. Hangsúlyozom!...HA! normális és tisztességes és a nép érdeke kívánja így.

Azt is megjegyzem... Egyének emberek egyes emberek közt is így lenne a normális. Tisztességesen működő társadalmakban ez így is működik. Egyik ilyen a másik amolyan politikai elvközösséghez tartozik, aztán a sörözdében jókat beszélgetnek vidulnak vitáznak pár korsó sör mellett, esetleg egy szomszédi grill partin, de szent a béke és nincs egymás eltakarítani akarása. Sőt!... Kiállnak azért hogy igenis lehessen a másiknak más a politikai vallási akármije. Ez itt a mai magyarország a nem normális állapot. Egy mély erkölcsi politikai közügyi és morális válságban lévő ország lettünk, ahol az emberek és a pártok is gyilkolják egymást, egymás kicsinálására hajtanak, egyik a másikra ken minden bűnt hibát. Ebben pedig a rendszerváltástól kezdve BŰNÖS!...a teljes politikai és értelmiségi "elit". Ezért KELL!...menniük mind a politika süllyesztőjébe a történelem szemétdombjára, vagy a kevésbé bűnösöknek csak a feledés homályába.