Ha én lennék a Honvéd Vezérkar Főnöke.
-Először is nem vezényeltem volna a határra a beosztottaimat törvényi felhatalmazás, kellő felkészítés és tisztességesen megszervezett ellátás nélkül.
-Az összes alárendelt helyettesemet, szakági felelősöket/parancsnokokat, logisztikai alakulatok, központok, bázisok parancsnokát az össze alárendelt harcoló alakulat parancsnokot berendeltem volna.
- és tisztességes őszinte tájékoztatást adtam volna nekik a várható feladatokról, azok minden vonzatáról,
- majd, őszinte tisztességes NEM PUDEROLT jelentést kértem volna tőlük a feladatra készültségükről a lehetőségeikről a gondjaikról és hogy jelen állapotukban képesek e a várható feladatok tisztességes ellátására, illetve mi kell nekik ehhez.
-Mindezeket mérlegelve intézkedtem volna mindazokra amit saját hatáskörben megtudunk oldani.
-Amire nincs sem idő, sem lehetőség, sem pénz illetve a szükséges létszám azaz gondot problémát jelent azt jelentettem volna a Honvédelmi Miniszternek és azt is, mit kér a Hadsereg a feladat tisztességes végrehajtásához. Ha úgy ítélem meg hogy a Hadsereg képtelen a feladatot tisztességesen megoldani önerőből a rendelkezésre álló eszközökkel, szükséges felhatalmazásokkal, akkor ezt is jelentettem volna.
-Ha! a Honvédelmi Miniszter mindezeket biztosítja a Hadsereg számára, akkor kezdődhet a feladat végrehajtása. Viszont... az összes ezredest tábornokot magamat is beleértve levezényelném az alakulatokhoz a feladatok helyszínére ( de nem ám basáskodva urizálva csecse ruciban csecse csillivilli autókban pöffeszkedve ahogy szokták ) és ott folyamatosan ellenőrizném a felkészülést a katonák tisztességes felkészítését, segíteném az alakulatok parancsnoki tiszti állományát, gondokra adódó problémák megoldására helyszínen intézkednék. .
-HA! a Honvédelmi Miniszter nem biztosítja az általam kért feltételeket, akkor jelentettem volna, hogy a Hadsereg így a feladatát ellátni képtelen, én mint felelős JÓ parancsnok így parancsot nem adok a beosztottaimnak, így felelősséget vállalni nem tudok. A beosztottaimat alárendeltjeimet egy felelőtlen lehetetlen tisztességtelen helyzetbe nem viszem.
-Először is nem vezényeltem volna a határra a beosztottaimat törvényi felhatalmazás, kellő felkészítés és tisztességesen megszervezett ellátás nélkül.
-Az összes alárendelt helyettesemet, szakági felelősöket/parancsnokokat, logisztikai alakulatok, központok, bázisok parancsnokát az össze alárendelt harcoló alakulat parancsnokot berendeltem volna.
- és tisztességes őszinte tájékoztatást adtam volna nekik a várható feladatokról, azok minden vonzatáról,
- majd, őszinte tisztességes NEM PUDEROLT jelentést kértem volna tőlük a feladatra készültségükről a lehetőségeikről a gondjaikról és hogy jelen állapotukban képesek e a várható feladatok tisztességes ellátására, illetve mi kell nekik ehhez.
-Mindezeket mérlegelve intézkedtem volna mindazokra amit saját hatáskörben megtudunk oldani.
-Amire nincs sem idő, sem lehetőség, sem pénz illetve a szükséges létszám azaz gondot problémát jelent azt jelentettem volna a Honvédelmi Miniszternek és azt is, mit kér a Hadsereg a feladat tisztességes végrehajtásához. Ha úgy ítélem meg hogy a Hadsereg képtelen a feladatot tisztességesen megoldani önerőből a rendelkezésre álló eszközökkel, szükséges felhatalmazásokkal, akkor ezt is jelentettem volna.
-Ha! a Honvédelmi Miniszter mindezeket biztosítja a Hadsereg számára, akkor kezdődhet a feladat végrehajtása. Viszont... az összes ezredest tábornokot magamat is beleértve levezényelném az alakulatokhoz a feladatok helyszínére ( de nem ám basáskodva urizálva csecse ruciban csecse csillivilli autókban pöffeszkedve ahogy szokták ) és ott folyamatosan ellenőrizném a felkészülést a katonák tisztességes felkészítését, segíteném az alakulatok parancsnoki tiszti állományát, gondokra adódó problémák megoldására helyszínen intézkednék. .
-HA! a Honvédelmi Miniszter nem biztosítja az általam kért feltételeket, akkor jelentettem volna, hogy a Hadsereg így a feladatát ellátni képtelen, én mint felelős JÓ parancsnok így parancsot nem adok a beosztottaimnak, így felelősséget vállalni nem tudok. A beosztottaimat alárendeltjeimet egy felelőtlen lehetetlen tisztességtelen helyzetbe nem viszem.
Mert ugye a JÓ Parancsnok nem csak a halálba vezényli katonáit, hanem gondoskodik róluk és megvédi őket ha kell!
Nem mellékesen a parancsot kiadó személy köteles a parancs végrehajtásához szükséges feltételeket biztosítani!
Aztán letettem volna a Miniszter asztalára a lemondásomat.
Ugye tábornok urak, parancsnok urak? Ha eddig nem tették, még megtehetik. Még nem késő...annyira.
Mert önök is épp úgy mint a beosztottaik, a Hazájukat a Népüket és nem holmi jöttment tehetségtelen arrogáns semmitérő politikusok kényét kedvét szolgálják! Lehet hogy lépésükkel ezen "politikusok" haragját vívják ki, de megnyerik a Beosztottaik a Nép tiszteletét, megbecsülését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Véleményt, Javaslatot, Érveket írj! Bunkózásra, Komcsizásra, Cigányozásra, Zsidózásra NEM vagyok vevő!