Györgyi a másik Admin társam az előbbi bejegyzésemnél említett Csoportban. Az írás az Ő ma esti írása ugyanonnan.
Györgyi drága! Úgy érzem Te megfogalmaztad azt az érzést amit többen, én is éreztem utána mikor ott voltam. Nem Szabó Gábor Tuareg miatt, Nem az OGYM miatt, hanem az Emberek miatt akik ott voltak vannak hittel szívvel lélekkel és naponta éjjeleken át kiállnak a hitükért, valamiért amiben hisznek. Az a légkör ahol lehet érezni közelről az Igazi Szabadság hitét a levegőjét...még legalább egy darabkáját. Györgyi! Köszönöm! Csak megjegyzem... Többünknek, Sokunknak kellene átélnie azt az érzést amit Te leírtál éreztél.
Sokhegyi Györgyi
Ma két órára átléptem a magyarországi tömeglélektani határokat és narancsszínű tartókötélen átmászva disszidáltam Demokráciába. Nem először tettem. Már az első alkalommal feltűnt, hogy az a stressz, amit alapban vittem magamon a mai magyar hétköznapokból kis hivatali sajátosságokkal megpúpozva, eltűntek. Lementek rólam, megvártak a határon, hogy a tér szélén visszaugorjanak vállaimra, lelkemre. Ma is így történt. Ott, túl a narancsszínű tartókötélen, nincs az az általános rosszkedv, ingerültség, feszültség, agresszió, amitől a "kinti világban" abból is mérföldes anyázás kerekedik pillanatok alatt, ha valaki rálép a másik lábára. Az Demokrácia Erődben ( amit a narancsszínű tartókötelek tartanak ) tényleg más még a levegő is. Nem a huzatról beszélek, ami a tér átépítése miatt szinte állandó, hanem a nyugalom, békesség és tisztelet levegője. Szó sincs arról, hogy ott mindenki mindenkivel egyetért, vannak viták, de ezek nem veszekedések. Nézetkülönbségek megvitatása, megbeszélése, ami után nincs keserű szájíz, nem aláz le senki senkit, megbeszéljük a dolgokat. És még valami: lehet kérdezni, sőt az ember választ is kap. Az első alkalom után sejtettem, most viszont már tudom, hogy ez az az érzés, amiről külföldön élő (sajnos egyre több) rokonom beszélt: nyugalom, békesség. Nem arról van szó, hogy kint kolbászból van a kerítés, és minden csak jó, hanem nincs az itthoni feszült légkör. most már tudom, mert kétszer is benne voltam. A másik nagyon szokatlan dolog az Erődben a nyelvezet. Megértjük egymást magyar nyelven. Az az össznépi sport, hogy kínosan vigyázunk, nehogy megértsük egymást, azután kiragadunk egy szövegrészt és még a világegyetemet is belemagyarázzuk -- nos, az itt nincs. Sőt, azokkal is egyből megértjük egymást, akik csak pár percre jönnek oda, érdeklődnek, beszélgetnek, tetszésüket vagy nem-tetszésüket nyilvánítják ki. Itt még az ellenkező véleményűek is megértik egymást. Egy bácsi volt csak aki nem, de számára ez a légkör annyira elviselhetetlen volt, hogy gyorsan távozott is.
Tehát, kedves csoporttársak, van remény, nem felejtettünk el emberi módon kommunikálni és viselkedni. A Magyar Demokrácia él, lehet, hogy még gyermekcipőben jár és néha taknyos az orra, de erős és növekszik!
Györgyi drága! Úgy érzem Te megfogalmaztad azt az érzést amit többen, én is éreztem utána mikor ott voltam. Nem Szabó Gábor Tuareg miatt, Nem az OGYM miatt, hanem az Emberek miatt akik ott voltak vannak hittel szívvel lélekkel és naponta éjjeleken át kiállnak a hitükért, valamiért amiben hisznek. Az a légkör ahol lehet érezni közelről az Igazi Szabadság hitét a levegőjét...még legalább egy darabkáját. Györgyi! Köszönöm! Csak megjegyzem... Többünknek, Sokunknak kellene átélnie azt az érzést amit Te leírtál éreztél.
Sokhegyi Györgyi
Ma két órára átléptem a magyarországi tömeglélektani határokat és narancsszínű tartókötélen átmászva disszidáltam Demokráciába. Nem először tettem. Már az első alkalommal feltűnt, hogy az a stressz, amit alapban vittem magamon a mai magyar hétköznapokból kis hivatali sajátosságokkal megpúpozva, eltűntek. Lementek rólam, megvártak a határon, hogy a tér szélén visszaugorjanak vállaimra, lelkemre. Ma is így történt. Ott, túl a narancsszínű tartókötélen, nincs az az általános rosszkedv, ingerültség, feszültség, agresszió, amitől a "kinti világban" abból is mérföldes anyázás kerekedik pillanatok alatt, ha valaki rálép a másik lábára. Az Demokrácia Erődben ( amit a narancsszínű tartókötelek tartanak ) tényleg más még a levegő is. Nem a huzatról beszélek, ami a tér átépítése miatt szinte állandó, hanem a nyugalom, békesség és tisztelet levegője. Szó sincs arról, hogy ott mindenki mindenkivel egyetért, vannak viták, de ezek nem veszekedések. Nézetkülönbségek megvitatása, megbeszélése, ami után nincs keserű szájíz, nem aláz le senki senkit, megbeszéljük a dolgokat. És még valami: lehet kérdezni, sőt az ember választ is kap. Az első alkalom után sejtettem, most viszont már tudom, hogy ez az az érzés, amiről külföldön élő (sajnos egyre több) rokonom beszélt: nyugalom, békesség. Nem arról van szó, hogy kint kolbászból van a kerítés, és minden csak jó, hanem nincs az itthoni feszült légkör. most már tudom, mert kétszer is benne voltam. A másik nagyon szokatlan dolog az Erődben a nyelvezet. Megértjük egymást magyar nyelven. Az az össznépi sport, hogy kínosan vigyázunk, nehogy megértsük egymást, azután kiragadunk egy szövegrészt és még a világegyetemet is belemagyarázzuk -- nos, az itt nincs. Sőt, azokkal is egyből megértjük egymást, akik csak pár percre jönnek oda, érdeklődnek, beszélgetnek, tetszésüket vagy nem-tetszésüket nyilvánítják ki. Itt még az ellenkező véleményűek is megértik egymást. Egy bácsi volt csak aki nem, de számára ez a légkör annyira elviselhetetlen volt, hogy gyorsan távozott is.
Tehát, kedves csoporttársak, van remény, nem felejtettünk el emberi módon kommunikálni és viselkedni. A Magyar Demokrácia él, lehet, hogy még gyermekcipőben jár és néha taknyos az orra, de erős és növekszik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Véleményt, Javaslatot, Érveket írj! Bunkózásra, Komcsizásra, Cigányozásra, Zsidózásra NEM vagyok vevő!