Éva az egyik Admin társam egy ellenzéki csoportban. Az alábbi írás az ő alkotása a csoportunk mai a szokásos Péntek esti "összejövetelünk" bevezetőjének szánva. Mikor elolvastam, engem szíven ütött, letaglózott. Igen! Éva leírta azt amit éreznünk KELL és viselnünk KELL! ...és tennünk KELL!...a gyermekeink jövőjéért a becsületünkért, azért hogy majd egyszer ne szégyenkezve lehajtott fejjel kelljen a Gyermekeink elé állnunk, hogy egyáltalán oda állhassunk majd...bocsánatot kérni.
Barics Éva
MELANKÓLIA.
Mi tagadás, elkapott a melankólia. Reggel óta „Azok a régi szép idők” járnak az eszemben, mikor gondoltunk egyet, és suli helyett a Halászbástyán bámultuk a város panorámáját… mikor a zsebpénzünkből könyveket vásároltunk 3-4 forintért… vagy egyszerűen felültünk a vonatra és leugrottunk Siófokra, mert futotta vonatjegyre… mikor fűre lépni szabad volt és az ovis kislányomat a Kossuth téri fák, bokrok között keresgéltem…. mikor azt aki nem dolgozott elvitték KMK-ért…. mikor végigmentünk az utcán és minden második kapualjban tábla hirdette: munkaerő felvétel… Sajnálom a mai fiatalokat. Lesz-e még ilyen??? Élhetnek-e majd ilyen szabadon, gondtalanul? Élhetnek-e még emberhez méltó életet, ITTHON ? Az az érzésem, sajnos a gyerekeink már nem. Vérzik a szívem, mikor a lányomnak mesélek, és csak néz rám kicsit hitetlenkedve, szomorúan. Hallgatja az utópiát, nem érti, mért változott ekkorát a világ …. Elképzeltünk egy szebb jövőt és mi lett belőle… Mindannyian hibásak vagyunk, hogy hagytuk megtörténni. Büszkék voltunk a vér nélküli rendszerváltásra… ma is így van még? Ugye tudjuk a választ! Nem lehet tovább behúzott nyakkal otthon tördelni a kezünket, ideje szembenézni önmagunkkal. Ideje szembenézni a hibáinkkal, mert a gyerekeink jövőjét már eltékozoltuk. Még nem késő; és talán az unokáink majd egyszer nem hisznek a szüleiknek; jéééé, ilyen is volt? Ehhez viszont nekünk kell rendbetenni a világot, és még akkor is marad szégyellnivalónk …
Barics Éva
MELANKÓLIA.
Mi tagadás, elkapott a melankólia. Reggel óta „Azok a régi szép idők” járnak az eszemben, mikor gondoltunk egyet, és suli helyett a Halászbástyán bámultuk a város panorámáját… mikor a zsebpénzünkből könyveket vásároltunk 3-4 forintért… vagy egyszerűen felültünk a vonatra és leugrottunk Siófokra, mert futotta vonatjegyre… mikor fűre lépni szabad volt és az ovis kislányomat a Kossuth téri fák, bokrok között keresgéltem…. mikor azt aki nem dolgozott elvitték KMK-ért…. mikor végigmentünk az utcán és minden második kapualjban tábla hirdette: munkaerő felvétel… Sajnálom a mai fiatalokat. Lesz-e még ilyen??? Élhetnek-e majd ilyen szabadon, gondtalanul? Élhetnek-e még emberhez méltó életet, ITTHON ? Az az érzésem, sajnos a gyerekeink már nem. Vérzik a szívem, mikor a lányomnak mesélek, és csak néz rám kicsit hitetlenkedve, szomorúan. Hallgatja az utópiát, nem érti, mért változott ekkorát a világ …. Elképzeltünk egy szebb jövőt és mi lett belőle… Mindannyian hibásak vagyunk, hogy hagytuk megtörténni. Büszkék voltunk a vér nélküli rendszerváltásra… ma is így van még? Ugye tudjuk a választ! Nem lehet tovább behúzott nyakkal otthon tördelni a kezünket, ideje szembenézni önmagunkkal. Ideje szembenézni a hibáinkkal, mert a gyerekeink jövőjét már eltékozoltuk. Még nem késő; és talán az unokáink majd egyszer nem hisznek a szüleiknek; jéééé, ilyen is volt? Ehhez viszont nekünk kell rendbetenni a világot, és még akkor is marad szégyellnivalónk …
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Véleményt, Javaslatot, Érveket írj! Bunkózásra, Komcsizásra, Cigányozásra, Zsidózásra NEM vagyok vevő!