Migráns betörés? Lámpás? Te mit választanál?

E bejegyzésemnek három kérdést adtam címnek.
A napokban megjelent egy hír, miszerint az egyik határátkelőnél mintegy 60-70 "migráns átszakítva a kerítést, betört az ország területére. Több sajtó is megszerezte az ott lévő kamera felvételét. .. Erre vonatkozik az első "kérdés". A "lámpás"?... és a "...mit választanál?" ......

Eleve miért "Fegyveres Biztonsági Őrök" őrzik a határt? Ja hogy nincs elég rendőr?...mert levezényeltek egy csomót boszniába ugyi...kücsönbe... Akkor viszont miért nem katonák!? ...az sincs elég? pacal rezsi sziszi nagy mellénnyel...izzé...nagy hassal tokával hirdette..."Megerősítjük a határ védelmet, több katonát vezényelünk a határra..." Hol vannak? Kiképzetlen töketlen "biztonsági őrök " őrzik a határt?

Végig látják a "behatolókat" a monitoron...Ugye mozog a kamera jól láthatóan és követi a mozgásukat, azaz valaki vezérli a kamerát. Tehát látták őket. DE!...megvárják míg a kerítést EGY ember lehúzza, majd az oszlop kidől...csak úgy lazán....Milyen kerítés az ilyen?.... átmásznak rajta.... ( Minő fura.... Ezek a "migráncsok tudták hogy ott a leggyengébb?...ugyanis egyenesen odamegy.....) Azán mennek ki azok a "fegyveres biztonsági őrök"? ...
Eleve már akkor a kerítésnél kellett volna lenniük, mikor látták a monitoron, hogy érkeznek.

Ha én lennék a főnökük, nemhogy jutalmat adtam volna nekik, hanem kirúgááááás! Ha rendőr vagy katona?... Katonai ügyészség elé velük.

Eleve több sebbül vérzik ez a történet..... Ha valaki figyelmesen megnézi azt a felvételt...Még szakértőnek sem kell hozzá lenni. Soook furaság feltűnik rajta.

Ha annyira őrizni kell azt a határt, akkor őrizzék ám de rendesen rendőrökkel, katonákkal! ...és akkor a feltételeket is biztosítsák ám hozzá de rendesen!
Esetleg nem is kell annyira őrizni azt a határt, így elég a "fegyveres biztonsági őrség" is? Ez esetben viszont, akkor fogják be a pofájukat rezsi sziszistül töketlen bakondistul mindannyian és ne használják a "naaagy veszélyt" a sötét ostoba magyar riogatására holmi tróger propaganda célból!

"Amely nép sötétségben él, ne zászlót vigyetek előtte, hanem lámpást." ( Ady Endre )

A sötét ostoba szolgalelkű magyar előtt vihetsz akár 1000 W-os reflektort is. Sötét és szolgalelkű marad, mert eleve fingja nincs arról, mi is az a demokrácia, nem is tud mit kezdeni vele. Neki urak kellenek akik előtt hajbókolhat, kezet csókolhat, akik megmondják neki miről mikor mit gondoljon, mi legyen a véleménye. Urak akik "ellenséget" adnak neki akit aztán lehet gyűlölni, akire ráfoghatja összes saját balfaszságát, történelmi bűnét, sikertelenségét. Közben pedig döngetheti mellét naaaagy magyarságával hűde kereszténységével, ríhat, sopánkodhat a saját ostobasága miatt elcseszett sötét múltján. Közben pedig irigyel, lenéz mindenkit aki sikeresebb nála, aztán naaagy magyarságára kereszténységére a naaagy hősi múltjára hivatkozva kevetálhatja mások javait, jólétét..."mert az neki jár".... hát ilyen a magyar..... Ilyen volt és ilyen is maradt. Aki mindezeket megadja, biztosítja neki, az fogja ( meg )...vezetni.

"Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas vagy műveletlen. " ....vagy méginkább is-is!....teszem hozzá én.

Ha most megkérdenék...."Te mit választanál.........?" Gondolkodás nélkül vágnám a választ. "Vissza oda!"...és nem azért, főleg nem azért mert akkor voltam fiatal, hanem épp a ma fiataljaiért a fiaimért. :( Ti tettétek ezt trógerok, talpnyalók, ócska szolgalelkűek! 😪

"...apám azt mondta, neked jobb lesz. Én is ezt mondtam a fiamnak. És aztán számonkért, szelíden, de igazat kérve...És én nehezen tudtam neki mondani bármit is..."

:'( Én sem ezt ígértem a fiaimnak. :'( ...és nem ezt ígérték nekünk azok a trógerok a naaagy rendszerváltó demokraták. Ne legyen nyugtuk a sírban sem. Vesse ki őket magából ez az átkozott megnyomorított föld!

Isten? Lucifer? Ördög vagy Angyal?

Egy "bölcselet"-ről jutott eszembe... Aszondja a "bölcselet".... "Vigyázz hogy kiben bízol! Az ördög is egyszer még angyal volt." Aztán jutott eszembe.... Az ördögöt azért tették ki a menyországbul, mert a főni szemébe merte mondani az igazságot, azaz hogy nem alkotott tökéletest, vagyis gyarló az alkotása. Bebizonyította Istennek, hogy nem tökéletes ő sem és az alkotásai sem. Ha Isten olyan mindentudó, végtelen hatalmú, akkor tudnia kellett volna, hogy az alkotása az ember gyarló. Nos ha ezt tudta...tudnia kellett, akkor mire föl kísérti ..."mindenttudás fája"....és mire föl bünteti? Ő alkotta ilyenné. Lucifer semmi mást nem tett, mint bebizonyította Istennek, nem alkotott tökéletest. A főni pedig az helyett, hogy belátta volna az ördög igazságát, ki.aszta az állásábul. Akkor most? ... Jaaa...és akkor akik maradtak és még mindig "angyalok"? ...Úúúgy van!...a simulékony főninek bólogatók.
Na akkor most kikben is bízhatunk? ... Istenben aki képtelen belátni tévedését? Az angyalokban akik bólogatnak a főnöknek? Az ördög Luciferben aki a főni szemébe merte mondani az igazságot? .........és erre ennek okán a világ Isten és Lucifer örök csatájának "áldozata". ...úgyhogy menjen a bánatosba mindkettő! ...de ha választanom kell...ene, választom inkább Lucifert

Tanulság, Következtetés?.... Idióta hülegyereket neveltem a kölkömből, aztán büntetem őt azért ami az én hibám?.... Leteszem a gyerekemet a 300 fokos lépcső aljára, én a lépcső tetején pöffeszkedek és elvárom a kölkömtől, másszon föl hozzám, imádjon, aztán majd ha ezt megteszi, szeretni fogom és kap minden jót... hát milyen szülő az ilyen?

Nekem valahogy nem jött be az az álságos néphülyítő mese. Biztosan rosszul raktak össze...Isten elcseszett műve volnék én is.... vagy a kölök akit leraktak a qrva magas lépcső aljára, aztán ott hagytak, gyere mássz fel ha tudsz és akkor majd hű meg hú..... Na...Kölök koromban sem tetszett az a sok ellentmondás abban a biblia nevű mesében, aztán meg főleg nem tetszett, hogy az az Isten nevű akárki miket mível az emberrel pusztán mert ő megteheti. A rossz szülő mintapéldányának tekintettem. Legfőképp pedig nem tetszett, hogy annak az Istennek a nevében mennyi mocskot aljasságot követtek el az ő papjai csuhásai. ...és ő a naaagy mindenek tudója mindenek ura mindezt tűri?....
Mindez az Isten...ek mese semmi más, mint az ember próbálta megmagyarázni a számára felfoghatatlant és gondolta, tán azok valami felsőbb hatalom művei, majd elnevezte istennek, ...akárminek, majd jöttek a trógerek akik mindezt kihasználva uralkodni kezdtek másokon. ...azaz hatalom az isten...ek nevében, mások vak hitét kihasználva mások a többiek felett. Az emberiség történetében ezidáig semmi nem volt ami megosztóbb, aminek nevében több mocskot követtek volna el mint az istenek. ....és ezt az a mindent tudó a mindenek ura a jóságos tűri, hagyja? ....ugyan má!

Zsidó - Keresztény - Muszlim... három vallás, egyazon isten...és gyilkolják egymást. ... Hogyan is?.......

"Nem Isten teremtette az embert, hanem az ember Istent... és mivel akkoriban még nem volt mit igazolni ott a tábortűz (vagy még az se volt?) mellet, így hát az ok a félelem az ismeretlennel szemben. Aztán jött a kereszténység, amely az addigi összes istent összegyúrta egybe és mindenek felett állóvá tette, s földi helytartói ennek nevében sanyargathatták azokat, akik hittek benne és ölhették azokat, akik nem. :( Hogy van-e Isten igazából, ki tudja, s ha van, melyik az igazi? Hány vallás van és ennek a nevében hány millióan haltak meg már? :( Köszönöm, de ebből az álságosságból én nem kérek!"

Schilling Árpád: Levél a színházi kevesekhez, akik most fölébredtek

Olvasd el föltétlenül! Talán neked is leesik!... Emlékszel?... "Utánunk ti következtek"...nem hittétek, aztán amikor rád került a sor, "szolidaritásunkért" kiáltottál. Megsértődtél amikor vissza kérdeztünk..."Te hol voltál amikor minket....?" Most is azt mondom... TE!...TI!...is sorra kerültök. ... ".....és addigra már nem lesz majd aki melletted kiáll."


Kedves Kisebbség!

Azt ugye tudod, hogy a szakma (színházigazgatók, rendezők, színészek és egyéb színházi dolgozók) nagy része – továbbiakban A többség - nem ért egyet azzal, hogy politizálsz?

A többség úgy érzi, továbbra is jól mennek a dolgok, sőt, most mennek csak igazán jól, hogy láthatják szenvedéseidet. Megszámlálhatatlan sértett és bosszúvágyó ember dörzsöli elégedetten a tenyerét, amikor arról hall, hogy majd elveszik a támogatásodat, feloszlatják a társulatodat és kirúgnak Téged. Előre fogadásokat kötnek, hova mész munkáért könyörögni és hogyan fogod elfogadni végre az ő játékszabályaikat. Alig várják, hogy végre boldogan nyugtázzák: az inga most felénk lengett, ez már a mi világunk. A többség szerint elég a korlátlan szabadságból, elég az istentelenségből és nemzetietlenségből. 

Vannak A többségnek olyan tagjai is, akik nem hívei a jelenlegi rendszernek, akik érzékelik a szakmai és erkölcsi problémákat, de még mindig bíznak abban, hogy hallgatásukért kijár a júdáspénz. Akár kőszínháziak, akár függetlenek, ők szememben a szakmánk legalja, Dante világában övék a pokol kilencedik köre. 

Bár igyekeztél Te is megfelelni egynémely elvárásoknak, alkalmazkodtál, adaptálódtál itt meg ott, valahogy semmi sem volt elég. 
Nem ért meglepetésként, hogy Téged is megtaláltak, de valahogy mégsem erre számítottál, azt hitted, marad valamennyi józan ész és méltányosság a rendszerben. Azt hitted, hogy ezt csak nem merik, meg egyáltalán, nem vagy Te olyan fontos, hogy Veled is fölmossák a padlót, hogy Téged is megleckéztessenek. Tévedtél! Nem először és lehet, hogy nem is utoljára. 

Eddig Te sem politizáltál, Te sem szóltál, inkább hallgattál. A kibekkelésről úgy tartottad, hogy az a legcélravezetőbb és legbölcsebb megoldás. Ezt tanultad és ezt is adtad tovább: ne szólj szám, nem fáj fejem, hallgatni arany és így tovább. Kényelmesebb és biztonságosabb volt A többséggel együtt haladni, vagy éppen ülni a melegben. (Ahol büdös van, ott bizony meleg is – valamit valamiért.) 

Nem szóltál, amikor A többség sértett, bumfordi vezére, Vidnyánszky Attila átírta az Előadó-művészeti törvényt. Nem szóltál, mert olyan jó volt hallani, hogy a nagytermészetű ember, az elnyomott magyarság védőangyala a társulatok érdekében cselekszik, és mivel Te is társulati tag vagy, örömmel vetted, hogy Téged sem zavarhatnak el, nem kell elhagynod szeretett otthonod, nem kell megváltoznod. Igaz, hogy ez az új törvény, amit Attila kedves ügyvéd barátjával, Kriza Zsigmonddal pár nap alatt megalkotott, gyakorlatilag megszüntette a demokratikus döntéshozatalt, és a független, értsd nem kőszínházi, nem normatív alapon támogatott, de nemzetközileg elismert művészetet a kafkai EGYÉB kategóriába sorolta, végső soron kipusztulásra ítélte. Te nem szóltál, mert nem ért közvetlen sérelem, és egyébként sem szeretsz elméleti írásokon rágódni, vitázni, együttműködni, nem akartál bajlódni a szavak mögött megbúvó súlyos üzenettel, amit Molnár Ferencnél egyszerűbben senki sem fogalmazott meg nálunk: einstand!

Ingerküszöbödet, kedves szakmai Kisebbség, nem érte el az sem, amikor az új törvény betűi szerint létrejöttek a centrális erőtér bizottságai, átalakultak az érdekképviselet szervezetei és előkerültek, előbújtak Vidnyánszky Attila elvbarátai, támogatói, mindenki, akiről eddig nem hallottunk semmit, de most végre megkapták jutalmukat. Nem emelkedtél szólásra, amikor a nagytermészetű uraság kinevezte magát legfőbb elnöknek, rektornak, igazgatónak. Nem zavart a minden demokratikus szakmapolitikai szabálynak ellentmondó gyakorlat, mert közvetlenül nem érintett, az elvi kérdések meg sohasem érdekeltek igazán. Soha nem fogalmaztad meg magadnak, hogy mit is jelent a demokrácia. Abban biztos voltál, hogy számodra a művészet, a művészeted a legfontosabb, és éppen ezért azt a rendszert, amely biztosította neked a szabad alkotást, sohasem támadtad közvetlenül. Elfogadtad azt, ami és aki békén hagyott, más ügyébe nem akartál beleavatkozni. Ezért nem szóltál, amikor a főnök ígéretének megfelelően lassan és akkurátusan elnyomta a függetleneket, mint valami gennyes pattanást. Ideológiai elhajlással vádoltak meg műhelyeket, személyeket, és szigorúan ideológiai alapon (tehát szakmai indoklás nélkül) vágtak meg támogatásokat, nyúltak bele pályázatokba, segítettek vezetői pozícióba olyanokat, akik önerőből még egy levelet sem tudnának megírni, nemhogy egy pályázatot.

Nem szóltál, amikor az állami támogatásaikat lassan elvesztő, nem normatív alapon támogatott intézmények búcsút mondhattak a TAO támogatásuknak is. Te meg tudtál egyezni, a Te helyzeted rendezve lett, így megszűnt az érdek, amely szólásra ingerelt volna. 

Épp így nem szóltál, amikor végre valaki szóvá merte tenni, hogy egyesek túl sok mindent megengednek maguknak és erkölcstelen a viselkedésük: szóvá merte tenni a szexuális és hatalmi zaklatást! Nem az áldozatot védted, hanem saját magadat! Attól tartottál csupán, hogy kevesebben vesznek jegyet, ha valahol kiderül az igazság. Hagytad, hogy addig gyalázzák azt, aki szólni mert, amíg el nem menekült. 

Te, kedves szakmai Kisebbség, hallgattál, súlyosan hallgattál, sőt kikérted magadnak, ha mások politizáltak, tüntettek, ugattak, zavart keltettek! 

„Minek keresi a bajt? Hát, magára vessen!” – mondtad, miközben bölcsen mosolyogtál, és messzire elkerülted azokat, akik helyetted is védték a demokráciát, a kultúrát, a szabadságot. 
Hallgattál, nem mozdultál, mondván, a Te otthonod a színház, a színpad csodálatos világa, Te nem akarsz a nyilvánossággal perlekedni, Te megveted a sajtót, a közösségi médiát. Nem tartottad fontosnak, hogy felemeld a szavad, amikor az Alaptörvénybe beemelték az Istent, mint legfőbb hadurat, és kihúzták belőle, hogy az állam köteles segíteni annak, aki az utcára kerül. Te ugyanígy hallgattál, amikor lojalitáshoz kötötték az egyházi támogatásokat, és azt büntették, aki igaz keresztény szellemben él, amikor kinyírták a szabad sajtót, amikor háborúból menekülők ellen uszítottak, amikor hajléktalan embereket kriminalizáltak, amikor eltörölték a tanszabadságot. Nem szóltál, amikor a földdel tették egyenlővé Magyarország első ökogazdaságát, Kishantost, őrületbe és halálba kergetve azokat, akik egyensúlyt akartak teremteni az ember és a természet viszonyában, helyette telepítettél pár szelektív hulladékgyűjtőt. Nem szóltál, amikor árvákat, testi és szellemi fogyatékkal élőket toloncoltak ki a megszokott otthonukból. Nem szóltál, amikor százával lakoltatták ki az embereket. 

Nem szóltál, mert nem Te voltál a sértett, az abuzált, az elnyomott, a megalázott. Nem szóltál, mert nem voltál együttérző, nem voltál szolidáris, nem voltál eltökélt és bátor a kultúra, a demokrácia, a közösség védelmében. 

Tudod, a szolidaritásról nem elég akkor szónokolni, amikor Neked van szükséged a segítségre.
A szolidaritás olyan, amit mindig és mindenkor gyakorolnunk kell. Akkor is, sőt akkor a leginkább, amikor nem nekünk van szükségünk a segítségre, hanem olyannak, aki nem a kollégánk, a barátunk, valami idegen, valaki nagyon más, aki bajban van, és minket semmiféle személyes érintettség vagy érdek nem hajt arra, hogy cselekedjünk, legföljebb a mardosó lelkiismeretünk. 

Minden, ami az elmúlt években történt velünk, az elsősorban kulturális kérdés, a kultúránk ügye. Mi más volna a kultúra, mint az, ahogy egy közösség működik, ahogy viselkedik egy nemzet, ahogy a hatalom kommunikál a hatalommal nem rendelkezőkkel. Amikor az emberek között feszül a gyűlölet, a megvetés, a kirekesztés, a korrupció, a lopás, a félrevezetés gyakorlata, a gyengék, az árvák, a bajba jutottak elárulása, a vérrel és verejtékkel dolgozók jogainak semmibevétele, a másokért kockázatot vállalók lejáratása, a közösségek szétverése, a talmi feldicsőítése, a műveletlenség tananyaggá avatása, az erkölcs kifigurázása, ordas eszmék képviselőinek hozsannázása és így tovább és így tovább, akkor nem mondhatod, hogy a kultúra összeomlása a Te színházad megszüntetésének igényével kezdődött. Nem mondhatod, hogy most a kultúra van veszélyben, csak akkor, ha elismered, hogy eddig is a kultúra volt veszélyben, csak te elfelejtetted ezt szóvá tenni. 

Végtelenül fontos, hogy végre kijössz a mesterséges megvilágításból a valódi fénybe, és csatlakozol azokhoz, akik eddig érted is harcoltak, csak Te erről nem akartál tudomást venni. 
Örömteli, hogy végre felfogod, hogy itt bizony minden mindennel összefügg, és amiről eddig azt hitted, hogy nem a Te ügyed, az bizony lehet a Tiéd is. Talán bizonyos dolgokat még nem éltél át teljes mélységében, talán nem voltál elég körültekintő és kicsit késve reagáltál, de igazságtalan volna, ha nem ismerném el, hogy most viszont végre valahára megmozdultál. Habár a saját érdeked mozdított, rájöttél, hogy nem kerülhető el, sajnos szükségszerű a kiállás, a nyilvánosságban folytatott harc. Te is megértetted, és ez engem mélyen és igazán megérint, hogy ami történik, az tűrhetetlen, mert semmi köze sem a nemzeti, sem a keresztény értékekhez, és az nem pártpolitizálás, ha ez ellen lázadunk. 

Megértetted, hogy a demokrácia nem csak politikai formula, hanem életfelfogás, világnézet, amire valóban szükségünk van, és amit aktív jelenlét, nyilvános kiállás nélkül képtelenség megvédeni. Sőt, tovább megyek, épp az ilyen kiállások, közös megfogalmazások teremtik meg a demokráciát, ezen keresztül fejlődünk, tanulunk, és végül adunk konkrét formát annak a rendszernek, amiben élni szeretnénk. Élni és alkotni, amit te is épp úgy szeretsz, mint én. 

Szeretettel reménykedem abban, hogy most nem állsz meg itt, egy jól sikerült, jó hangulatú tüntetés után, 
amikor találkozhattál sorstársaiddal és nézőiddel, akikkel együtt egy jót kurjongattatok, nem teszed le a „fegyvert”, és nem bújsz vissza oda, ahova szoktál. Nem engeded, hogy személyes alkukkal, kiskapukkal, háttérbeszélgetésekkel elsimítsák a Te ügyedet, miközben a többieket ugyanúgy rúgják tovább, mint a rühes kutyát. 

Teljes szívemből kívánom, hogy legyél elég erős belátni, hogy ez a játék most komolyabb, mint amihez szoktunk a színpadon. Ez a játék most az életünk, és ezért nem jár se taps, se kitüntetés. Ebben a játékban a kultúra egésze a tét! Közös célunk csak az lehet, hogy szűnjön már meg végre a hatalmaskodás, az arrogancia, a sértett bosszúvágy kultúrája! Célunk az emberséges közösség és az önkifejezés szabadsága! Szakmaiság és szolidaritás!

Ezt kívánom Neked, és Veled együtt bízom abban, hogy munkánk/harcunk egyszer sikerre vezet.

Forrás: Az eredetit ITT olvashatod!

Egy...Két dal és a köré csinált téboly.

Előzmény, - A  Népstadion?... Puskás aréna? ...avatóján felvidéki gyerekek énekelték az Ismerős arcok nevű együttes "Nélküled" című dalát, amit a közönség felállva hallgatott. Párak nem álltak föl és hangot is adtak a miértre. Ebből lett aztán nagy gyűlölködés....esmét... 

Pár napja meghallgattam a dalt. Eddig valahogy nem vitt rá a lelki békém és épp azért mert ezt mívelték körülötte trógerek. Ezek az orbánista fattyak mindennel ezt mívelik ami valaha nekünk jelentett valamit a hazánkat a népünket az ide való tartozásunkat. ( kokárda a "nemzeti" fogalom...) Most próbáltam elfogultság nélkül hallgatni, azt hiszem sikerült. Szerintem szép dal és akár sokat is jelenthetne. Talán ahhoz a bizonyos dalhoz tudnám hasonlítani amit Oláh Ibolya énekelt 2005 augusztus 20-án a "Magyarország". Akkor nekünk baloldaliaknak sokat jelentett az a dal és nekem ma is azt jelenti. Biztosra veszem, ha e két dal nem ilyen köz viszonyok közt születik és adják elő, nem mívelik velük körülöttük ezt a tébolyt, mindannyiunknak mindkét dal ugyanazt jelentené. ....aaa Hazánkat a Nemzetünket az ide való tartozásunkat. Így viszont ..... egy végletekig megosztott és mélységes morális válságban lévő széjjel zilált ország, nép, nemzet újabb lejáratott megrontott megosztó szimbólumaivá váltak. Ezek az agyilag lelkileg toprongyok a naaagy nemzethy meg naaagy keresztény hazug mámorukban mindent ami fel és kihasználható, fel és kihasználnak a nép megosztására, egyik oldalnak vak imádata tébolya tárgyává a másik oldalnak vak gyűlölete tárgyává silányítanak. Egy biztos, nem fogom himnusznak tekinteni és nem fogom felállva vigyázzba vágva hallgatni. Ezt csakis a himnusszal teszem, s ha kell, katonaként akár vigyázzba állva és tisztelegve, bár bármi ítéletet lehet rám mondani eztán, nekem a himnuszunk inkább egy depressziós siralom dal, mintsem egy lelkesítő Himnusz. Van egy rossz hírem a narancslé agyúaknak, libsikomcsisorosgyurcsánybérencmigráncssimogató léttemre, tetszik az a dal. Mint említém, felállni a tiszteletére NEM FOGOK!...és a kedvenc slágerem sem lesz. Jaaa...és egy vérből valónak tekintem magam a teljes emberiséggel -is-.

...és akkor az általam említett dalok, -

Elutasítani vagy Alkudozni?

A "FÜHÜ" nevű portál szavazásra tette a kérdést... "Karácsony Gergelynek Budapest főpolgármesterének alkudozni kellett rá, vagy egyértelműen elutasítania kellett volna az atlétikai stadiont."

Az én véleményem szerint!... Egyértelműen ELUTASÍTANI! ...ugyanis az a stadion épp úgy mint az összes többi kongó üres stadion, NEM CSAK a budapestiek pénzéből épül. Ezzel az erővel bármelyik település, még a legkisebb falu is alkudozhatna rá. Mondváááán... "amíg nálunk térdig sárban járunk, nincs tisztességes orvosi ellátás, iskola....miegyéb, míg olyan utakon járunk mint Aleppo az orosz bombázás után... addig a MI pénzünkből NE építsenek stadionokat."

Szóval... a KÖZ pénzére a MI az ország pénzére NE alkudozzon senki holmi stadionokra. Majd ha ez az ország tisztességes lesz, minden aminek kell, ...oktatás, egészségügy, közlekedés, közhivatalok, szociális ellátások...( nem lesz éhező gyermek, megfagyó idős, kórházi fertőzésben meghaló ...).. tisztességesen, normálisan működik, na majd akkor lehet alkudozni stadionokra. Dédmamám szokta volt mondani...bölcs asszony volt a mamám... "Szegény ember ne urizáljon!" ...és ez az ország qrva szegény. ...csak szeretett pártunk és kormányunk orbán viktor meg az ő talpnyaló hűbéresei gazdagok...anyagilag...aaa MI pénzünkből....mert lelkileg tróger toprongyok. Na meg pár ezer másból meggazdagodott, de az ország egészében az Unió legszegényebbjei közt vezet. ...hátulról.

Különben is... Ezzel a tróger bandával NINCS ALKU!... semmiben.

Gajda Péter! Ez BŰN!

Mégegyszer és remélem utoljára... A Török elnök Erdogán látogatása Magyarországon. Gajda Péter ( MSZP ) a XIX-kerület ( Kispest ) polgármestere egy kispesti óvodában fogadta a Török elnök nejét Emine Erdogán asszonyt, aki 10 millió .- os ajándékot adott át az óvodának. Gajda Péter arra hivatkozott, hogy több mint 10 éves testvérvárosi kapcsolat fűzi a kerületet a Török nagyvároshoz Isztambul - Pendik-hez. Szerintem pedig ez BŰN a javából! Egy baloldali politikus egy tróger diktátor nejével bájvigyorog olyan kicsi gyerekek közt, mint amilyen kicsi gyerekeket gyilkoltat az ura Kurdisztánban. ...és bűn az óvónőktől is. ( miközben a városban jóérzésű emberek épp tüntetnek Erdogán ellen ) Sőt...ha én ezeknek a gyerekeknek a szülei helyében lettem volna, ha előre tudom, nem engedem oda a gyerekem, ha nem tudom előre, akkor tiltakozom ellene hogy felhasználták a gyerekemet. Ráadásul tette ezt úgy, kicsi gyerekeket használtak fel, köztük bájvigyorogtak, holott a kampányokban és közben is számtalanszor elítéltük a fidesz politikusait amikor kicsi gyerekeket használtak föl politikai célokra, köztük, velük fotózkodtak. Nem a gyerekek a bűnösök, hanem a polgármester. ...és az óvónők. Segített orbánéknak legitimizálni egy tróger gyerekgyilkos háborús bűnös diktátor látogatását. Egy diktátorral, gyerek gyilkossal NINCS diplomácia, NINCS tolerancia! Bűn! Csak megjegyzem...ha lett volna ott egy igazi talpraesett óvónő, aki EMBER is az óvónősége mellett, akkor közölhette volna erdogán nejével, -vigye ezt a pénzt oda Kurdisztánba azoknak a gyerekeknek akiket a hites ura földönfutóvá tett. Szerintem a minimum az lenne, ezért a húzásáért a polgármester Gajda Péter nyilvánosan bocsánatot kér. ...az óvónőktől is elvárnám! Aztán azt a 10 milliót egy jótékonysági szervezetre ( Vörös Kereszt ) bízná azzal a megkötéssel, -Juttassák el azokhoz a Kurd gyerekekhez akiket Erdogán katonái sebesítettek meg és fordítsák az ő gyógyításukra. Gajda Péter! Ezt bárhogy magyarázza, nem lehet kimagyarázni! Ez BŰN! ...főleg egy igazi baloldali politikustól nagy bűn!

"Hős forradalmárok, ellenállók, partizánok."

Valahogy így termett a sooook "hős forradalmár, partizán meg demokrata ellenzéki ellenálló".

Így valahogy. 1945 után annyi lett a hős partizán, ha mind igaz lett volna, a németek sosem tudták volna megszállni Magyarországot. 1990-ben annyi lett a hős 56-os forradalmár, ha mind igaz lett volna, az orosz csapatok még mindig a határon várakoznának. Aztán a Kádár rendszernek ellenálló hős ellenzéki is annyi lett, ha mind igaz lett volna a Kádár rendszer már 68-ban összeomlott volna. Na meg a qrva anyja ennek a sok "hősnek"!

Konok Péter

Bartolák Jenő (azelőtt úri szabó, utóbb textilgyári művezető) nem volt az a forradalmár típus. Nem nevezhetnénk persze elégedettnek sem, inkább csak belenyugvónak. Sok dologgal nem értett egyet, bizonyos dolgokat pedig egyenesen ellenzett. Sokszor felemelte a szavát otthon Arankának, aki a felesége volt.

Bartolák Jenő egyáltalán nem helyeselte az egypártrendszert, hiszen azelőtt mindig nagy örömmel latolgatta, hogy melyik pártra voksoljon (végül mindig ugyanarra szavazott: a mindenkori kormányzó pártra). Ezt hiányolta. Unalmasak voltak az újságok is. Mind ugyanazt írta, mint a Szabad Nép, és a Szabad Nép is mindig ugyanazt írta, mint a Szabad Nép, és ez eléggé kiszámítható volt. Bartolák többször elhatározta, hogy meg sem veszi a Szabad Népet, de ez esetleg kiderülhetett volna az üzemi Szabad Nép-félórán, mert hátha egyszer valami mást ír a Szabad Nép, mint amit szokott. Bartolák rossz szemmel nézte a téeszesítést, mert nem volt tojás és hús. Nem örült annak, hogy lezárták az ország határait, mert nem jött a sarki delikáteszbe sem osztrák bonbon, sem jugoszláv konyak. Valójában a delikátesz sem működött a sarkon, amióta Weisst, a drogistát 1944-ben elvitték. Állami dohányáruda nyílt a helyén, szomorú, finánclábas cigarettákat árultak vidám, optimista csomagolásban. Bartolák határozottan elítélte a nagy pereket (sokszor mondta Arankának: "Egymás seggit harapdálják ezek, de az enyém is kilóg ám a gatyámból!"), és a szíve mélyén gyűlölte az ÁVH-t (pedig gyerekkori jóbarátja, a Bugaci Feri is ott dolgozott; Feritől félt, mert hát gyerekkorában az ember annyi mindent mond és tesz, ami később nehezen magyarázható, de a Feri persze gyakori, szívesen fogadott vendég volt Bartolákéknál, mert jó egy ilyen barát, sose tudhatja az ember).

Október 23-án Bartolák nem tüntetett. Nem volt lébecoló diák ("akik mindenütt csak a balhét keresik", mondta este Arankának), és nem volt forradalmár típus sem, amint arról már szó esett. "Rossz vége lesz ennek, Aranka" - jósolta. Az elkövetkező napokban viszont egyre lelkesebb lett. Otthon hallgatta a rádiót, és egyszer majdnem az ablakba is kitette, de aztán mégsem (békebeli, világvevő Orion készülék volt, nem valami vacak néprádió; Bartolák a drogista Weiss elhagyott lakásából hozta el, akinek már nem volt többé szüksége rá).

November másodikán Bartolák egy fiók mélyéről elővette régi kokárdáját, amit annak idején minden március 15-én az úri szabóság kirakatában álló bábu mellényére szokott tűzni (1944-ben már nem, mert félt, hogy valaki provokációnak tekintené). Házikabátja gallérjához próbálta, sokáig nézte magát a tükörben, majd megcsóválta a fejét, és a kokárdát visszatette a fiókba, sőt néhány zoknit is ráhalmozott. Aranka kissé ijedten nézte a férjét, de tudta, hogy Bartolák nem az a forradalmár típus.

November negyedikén Bartolák végre kióvakodott az utcára, és elment, hogy megnézze régi szabóságát, ami lakásától két utcára volt. Sajnos, az üzlethelyiség valami találatot kapott, de - jegyezte meg magában Bartolák hazafelé tartva - a Weiss-féle delikátesz helyén lévő Állami dohányáruda szépen egyben maradt (lehúzott, rozsdás redőnyén különféle kiáltványok és plakátok virítottak, amiket Bartolák nem igazán mert elolvasni), és arra gondolt, hogy "végső soron, ez sem lenne rossz". Halottakat nem látott, és ennek persze örült, de - saját magát is meglepve - kissé mégis csalódott volt. Már a háza kapujában állt, mikor távolabbról, az Üllői út felől meghallotta a harckocsik dübörgését. Felszaladt a lépcsőn, az ajtót kulcsra zárta maga mögött. "Ugye, megmondtam én, Aranka, hogy rossz vége lesz ennek?!" - lihegte, és a rádióra nézett. "Tedd gyorsan el valahová azt a szart, mi lesz, ha meglátja a Bugaci Feri?".

Bartolák Jenő nem volt forradalmár típus. A pártba - hosszas unszolásra - csak 1959-ben lépett be, valódi pártmunkát sosem végzett, bár 1961 és 1967 között ő volt az üzemi faliújság felelőse, és feladatát általános érdektelenség közepette, vagyis mindenki megelégedésére végezte.

Forradalmárságát csupán az 1990-es években fedezte fel magában. "Rádión követtük az eseményeket" - mondta el mindenkinek, aki hajlandó volt meghallgatni - "pedig gyakran megfordult nálunk az ÁVH".

A hatvanadik évfordulón Bartolák Jenőt, a szabadságharc veteránját a "Forradalom Hőse" érdeméremmel tüntették ki. A jelvényt veterántársa, a Valódi Forradalmárok Nemzeti Szövetsége alapító elnöke, vitéz Bugaci Ferenc tűzte a mellére. "Pedig sosem voltam ám forradalmár típus" - mondta el köszönőbeszédében a könnyeivel küszködő Bartolák Jenő az ünneplő közönségnek, az ünneplőbe öltöztetett kisiskolásoknak, a megjelent önkormányzati, párt-, és állami vezetőknek. "De hát a nagy idők a kisemberektől is nagy tetteket követelnek!"

(Történetek az innen is túlról. Európa Könyvkiadó, 2017)
Kép: radiomuseum.hu