Trianonról már megint.

Gréczy írt, Bauer válaszolt.....

Bauer Tamás -   Mi fáj...

""Nem Zorán híres számáról lesz szó, hanem Gréczy Zsolt blogbejegyzéséről. Azt írja a címben: „Trianon a baloldalnak is fáj.” Nem értem. Azt írja:„Tragikus nap volt 1920. június 4. Elvették az ország kétharmadát, a lakosság egyharmadát. A gyász és a fájdalomnapja a trianoni békeszerződés időpontja. Beszéljen végre erről a baloldal is, ne hagyjuk ezt a dátumot a jobboldalnak kisajátítani.”

Nem értem, milyen alapon nyilatkozik Gréczy a baloldal nevében. Neki fáj? „A baloldali emberek nagy része is megkönnyezi Erdély szépségeit és búsong, hogy Balassi Zólyoma, Mátyás Kolozsvára, Zrínyi Ilona Munkácsa fölött mások rendelkeznek.” Én is gyönyörködtem Erdély szépségeiben,de nem búsongtam, hogy Zólyom, Kolozsvár vagy Munkács „fölött mások rendelkeznek”. Zólyomban és környékén már nagyon régen többségében szlovákok laknak, Kolozsvár ma már többségében román város, a környéke pedig még inkább, Kárpátalján pedig Beregszászon és környékén vannak többségben a magyarok,Munkácson nem. Elvették az ország kétharmadát, a lakosság egyharmadát? Ez a „Csonkamagyarország nem ország…” szöveg a húszas-harmincas évekből, és ezt vette elő a mai magyar jobboldal. A szlovák, az erdélyi román, a bácskai és bánáti szerb elit (az elit, mert a köznépnek ebbe kevéssé lehetett beleszólása) nem akart tovább Magyarországon kisebbségi sorban élni, és ehhez adott támogatást az antant. Kétségtelen, hogy a határvonalakat a győztesek és nem a vesztesek előnyére vonták meg 1920-ben is és 1947-ben is. Mellesleg mindkét világháborúban Magyarország támadta meg a szomszédait, és nem fordítva, azután elvesztette a háborút, úgy hogy ezen különösebben nincs mit csodálkozni.

Az, hogy a kisebbségi sorban élő magyarokat a szomszéd országokban elnyomták, vagy ha manapság nem beszélhetnek magyarul az utcán, ha nem járathatják a gyereküket– ha akarják – magyar iskolába, ha nem tanulhatnak magyarul az egyetemen, ha akarnának, ha hátrányt jelent magyar mivoltuk az előrejutásban, az fáj, az felháborít, igen. Az ellen fel kell lépni, ahogy az Antall- és a Horn-kormány az alapszerződések révén nemzetközi garanciákkal védte meg a kisebbségi magyarok jogait, megállapodva erről Ukrajnával, Horvátországgal,Szlovákiával, Romániával. De nem kellene a DK szóvivőjének –tehát a DK-nak – átvenni a nacionalista jobboldal Trianon-retorikáját. Gréczy ugyanis ezt teszi.

Mindenkinek tisztelettel ajánlom Techet Péter nagyszerű cikkét a hvg.hu-n: „1920. június 4.: a magyar nacionalizmus győzelme”. Így beszél egy európai elkötelezettségű gondolkodó Trianonról. Gréczy pedig:

„A kormányváltáshoz azonban nem lesz elég több bért, vasárnap kinyitó boltokat és tisztességes demokratikus berendezkedést ígérni. … hozzá tartozik, hogy ha minden előzmény és utózmány ellenére ki merjük mondani például Trianon fájdalmát.” Az MSZP nap mint nap megteszi, bocsánatot  is kér, amiért Gyurcsány 2004-ben a jobboldalnak nem tetsző álláspontot képviselt. (Helyesen tette.) Jól jár vele az MSZP? A DK eddig tartózkodott ettől a retorikától, ezért is vagyok a DK-ban. Netán ebben is változni fog? Százalékok kellenek, mindegy, hogy milyen áron?""

Na ebből lett is ismét nagy vita. Már eleve baj hogy hogy egyazon párt két fontos pozíciójú embere a nagy nyilvánosság előtt támadja egymást, pontosabban egyik a másikat.
Van ki Bauerral ért egyet, van ki Gréczyvel.

Van ki azt veti szemére Gréczynek, -Ne beszéljen az Ő..mármint minden baloldali demokrata ...nevében. 

Egyébként Bauer is mások nevében is beszélt a baloldali demokratákéban. Mi több a mondandója alapján az a baloldali demokrata akinek fáj Trianon az nem is tisztességes demokrata. Na ez a baj. Én sem Gréczyt sem Bauert nem hatalmaztam föl semmire. Én is CSAK véleményt formáltam. Ugye az demokratikus jog? Szóval...nekem igenis fáj Trianon és igenis demokratikus jogom emlékezni. Attól még vagyok olyan demokrata baloldali mint akik nem hajlandóak tudomásul venni Trianon létét és hogy nem csak a jobboldalé Trianon, hanem minden Magyar emberé. Sokan mondták már, én is ezt mondom mindig... A múlton nem kell sírni, de rendezni kell néha emlékezni, mert különben ott marad örök nyűgként rendezetlenül. Azonkívül hiába tagadjuk múltunkat a Múltunk vagyunk mi magunk. A történelmünk a múltunk szép napjaira emlékezhetünk?.....Azok eléggé baloldaliak, demokraták? .......

Én pedig nem értek egyet Bauer Tamással. A Kádár rendszerben Trianont emlegetni sem volt ildomos. Mintha nem is létezett volna. Jól belénk is verték, -Baloldali ember, sőt demokrata Trianonról nem beszél. ... Miért is neeee? Miért ne fájhatna a baloldali embernek a demokratának az ami minden más normális nemzetnek fájna? Sértjük vele a szomszédaink érzékeny lelkét? ..és?... A miénket nem sértette Trianon? Nekik fordított helyzetben nem fájna? Dehogynem! Románok már kaszát kapát éleznének minden emléknapon a Szlovákok is a Szerbek is..... Mi baloldaliak, demokraták akiknek igenis fáj Trianon, NEM élezünk semmit. Egyszerűen csak joggal fáj az aminek fájnia kell, ami bárki más nemzet fiának joggal fájna. Egyszerűen csak Emlékezni szeretnénk tisztességgel és Nyíltan kimondva. Ne má bujkálnia kelljen mint kiközösített páriának annak a baloldali demokratának akinek igenis fáj Trianon. Baloldali Demokrata vagyok és fáj Trianon! Fáj Trianon és emlékezni akarok nyíltan és attól még vagyok olyan baloldali demokrata mint Bauer Tamás vagy bárki más. Nem fogom magam könnyesre sírni miatta és nem fogok nagy Magyarország térképpel a mellemen búsulva járkálni. A "Lesz még a Magyaroké ......" című népi kesergőt sem fogom bús részegen gajdorászni, na de azé adassék má meg a jog hogy baloldali demokrataként is fájhasson és emlékezhessek egy évben egyszer.

Aztán volt aki összemossa Trianonra emlékezési jogom és az orbán maffia mai bűneit így:

"De,ha így érzel, akkor ne háborogj azon se, hogy míg határon belül a kórházak már lassan működésképtelen, a kormány Romániában kórházat épít, hogy ott egyetemet működtet, itt leépíti azokat.
Mert a két dolog bizony, keményen összefügg!"

Nem kéne összemosni az orbán maffia mocskát és Trianont. Ez épp olyan gusztustalan csúsztatás mint hogy nem tisztességes demokrata aki emlékezni akar Trianonra. Trianon emléke és a orbán maffia mai hozzáállása két teljesen más dolog. Másról is szól.

Van ki így érvel:

Nekem, mint demokratának, nem a " nemzeti összetartozás" ürügyén fáj, ha bárkit kirekesztenek, bántalmaznak a saját hazájában nemzetisége/származása miatt, hanem mert igazságtalannak, antihumánusnak gondolom.
Utálhatsz èrte, de a határainkon túl, trianoni területeken ma élők ( eltekintve néhány közel 100 éves embertől ) szülőhazája NEM Magyarország.

Ha valakit nemzetisége bőre színe vallása nemi identitása miatt bántanak, nekem sem a "nemzeti összetartozás ürügyén fáj vagy nem fáj. Igenis az is fáj így vagy úgy, méghozzá nem is demokrataságom, baloldaliságom ürügyén. Egyszerűen Emberségből a neveltetésem okán fáj az igazságérzetem okán fáj. Az hogy a mai határon túliak már nem itt születtek e hazában ebben a Magyar hazában, NEM az ő hibájuk, arról ők nem tehetnek. A túlzott nagy magyarkodás a melldöngető kérkedés magyarsággal vagy bármi nemzetiséggel számomra is undorító. Tudom mint minden példa sántít... Az USA területén élő Indián sem az ősi Indián földön született hanem az USA nevű "fehérek által kisajátított" földön - országban, DE attól Ők még Indiánok. A kanadai Indián sem Kanadai pedig ott született, attól Ő még Indián. A Magyar földön született Szerb, Sváb, Szlovén, Szlovák , Román.....sem Magyar pedig itt született, attól Ő még Szerb, Szlovén, .......nemzetiségű. Magyar...közjogi értelemben, de nyelvében, kultúrájában, történelme jórészében nemzetiségi. Trianon felszínen tartása ilyen vagy olyan okból... Kinek hogy.. a szélső jobb nacionalizmusból a demokrata Emlékezésből. Kérdezhetném én is... Miért tartjuk felszínen a győzelmeinket a történelmünk szép napjait? Persze..."csak a szépre emlékezem...." és akinek "fáj" Trianon az ugye izibe nacionalista is.... Trianon igenis egy rohadtul igazságtalan dekrétum volt... Történelem! " kik kezdték a háborút? Kik voltak a szövetségeseik és melyik oldalon? Kik okozták a legnagyobb pusztítást benne? Kik nyerték és kik veszítették a legnagyobbat? ... Történelem! Neked jogod nem emlékezni és jogod hogy ne fájjon...én is mondhatnék ezért jelzőket a hasonlóan gondolkodó "demokratákra", de nem mondok. Demokrata vagyok és elismerem a jogodat a nem emlékezéshez a nem fájáshoz. Én pedig kikérem magamnak és a hozzám hasonlóan gondolkodó Demokratáknak az Emlékezés és a fájdalom jogát megbélyegző jelzők nélkül.

Van aki Trianonra Emlékezést és a bűnbak keresést mossa össze így: 

"Trianonról mi tehettünk , és nem a szomszédok!" 

Ki mondta hogy a szomszédok tehettek? Sem a szomszédok, sem mi nem tehettünk Trianon igazságtalan voltáról és megtörténtéről. Abban hogy eljutottunk Trianonhoz, abban már bűnösök voltak őseink. De attól még fájhat és emlékezhetünk ugye? Főleg már csak az "ismétlés" elkerülése végett is ugye. Trianonra emlékezés és hogy fáj vagy nem, nem egyenlő a bűnbak kereséssel és főleg nem azzal hogy másra kenjük. Emlékezni és fájni Tisztességgel kell...ene, úgy hogy minden tanulságára emlékezünk.

Egy cikk a Magyar Narancsból:

http://m.magyarnarancs.hu/politicalanimal/rovid-indulatos-poszt-a-baloldal-trianon-keperol-95265

Most nem a jobboldalról lesz szó. Nem azt elemezzük, milyen rémesen vicceseket mondtak a Trianon-emléknapon a Fidesz és a Jobbik szónokai – arra ott a Narancs Szüret rovata, majd jövő héten olvashatjuk. És kivételesen azt sem mérlegeljük, hogy mi a magyarországi jobboldal általános felelőssége abban, hogy a trianoni döntés gyászmunkája a mai napig sem végeztetett el. Most tehát nem horthyzunk, nem wassalbertozunk, nem csurkázunk, bár lenne rá indok és késztetés egyaránt.

Beszéljünk most a baloldalról. Három dolgot kellene megérteni Trianon kapcsán.

Egy: Trianon nem a jobboldalé, hanem mindannyiunké, akik magyarnak vallják magukat. Nem egy kellemetlen vidéki rokon, akit elnézően megtűrünk és óvatosan kerülgetünk, ha feljön Budapestre. Nem lehet óvatosan kerülgetni, itt van bennünk, ha akarjuk, ha nem.

Kettő: az empatikus beszéd, azaz annak a ténynek az elfogadó megértése, hogy Trianon sokaknak fáj, nem jelenti automatikusan sem a revizionizmust, sem az irredentizmust, és különösen nem a demokratikus értékek általában vett tagadását – noha az összefüggések világosak.

Három: Trianon fáj. Függetlenül attól, hogy egy elhibázott politika logikus következményének, vagy a nagyhatalmak összeesküvésének, a magyar nép érdemtelen büntetésének tekintjük. Ahogyan az összefirkált falért vagy az összetört vázáért járó pofon akkor is fáj, ha bizonyos pedagógiai elvek szerint megérdemeltük azt.

Kezdetnek talán annyi is elég volna, ha ez utóbbit a baloldal észrevenné. Ha legalább addig eljutna, hogy „Ez minden magyarnak fáj. Nincs olyan magyar, akinek jólesne, hogy Nagyvárad Romániához tartozik. Nincs olyan magyar, aki ne sajgó szívvel gondolna arra, hogy Kolozsvár Románia egyik tartományának a fővárosa.” Nem, nem Vona Gábor szavai ezek, de még csak nem is Prohászka Ottokáré, hanem Révai Józsefé.

Ha idáig sikerülne eljutni, akkor az is világossá válna, hogy a fájdalomra nem jó válasz a népek közötti megbékélés, a határok spiritualizálása, és végképp nem jó az európai unióra való hivatkozás. Ezek mind szükségesek, de egyfelől Trianontól függetlenül, másfelől pedig csakazután, hogy megértettük, mi az, és miért az, ami fáj.

Kezdetnek elég volna, ha észrevennék, de még nem tartunk itt. Az MSZP például idén azeurópai minimálbérrel igyekezett tematizálni, míg a Demokratikus Koalíció az európaiügyészség felállítását követelte sajtótájékoztatóján.

Aztán délutánra a szocialisták valószínűleg észrevették, hogy ciki, amit csinálnak, mert sebtében ketten is megszólaltak Trianon ügyében is – egy meglehetősen általános elnöki tweettel, illetve egy Tisza Istvánt ekéző közleménnyel („mi Ady oldalán álltunk és állunk”). A feladatot jobban teljesítette az Együtt és a PM, az LMP pedig konferenciát is szervezett Trianonról – nekik legalább eszükbe jutott, hogy Trianon évfordulója van.

Dohány vagy Alkohol?

Pár napja a Frászbukon feltettem egy kérdést azzal, hogy majd megmondom miért kérdeztem. Mivel családi dolgok jöttek közbe, akkor mikorra ígértem nem tudtam válaszolni. Most megteszem.
Íme a kérdés: Dohány vagy Alkohol?
...és amiért kérdeztem:
-Szerintetek hány Család életét tette, teszi tönkre a Dohány? Hány gyermeket, nőt bántalmaznak dohány befolyásoltság miatt? Hány embert gázolnak el dohány befolyásoltság miatt? Hány embert gyilkolnak meg dohány befolyásoltság miatt? Hány Nőt erőszakolnak meg dohány befolyásoltság miatt? Hány időset vernek meg, rabolnak ki dohány befolyásoltság alatt? Hány embert kezelnek detoxikálókban, elvonókon dohányzás miatt? Hány ember randalírozik, tör zúz ordítozik végig utcákat dohány hatása miatt? Hány kiskorú randalírozik az utcákon éjjel dohány befolyásoltság miatt? Hány gyermek élete, tisztességes neveltetése, testi lelki épsége van veszélyben a szülei rokonai dohány befolyásoltsága miatt? ..........

Na és akkor az Alkohol miatt? Nap mint nap ezrével mindazok amiket fentebb felsoroltam.

Szeretett pártunk és kormányunk egyik fő indoka a kiskorúak védelme volt, mikor a Dohány illetve trafik törvényt meghozta. Erősen korlátozta a dohány termékek forgalmazási jogát. Elvette sok ezer Ember megélhetését és csókos haveroknak adta a "Nemzeti Trafikokat". Lefóliáztatta a trafikok ablakait...mondván...Kiskorú ne láthassa mit forgalmaznak ott.... Sőt...Kiskorú be sem mehet oda.

Minket dohányosokat kitiltanak, páriáknak kiáltanak ki. Mi türelmesek, megértőek vagyunk. Mi tudomásul vesszük a tiltásokat. Mi pária módjára félre vonulunk a számunkra kijelölt zugba és elszívjuk ott a dohányunkat.

A dohány büdös? ...és a poshadt alkohol szag nem? A dohányos ember bűzlik? ...és az alkoholos nem? A dohányzás rákot okoz? ....Mai napig nincs teljes bizonyíték. Az alkohol?...a máj az agyi az idegi súlyos károsodások?...alkoholos befolyásoltság közvetlen oka miatti sok ezer halál eset?

Követelem a dohányzáshoz hasonló szigorú korlátozásokat az alkoholra is! Tiltsák be az alkohol forgalmazását minden kereskedelmi egységbe és minden olyan helyen ahová kiskorú is bemehet! ...plázák, élelmiszer üzletek, éttermek, kávézók, fagyizók, cukrászdák és minden közforgalmú helyen...Autóbusz és Vasút állomások, közterek, közterületek....
Alkohol tartalmú italokat CSAK arra kijelölt egységekben lehessen árusítani a Nemzeti Dohányboltokhoz hasonló szigorításokkal...lefóliázott ablakok, kiskorú be sem mehessen oda.... Pl. Első kategória: Presszók. Csakis helyben fogyasztásra asztaloknál történő kiszolgálással max. 25%-os kisker. árréssel. Második kategória: Kocsmák: Helyben fogyasztásra pultnál történő kiszolgálással max. 15%-os kisker. árréssel, illetve elkülönített árusítással elvitelre max. 10%-os kisker. árréssel.

Na jó...Tudom...mostantól lesz Anyázás. Szegény jó Anyámnak már sem nem árt, sem nem használ.... Jöhet!

pozsgay imre aki nem volt kommunista.

pozsgay imre aki 30 évig élvezte a Kádár rendszer minden előnyét mint az MSZMP politikai bizottsága tagja, miniszter, Hazafias Népfront titkára..... Majd "rendszer váltott" és "sosem volt kommunista. Végül orbán csicskása talpnyalója lett. Egy végletekig gerincét veszített "ember" vall...hazudik...önmagáról és elhitetni akarja, ő mint belső bomlasztó 30 éven át bomlasztotta ( szétt szedje...mint mondta ő maga ) a Kádár rendszert. Mint egyetlen a nagy hős belső bomlasztó rendszerváltó.... 

Az INDEX-nek nyilatkozott....... Kimásoltam és ime az interjú:

Pozsgay Imre: Nem voltam kommunista 80-ban sem

Kemény diktatúrának tartja a Kádár-rendszert, amelynek egyik vezetője volt. Már 1958-ban kiábrándult Kádárból, és csak azért lett miniszter és MSZMP KB-tag, mert szerinte a kirakatban a vonzó személyiségeknek is ott kellett lenniük. Pozsgay Imre a művek betiltásáról, a rendszer évekig tartó bomlasztásáról, az 1989-ben kapott lórúgásról és a magukat átmentő ügynökökről is beszélt az Indexnek. Az elmúlt 25 év kormányfőit is jellemzi, elmondja, hogy került hozzá közel a Fidesz, és hogy Orbán Viktortól az illiberális államot is el tudja fogadni.

Szólítja még valaki Pozsgay elvtársnak?

Nem jellemző az elvtársazás, bár nem sért igazán.

De mikor és ki hívta önt utoljára Pozsgay elvtársnak?

Pár évvel ezelőtt fordult elő ilyesmi. Megismernek a boltban, az utcán még ma is, de nem sértésből elvtársaznak. Inkább köszönetet mondanak nekem a rendszerváltásért. Persze főleg az idősebb nemzedék ismer.

Nem is tartja a kapcsolatot a régi elvtársakkal?

Az egykori politikai partnerek közül többnyire Szűrös Mátyással beszélek. Az olyanoktól meg visszatartom magam, akiknek a sorsa nem tetszik nekem.

Kicsoda Pozsgay Imre?

Politikus, egyetemi tanár, a Kádár-rendszer egyik jelentős politikusa. 1976 és 1980 között kulturális, majd művelődési miniszter volt. Később a Hazafias Népfront titkára, 1988 és 1990 között államminiszter volt. 1980 és 1989 között a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának (MSZMP KB), 1988 és 1989 között Politikai Bizottságának tagja volt. 

Történelmi szerepe volt, hogy ő mondta ki elsőként az állampárt vezetői közül, hogy az addig ellenforradalomnak nevezett 1956 népfelkelés volt.

A rendszerváltás után

Pár hónapig az MSZP parlamenti frakciójának vezetője volt. Még abban az évben kilépett az MSZP-ből, majd új pártot alapított, a Nemzeti Demokrata Szövetséget, amely nem került a parlamentbe. Később az MDF képviselőjelöltje az 1998-as országgyűlési választáson, de nem került be a parlamentbe.

2005-ben Orbán Viktor meghívja a Fidesz nemzeti konzultációs testületébe, majd 2010-ben részt vesz az új alaptörvény megírásában.

Mit csinál mostanában?

"Dolgom van bőven. Sokat utazom belföldön és határon túl. Előadásokra hívnak, beszédeket tartok. Múltkor egy taxis megkérdezte tőlem, miért nem pihenek, hisz nyugdíjas vagyok. Visszakérdeztem: uram, maga meg akar ölni engem?"

Akadhat olyan fiatalabb olvasónk, akinek fogalma sincs, hogy ön kicsoda. Egy mondatban hogyan mutatná be magát neki?

Azt, hogy most ficánkolhatsz, részben nekem köszönheted. Segítettem kiszabadítani a hazámat egy megszálló hatalom kebleiből és egy diktatórikus intézményrendszerből. Hogy most szabadon mozoghatsz, nekem is volt hozzájárulásom. Így. 

Az ön története azért nem a rendszerváltással kezdődik.

A történelemkönyvekben itt szerepel a nevem, unokáim mindig mutatják, ha a tanulmányaik során a rendszerváltáshoz érnek, és találkoznak a nevemmel.

Biztosan, de a bemutatkozásában miért nem említi, hogy az ezt megelőző évtizedekben a kommunista rendszer egyik vezetője volt?

Nem rejtettem véka alá soha. Már 17 éves koromban beléptem a Magyar Dolgozók Pártjába, aztán 56-ban az MSZMP-be. A könyveimben is mindig leírtam ezeket, és felhívtam az olvasók figyelmét, hogy egy történelmi megtérésnek a tanúi.

Megbánta, hogy ilyen fiatalon a kommunista párthoz csatlakozott, majd nem is akármilyen karriert kezdett az MSZMP-ben?

Az önsajnálatot soha nem ismertem. Az önvádat is csak akkor, ha botor dolgokba keveredtem, és ilyenkor restelkedve vallottam be magamnak. A kérdésére tehát a válasz: ha valaki tizenévesen elkötelezi magát egy világnézet mellett, attól a legnehezebb szabadulni. Én egy falusi nádtetős parasztházból indultam el, innen emelkedtem fel. Korábbi életkörülményeim között legfeljebb inas lehettem volna. Úgy éreztem, hálával tartoztam azoknak, akik lehetővé tették a szellemi és társadalmi felemelkedést. Egyet viszont elmondhatok az egész, buktatóval teli, ám végül sikerhez vezető pályámról: soha emberellenes cselekedetet nem hajtottam végre.

Értem, hogy elkötelezte magát az ideológia mellett, de ön nem egyszerű tagja volt az MSZMP-nek, hanem miniszterségig, KB-tagságig jutó vezetője. Ez nem volt kötelező. Ezt nem bánta meg?

A pártban a karrierem viszonylag korán kezdődött. Egyetem után friss diplomásként Kecskemétre, a megyei pártbizottságra kerültem. 56 után még hálás is voltam az országot felszabadító kádári vezetésnek. De ez a lelkesedésem 58-ig tartott, amikor értesültem Nagy Imre kivégzéséről, ami számomra elfogadhatatlan volt. Túlkapásnak, törvényellenes cselekedetnek tartottam. Innentől kritikával viszonyultam a rendszerhez, bárhová, bármilyen posztra is kerültem.

Ezt csak most mondja, vagy akkor is szóvá tette valakinek?

A kritikáim legfőbb bizonyítéka, hogy a kandidátusi disszertációmat egy elég kockázatos témáról, a demokrácia fejlődéséről írtam. Méghozzá 1968-ban, a prágai tavasz idején. A disszertációmat elfogadták, a kiadását viszont a pártközpont megtiltotta. Zárt dobozba került, mint jó pár film annak idején.

Ha ennyire kritikus volt tényleg, akkor hogy kerülhetett ezután mégis egyre magasabb pozíciókba? 1976-ban már kulturális miniszter volt. 

Ezen magam is sokat tűnődtem. Megalkuvást ugyanis sosem tanúsítottam. A Kádár-rendszer adottságaiból következett a sorsom. Kádár János a konszolidációt hirdető programjával vált az ország és világ kedvencévé, emlékezhetünk: aki nincs ellenünk, velünk van. Ebbe beletartozott, hogy a kirakatban olyan vonzó személyiségeknek is ott kell lenniük, mint én. Az értelmiséggel nekem volt a legjobb kapcsolatom. Ezt olyan dolgoknak köszönhettem, mint például, hogy Kecskeméten 1969-ben, a betiltása után nyilvános vetítésen mutattam be Bacsó Péter filmjét, A tanút. Odajárt hozzám a filmes értelmiség és a sajtó is szeretett. Én csakhamar a Kádár-rendszer értelmiségi kirakatfigurája lettem.

Ha már így említi a betiltásokat, kulturális miniszterként önnek is kellett olyan döntéseket hoznia, hogy betilt egy művet. Nem?

Kellett, nem tagadom. De ezekben a döntésekben mindig az értékszemlélet volt az elsődleges. A Kritika című lapnak 1977-ben adott interjúmban kimondtam, hogy a szövetségi politika néven folytatott tevékenység nem más, mint az értelmiség prominens szereplőinek lekenyerezése. Aczél ezt soha nem bocsátotta meg nekem.

Mit tiltott be például?

A „tilt, tűr, támogat” hármas kategóriából azért én mindig a „támogat” kategóriába próbáltam átjátszani azokat a műveket, amelyek esetleg csípték Kádár vagy Aczél György szemét (a Kádár-rendszer kulturális életének fő ideológusa, informális irányítója). Ezt úgy tudtam véghezvinni, hogy már akkor felismertem, amit előbb mondtam, hogy kirakatfigura vagyok. És emiatt bizonyos fokig védettségben részesülök.

De milyen esetekben nem tudott ellenállni, és járult hozzá a betiltáshoz?

A betiltás helyett helyesebb kifejezés az eltanácsolás. De ez nem úgy ment, hogy valaki a szervezet tetején ráüti a pecsétet. A diktatúra egyik alapelve, hogy nem szabályozott körülmények között adja a határozatait, hanem informálisan. A nagyobb hatalom felveszi a telefont, és megüzeni a kisebbnek, hogy mit kell csinálnia. És így nincs is nyoma a betiltásnak. Ezt az eljárást azért olykor kitribliztem. Egyszer felhívott Aczél, hogy mit tegyek. Megkérdeztem, hogy „Aczél elvtárs, van magának titkárnője? Akkor megtenné, hogy leülteti Sárikát az írógéphez, lediktálja neki, és elküldi írásban?”. Aczél erre lecsapta a telefont. Tudta, ha leírja, ő lett volna a betiltó. Ilyen játszmákkal sikerült kivédenem, hogy ne a rossz oldalon álljak.

Olyan előfordult, hogy ön telefonált oda valakinek hasonlóképp?

De én akkor mindig a jó oldalon voltam. 

Mindig csak a jó oldalon?

Ilyenekre gondolok például, hogy amikor a budai Várban lévő Népszínház vezetőségét Aczél rá akarta telepíteni a kecskeméti színházra, tudtam, hogy ez a helyi színjátszásban csődöt jelent. Meg akartam akadályozni, ezért felhívtam a megyei első párttitkárt, kértem, hogy ne engedd meg, hogy odavigyék őket. Végül odavitték. De nekem lett igazam, mert tényleg csődöt jelentett.

Az előbb a diktatúra működését elemezte. Tehát egyértelműen diktatúrának tartja az előző rendszert?

Mégpedig elég kemény diktatúrának. A kádárizmust is.

Ezzel azt is állítja, hogy ön ennek a kemény diktatúrának az egyik vezetője volt.

Hát, igen. És én rám volt szükség, hogy belülről szétszedjem.

Nem bánja, hogy ennyi ideig asszisztált ehhez a kemény diktatúrához?

Nem asszisztáltam, hanem részt vettem benne. A tények jól igazolják, hogy kritikusként vettem részt. Az volt a furcsa, hogy a rendszer ezt eltűrte.

Mikor érezte először, hogy a rendszer meg fog dőlni?

A nyolcvanas évek közepén, de Gorbacsov hatalomra kerülésekor már biztosan a meggyőződésem volt, hogy a rendszer nem reformálható. Emlékszem, 1983-ban a Hazafias Népfronttal kötelezővé tettük a többes jelölést a 85-ös választásokon. Amikor a hatalom betiltotta, hogy ellenzéki személy is jelölt lehessen, az ellenzék persze háborgott. Elmentem egy ellenzéki gyűlésre a budai Várba, ahol azt kérdezték tőlem: „Pozsgay Imre, valljon színt, a hatalom vagy a törvény oldalán áll?” Akkor kimondtam: a törvény oldalán állok, de nincs hatalmam, hogy megvédjem. Aztán így folytattam, van rá bizonyíték, nyilván a III/III-as is felvette: „Ha ez a rendszer így folytatja tovább, meg fog bukni, és egy rossz emlékű kísérletként marad meg az emberiség történetében.” Ez 1985-ben elhangzott. Ezután a fordulat után semmilyen reformot nem fogadtam el.

Ezek után nem kapott fejmosást Kádártól vagy más pártvezetőtől? Vagy azok után, hogy részt vett a lakitelki találkozón? Vagy később, miután népfelkelésnek nevezte az 56-os eseményeket?

Már nem mertek ilyet tenni velem akkor. Pedig a nyolcvanas évek elején még kérdezték ismerőseim, hogy nem félek-e, hiszen azzal a Kádárral állok szembe, aki szemrebbenés nélkül kivégeztette Nagy Imrét. Itt azt válaszoltam, most már nem teheti meg.

Tavaly egy Lázár Jánossal közös fórumon részletesen beszélt a rendszerváltás időszakáról. Akkor mulasztásos rendszerváltásról beszélt. Ki mulasztott, és mit?

Én például elleneztem a spontán privatizációt. Nem vagyok a magántulajdon ellen, de csak társadalmi ellenőrzéssel lett volna szabad értékesíteni az állami tulajdont, és akkor nem történt volna meg ez a spontán rablás. A másik probléma a mezőgazdaság volt. Antall Józseffel is összekülönböztem emiatt. Mondtam neki, hogy „te egy fordított Rákosi Mátyás vagy: ő bekényszerítette a parasztot a tsz-be, te pedig kikényszeríted belőle”. Akiket kikényszerített a rendszerváltás után, nem gazdák lettek, hanem földönfutók. Aztán fontos lett volna még az elszámoltatás is a titkosszolgálatokról.

Az ügynöklisták azóta sem nyilvánosak. 

Most már nehéz is lenne ezt az ügyet tisztázni. Akkor kellett volna a felelősségre vonás.

Miért maradt el?

Már 1990-ben átcsúszott ez a politikai viadal körébe. Amikor egyszer Tölgyessy Péter akkori SZDSZ-frakcióvezető jött hozzám egyeztetni erről, én mondtam, hogy az MSZP-seket ez kevésbé érinti, a szocialista frakció tele van egykori védett személlyel, aki nem lehetett ügynök. Az SZDSZ-nek nagyobb a kockázat, ha kiderül, hány egykori ügynök ül a soraiban. Mire azt mondta cinikusan, hogy lehet, hogy 2-3 ügynök van az SZDSZ-ben, de az MDF-ben 15-20. Kár, hogy nem történt meg az ügynökügy tisztázása, a nemzeti megbékélés sínylette meg.

Tud olyan ügynökről, aki az elmúlt 25 évben fontos politikai vagy gazdasági funkciót töltött be?

Tudok. De nem mondok nevet.

Politikai vagy gazdasági szereplő?

Nem mondok nevet. A rendszerváltás után amúgy kikértem az aktámat, és kiderült, hogy engem is megfigyeltek, rólam is jelentettek, de trükkös módon. Azokat figyelték meg, akik kapcsolatba léptek velem. Elég vaskos aktám lett.

Pozsgay a miniszterelnökökről

Kíváncsi lennék, hogy látja az elmúlt 25 évet. Szeretném, ha egy-két rövid mondatban értékelné a 90 óta kormányzó miniszterelnököket. Kezdjük Antall Józseffel!

Barátom volt. Az adminisztrációhoz nem értett, a kormányában ezzel visszaéltek. Teoretikusan közelítette meg a dolgokat, ebből adódtak a kormányzati nehézségek.

Boross Péter?

Azt tudom mondani, amit a megválasztásakor: pünkösdi királyra szavazunk, jobb híján elfogadom.

Horn Gyula?

A kádári taktikai bravúrok embere. Olyan történelmi szereppel illették, ami nem volt neki. Például a határnyitás nem úgy történt, mert kulisszákat vágott át akkor.

Orbán Viktort a végére hagyom. Medgyessy Péter következik.

Jóléti politikát akart folytatni, és az e tekintetben hozott intézkedései jók voltak. Nem a titkosszolgálati múlt, hanem az lett a veszte, hogy elkezdte szapulni az SZDSZ-t.

Gyurcsány Ferenc?

Róla nem kívánok túl sokat mondani. Egy aktivista szerepében próbált államigazgatási feladatokat ellátni, és ez az aktivista szerep azóta se tűnt el belőle. Ez politikai képességeit illetően inkább lefokozó, mint felemelő. Ennyi.

Bajnai Gordon?

Ilyen rossz hírrel és háttérrel nem szabad államigazgatási feladatokat vállalni.

Akkor rátérhetünk Orbán Viktorra.

Államférfi. De nincs hibátlan politikus. 90-ben még politikai ellenfelek voltunk, aztán közel kerültünk egymáshoz.

Ha ennyire kilógott az állampártból évtizedeken át, mint mondja, akkor miért az MSZP-t választotta az MSZMP feloszlatása után?

Az MSZP-ből létre lehetett volna hozni egy szociáldemokrata alapokon nyugvó, nyugati típusú, mindenkivel koalícióra képes baloldali pártot. De már 90 tavaszán látni lehetett, hogy a párt a volt nómenklatúra menedékháza lett. Mondtam is Nyers Rezsőnek (az MSZP első elnöke), hogy a 90-es májusi kongresszus küldöttnévsora úgy néz ki, mint 1982-ben. Ráadásul egyre erősödött az SZDSZ befolyása is a pártra.

Ekkor ön volt az MSZP alelnöke és parlamenti frakcióvezetője. Tehát volt némi felelőssége, nem?

Nem volt elég erőm, hogy ezen változtassak.

Ekkor már túl vagyunk a 89-es négyigenes népszavazáson, amely lényegében megfosztotta attól, hogy államfő legyen. Ez mennyire küldte padlóra?

Lórúgásként éltem meg, nem tagadom. Pedig lett volna dolgom államfőként. De ezt nem akarták az ellenfeleim. De utána nem süllyedtem az önsajnálatba, más feladatok után néztem. Megtaláltam egyetemi tanárként.

Az MSZP-ből 90 őszén távozott, aztán utána hiába próbálkozott új párttal, képviselő-jelöltséggel, csak a kudarcok jöttek. Nem bánta meg, hogy elhagyta a pártot?

Jogos a kérdés. A családomból is feltették. Ha bent maradtam volna, sok pozícióra lett volna még esélyem. De nem a személyes karrier érdekelt. 90-ben is tudtam, hogy a rendszerváltásban csalódott tömegek hatalomra segíthetik az MSZP-t. Ezt a hatalmat végképp nem akartam. 1990 decemberében ezt egy nyilatkozatomban el is mondtam a Magyar Nemzetnek, hogy az így várható karrier engem nem érdekel.

Akkor hogy jutott el a Fideszhez?

Egy interjúban már mondtam, hogy nem én jutottam el a Fideszhez, hanem a Fidesz jutott el hozzám. Ez azt jelenti, hogy én ugyanazt képviselem évtizedek óta: a nemzeti elkötelezettség híve, a liberális gazdaságpolitika ellenfele vagyok. A Fidesz 90-ben még az SZDSZ szövetségese volt. Aztán közeledett az én eszmerendszeremhez.

Amikor Orbán meghívta önt a nemzeti konzultációs testületbe 2005-ben, nem gondolta, hogy csak kirakatbábunak kell? Kellett, hogy megszólítsa a kádári nosztalgiára vágyó szavazókat.

Nyilván volt politikai indíttatása a meghívásomnak, de fontosnak tartottam a konzultáció tartalmát.

De nem tartja köpönyegforgatásnak, hogy egykori MSZMP-s, majd MSZP-sként akkor egy jobboldali párt mellé állt?

Nem jobboldali párt. És ettől nem lettem jobboldali. Ha gazdaságpolitikáról, szolidaritásról van szó, baloldali vagyok. Ha szabadságról, parlamentarizmusról, akkor liberális. Ha hazáról, iskoláról, történelemről, akkor konzervatív.

Akkor Orbán Viktor illiberális államról kifejtett nézeteivel nem ért egyet?

Látok homályt az elméletben, kétségtelen. Az illiberálist másként fogalmaztam volna meg, de végül is el tudom fogadni ezt is. Amiben Orbánnak igaza van, és ebben az elméletében is ezt képviseli: a haza minden előtt. Ezért támogatom.

2010 után ismét segítette a Fideszt: az új alaptörvény kidolgozásában vett részt. Büszke a végeredményre?

Büszke vagyok. A preambulummal volt igazán dolgom. Ebben helyreállítottuk Magyarország történelmi értékeit és az ezzel kapcsolatos társadalmi szemléletet.

A negyedik módosítás után bekerült az alaptörvénybe, hogy „az MSZMP, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bűnöző szervezetek voltak, amelyek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak”. Ez önre vonatkozik, nem?

Rám biztosan nem.

Ez a szöveg az MSZMP-re és a Hazafias Népfrontra vonatkozik, amelyeknek ön az egyik vezetője volt. Ki másról szólna ez az idézet?

Ezeknek a szervezeteknek a felszámolásában volt részem.

Akkor hibásnak tartja, hogy ez így szerepel az alaptörvényben?

Ezt másként kellett volna megfogalmazni valóban.

Azt is kikéri magának, ha lekommunistázzák?

Nem voltam kommunista 80-ban sem. De marxista sem. Mint mondtam, a rendszer megdöntőjének tartom magam. Kevesen voltunk, de sokan maradtunk.

Forrás: http://index.hu/belfold/2015/06/03/pozsgay_imre_nem_voltam_kommunista_80-ban_sem/

A Blog tulajdonosának megjegyzése: 

pozsgai "elvtárs"! A gerincéről most inkább semmit. Majd talán később. Egyenlőre csak ennyit...az indulat ennyit enged... ha így folytatja, végén kiderül, önnek köszönhetjük ezt a lerabolt kifosztott megalázott mentálisan erkölcsileg lepusztított országot amit ön rendszerváltott. Talán van ki elhiszi önnek, ön a naaagy belső ellenzék az egyedüli hős rendszerváltó belülről bomlasztó ki közben azért jócskán élvezte annak a rendszernek minden előnyét. Az már világos lett, ön jócskán hozzájárult hogy ez az orbán nevű agyilag gyenge maffia államot, hűbéres rendszert építhessen a MI bőrünkre. Azért ha rá ér..., a maradék bőr még rásülhet a képére, tükörbe ne nagyon nézzen. 

Az interjút elolvasva, ez a mocskos féreg télleg azt hiszi mindenki meghülyült és senki nem emlékszik semmire. Ez a patkány úgy állítja be magát mint naaagy hős aki 30 éven át az 50-es évek végétől a 80-as évek végéig belső ellenálló bomlasztó hős rendszerváltó volt, de abból is az egyetlen. Holott semmi mást nem csinált ez a féreg mint amikor már szabad volt, gyorsan kimondta 56-ról hogy "Népfelkelés - Forradalom volt." ....aztán gyorsan benyalt tövig orbánnak. Ettől undorítóbb férget igen keveset hordoz hátán a Magyar föld.

Oktatásról - Nevelésről ismét. ... avagy hogyan gyártsunk egyen kockákat és hogyan NE.

Egy "tanmesét" találtam, aztán ez inspirált az írásra a vélemény alkotásra és ezzel kezdem. 

Íme a "tanmese":

"A kisfiú története –

Posted on 2015/05/26 by Bellini in Blog
Volt egyszer, hogy egy fiúcska elindult iskolába. Ő kicsi volt, és az iskola óriásinak tűnt számára. Mikor azonban látta, hogy osztályának bejárata egyenesen az udvarról nyílik, boldogság töltötte el. Az iskola már nem tűnt olyannyira hatalmasnak, mint amikor először megpillantotta.

kreativitas

Reggel van, becsöngettek. Kisfiúnk már a padban ül, kíváncsian. A tanító néni így szólt a gyerekekhez:

– Ma rajzolni fogunk.

– Nagyszerű – gondolta magában a kisfiú, mert imádott rajzolni. Már rengeteg dolgot tudott rajzolni – oroszlánokat, tigriseket, csibéket és teheneket, hajókat és vonatokat. Előkotorta színes ceruzáit és nekilátott. Képzelőereje szárnyára kapta és ő engedett neki. A tanítónő hangjára eszmélt fel:

– Várjatok! Most virágokat fogunk rajzolni.

– Pompás! – örvendett magában a fiúcska, mert imádott virágokat rajzolni. Már kerekedtek is papírlapján a piros, narancs és kék szirmok, pompáztak a színes virágok, mikor újra megrezzent tanítója hangjára:

– Várjatok! Megmutatom nektek, hogyan kell rajzolni – és egy piros virágot rajzolt, zöld szárral. – Most kezdhetitek.

A kisfiú a táblára nézett, majd saját virágaira. Szebbnek találta őket annál, mint amit a tanító néni rajzolt. Szótlanul megfordította lapját és rajzolt egy piros virágot, zöld szárral.

Reggel van, becsöngettek. Új nap, a régi lelkesedés. Kis barátunk a padban ül, ugyanaz az érdeklődés ül tekintetében.
– Ma gyurmázni fogunk! – szólt a tanítónő, mire a kisfiú ujjongott magában. – Csodás! Hisz imádok gyurmázni! Kígyókat, hóembert, elefántot, teherautót képzelt el magában. Elkezdte hát gyúrni, formálni, keze melegével alakítani az agyagot, mire a tanítónő újabb utasítást adott nekik:

– Várjatok, még nem álltok készen! Megmutatom, hogyan csináljatok tányért – és egy mélytányért készített. – Most pedig nekifoghattok. A kisfiú a mélytányérra nézett, majd az előtte fekvő állatokra, kisautóra. Jobban tetszettek neki. Szó nélkül mindet nagy golyóba gyúrta és egy nagy, mélytányért formált belőlük. Olyat, mint a tanító nénié.

A kisfiú hamarosan megtanult várni az utasításra, szófogadóan követni a tanító parancsait. Többé már semmit sem készített saját magától.

Egy nap a kisfiú családjával más városba költözött. Más iskolába ment, más osztály várta. Az iskola az előzőnél is nagyobb volt. Magas lépcső és hosszú folyosó vezetett az osztályteremhez.

Reggel van, becsöngettek. A kisfiú a padban ült, felkészülve az új napra.

– Ma rajzolni fogunk!

– Pompás! – gondolta a kisfiú, és várta a tanítónő utasítását, hogy mit rajzoljon. Ő pedig semmit sem mondott, csak sétált a padsorok között. Mikor a kisfiú üres lapjára nézett, megkérdezte:

– Talán nem tudsz rajzolni?

– De igen – válaszolta – mit kell rajzolnunk?

– Nem tudom, amíg le nem rajzolod – válaszolta az új tanító.

– Hogyan kezdjem?

– Ahogy szeretnéd. Ha mindannyian ugyanazt rajzolnátok, és ugyanolyan színűre festenétek, honnan tudnám, ki rajzolta?

– Nem tudom – válaszolt a kisfiú, és egy piros virágot rajzolt, zöld szárral."

Eddig a "tanmese" ...

...és az én véleményem:


Már az iskolában, de egyeseknél már otthon kiölik az önálló alkotás az önálló gondolkodás képességét. Előírják, megmondják mit és hogyan alkossunk, miről mit és hogyan gondoljunk. Megtanulunk utasításra gondolkodni. Egyen emberek kocka emberek egyéniség nélküli mindig utasításra váró emberek leszünk. Megtanulunk a társadalmi elvárásoknak ( ki mondja meg, ki írja elő mik azok és azok e a helyesek? ) megfelelni és az szerint viselkedni. Esetleg egyes emberek elvárásainak igyekszünk megfelelni. Az ő igényei szerint élni cselekedni gondolkodni az ő véleményét magunkénak vallani. Elhisszük, magunkba tukmáljuk, az a helyes amit ahogy ő avagy a társadalom elvár. Közben elfelejtünk igazi önállóan gondolkodó igazi egyéniségek lenni. Rabok leszünk a saját bőrünkben, rab lesz a saját lelkünk az agyunk. Sajnos az így nevelkedett ember elhiszi hogy így a jó neki még akkor is ha belül valahol érzi..., ez így nagyon fáj, valami nagyon hiányzik. Még arra is képes, meggyőzze saját magát hogy ami hiányzik neki, aminek a hiánya legbelül fáj az hibás az rossz és az a jó amit valaki valakik a társadalmi elvárások előírnak. Amit másoknál lát és azok a mások ettől jól érzik magukat, boldogok tőle az rossz az helytelen mert valaki valakik ezt mondták...


Az én Hivatásomban is így volt és van. Minden olyan hivatásban ahol Emberekkel kell foglalkozni, nevelés a tanítás a feladat kevés az elméleti ismeret a szigorú értelembe vett "szakmai" anyag be és le darálása. Emberileg kellene alkalmasnak lenni, empátia készség kell...ene. Tulajdonképpen "bánni" kell tudni az Emberekkel a Gyermekekkel, érteni kell...ene hozzájuk. Tudomásul kéne venni, minden Ember/Gyerek más egyéniség, sőt minden Ember önálló egyéniség, más képességek, más tanulási folyamat, más inspiráció, más tehetség, más indíttatás..... A pedagógusok az emberekkel foglakozók elkövetik a nagy hibát..., egyen embereket látnak, kockákat, tanítandó anyagot amit fejbe kell verni.

Úgy gondolom utakat kell mutatni, alternatívákat és NEM utat egyetlen lehetőséget, megtanítani önállóan gondolkodni, egyéniséggé válni, megtanítani különbséget tenni helyes és helytelen - szín és szín, árnyalatok közt. Megtanítani a problémák felismerését és aztán az önálló megoldás megkeresését.


Végül egy idézet Popper Pétertől: 
"Nem tehetünk eleget mindenki elvárásának, nem szolgálhatjuk ki mindenki igényeit. Az emberek annyira sokfélék és olyan sokfélét és ellentéteset követelnek tőlünk, hogy szét kellene szakítanunk magunkat a megsemmisülésig, ha mindennek meg akarnánk felelni. Nem lehetünk jók mindenki szemében, nem lehetünk mindenki kedvelt "Benjáminja". Ez nem lehet magatartásunk mértéke. Szelektálnunk és választanunk kell az elvárások között. Ennek mértéke saját meggyőződésünk, lelkiismeretünk. Ezért adott esetben tudnunk kell "nemet mondani". Csak a jellemtelen, konformista embernek nincsenek ellenségei." 

Értelmiségi elit. ...ezek? Jesszus borogass!

Reggel hajnalba olvasgatva jutott eszembe. Azt mondjáááák egyes tudorok ha a Magyar oktatásról vagyon szó, -a Magyar oktatás világszínvonalú. Na ja. A "mindent tudás" alapú Magyar oktatás. Akkor nm értem. Négy év gimnázijjum a naaagy elit gimnázijjumokba sok nagy tudor tanártul okosodva kifacsarva mint citrom a limcsibe érettségire az a büdös kölök. Aztán négy öt év egyetem sok öntelt magától eltelt proftól okosodva a kölke. Végül diplomát kap az istennek báránya. Na most amit qrvára nem értek. Agyon okosított nagyon diplomás értelmiségi magát elitnek tartó suttyó hogyan a bánatos Istenbe kerül a parlamentbe. Szóval akkor hogyan lehet nekünk ilyen sok állítólag világszínvonalú sok oskola sok hüdeokos tanárjátul okosodott tapló gyökér idióta tolvaj értelmiségi politikai elitünk? Komolyan mondom...izzé...írom... Szégyen gyalázat hogy ilyen világszínvonalú oskolák egyetemek hűdeokosságos tanárjai profjai okosítása ellenére ilyen gyalázatos értelmiségi elitünk van. Tisztelet a kivételnek. Ott ül a parlamentbe és dönt a MI sorsunkról ez a szégyellni való hányadék diplomás értelmiség. Mondtam én mindig... Diplomával nem adnak észt, tehetséget, intelligenciát, CSAK szakmát.
Pár éve itt a frászbukon terjed egy írás, én is írtam ról, -"Pedagógus vagy é vagy Tanító?" ...volt a kérdés. Meggyőződésem, a pedagógus hivatás mára, sőt az utóbbi évtizedekre presztízs szakma lett. A tehetségtelen alkalmatlan suttyó elmegy "pedagógusnak" csak azért mert az olyan hűűű de izé frankó, mert ő "pedagógus". Közbe totál alkalmatlan, tehetségtelen. Birkát nem bíznék rájuk. Mert hát lehet jó fizikus, irodalmár, matematikus, na de tehetségtelen alkalmatlan Tanítónak. Pedagógus és NEM Tanító. Aztán a többi? Talán jó mérnök fizikus építész ...bármi, de emberileg egy rakás szar. Az egyetemek profjai a saját nagyságuktól önmaguktól eltelt gyöpös a szakmájukba belegyöpösödött izék. A diákot nem partnerként kezelik, hanem azt képzelik az egy szükséges rossz az ő bosszantásukra az ő agymenéseik kiélésére oda dobott valamik. Persze itt is áll, -Tisztelet a kevés kivételnek. Nem értelmiséget képeznek, nem önálló gondolkodó egyéniségeket képeznek tanítanak, hanem kocka szöglet szakmai robotokat. Méghogy "mindent tudás" alapú oktatás? Tele darálják a büdös kölök agyát mindenféle szükségtelen szarral, aztán kész is az emberi agyi káosz. Emberséget, tisztességes gondolkodást nem. Minek az?

Biz Isten agyam forr mikor egy épp lebukott politikuson mittomén milyen hivatalnokon a oskolai bizonyítványa diplomája érettségije..( mire érett??? ) mindenféle cifra rangját címét kérik számon. Mééé nem a tehetségét az emberségét az alkalmasságáááát????

Mondom én! - Te Isten barma nagyon diplomás hűde okos öntelt értelmiségi! -Nekem ne mutogasd a sok cifra diplomádat! Az semmit nem bizonyít, csak egyet...elvégeztél egy oskolát van egy szakmád. A Tehetségedet az Emberségedet az Alkalmasságodat a Tisztességedet az IQ-dat mutogasd ecsém!


Dédnagyapám szokta volt mondani... bölcs Ember vót a nagyapám... "Cifra papírokkal, tarka bizonyítványokkal még nem javítottak meg, nem építettek, nem csináltak meg semmit, de tehetséggel szorgalommal bármit."

Na akkó mostmár elárulom kifakadásom okát is. Olvastam ennek a szarabbik jobbikos embernek nem nevezném féregnek a novák előd nevű agyilag gyökérnek a Saul fiai filmmel kapcsolatos böfögését. ...és ez a suttyó gerinctelen IQ minusz 50-es izé értelmiséginek vallja magát, diplomás suttyó. Ez a gerinctelenek osztályába tartozó féreg valamikor valahol valaki naaagy profoktól diplomát kapott. ..ééés...ott ül vigyorogva öntelten a parlamentbe és dönt a MI s gyermekeink sorsáról.
jaa...és még sok...túl sok hozzáhasonló magát értelmiséginek tartó diplomás izéke.

Na jóvanna! mondtam...izzé írtam fentebb. Vannak és tisztelet nekik , kivételek. Itt van pl. ez a másik diplomás förmedvény e ez a dajcs tomka ugyi. Na osztán? sikerrel diplomát szerzett tíz év után mert várta a miniszteri bárson szék ugyi. Ja! Addig nem ért rá, lefoglalta a sooook politikai teendője szegént. ééés?.. okosabb tehetségesebb alkalmasabb lett tüle? NEM! Attól még épp olyan idióta kőbunkó mint előtte.

Tuareg ismét.

Naná Tuareg írt megint és mint megszokhattuk már, ismét nem bírta ki az egyébként szimpátiát is kiváltható beszámolóját jó kis gyalázkodás nélkül. Én pedig naná nem bírtam ...om ki válasz nélkül. Tudod Tuareg! -Ha te olyan naaagy stratéga lennél mint ahogy azt szeretnéd magadról elhitetni, ha te tényleg olyan mindenek tudój, mindenkinél okosabb lennél mint hogy azt elhitetni szeretnél. A rajongótáborod nyomja is rendesen... Nos akkor ezek az írások nem keletkeztek volna. Csak eccer ebbe a jelen életedbe olvasd végig, aztán naaagy stratégához, jó vezetőhöz, igazi nem alkuvó ellenzékiként gondolkozz el rajta. Talán hasznodra válik...esetleg.

http://tuaregblog.blogspot.com/2015/05/neked-dudaltak-geci.html?showComment=1432637852892#c1412707730693256012

"Mi nem nyomulunk erőszakosan mindenhová mint tette...teszi ezt Tuareg és csapata. Mi nem küldünk egyetlen csoportba sem besúgókat. Mi nem gyűjtünk a mi csoportunkat gyalázó írásokat és azokról nem készíttetünk másolatokat.  Tuaregnek és csapatának az erőszakos, néha pofátlan nyomulás a mániája a módszere. Ahová beengedték, ott nyomult rendesen, osztatta az észt, saját...többnyire mindenkit gyalázó bíráló lehúzó írásait. ...mondom...mindenkit aki nem csatlakozott hozzá, nem értett vele egyet, nem volt hajlandó a nyomulását eltűrni. Vajh Tuareg az OGYM csoportba eltűrte é , vagy eltűrte volna é ha más csoportok elárasztják a saját írásaikkal, esetenként épp őket gyalázó írásaikkal az OGYM oldalait? Alig hiszem. Sőt... Az OGYM-be már az is tiltólistára került aki más véleményt fogalmazott meg mint Tuareg avagy a fanatizált hívei. "


"Tulajdonképpen már a Tuareg jelenségről folyik a beszélgetés egy ideje. Igen, már jelenség, hiszen az imádói és az utálói tényleg anyázási szinten képesek összeveszni.
Döbbenetesen megosztja az embereket és a csoportokat Tuareg személye. Az is tény, hogy sok helyen bálványozzák, sok helyről meg egyenesen kitiltották az írásait.

Magam részéről egyiket sem tartom jó ötletnek, mert aki bálványozza, az nem lát tisztán, általában dől az elfogultság a mondanivalójából, aki meg utálja, az simán egy pillanat alatt eljut az anyázás szintjére.
Ezt tapasztalatból írom, jó néhány csoportomban előfordult már hasonló, megfékezni sem volt könnyű.

Ha kíváncsiak vagytok rá, leírom én is a véleményem, mert kérdezték.
Magam részéről nem szeretem Tuareget, mert nem hiszek neki. Ebbe benne van a zavaros múltja is, az arroganciája is.

De amiért főként nem, az az, hogy gyakorlatilag minden ténykedése kontraproduktív.
Kezdődően a hívek felé történt felszólítása a Blogja erőszakos terjesztésére,. amivel gyakorlatilag csak szaporította az utálók táborát.
Nekem is volt mikor a saját csoportomban fél percig görgőztem az egeret hogy túl jussak Tuareg Blogjain.
Nálunk is korlátozva lett ezután Tuareg Blogjainak száma. De nem lett tiltva. Viszont igen sokan viselik nehezen ezt a fajta erőszakos terjesztést.
Továbbmenve, én megértem, hogy csinálni kellene valamit de a Parlament körüli táborozással gyakorlatilag az égegyadta világon nem ért el semmit....
Szerintem tök értelmetlen volt, hiszen a hívek gyűjtésén kívül semmi eredménye nem volt.
Amit még nehezményeztem, hogy a stílusa végtelenül arrogáns lesz, ha véletlenül ellenvéleményen vagy. Fennhéjázó és arrogáns a stílusa.
Pont ezért nem csodálkozom egy pillanatig sem, hogy nem dagadt komoly ellenzéki táborrá az Ogym. Mert a vezető arroganciája tömegeket riasztott el.
És riaszt el a mai napig.
Mellékesen a párt név választásra rátérve, egész egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy csak egy szerencsétlen ötlet vagy egy tudatos provokáció a demokraták felé, rámutatván az éppen a DK-val való komoly ellentétre.

Az a bizonyos NAP párt igen sötét foltja a történelemnek, és jó lenne tudni a név választás igazi okát.

Mindezek ellenére azt mondom, hogy voltak Tuaregnek jó ötletei is, de sajnos azok megvalósításához, az arrogáns stílus kevés, mert azzal tömegeket nem lehet megnyerni....

Ennyi lenne nagyjából a véleményem. Hozzátéve, hogy ha nem ilyen erőszakosan terjesztené a Blogját és az igét, akkor valószínűleg hatása is lehetne az értelmesebb írásainak.

De már én is tovább görgetem, pedig biztos van néhány amit érdemes lenne elolvasni, ha nem a fennhéjázás és az arrogancia dőlne belőle...."

"sokszor a támadás kiváltásához elég egy ellenvélemény....
És ez az igazi baj. Mert aki mindig azt hiszi, hogy tudja a tutit és ráadásul ezt mindig mindenki képébe belevágja, az hamar eléri a közutálatot....  Igazából szerintem, vannak jó ötletei, csak a megvalósításukra rányomja a bélyegét az alkalmatlansága.
Mert arra, hogy emberek tömegét maga mögé állítsa, teljesen alkalmatlan....
Ez tisztán látszik abból, hogy ha alkalmas lenne, akkor már százezres tömeg lenne mögötte. Na, az ami nincs.... Sajnos ebben az országban, soha nem fog két ember egyfelé menni. Az összefogás nem működik, eddig sem működött, a bűnbak keresés viszont remekül szuperál.

Tele van az ország önjelölt fogadatlan prókátorokkal, akik vezérkedni akarnak, babérokra törni. Ezek között vannak civilek, politikusok....
Csak éppen egyetlen olyan nincs, aki képes lenne összefogni a népet, erre mindegyik alkalmatlan....
Pedig ez lenne az igazán fontos, hiszen a tömegeknél a falkaszellem működik, csak ez az ország képtelen kitermelni egy normális falkavezért...."

...és végül a teljesen saját írásom. Talán okulhat, tanulhat belőle aki akar.
A teljes írás ITT: https://www.facebook.com/notes/lajos-istván-kulcsár/demokráciáról-vezetőkről-vezetettekről-ismét/702978616494607?pnref=story 

és egy másik hasonló ITT: https://www.facebook.com/notes/lajos-istván-kulcsár/vezetőkről-vezetettekről-közösségekről-be-szólok-/585146208277849

"Az igazi jó vezetők nagy nagy felelőssége ebben a helyzetben a sajátjai összefogásra buzdítása a megbékélés az ellenzékiek között és nem a mégnagyobb uszítás bomlasztás. ...föltéveeee...Ha valóban az ország a nép sorsáért aggódik és a népéért akar tenni, nem pedig a saját pecsenyéjét sütögetni, esetleg a saját sértett egóját fényez...tetni, sértettségét..(.vélt avagy valós )...másokkal másokon leveretni. Ahogy Kati írt, -A MI felelősségünk hogy ezt NE engedjük tovább.

Kevés vagy egyáltalán nincs igazi jó vezető. Van egy csomó önjelölt messiás aki megváltónak mindenek tudójának az igazság egyetlen birtokosának hiszi magát. "Sztárt" mártírt csinál magából, körbe veszi magát bólogató agymosott fanatikus rajongókkal, aztán osztja az észt. Beül hívei rajongói közé a kör közepébe, aztán a rajongók hódolata szájtátós csodálata közepette nyomja az igét. Természetesen mindenki más hülye áruló hazug csak ő nem. Aki nem tart vele, nem áll mellé, nem bólogat neki másképpen képzeli a dolgokat az máris ellenség áruló és természetesen ő ellene vannak, ezért ő a naagy mártír. Sajnos mindig akad pár ilyen fanatikus önálló gondolkodásra képtelen "sztár" imádó bólogató. Így könnyebb nekik, tartozhatnak valahová, fontosnak érezhetik magukat, nem kell gondolkodni, van kiért rajongani és azt hihetik...tettek valamit az általuk csinált "sztár" árnyékában nekik is jut némi fény. Van egy csomó nyomulós tehetségtelen alkalmatlan senki, akiknek a funkció a fontos. Széplelkűsködnek, bájvigyorognak a naaagy embert körbe vigyorogják aztán a naaagy semmi. Természetesen a aját "fontosságuk" tudatában vigyorognak sürögnek rettenetmód látványosan, csak éppen sosem akkor mikor miben kéne. Mutatni imitálni a naagy semmit tevést azt tudják. Ha valaki számon kéri tőlük a valódi tetteket, akkor csodálkozva bambulnak, ellenségnek kiáltják ki, hülyének elégedetlenkedő lázadónak, bolondnak tartják, igyekeznek elszigetelni. Van egy rakás szarházi aki elhiteti szép mesékkel, rózsaszín ködös ...narancsos álmok ígéretek felfestésével ő milyen jó vezető lesz. Aztán?...a nagy semmi, rosszabb esetben mihelyst vezetővé választják, máris jönnek a haverok cimborák sógor koma és a naaagy "álom" gyáros a ( meg ) vezetettek uraként kezd viselkedni, lop csal hazudik. Jóóól elővezeti és még el is hiteti a MEGvezetettekkel, -Ez neki jár. Valljuk be őszintén... Mi jócskán hibásak vagyunk ebben. Megelégszünk az ilyen "vezetőkkel" , hagyjuk hogy ezek MEGvezessenek minket. Túl gyakran megesik az is, -A vezettek megválasztják a vezetőjüket és menten magára is hagyják. Gondolvááán..Ő a vezető, dógozzon, váltsa meg a világot, tegye a dógát, nekünk innentől semmi dógunk. Nem állunk mellé mögé, nem segítjük, elvárjuk tőle hogy haladjon a szekér, de mi magunk semmit nem teszünk ezért. Azt hisszük, ha valaki Vezető, az máris mindenható, mindentudó ( ezt gyakran a vezetők hitetik el magukról ) mindent bír. Képtelenek fölfogni a vezetettek a vezető is Ember, ő is hibázhat, nem mindenható, egyedül képtelen világot váltani, hogy jussunk valahová ahhoz nekünk is mennünk tennünk kell."

Tuareg írta egy kommentelőnek válaszként a blogjában a fenti linken lévő bejegyzésénél:

Gábor Szabó2015. május 26. 7:26
A Benkőanikó pálya lehet Neked, megvalósulhat általatok a Jobbik-DK koalíció ;)

-Én válaszom:
A jobbikot a DK-val így összemosni... Ez még tőled is undorító. Pedig lassan megszokhatjuk. A nagy stratéga hű de mártír nem alkudó Tuareg süllyed az orbánista mocsok mélye felé. Egyre inkább sikerül egy bűzös posványba süllyesztened önmagadat. Ez kevésbé volna baj, mert magaddal teszel amit akarsz. ha neked a posvány megfelel... Na de egy valaha jobb sorsra érdemes mozgalmat is magaddal rántani pusztán a sértett egod, vagy kitudja milyen céljaid miatt. Ráadásként jópár valaha volt tisztességes szándékú embert is rántasz magaddal, sőt kihasználod őket önnön fényezésedre, önnön mártirrá avatásodhoz, na ez már minden mocskok alja.

Ui.
Ennyit ér Tuareg. Válasza normális reakció semmi. Persze a fentiekben leírtakból is következik, Tuareg nem szereti ha nálánál okosabbakkal, vagy legalább vele azonos szinten lévőkkel kell ..ene vitáznia. Akkor ő a nagy Tuareg leblokkol, terel, semmitmondó válaszok, esetenként morcos durcás hiszti. Ő csak beszélni, kinyilatkoztatni szeret. Beülni a kör közepébe imádói közé aztán mondani a magáét és nagyon szereti a bólogató "okosakat" . "Jól megmondtad Gábor, Fején találtad a szöget Gábor, Igazad van Gábor, Jól megadtad nekik Gábor, Jó vagy Gábor"...típusú "okosságokat" szeresse. Tuareg gyűlöli ha nincs igaza, ha a hibáira figyelmeztetik, ha ellent mondanak neki, ha imádói bólogatói előtt mattítják a fényét. Akkor jön a "lehúzzuk a vizes lepedőt" stratégia a blog.....a hisztizés az imádói a rajongótábor uszítása mindenki bárki ellen akit ő ellenségnek kiált ki.  Úgy egyébként elég érdekes szempontok alapján és eléggé fura utakat bejárva nevez ki ellenségeket....