pozsgay imre aki nem volt kommunista.

pozsgay imre aki 30 évig élvezte a Kádár rendszer minden előnyét mint az MSZMP politikai bizottsága tagja, miniszter, Hazafias Népfront titkára..... Majd "rendszer váltott" és "sosem volt kommunista. Végül orbán csicskása talpnyalója lett. Egy végletekig gerincét veszített "ember" vall...hazudik...önmagáról és elhitetni akarja, ő mint belső bomlasztó 30 éven át bomlasztotta ( szétt szedje...mint mondta ő maga ) a Kádár rendszert. Mint egyetlen a nagy hős belső bomlasztó rendszerváltó.... 

Az INDEX-nek nyilatkozott....... Kimásoltam és ime az interjú:

Pozsgay Imre: Nem voltam kommunista 80-ban sem

Kemény diktatúrának tartja a Kádár-rendszert, amelynek egyik vezetője volt. Már 1958-ban kiábrándult Kádárból, és csak azért lett miniszter és MSZMP KB-tag, mert szerinte a kirakatban a vonzó személyiségeknek is ott kellett lenniük. Pozsgay Imre a művek betiltásáról, a rendszer évekig tartó bomlasztásáról, az 1989-ben kapott lórúgásról és a magukat átmentő ügynökökről is beszélt az Indexnek. Az elmúlt 25 év kormányfőit is jellemzi, elmondja, hogy került hozzá közel a Fidesz, és hogy Orbán Viktortól az illiberális államot is el tudja fogadni.

Szólítja még valaki Pozsgay elvtársnak?

Nem jellemző az elvtársazás, bár nem sért igazán.

De mikor és ki hívta önt utoljára Pozsgay elvtársnak?

Pár évvel ezelőtt fordult elő ilyesmi. Megismernek a boltban, az utcán még ma is, de nem sértésből elvtársaznak. Inkább köszönetet mondanak nekem a rendszerváltásért. Persze főleg az idősebb nemzedék ismer.

Nem is tartja a kapcsolatot a régi elvtársakkal?

Az egykori politikai partnerek közül többnyire Szűrös Mátyással beszélek. Az olyanoktól meg visszatartom magam, akiknek a sorsa nem tetszik nekem.

Kicsoda Pozsgay Imre?

Politikus, egyetemi tanár, a Kádár-rendszer egyik jelentős politikusa. 1976 és 1980 között kulturális, majd művelődési miniszter volt. Később a Hazafias Népfront titkára, 1988 és 1990 között államminiszter volt. 1980 és 1989 között a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának (MSZMP KB), 1988 és 1989 között Politikai Bizottságának tagja volt. 

Történelmi szerepe volt, hogy ő mondta ki elsőként az állampárt vezetői közül, hogy az addig ellenforradalomnak nevezett 1956 népfelkelés volt.

A rendszerváltás után

Pár hónapig az MSZP parlamenti frakciójának vezetője volt. Még abban az évben kilépett az MSZP-ből, majd új pártot alapított, a Nemzeti Demokrata Szövetséget, amely nem került a parlamentbe. Később az MDF képviselőjelöltje az 1998-as országgyűlési választáson, de nem került be a parlamentbe.

2005-ben Orbán Viktor meghívja a Fidesz nemzeti konzultációs testületébe, majd 2010-ben részt vesz az új alaptörvény megírásában.

Mit csinál mostanában?

"Dolgom van bőven. Sokat utazom belföldön és határon túl. Előadásokra hívnak, beszédeket tartok. Múltkor egy taxis megkérdezte tőlem, miért nem pihenek, hisz nyugdíjas vagyok. Visszakérdeztem: uram, maga meg akar ölni engem?"

Akadhat olyan fiatalabb olvasónk, akinek fogalma sincs, hogy ön kicsoda. Egy mondatban hogyan mutatná be magát neki?

Azt, hogy most ficánkolhatsz, részben nekem köszönheted. Segítettem kiszabadítani a hazámat egy megszálló hatalom kebleiből és egy diktatórikus intézményrendszerből. Hogy most szabadon mozoghatsz, nekem is volt hozzájárulásom. Így. 

Az ön története azért nem a rendszerváltással kezdődik.

A történelemkönyvekben itt szerepel a nevem, unokáim mindig mutatják, ha a tanulmányaik során a rendszerváltáshoz érnek, és találkoznak a nevemmel.

Biztosan, de a bemutatkozásában miért nem említi, hogy az ezt megelőző évtizedekben a kommunista rendszer egyik vezetője volt?

Nem rejtettem véka alá soha. Már 17 éves koromban beléptem a Magyar Dolgozók Pártjába, aztán 56-ban az MSZMP-be. A könyveimben is mindig leírtam ezeket, és felhívtam az olvasók figyelmét, hogy egy történelmi megtérésnek a tanúi.

Megbánta, hogy ilyen fiatalon a kommunista párthoz csatlakozott, majd nem is akármilyen karriert kezdett az MSZMP-ben?

Az önsajnálatot soha nem ismertem. Az önvádat is csak akkor, ha botor dolgokba keveredtem, és ilyenkor restelkedve vallottam be magamnak. A kérdésére tehát a válasz: ha valaki tizenévesen elkötelezi magát egy világnézet mellett, attól a legnehezebb szabadulni. Én egy falusi nádtetős parasztházból indultam el, innen emelkedtem fel. Korábbi életkörülményeim között legfeljebb inas lehettem volna. Úgy éreztem, hálával tartoztam azoknak, akik lehetővé tették a szellemi és társadalmi felemelkedést. Egyet viszont elmondhatok az egész, buktatóval teli, ám végül sikerhez vezető pályámról: soha emberellenes cselekedetet nem hajtottam végre.

Értem, hogy elkötelezte magát az ideológia mellett, de ön nem egyszerű tagja volt az MSZMP-nek, hanem miniszterségig, KB-tagságig jutó vezetője. Ez nem volt kötelező. Ezt nem bánta meg?

A pártban a karrierem viszonylag korán kezdődött. Egyetem után friss diplomásként Kecskemétre, a megyei pártbizottságra kerültem. 56 után még hálás is voltam az országot felszabadító kádári vezetésnek. De ez a lelkesedésem 58-ig tartott, amikor értesültem Nagy Imre kivégzéséről, ami számomra elfogadhatatlan volt. Túlkapásnak, törvényellenes cselekedetnek tartottam. Innentől kritikával viszonyultam a rendszerhez, bárhová, bármilyen posztra is kerültem.

Ezt csak most mondja, vagy akkor is szóvá tette valakinek?

A kritikáim legfőbb bizonyítéka, hogy a kandidátusi disszertációmat egy elég kockázatos témáról, a demokrácia fejlődéséről írtam. Méghozzá 1968-ban, a prágai tavasz idején. A disszertációmat elfogadták, a kiadását viszont a pártközpont megtiltotta. Zárt dobozba került, mint jó pár film annak idején.

Ha ennyire kritikus volt tényleg, akkor hogy kerülhetett ezután mégis egyre magasabb pozíciókba? 1976-ban már kulturális miniszter volt. 

Ezen magam is sokat tűnődtem. Megalkuvást ugyanis sosem tanúsítottam. A Kádár-rendszer adottságaiból következett a sorsom. Kádár János a konszolidációt hirdető programjával vált az ország és világ kedvencévé, emlékezhetünk: aki nincs ellenünk, velünk van. Ebbe beletartozott, hogy a kirakatban olyan vonzó személyiségeknek is ott kell lenniük, mint én. Az értelmiséggel nekem volt a legjobb kapcsolatom. Ezt olyan dolgoknak köszönhettem, mint például, hogy Kecskeméten 1969-ben, a betiltása után nyilvános vetítésen mutattam be Bacsó Péter filmjét, A tanút. Odajárt hozzám a filmes értelmiség és a sajtó is szeretett. Én csakhamar a Kádár-rendszer értelmiségi kirakatfigurája lettem.

Ha már így említi a betiltásokat, kulturális miniszterként önnek is kellett olyan döntéseket hoznia, hogy betilt egy művet. Nem?

Kellett, nem tagadom. De ezekben a döntésekben mindig az értékszemlélet volt az elsődleges. A Kritika című lapnak 1977-ben adott interjúmban kimondtam, hogy a szövetségi politika néven folytatott tevékenység nem más, mint az értelmiség prominens szereplőinek lekenyerezése. Aczél ezt soha nem bocsátotta meg nekem.

Mit tiltott be például?

A „tilt, tűr, támogat” hármas kategóriából azért én mindig a „támogat” kategóriába próbáltam átjátszani azokat a műveket, amelyek esetleg csípték Kádár vagy Aczél György szemét (a Kádár-rendszer kulturális életének fő ideológusa, informális irányítója). Ezt úgy tudtam véghezvinni, hogy már akkor felismertem, amit előbb mondtam, hogy kirakatfigura vagyok. És emiatt bizonyos fokig védettségben részesülök.

De milyen esetekben nem tudott ellenállni, és járult hozzá a betiltáshoz?

A betiltás helyett helyesebb kifejezés az eltanácsolás. De ez nem úgy ment, hogy valaki a szervezet tetején ráüti a pecsétet. A diktatúra egyik alapelve, hogy nem szabályozott körülmények között adja a határozatait, hanem informálisan. A nagyobb hatalom felveszi a telefont, és megüzeni a kisebbnek, hogy mit kell csinálnia. És így nincs is nyoma a betiltásnak. Ezt az eljárást azért olykor kitribliztem. Egyszer felhívott Aczél, hogy mit tegyek. Megkérdeztem, hogy „Aczél elvtárs, van magának titkárnője? Akkor megtenné, hogy leülteti Sárikát az írógéphez, lediktálja neki, és elküldi írásban?”. Aczél erre lecsapta a telefont. Tudta, ha leírja, ő lett volna a betiltó. Ilyen játszmákkal sikerült kivédenem, hogy ne a rossz oldalon álljak.

Olyan előfordult, hogy ön telefonált oda valakinek hasonlóképp?

De én akkor mindig a jó oldalon voltam. 

Mindig csak a jó oldalon?

Ilyenekre gondolok például, hogy amikor a budai Várban lévő Népszínház vezetőségét Aczél rá akarta telepíteni a kecskeméti színházra, tudtam, hogy ez a helyi színjátszásban csődöt jelent. Meg akartam akadályozni, ezért felhívtam a megyei első párttitkárt, kértem, hogy ne engedd meg, hogy odavigyék őket. Végül odavitték. De nekem lett igazam, mert tényleg csődöt jelentett.

Az előbb a diktatúra működését elemezte. Tehát egyértelműen diktatúrának tartja az előző rendszert?

Mégpedig elég kemény diktatúrának. A kádárizmust is.

Ezzel azt is állítja, hogy ön ennek a kemény diktatúrának az egyik vezetője volt.

Hát, igen. És én rám volt szükség, hogy belülről szétszedjem.

Nem bánja, hogy ennyi ideig asszisztált ehhez a kemény diktatúrához?

Nem asszisztáltam, hanem részt vettem benne. A tények jól igazolják, hogy kritikusként vettem részt. Az volt a furcsa, hogy a rendszer ezt eltűrte.

Mikor érezte először, hogy a rendszer meg fog dőlni?

A nyolcvanas évek közepén, de Gorbacsov hatalomra kerülésekor már biztosan a meggyőződésem volt, hogy a rendszer nem reformálható. Emlékszem, 1983-ban a Hazafias Népfronttal kötelezővé tettük a többes jelölést a 85-ös választásokon. Amikor a hatalom betiltotta, hogy ellenzéki személy is jelölt lehessen, az ellenzék persze háborgott. Elmentem egy ellenzéki gyűlésre a budai Várba, ahol azt kérdezték tőlem: „Pozsgay Imre, valljon színt, a hatalom vagy a törvény oldalán áll?” Akkor kimondtam: a törvény oldalán állok, de nincs hatalmam, hogy megvédjem. Aztán így folytattam, van rá bizonyíték, nyilván a III/III-as is felvette: „Ha ez a rendszer így folytatja tovább, meg fog bukni, és egy rossz emlékű kísérletként marad meg az emberiség történetében.” Ez 1985-ben elhangzott. Ezután a fordulat után semmilyen reformot nem fogadtam el.

Ezek után nem kapott fejmosást Kádártól vagy más pártvezetőtől? Vagy azok után, hogy részt vett a lakitelki találkozón? Vagy később, miután népfelkelésnek nevezte az 56-os eseményeket?

Már nem mertek ilyet tenni velem akkor. Pedig a nyolcvanas évek elején még kérdezték ismerőseim, hogy nem félek-e, hiszen azzal a Kádárral állok szembe, aki szemrebbenés nélkül kivégeztette Nagy Imrét. Itt azt válaszoltam, most már nem teheti meg.

Tavaly egy Lázár Jánossal közös fórumon részletesen beszélt a rendszerváltás időszakáról. Akkor mulasztásos rendszerváltásról beszélt. Ki mulasztott, és mit?

Én például elleneztem a spontán privatizációt. Nem vagyok a magántulajdon ellen, de csak társadalmi ellenőrzéssel lett volna szabad értékesíteni az állami tulajdont, és akkor nem történt volna meg ez a spontán rablás. A másik probléma a mezőgazdaság volt. Antall Józseffel is összekülönböztem emiatt. Mondtam neki, hogy „te egy fordított Rákosi Mátyás vagy: ő bekényszerítette a parasztot a tsz-be, te pedig kikényszeríted belőle”. Akiket kikényszerített a rendszerváltás után, nem gazdák lettek, hanem földönfutók. Aztán fontos lett volna még az elszámoltatás is a titkosszolgálatokról.

Az ügynöklisták azóta sem nyilvánosak. 

Most már nehéz is lenne ezt az ügyet tisztázni. Akkor kellett volna a felelősségre vonás.

Miért maradt el?

Már 1990-ben átcsúszott ez a politikai viadal körébe. Amikor egyszer Tölgyessy Péter akkori SZDSZ-frakcióvezető jött hozzám egyeztetni erről, én mondtam, hogy az MSZP-seket ez kevésbé érinti, a szocialista frakció tele van egykori védett személlyel, aki nem lehetett ügynök. Az SZDSZ-nek nagyobb a kockázat, ha kiderül, hány egykori ügynök ül a soraiban. Mire azt mondta cinikusan, hogy lehet, hogy 2-3 ügynök van az SZDSZ-ben, de az MDF-ben 15-20. Kár, hogy nem történt meg az ügynökügy tisztázása, a nemzeti megbékélés sínylette meg.

Tud olyan ügynökről, aki az elmúlt 25 évben fontos politikai vagy gazdasági funkciót töltött be?

Tudok. De nem mondok nevet.

Politikai vagy gazdasági szereplő?

Nem mondok nevet. A rendszerváltás után amúgy kikértem az aktámat, és kiderült, hogy engem is megfigyeltek, rólam is jelentettek, de trükkös módon. Azokat figyelték meg, akik kapcsolatba léptek velem. Elég vaskos aktám lett.

Pozsgay a miniszterelnökökről

Kíváncsi lennék, hogy látja az elmúlt 25 évet. Szeretném, ha egy-két rövid mondatban értékelné a 90 óta kormányzó miniszterelnököket. Kezdjük Antall Józseffel!

Barátom volt. Az adminisztrációhoz nem értett, a kormányában ezzel visszaéltek. Teoretikusan közelítette meg a dolgokat, ebből adódtak a kormányzati nehézségek.

Boross Péter?

Azt tudom mondani, amit a megválasztásakor: pünkösdi királyra szavazunk, jobb híján elfogadom.

Horn Gyula?

A kádári taktikai bravúrok embere. Olyan történelmi szereppel illették, ami nem volt neki. Például a határnyitás nem úgy történt, mert kulisszákat vágott át akkor.

Orbán Viktort a végére hagyom. Medgyessy Péter következik.

Jóléti politikát akart folytatni, és az e tekintetben hozott intézkedései jók voltak. Nem a titkosszolgálati múlt, hanem az lett a veszte, hogy elkezdte szapulni az SZDSZ-t.

Gyurcsány Ferenc?

Róla nem kívánok túl sokat mondani. Egy aktivista szerepében próbált államigazgatási feladatokat ellátni, és ez az aktivista szerep azóta se tűnt el belőle. Ez politikai képességeit illetően inkább lefokozó, mint felemelő. Ennyi.

Bajnai Gordon?

Ilyen rossz hírrel és háttérrel nem szabad államigazgatási feladatokat vállalni.

Akkor rátérhetünk Orbán Viktorra.

Államférfi. De nincs hibátlan politikus. 90-ben még politikai ellenfelek voltunk, aztán közel kerültünk egymáshoz.

Ha ennyire kilógott az állampártból évtizedeken át, mint mondja, akkor miért az MSZP-t választotta az MSZMP feloszlatása után?

Az MSZP-ből létre lehetett volna hozni egy szociáldemokrata alapokon nyugvó, nyugati típusú, mindenkivel koalícióra képes baloldali pártot. De már 90 tavaszán látni lehetett, hogy a párt a volt nómenklatúra menedékháza lett. Mondtam is Nyers Rezsőnek (az MSZP első elnöke), hogy a 90-es májusi kongresszus küldöttnévsora úgy néz ki, mint 1982-ben. Ráadásul egyre erősödött az SZDSZ befolyása is a pártra.

Ekkor ön volt az MSZP alelnöke és parlamenti frakcióvezetője. Tehát volt némi felelőssége, nem?

Nem volt elég erőm, hogy ezen változtassak.

Ekkor már túl vagyunk a 89-es négyigenes népszavazáson, amely lényegében megfosztotta attól, hogy államfő legyen. Ez mennyire küldte padlóra?

Lórúgásként éltem meg, nem tagadom. Pedig lett volna dolgom államfőként. De ezt nem akarták az ellenfeleim. De utána nem süllyedtem az önsajnálatba, más feladatok után néztem. Megtaláltam egyetemi tanárként.

Az MSZP-ből 90 őszén távozott, aztán utána hiába próbálkozott új párttal, képviselő-jelöltséggel, csak a kudarcok jöttek. Nem bánta meg, hogy elhagyta a pártot?

Jogos a kérdés. A családomból is feltették. Ha bent maradtam volna, sok pozícióra lett volna még esélyem. De nem a személyes karrier érdekelt. 90-ben is tudtam, hogy a rendszerváltásban csalódott tömegek hatalomra segíthetik az MSZP-t. Ezt a hatalmat végképp nem akartam. 1990 decemberében ezt egy nyilatkozatomban el is mondtam a Magyar Nemzetnek, hogy az így várható karrier engem nem érdekel.

Akkor hogy jutott el a Fideszhez?

Egy interjúban már mondtam, hogy nem én jutottam el a Fideszhez, hanem a Fidesz jutott el hozzám. Ez azt jelenti, hogy én ugyanazt képviselem évtizedek óta: a nemzeti elkötelezettség híve, a liberális gazdaságpolitika ellenfele vagyok. A Fidesz 90-ben még az SZDSZ szövetségese volt. Aztán közeledett az én eszmerendszeremhez.

Amikor Orbán meghívta önt a nemzeti konzultációs testületbe 2005-ben, nem gondolta, hogy csak kirakatbábunak kell? Kellett, hogy megszólítsa a kádári nosztalgiára vágyó szavazókat.

Nyilván volt politikai indíttatása a meghívásomnak, de fontosnak tartottam a konzultáció tartalmát.

De nem tartja köpönyegforgatásnak, hogy egykori MSZMP-s, majd MSZP-sként akkor egy jobboldali párt mellé állt?

Nem jobboldali párt. És ettől nem lettem jobboldali. Ha gazdaságpolitikáról, szolidaritásról van szó, baloldali vagyok. Ha szabadságról, parlamentarizmusról, akkor liberális. Ha hazáról, iskoláról, történelemről, akkor konzervatív.

Akkor Orbán Viktor illiberális államról kifejtett nézeteivel nem ért egyet?

Látok homályt az elméletben, kétségtelen. Az illiberálist másként fogalmaztam volna meg, de végül is el tudom fogadni ezt is. Amiben Orbánnak igaza van, és ebben az elméletében is ezt képviseli: a haza minden előtt. Ezért támogatom.

2010 után ismét segítette a Fideszt: az új alaptörvény kidolgozásában vett részt. Büszke a végeredményre?

Büszke vagyok. A preambulummal volt igazán dolgom. Ebben helyreállítottuk Magyarország történelmi értékeit és az ezzel kapcsolatos társadalmi szemléletet.

A negyedik módosítás után bekerült az alaptörvénybe, hogy „az MSZMP, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bűnöző szervezetek voltak, amelyek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak”. Ez önre vonatkozik, nem?

Rám biztosan nem.

Ez a szöveg az MSZMP-re és a Hazafias Népfrontra vonatkozik, amelyeknek ön az egyik vezetője volt. Ki másról szólna ez az idézet?

Ezeknek a szervezeteknek a felszámolásában volt részem.

Akkor hibásnak tartja, hogy ez így szerepel az alaptörvényben?

Ezt másként kellett volna megfogalmazni valóban.

Azt is kikéri magának, ha lekommunistázzák?

Nem voltam kommunista 80-ban sem. De marxista sem. Mint mondtam, a rendszer megdöntőjének tartom magam. Kevesen voltunk, de sokan maradtunk.

Forrás: http://index.hu/belfold/2015/06/03/pozsgay_imre_nem_voltam_kommunista_80-ban_sem/

A Blog tulajdonosának megjegyzése: 

pozsgai "elvtárs"! A gerincéről most inkább semmit. Majd talán később. Egyenlőre csak ennyit...az indulat ennyit enged... ha így folytatja, végén kiderül, önnek köszönhetjük ezt a lerabolt kifosztott megalázott mentálisan erkölcsileg lepusztított országot amit ön rendszerváltott. Talán van ki elhiszi önnek, ön a naaagy belső ellenzék az egyedüli hős rendszerváltó belülről bomlasztó ki közben azért jócskán élvezte annak a rendszernek minden előnyét. Az már világos lett, ön jócskán hozzájárult hogy ez az orbán nevű agyilag gyenge maffia államot, hűbéres rendszert építhessen a MI bőrünkre. Azért ha rá ér..., a maradék bőr még rásülhet a képére, tükörbe ne nagyon nézzen. 

Az interjút elolvasva, ez a mocskos féreg télleg azt hiszi mindenki meghülyült és senki nem emlékszik semmire. Ez a patkány úgy állítja be magát mint naaagy hős aki 30 éven át az 50-es évek végétől a 80-as évek végéig belső ellenálló bomlasztó hős rendszerváltó volt, de abból is az egyetlen. Holott semmi mást nem csinált ez a féreg mint amikor már szabad volt, gyorsan kimondta 56-ról hogy "Népfelkelés - Forradalom volt." ....aztán gyorsan benyalt tövig orbánnak. Ettől undorítóbb férget igen keveset hordoz hátán a Magyar föld.

Oktatásról - Nevelésről ismét. ... avagy hogyan gyártsunk egyen kockákat és hogyan NE.

Egy "tanmesét" találtam, aztán ez inspirált az írásra a vélemény alkotásra és ezzel kezdem. 

Íme a "tanmese":

"A kisfiú története –

Posted on 2015/05/26 by Bellini in Blog
Volt egyszer, hogy egy fiúcska elindult iskolába. Ő kicsi volt, és az iskola óriásinak tűnt számára. Mikor azonban látta, hogy osztályának bejárata egyenesen az udvarról nyílik, boldogság töltötte el. Az iskola már nem tűnt olyannyira hatalmasnak, mint amikor először megpillantotta.

kreativitas

Reggel van, becsöngettek. Kisfiúnk már a padban ül, kíváncsian. A tanító néni így szólt a gyerekekhez:

– Ma rajzolni fogunk.

– Nagyszerű – gondolta magában a kisfiú, mert imádott rajzolni. Már rengeteg dolgot tudott rajzolni – oroszlánokat, tigriseket, csibéket és teheneket, hajókat és vonatokat. Előkotorta színes ceruzáit és nekilátott. Képzelőereje szárnyára kapta és ő engedett neki. A tanítónő hangjára eszmélt fel:

– Várjatok! Most virágokat fogunk rajzolni.

– Pompás! – örvendett magában a fiúcska, mert imádott virágokat rajzolni. Már kerekedtek is papírlapján a piros, narancs és kék szirmok, pompáztak a színes virágok, mikor újra megrezzent tanítója hangjára:

– Várjatok! Megmutatom nektek, hogyan kell rajzolni – és egy piros virágot rajzolt, zöld szárral. – Most kezdhetitek.

A kisfiú a táblára nézett, majd saját virágaira. Szebbnek találta őket annál, mint amit a tanító néni rajzolt. Szótlanul megfordította lapját és rajzolt egy piros virágot, zöld szárral.

Reggel van, becsöngettek. Új nap, a régi lelkesedés. Kis barátunk a padban ül, ugyanaz az érdeklődés ül tekintetében.
– Ma gyurmázni fogunk! – szólt a tanítónő, mire a kisfiú ujjongott magában. – Csodás! Hisz imádok gyurmázni! Kígyókat, hóembert, elefántot, teherautót képzelt el magában. Elkezdte hát gyúrni, formálni, keze melegével alakítani az agyagot, mire a tanítónő újabb utasítást adott nekik:

– Várjatok, még nem álltok készen! Megmutatom, hogyan csináljatok tányért – és egy mélytányért készített. – Most pedig nekifoghattok. A kisfiú a mélytányérra nézett, majd az előtte fekvő állatokra, kisautóra. Jobban tetszettek neki. Szó nélkül mindet nagy golyóba gyúrta és egy nagy, mélytányért formált belőlük. Olyat, mint a tanító nénié.

A kisfiú hamarosan megtanult várni az utasításra, szófogadóan követni a tanító parancsait. Többé már semmit sem készített saját magától.

Egy nap a kisfiú családjával más városba költözött. Más iskolába ment, más osztály várta. Az iskola az előzőnél is nagyobb volt. Magas lépcső és hosszú folyosó vezetett az osztályteremhez.

Reggel van, becsöngettek. A kisfiú a padban ült, felkészülve az új napra.

– Ma rajzolni fogunk!

– Pompás! – gondolta a kisfiú, és várta a tanítónő utasítását, hogy mit rajzoljon. Ő pedig semmit sem mondott, csak sétált a padsorok között. Mikor a kisfiú üres lapjára nézett, megkérdezte:

– Talán nem tudsz rajzolni?

– De igen – válaszolta – mit kell rajzolnunk?

– Nem tudom, amíg le nem rajzolod – válaszolta az új tanító.

– Hogyan kezdjem?

– Ahogy szeretnéd. Ha mindannyian ugyanazt rajzolnátok, és ugyanolyan színűre festenétek, honnan tudnám, ki rajzolta?

– Nem tudom – válaszolt a kisfiú, és egy piros virágot rajzolt, zöld szárral."

Eddig a "tanmese" ...

...és az én véleményem:


Már az iskolában, de egyeseknél már otthon kiölik az önálló alkotás az önálló gondolkodás képességét. Előírják, megmondják mit és hogyan alkossunk, miről mit és hogyan gondoljunk. Megtanulunk utasításra gondolkodni. Egyen emberek kocka emberek egyéniség nélküli mindig utasításra váró emberek leszünk. Megtanulunk a társadalmi elvárásoknak ( ki mondja meg, ki írja elő mik azok és azok e a helyesek? ) megfelelni és az szerint viselkedni. Esetleg egyes emberek elvárásainak igyekszünk megfelelni. Az ő igényei szerint élni cselekedni gondolkodni az ő véleményét magunkénak vallani. Elhisszük, magunkba tukmáljuk, az a helyes amit ahogy ő avagy a társadalom elvár. Közben elfelejtünk igazi önállóan gondolkodó igazi egyéniségek lenni. Rabok leszünk a saját bőrünkben, rab lesz a saját lelkünk az agyunk. Sajnos az így nevelkedett ember elhiszi hogy így a jó neki még akkor is ha belül valahol érzi..., ez így nagyon fáj, valami nagyon hiányzik. Még arra is képes, meggyőzze saját magát hogy ami hiányzik neki, aminek a hiánya legbelül fáj az hibás az rossz és az a jó amit valaki valakik a társadalmi elvárások előírnak. Amit másoknál lát és azok a mások ettől jól érzik magukat, boldogok tőle az rossz az helytelen mert valaki valakik ezt mondták...


Az én Hivatásomban is így volt és van. Minden olyan hivatásban ahol Emberekkel kell foglalkozni, nevelés a tanítás a feladat kevés az elméleti ismeret a szigorú értelembe vett "szakmai" anyag be és le darálása. Emberileg kellene alkalmasnak lenni, empátia készség kell...ene. Tulajdonképpen "bánni" kell tudni az Emberekkel a Gyermekekkel, érteni kell...ene hozzájuk. Tudomásul kéne venni, minden Ember/Gyerek más egyéniség, sőt minden Ember önálló egyéniség, más képességek, más tanulási folyamat, más inspiráció, más tehetség, más indíttatás..... A pedagógusok az emberekkel foglakozók elkövetik a nagy hibát..., egyen embereket látnak, kockákat, tanítandó anyagot amit fejbe kell verni.

Úgy gondolom utakat kell mutatni, alternatívákat és NEM utat egyetlen lehetőséget, megtanítani önállóan gondolkodni, egyéniséggé válni, megtanítani különbséget tenni helyes és helytelen - szín és szín, árnyalatok közt. Megtanítani a problémák felismerését és aztán az önálló megoldás megkeresését.


Végül egy idézet Popper Pétertől: 
"Nem tehetünk eleget mindenki elvárásának, nem szolgálhatjuk ki mindenki igényeit. Az emberek annyira sokfélék és olyan sokfélét és ellentéteset követelnek tőlünk, hogy szét kellene szakítanunk magunkat a megsemmisülésig, ha mindennek meg akarnánk felelni. Nem lehetünk jók mindenki szemében, nem lehetünk mindenki kedvelt "Benjáminja". Ez nem lehet magatartásunk mértéke. Szelektálnunk és választanunk kell az elvárások között. Ennek mértéke saját meggyőződésünk, lelkiismeretünk. Ezért adott esetben tudnunk kell "nemet mondani". Csak a jellemtelen, konformista embernek nincsenek ellenségei." 

Értelmiségi elit. ...ezek? Jesszus borogass!

Reggel hajnalba olvasgatva jutott eszembe. Azt mondjáááák egyes tudorok ha a Magyar oktatásról vagyon szó, -a Magyar oktatás világszínvonalú. Na ja. A "mindent tudás" alapú Magyar oktatás. Akkor nm értem. Négy év gimnázijjum a naaagy elit gimnázijjumokba sok nagy tudor tanártul okosodva kifacsarva mint citrom a limcsibe érettségire az a büdös kölök. Aztán négy öt év egyetem sok öntelt magától eltelt proftól okosodva a kölke. Végül diplomát kap az istennek báránya. Na most amit qrvára nem értek. Agyon okosított nagyon diplomás értelmiségi magát elitnek tartó suttyó hogyan a bánatos Istenbe kerül a parlamentbe. Szóval akkor hogyan lehet nekünk ilyen sok állítólag világszínvonalú sok oskola sok hüdeokos tanárjátul okosodott tapló gyökér idióta tolvaj értelmiségi politikai elitünk? Komolyan mondom...izzé...írom... Szégyen gyalázat hogy ilyen világszínvonalú oskolák egyetemek hűdeokosságos tanárjai profjai okosítása ellenére ilyen gyalázatos értelmiségi elitünk van. Tisztelet a kivételnek. Ott ül a parlamentbe és dönt a MI sorsunkról ez a szégyellni való hányadék diplomás értelmiség. Mondtam én mindig... Diplomával nem adnak észt, tehetséget, intelligenciát, CSAK szakmát.
Pár éve itt a frászbukon terjed egy írás, én is írtam ról, -"Pedagógus vagy é vagy Tanító?" ...volt a kérdés. Meggyőződésem, a pedagógus hivatás mára, sőt az utóbbi évtizedekre presztízs szakma lett. A tehetségtelen alkalmatlan suttyó elmegy "pedagógusnak" csak azért mert az olyan hűűű de izé frankó, mert ő "pedagógus". Közbe totál alkalmatlan, tehetségtelen. Birkát nem bíznék rájuk. Mert hát lehet jó fizikus, irodalmár, matematikus, na de tehetségtelen alkalmatlan Tanítónak. Pedagógus és NEM Tanító. Aztán a többi? Talán jó mérnök fizikus építész ...bármi, de emberileg egy rakás szar. Az egyetemek profjai a saját nagyságuktól önmaguktól eltelt gyöpös a szakmájukba belegyöpösödött izék. A diákot nem partnerként kezelik, hanem azt képzelik az egy szükséges rossz az ő bosszantásukra az ő agymenéseik kiélésére oda dobott valamik. Persze itt is áll, -Tisztelet a kevés kivételnek. Nem értelmiséget képeznek, nem önálló gondolkodó egyéniségeket képeznek tanítanak, hanem kocka szöglet szakmai robotokat. Méghogy "mindent tudás" alapú oktatás? Tele darálják a büdös kölök agyát mindenféle szükségtelen szarral, aztán kész is az emberi agyi káosz. Emberséget, tisztességes gondolkodást nem. Minek az?

Biz Isten agyam forr mikor egy épp lebukott politikuson mittomén milyen hivatalnokon a oskolai bizonyítványa diplomája érettségije..( mire érett??? ) mindenféle cifra rangját címét kérik számon. Mééé nem a tehetségét az emberségét az alkalmasságáááát????

Mondom én! - Te Isten barma nagyon diplomás hűde okos öntelt értelmiségi! -Nekem ne mutogasd a sok cifra diplomádat! Az semmit nem bizonyít, csak egyet...elvégeztél egy oskolát van egy szakmád. A Tehetségedet az Emberségedet az Alkalmasságodat a Tisztességedet az IQ-dat mutogasd ecsém!


Dédnagyapám szokta volt mondani... bölcs Ember vót a nagyapám... "Cifra papírokkal, tarka bizonyítványokkal még nem javítottak meg, nem építettek, nem csináltak meg semmit, de tehetséggel szorgalommal bármit."

Na akkó mostmár elárulom kifakadásom okát is. Olvastam ennek a szarabbik jobbikos embernek nem nevezném féregnek a novák előd nevű agyilag gyökérnek a Saul fiai filmmel kapcsolatos böfögését. ...és ez a suttyó gerinctelen IQ minusz 50-es izé értelmiséginek vallja magát, diplomás suttyó. Ez a gerinctelenek osztályába tartozó féreg valamikor valahol valaki naaagy profoktól diplomát kapott. ..ééés...ott ül vigyorogva öntelten a parlamentbe és dönt a MI s gyermekeink sorsáról.
jaa...és még sok...túl sok hozzáhasonló magát értelmiséginek tartó diplomás izéke.

Na jóvanna! mondtam...izzé írtam fentebb. Vannak és tisztelet nekik , kivételek. Itt van pl. ez a másik diplomás förmedvény e ez a dajcs tomka ugyi. Na osztán? sikerrel diplomát szerzett tíz év után mert várta a miniszteri bárson szék ugyi. Ja! Addig nem ért rá, lefoglalta a sooook politikai teendője szegént. ééés?.. okosabb tehetségesebb alkalmasabb lett tüle? NEM! Attól még épp olyan idióta kőbunkó mint előtte.

Tuareg ismét.

Naná Tuareg írt megint és mint megszokhattuk már, ismét nem bírta ki az egyébként szimpátiát is kiváltható beszámolóját jó kis gyalázkodás nélkül. Én pedig naná nem bírtam ...om ki válasz nélkül. Tudod Tuareg! -Ha te olyan naaagy stratéga lennél mint ahogy azt szeretnéd magadról elhitetni, ha te tényleg olyan mindenek tudój, mindenkinél okosabb lennél mint hogy azt elhitetni szeretnél. A rajongótáborod nyomja is rendesen... Nos akkor ezek az írások nem keletkeztek volna. Csak eccer ebbe a jelen életedbe olvasd végig, aztán naaagy stratégához, jó vezetőhöz, igazi nem alkuvó ellenzékiként gondolkozz el rajta. Talán hasznodra válik...esetleg.

http://tuaregblog.blogspot.com/2015/05/neked-dudaltak-geci.html?showComment=1432637852892#c1412707730693256012

"Mi nem nyomulunk erőszakosan mindenhová mint tette...teszi ezt Tuareg és csapata. Mi nem küldünk egyetlen csoportba sem besúgókat. Mi nem gyűjtünk a mi csoportunkat gyalázó írásokat és azokról nem készíttetünk másolatokat.  Tuaregnek és csapatának az erőszakos, néha pofátlan nyomulás a mániája a módszere. Ahová beengedték, ott nyomult rendesen, osztatta az észt, saját...többnyire mindenkit gyalázó bíráló lehúzó írásait. ...mondom...mindenkit aki nem csatlakozott hozzá, nem értett vele egyet, nem volt hajlandó a nyomulását eltűrni. Vajh Tuareg az OGYM csoportba eltűrte é , vagy eltűrte volna é ha más csoportok elárasztják a saját írásaikkal, esetenként épp őket gyalázó írásaikkal az OGYM oldalait? Alig hiszem. Sőt... Az OGYM-be már az is tiltólistára került aki más véleményt fogalmazott meg mint Tuareg avagy a fanatizált hívei. "


"Tulajdonképpen már a Tuareg jelenségről folyik a beszélgetés egy ideje. Igen, már jelenség, hiszen az imádói és az utálói tényleg anyázási szinten képesek összeveszni.
Döbbenetesen megosztja az embereket és a csoportokat Tuareg személye. Az is tény, hogy sok helyen bálványozzák, sok helyről meg egyenesen kitiltották az írásait.

Magam részéről egyiket sem tartom jó ötletnek, mert aki bálványozza, az nem lát tisztán, általában dől az elfogultság a mondanivalójából, aki meg utálja, az simán egy pillanat alatt eljut az anyázás szintjére.
Ezt tapasztalatból írom, jó néhány csoportomban előfordult már hasonló, megfékezni sem volt könnyű.

Ha kíváncsiak vagytok rá, leírom én is a véleményem, mert kérdezték.
Magam részéről nem szeretem Tuareget, mert nem hiszek neki. Ebbe benne van a zavaros múltja is, az arroganciája is.

De amiért főként nem, az az, hogy gyakorlatilag minden ténykedése kontraproduktív.
Kezdődően a hívek felé történt felszólítása a Blogja erőszakos terjesztésére,. amivel gyakorlatilag csak szaporította az utálók táborát.
Nekem is volt mikor a saját csoportomban fél percig görgőztem az egeret hogy túl jussak Tuareg Blogjain.
Nálunk is korlátozva lett ezután Tuareg Blogjainak száma. De nem lett tiltva. Viszont igen sokan viselik nehezen ezt a fajta erőszakos terjesztést.
Továbbmenve, én megértem, hogy csinálni kellene valamit de a Parlament körüli táborozással gyakorlatilag az égegyadta világon nem ért el semmit....
Szerintem tök értelmetlen volt, hiszen a hívek gyűjtésén kívül semmi eredménye nem volt.
Amit még nehezményeztem, hogy a stílusa végtelenül arrogáns lesz, ha véletlenül ellenvéleményen vagy. Fennhéjázó és arrogáns a stílusa.
Pont ezért nem csodálkozom egy pillanatig sem, hogy nem dagadt komoly ellenzéki táborrá az Ogym. Mert a vezető arroganciája tömegeket riasztott el.
És riaszt el a mai napig.
Mellékesen a párt név választásra rátérve, egész egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy csak egy szerencsétlen ötlet vagy egy tudatos provokáció a demokraták felé, rámutatván az éppen a DK-val való komoly ellentétre.

Az a bizonyos NAP párt igen sötét foltja a történelemnek, és jó lenne tudni a név választás igazi okát.

Mindezek ellenére azt mondom, hogy voltak Tuaregnek jó ötletei is, de sajnos azok megvalósításához, az arrogáns stílus kevés, mert azzal tömegeket nem lehet megnyerni....

Ennyi lenne nagyjából a véleményem. Hozzátéve, hogy ha nem ilyen erőszakosan terjesztené a Blogját és az igét, akkor valószínűleg hatása is lehetne az értelmesebb írásainak.

De már én is tovább görgetem, pedig biztos van néhány amit érdemes lenne elolvasni, ha nem a fennhéjázás és az arrogancia dőlne belőle...."

"sokszor a támadás kiváltásához elég egy ellenvélemény....
És ez az igazi baj. Mert aki mindig azt hiszi, hogy tudja a tutit és ráadásul ezt mindig mindenki képébe belevágja, az hamar eléri a közutálatot....  Igazából szerintem, vannak jó ötletei, csak a megvalósításukra rányomja a bélyegét az alkalmatlansága.
Mert arra, hogy emberek tömegét maga mögé állítsa, teljesen alkalmatlan....
Ez tisztán látszik abból, hogy ha alkalmas lenne, akkor már százezres tömeg lenne mögötte. Na, az ami nincs.... Sajnos ebben az országban, soha nem fog két ember egyfelé menni. Az összefogás nem működik, eddig sem működött, a bűnbak keresés viszont remekül szuperál.

Tele van az ország önjelölt fogadatlan prókátorokkal, akik vezérkedni akarnak, babérokra törni. Ezek között vannak civilek, politikusok....
Csak éppen egyetlen olyan nincs, aki képes lenne összefogni a népet, erre mindegyik alkalmatlan....
Pedig ez lenne az igazán fontos, hiszen a tömegeknél a falkaszellem működik, csak ez az ország képtelen kitermelni egy normális falkavezért...."

...és végül a teljesen saját írásom. Talán okulhat, tanulhat belőle aki akar.
A teljes írás ITT: https://www.facebook.com/notes/lajos-istván-kulcsár/demokráciáról-vezetőkről-vezetettekről-ismét/702978616494607?pnref=story 

és egy másik hasonló ITT: https://www.facebook.com/notes/lajos-istván-kulcsár/vezetőkről-vezetettekről-közösségekről-be-szólok-/585146208277849

"Az igazi jó vezetők nagy nagy felelőssége ebben a helyzetben a sajátjai összefogásra buzdítása a megbékélés az ellenzékiek között és nem a mégnagyobb uszítás bomlasztás. ...föltéveeee...Ha valóban az ország a nép sorsáért aggódik és a népéért akar tenni, nem pedig a saját pecsenyéjét sütögetni, esetleg a saját sértett egóját fényez...tetni, sértettségét..(.vélt avagy valós )...másokkal másokon leveretni. Ahogy Kati írt, -A MI felelősségünk hogy ezt NE engedjük tovább.

Kevés vagy egyáltalán nincs igazi jó vezető. Van egy csomó önjelölt messiás aki megváltónak mindenek tudójának az igazság egyetlen birtokosának hiszi magát. "Sztárt" mártírt csinál magából, körbe veszi magát bólogató agymosott fanatikus rajongókkal, aztán osztja az észt. Beül hívei rajongói közé a kör közepébe, aztán a rajongók hódolata szájtátós csodálata közepette nyomja az igét. Természetesen mindenki más hülye áruló hazug csak ő nem. Aki nem tart vele, nem áll mellé, nem bólogat neki másképpen képzeli a dolgokat az máris ellenség áruló és természetesen ő ellene vannak, ezért ő a naagy mártír. Sajnos mindig akad pár ilyen fanatikus önálló gondolkodásra képtelen "sztár" imádó bólogató. Így könnyebb nekik, tartozhatnak valahová, fontosnak érezhetik magukat, nem kell gondolkodni, van kiért rajongani és azt hihetik...tettek valamit az általuk csinált "sztár" árnyékában nekik is jut némi fény. Van egy csomó nyomulós tehetségtelen alkalmatlan senki, akiknek a funkció a fontos. Széplelkűsködnek, bájvigyorognak a naaagy embert körbe vigyorogják aztán a naaagy semmi. Természetesen a aját "fontosságuk" tudatában vigyorognak sürögnek rettenetmód látványosan, csak éppen sosem akkor mikor miben kéne. Mutatni imitálni a naagy semmit tevést azt tudják. Ha valaki számon kéri tőlük a valódi tetteket, akkor csodálkozva bambulnak, ellenségnek kiáltják ki, hülyének elégedetlenkedő lázadónak, bolondnak tartják, igyekeznek elszigetelni. Van egy rakás szarházi aki elhiteti szép mesékkel, rózsaszín ködös ...narancsos álmok ígéretek felfestésével ő milyen jó vezető lesz. Aztán?...a nagy semmi, rosszabb esetben mihelyst vezetővé választják, máris jönnek a haverok cimborák sógor koma és a naaagy "álom" gyáros a ( meg ) vezetettek uraként kezd viselkedni, lop csal hazudik. Jóóól elővezeti és még el is hiteti a MEGvezetettekkel, -Ez neki jár. Valljuk be őszintén... Mi jócskán hibásak vagyunk ebben. Megelégszünk az ilyen "vezetőkkel" , hagyjuk hogy ezek MEGvezessenek minket. Túl gyakran megesik az is, -A vezettek megválasztják a vezetőjüket és menten magára is hagyják. Gondolvááán..Ő a vezető, dógozzon, váltsa meg a világot, tegye a dógát, nekünk innentől semmi dógunk. Nem állunk mellé mögé, nem segítjük, elvárjuk tőle hogy haladjon a szekér, de mi magunk semmit nem teszünk ezért. Azt hisszük, ha valaki Vezető, az máris mindenható, mindentudó ( ezt gyakran a vezetők hitetik el magukról ) mindent bír. Képtelenek fölfogni a vezetettek a vezető is Ember, ő is hibázhat, nem mindenható, egyedül képtelen világot váltani, hogy jussunk valahová ahhoz nekünk is mennünk tennünk kell."

Tuareg írta egy kommentelőnek válaszként a blogjában a fenti linken lévő bejegyzésénél:

Gábor Szabó2015. május 26. 7:26
A Benkőanikó pálya lehet Neked, megvalósulhat általatok a Jobbik-DK koalíció ;)

-Én válaszom:
A jobbikot a DK-val így összemosni... Ez még tőled is undorító. Pedig lassan megszokhatjuk. A nagy stratéga hű de mártír nem alkudó Tuareg süllyed az orbánista mocsok mélye felé. Egyre inkább sikerül egy bűzös posványba süllyesztened önmagadat. Ez kevésbé volna baj, mert magaddal teszel amit akarsz. ha neked a posvány megfelel... Na de egy valaha jobb sorsra érdemes mozgalmat is magaddal rántani pusztán a sértett egod, vagy kitudja milyen céljaid miatt. Ráadásként jópár valaha volt tisztességes szándékú embert is rántasz magaddal, sőt kihasználod őket önnön fényezésedre, önnön mártirrá avatásodhoz, na ez már minden mocskok alja.

Ui.
Ennyit ér Tuareg. Válasza normális reakció semmi. Persze a fentiekben leírtakból is következik, Tuareg nem szereti ha nálánál okosabbakkal, vagy legalább vele azonos szinten lévőkkel kell ..ene vitáznia. Akkor ő a nagy Tuareg leblokkol, terel, semmitmondó válaszok, esetenként morcos durcás hiszti. Ő csak beszélni, kinyilatkoztatni szeret. Beülni a kör közepébe imádói közé aztán mondani a magáét és nagyon szereti a bólogató "okosakat" . "Jól megmondtad Gábor, Fején találtad a szöget Gábor, Igazad van Gábor, Jól megadtad nekik Gábor, Jó vagy Gábor"...típusú "okosságokat" szeresse. Tuareg gyűlöli ha nincs igaza, ha a hibáira figyelmeztetik, ha ellent mondanak neki, ha imádói bólogatói előtt mattítják a fényét. Akkor jön a "lehúzzuk a vizes lepedőt" stratégia a blog.....a hisztizés az imádói a rajongótábor uszítása mindenki bárki ellen akit ő ellenségnek kiált ki.  Úgy egyébként elég érdekes szempontok alapján és eléggé fura utakat bejárva nevez ki ellenségeket.... 

Egy elhazudott meg nem oldott társadalmi problémáról őszintén.

Forrás: http://nyugatifeny.blog.hu/2015/02/04/a_baloldal_25_even_at_hazudott_a_ciganyokrol

A baloldal 25 éven át hazudott a cigánykérdésről
2015. február 04. 14:18 - Első Kézből

Az ember gyomra görcsbe rándul a „négyfős banda késsel fenyegetve vette el a kamaszfiú értékeit” meg az „otthonában gyilkolták meg az idős asszonyt a brutális támadók” – jellegű hírek hallatán, és nem csak a tehetetlen düh miatt.

Mint egy nyeretlen sorsjegyet, úgy hajította el a politika Pásztor Albertet, Miskolc város vesztes polgármester-jelöltjét. Vasárnapi évértékelőjében Gyurcsány Ferenc még egy formás galacsint is gyűrt belőle, mielőtt laza hárompontossal a szemétkosárba küldte.

Persze a gesztus megfelel a politikai logika szabályainak. Pásztor Albert 9 százalékkal alulmaradt riválisával szemben, így politikai hullának számít. Azt pedig már a dakota Orbán is megmondta: ha megdöglött alattad a ló, le kell szállni róla. Épp ezért nem is futnánk most álszent köröket: nem kenyerünk sem a képmutatás, sem a mellébeszélés ezen a blogon. Hiba lenne azonban a fürdővízzel a gyereket is kiöntenünk.

Rövid emlékeztető: Pásztor Albert rendőrkapitányként egy 2009-es sajtótájékoztatón beszámolt tapasztalatairól, miszerint Miskolcon az előző két hónapban az utcai rablások mindegyikét cigányok követték el. Elmondta: az utcai rablók „buszmegállókban, járdán támadtak meg járókelőket. Az elkövetők sok esetben erőszakot is alkalmaztak. Volt akit kézzel, volt akit bottal ütöttek le. Táskákat, mobiltelefonokat, pénztárcákat vettek el az áldozatoktól."

A nyilatkozat után Bence József leváltotta Pásztort, ami hatalmas felzúdulást okozott Miskolcon: a rendőrkapitány védelmében egységesen kiállt Káli Sándor polgármester (MSZP), a városi Fidesz-KDNP frakció, a Jobbik, valamint az SZDSZ (!!!) miskolci szervezete. A miskolci SZDSZ-elnök még oda is szúrt egyet: „a helyzetet nem Budapestről kell megítélni, Miskolcon kell élni, és megtapasztalni ezeket a viszonyokat.”A Független Rendőri Szakszervezet pedig azt írta: „Pásztor Albert nem tett mást, mint kimondta a város lakói és vezetői előtt közismert tényeket. Nevén nevezte azokat a jelenségeket, melyeket a miskolciak nap mint nap maguk is tapasztalnak." Az össznépi felháborodás hatására másnap visszahelyezték tisztségébe Pásztort.

A helyzet ma, 5 évvel később semmivel sem reménytelibb. Az ember gyomra görcsbe rándul a „négyfős banda késsel fenyegetve vette el a kamaszfiú értékeit” meg az„otthonában gyilkolták meg az idős asszonyt a brutális támadók” – jellegű hírek hallatán, és nem csak a tehetetlen düh miatt, hanem mert pontosan tudni előre, hogy egy szűk véleményformáló kör hogyan fogja elhazudni a tényeket és szalonképtelen, aljas rasszistának beállítani mindenkit, aki azt meri állítani: nincs ez így jól és valamit nagyon elrontottunk az elmúlt 25 évben.

Emberek milliói mesterséges gondolati zavarban vannak tartva: miközben a saját szemükkel nap mint nap látják a cudar valóságot (az utcán, az iskolában, a szomszédban, a villamoson, a távolsági buszon, stb.,) azonközben a média, az értelmiség és a politikusok egy teljesen más világról mesélnek neki, ami homlokegyenest szembemegy a tényleges tapasztalatokkal.

Óriási szakadék tátong a ránk erőszakolt píszí világmagyarázat és a naponta megélt valóság között, ez pedig feloldhatatlan feszültséget generál a fejekben. Egyszerűen nem lehet úgy nyugodtan élni, hogy az embert hülyének, rasszistának, szalonképtelennek bélyegzik csupán azért, mert tényszerűen beszámol az érzékszervei által tapasztalt valóságról. Ez nonszensz és tűrhetetlen.

A baloldal legalább egy évtizede szenvedi a hazug beszéd következményeit és képtelen kilábalni saját elhúzódó válságából. Az emberek elpártoltak tőle, hiszen ha a cigánykérdésben képesek ekkorát hazudni, mi rá a garancia, hogy a politikai agenda összes többi ügyében őszintébbek? Ezzel párhuzamosan a semmiből egymilliósra duzzadt a Jobbik tábora, jelentős részben a kiábrándult baloldali szavazóknak köszönhetően.

Ne felejtsük: szegény, vidéki emberekről beszélünk, akik többségükben nem rasszisták. „Csupán” létükben és biztonságukban veszélyeztetett állampolgárok, akik egy hatalmas vészjelzést küldtek az őket magukra hagyó demokratikus pártoknak. Nem lehet eléggé hangsúlyozni: emberek tömegei annyira súlyosnak ítélik a cigány-magyar együttélés problémáját, hogy szegényként is hajlandóak a rezsicsökkentő Fidesz ellenében (!) a Jobbikra szavazni.

Teljesen világos tehát, hogy az eddigi cigánypolitika zsákutcába jutott és érdemi korrekcióra van szükség. Új diagnózis, új szemlélet, új megoldások kellenek. „Lehet még egy picikét itt teszetoszáskodni, de nem sokat”, hogy klasszikust idézzünk.

Egy tisztességes és őszinte baloldalra van szükség, az eddigi sunyi és hazug helyett. Ennek az új baloldalnak pedig el kell fogadnia néhány evidenciát, amiben az általa képviselni óhajtott nép már régen konszenzusra jutott.

1.) A magántulajdon joga szent és sérthetetlen. Ez a legalapvetőbb liberális elv, demokráciánk alapja. A társadalmi szerződés lényege szerint én lemondok a hatalmamról az állam javára, ő cserébe megvédi a jogaimat, legelsők közt a magántulajdonhoz való jogomat. Nincs bagatellizálás, nincs trükközés az értékhatárral, nincs hivatkozás a „megélhetési bűnözésre”. Zéró tolerancia a tolvajokkal szemben.

2.) Senkit nem menthetünk fel a tettei következményei alól a körülményekre hivatkozva. Ha így teszünk, azzal a szabad akaratot és az egyéni felelősséget kérdőjelezzük meg. A „szegény körülmények áldozata”-szövegekkel pont a leendő bűncselekményeknek ágyazunk meg és a jogállamot rohasztjuk szét. Az elkövetők helyett pedig az áldozatokkal vagyunk szolidárisak ezentúl.

3.) Bőrszíntől függetlenül mindenkinek meg kell tennie annyi erőfeszítést a saját boldogulása érdekében, amennyi az életerejéből és a szabadidejéből kitelik. Senki nem alapozhatja a megélhetését hosszú távon a másik ember munkájának a gyümölcsére. Életerős fiatalok nem élhetik le a teljes életüket értéktermelő munka nélkül és nem örökíthetik át ezt a mintát a felnövő generációnak. A szolidaritáson alapuló juttatásokat csakis úgy lehet elfogadni, ha az igénybe vevők nem élnek vissza vele.

4.) Lehet bármilyen toleráns és nagylelkű a többségi társadalom, a cigányság problémás részének változása nélkül soha nem fogunk kitörni. Ha a gyerekek nem járnak iskolába, otthon nem írják meg a leckét, ha nem szereznek szakmát, akkor feneketlen zsákba szórtuk a pénzt. Az elvárások nélkül osztogatott pénzek kora lejárt. A rászorulóknak természetesen minden segítséget meg kell adni, de meg kell követelni, hogy ők is megtegyék a tőlük telhető maximumot.

5.) Az egzisztencia nélküli gyerekvállalás az elképzelhető legnagyobb felelőtlenség: a nyomorba születendő gyerekkel és az eltartására kötelezett társadalommal szemben egyaránt. A gyerekvállalás szabadsága csak a gyerek felnevelésének felelősségével kéz a kézben járhat. Az oktatásnak, az adózási rendszernek, a szociális juttatásoknak egyaránt ezt a szemléletet kell tükröznie. 15 évesen nem babakocsit tolunk, hanem az iskolában tanulunk, hogy legyen jövőnk. Másképp a nyomor továbbörökítésének láncát soha nem szakítjuk meg.

+1 fontos megjegyzés: Ha egy kicsit is komolyan vesszük, hogy egy nyugati mintájú demokráciát építünk itt, akkor természetes, hogy senkit nem érhet hátrányos megkülönböztetés olyan tulajdonsága miatt, amiről nem tehet, ami veleszületett. Nem vagyunk rasszisták, a rasszizmus ugyanis azt jelenti, hogy a származás alapján olyan negatív tulajdonságokat kötünk egy etnikumhoz, amely tulajdonságokelválaszthatatlanul az adott etnikum sajátjai lennének. Ilyen azonban nincs, a rasszizmus hülyeség. Nem igaz, hogy a cigányok eleve ilyenek vagy olyan lennének, megváltoztathatatlan módon. Pont az ellenkezőjét állítjuk, mint a rasszisták: mindenki a saját sorsának alakítója, mindenki megváltozhat, sőt szükséges is a változás, és vannak is jó példák a változásra, gondoljunk csak Uszka vagy Cserdi példájára.  

Ha ezt a néhány evidenciát, melyben az emberek 90 százaléka pártállástól függetlenülegyetért, egy új baloldal hangsúlyosan és hitelesen felvállalná, a mögé felsorakozó társadalmi bázissal hónapokon belül elkergethetné az országot maffiamódszerekkel lerabló Fidesz–garnitúrát.

De fordítva is igaz: amíg a baloldal továbbra is a megbukott dogmáikba szerelmes szociológusoknak akar megfelelni, a valóságról való beszéd privilégiumát pedig átengedi az ellenfélnek, addig fölösleges bármiféle kormányváltásról ábrándozni.

A népet ugyanis nem lehet leváltani, az emberek pedig már csak ilyen konokok: van merszük a létező problémák megoldását elvárni a politikusoktól.

 E Blog tulajdonosának megjegyzése: Nem csak a baloldal, hanem a politikusok többsége úgy általában, a fanatikus elvakult kisebbségvédők mind, aztán így együtt többet ártottak mint használtak. Az eredmény mit elértek?...a probléma inkább mélyült mint bármit megoldottak volna. Megjegyzem... Nehogy az a vád érjen miszerint csak kritizálok! A megoldásra is van javaslatom. Nem fogom ide leírni direkt sem. Aki valóban kíváncsi rám, keressen meg. Nem állítom hogy tudom a tutit, dehogy hatékonyabb, reálisabb lenne mint az eddigi semmit érők, abban biztos vagyok.

Demokráciáról, vezetőkről, vezetettekről... Ismét.

Ez a társadalom tényleg nem érett meg a demokráciára. A szolgalelkűséget a vezér elvűséget szokta meg. Önállóan gondolkodás nehééééz úgy társadalmilag. Itt nincs avagy nagyon ritka "madár" a Tudatos polgár. Hazudik aki azt állítja a demokráciát nem lehet tanítani. Bizony lehet és kellett is volna! Erről írtam már párszor. A rendszerváltás óta nagy bűne a politikai és értelmiségi elitnek ez. Valahogy "elfelejtették" tanítani a demokrácia működését a Népnek. Egyébként kell és lehet tanítani már a családban is, épp úgy a demokráciát a toleranciát az emberséget a tisztességet a tudatosságot is. Tudom jól... A saját fiaim és a hivatásom a példám rá. 

Erről is írtam már párszor. Fura szerzet a Magyar. Nem érti az Istenért sem, a politikus NEM sztár, nem Isten, nem megváltó és főleg nem imádni isteníteni való tévedhetetlen bálvány. A politikus is Ember...ha az és semmi más. A politikus a NÉP kegyeiért küzd a Nép alkalmazottja ha a nép úgy dönt, ő a politikus van a Népért és nem fordítva. A politikus egy Ember aki pályázott a NÉP által meghirdetett vezetői állásra. Ha alkalmasnak ítéltetett a MI alkalmazottunk lesz. Ha alkalmatlan, akkor felmondunk neki. A közhivatal és közhivatalnok a köz alkalmazott is a NÉP alkalmazottja és Ő van értünk a KÖZ hivatallal intézménnyel együtt! Soha nem értettem miért rangot címet cafrangot imádnak tisztelnek az emberek. Úgy gondolom NEM a címet rangot cafrangot kell tisztelni, hanem az Embert..., haaa...az tisztelhető.

Föl nem fogom miért nem érti a nép?, - A vezetőnket MI tesszük azzá amik. Fura... Megválasztják a népek a saját vezetőiket a sok jelentkező közül, tulajdonképpen a saját alkalmazottjukat, majd miután megválasztották, elkezdik imádni hódolni neki isteníteni hajbókolni előtte. Nem fura? Hiszen MI tettük azt a vezetőt...képviselő urat, polgármester urat, miniszterelnök urat azzá ami. Akkor? A MI döntésünk kellett a mi akaratunk kellett hogy az a politikus az lehessen ami. Ő tartozik nekünk hálával és nem mi neki. Tőlünk kapott egy bizalmi jó állást.

Tudom... Én egy "fura" szerzet vagyok. Egy hierarhikus szervezet hivatásos tagja, hivatásos katona voltam. Mégis mindig azt mondtam a beosztottaimnak, -"Ne a rendfokozatomat tiszteljétek, hanem az Embert ha az tisztelhető, azt tiszteljétek hogy milyen vezetőtök vagyok." A rendfokozat a cím a rang CSAK díszlet. Én magam is a parancsnokaimban nem a rendfokozatukat a beosztásukat tiszteltem, hanem hogy milyen Ember, milyen Vezetőm.

pár hónapja írtam egy jegyzetet : https://www.facebook.com/notes/lajos-istván-kulcsár/vezetőkről-vezetettekről-közösségekről-be-szólok-/585146208277849

Még valamit a Vezetőkről és a Vezetettekről. Ha a vezető egy demokratikus közösség Választott vezetője, akkor annak a közösségnek az érdekei szerint kell azt vezetnie. Úgy kell ...ene vezetnie azt a közösséget, hogy az a közösség minél több tagja számára jó legyen. Nem önkényeskedhet semmiképpen, semmilyen esetben sem. A közössége többségének érdekeit kell figyelembe vennie minden esetben és nem a közössége egyes tagjainak érdekeit. Minden Vezetőre választott vagy hierarchikus szervezetek közösségekre is áll a dolog miszerint tisztességes szabályozások mentén KELL vezetnie. Ha egy közösség vezetője önkényeskedik, nincsenek tisztességes kiszámítható egyértelmű szabályozások a közösség gépiesen fog dolgozni, működni. váratlan helyzetekben leblokkolnak mert várják a vezető döntését illetve félnek az önkényeskedő vezetőtől. A szervezet a közösség sokkal kevésbé lesz hatékony. A vezető távollétében a közösség nagy valószínűséggel széjjel esik, lebénul, így a vezetőnek mindig jelen kell lennie. Roppant fárasztó és kevésbé hatékony. Ahol kiszámítható egyértelmű szabályozások vannak, ott a vezető és vezetettek is tudnak mihez igazodni. Főleg ha ez a szabályozás tisztességes önállóságot biztosít a vezető és a vezetettek számára is. A Jó Vezető az, aki tisztességes keretek, egyértelmű szabályok és határok közt hagyja önállóan gondolkodni, dolgozni dönteni a vezetetteket.