Valahogy így!
Naray Tamas
Naray Tamas
Sokáig töprengtem, közreadjam-e ezt az írásomat. Mert nem tagadom, bele lehet látni sok olyan kérdést és választ, ami minden nap előtérben van. Pedig mindaz, amit megfogalmaztam, időtlen. Ahogyan az élni, és élni hagyni gondolata is az. Lássuk.
"Nem vagyok liberális. És nem vagyok konzervatív sem. Nem foglalkoztatnak társadalmi rendszerek, a múltból azért, mert már nincsenek, a jövőbenik pedig azért, mert ki tudja lesznek-e.
Élek. Így egyszerűen, de azért nagybetűvel. Biológiailag és szellemileg főként, és nincs szükségem ehhez mások által adott minősítésekre.
Nem vagyok vallásos. És nem vagyok ateista sem. Hiszek, de a hitem mibenléte az én dolgom egyedül. Nem kell a többiek által odaragasztott címke, nem tartok igényt sem a jóváhagyásukra, sem pedig az egyetértésükre, ahogy megvitatni sem kívánom senkivel ezt.
A saját értékrendemben hiszek, amely azt mondja: ne okozz kárt. És azt is mondja, ha lehet, szándéktalanul se.
Elhárítom magamtól, hogy kívülállók által diktált normákat fogadjak el. Nem fogadom el továbbá az érzelmi zsarolást, ahogy az érzelmi irányítást sem. A manipulálásomat pedig egyenesen visszautasítom.
Én akarom eldönteni egyedül, hogy ki lesz az, akit szeretek. Így is, meg úgy is. Az erről alkotott véleményre pedig magasról köpök.
A saját életemet magam kívánom berendezni. A magam alkotta keretek között. Semmilyen törvény nem szabályozhatja, hogy az asztalról eszem meg a vacsorámat, vagy az ölemből. Ahogy azt sem, ki mos rám, vagy simogat meg. És azt se mondják meg nekem azok, akiket én bíztam meg, hogy minderről akarhatok-e papírt, vagy sem.
Nekem ne írják elő, hogy lehet-e káros szokásom. És hogy azt hány méterre űzhetem. Csak azért, mert féltik az egészségemet. (Őszintén, rég nevettem valamin ennyire jót!) A rám fordított állami költség ugyanis nulla forint, magam dolgozom meg a biztosításomért, amit rendesen befizetek, viszont soha nem veszek igénybe.
Nem tűröm, hogy a számba adjanak olyan szavakat, amiket soha nem mondanék ki. Nem viselem, hogy mások határozzák meg, számomra ki a rossz, vagy jelent-e rám nézve veszélyt. Megvédeni ugyanis nem fognak. Magamat tudom egyedül, mert korán megtanultam, hogy erős csak akkor lehetek, ha magam vívom a csatáimat.
Nem szeretem, ha fenyegetnek. Különösen úgy, hogy semmi rosszat nem tettem.
Ne akarja belőlem senki, semmilyen egyéni célja miatt kiölni az irgalmat, az együttérzést és a segíteni akarást. Mert én ezektől érzem magam embernek.
Vallom, hogy a földön elég levegő jut mindnyájunknak. Helyet is találunk bőven a boldoguláshoz. Nem hagyom, hogy azok, akiknek fogalma sincs az én életemről, mivel az enyém, érdekvezérelt elvárásokat támasszanak velem szemben.
Tiszteletben tartom, hogy mindenki a saját gondolatainak az ura. Egyedül és kizárólag. Így én is.
Senki, soha nem változtathatja meg az életemhez való hozzáállásomat. Én, én vagyok, és nem valaki más.
Nem érdekel, hogy mit mondanak kevesen, vagy mit állítanak sokan. Mert a hazugság soha nem válik igazsággá, a tisztességtelen soha nem lesz helyes, a gonosz pedig soha nem alakul át jóvá, csak azért, mert a többség elfogadja."
Élek. Így egyszerűen, de azért nagybetűvel. Biológiailag és szellemileg főként, és nincs szükségem ehhez mások által adott minősítésekre.
Nem vagyok vallásos. És nem vagyok ateista sem. Hiszek, de a hitem mibenléte az én dolgom egyedül. Nem kell a többiek által odaragasztott címke, nem tartok igényt sem a jóváhagyásukra, sem pedig az egyetértésükre, ahogy megvitatni sem kívánom senkivel ezt.
A saját értékrendemben hiszek, amely azt mondja: ne okozz kárt. És azt is mondja, ha lehet, szándéktalanul se.
Elhárítom magamtól, hogy kívülállók által diktált normákat fogadjak el. Nem fogadom el továbbá az érzelmi zsarolást, ahogy az érzelmi irányítást sem. A manipulálásomat pedig egyenesen visszautasítom.
Én akarom eldönteni egyedül, hogy ki lesz az, akit szeretek. Így is, meg úgy is. Az erről alkotott véleményre pedig magasról köpök.
A saját életemet magam kívánom berendezni. A magam alkotta keretek között. Semmilyen törvény nem szabályozhatja, hogy az asztalról eszem meg a vacsorámat, vagy az ölemből. Ahogy azt sem, ki mos rám, vagy simogat meg. És azt se mondják meg nekem azok, akiket én bíztam meg, hogy minderről akarhatok-e papírt, vagy sem.
Nekem ne írják elő, hogy lehet-e káros szokásom. És hogy azt hány méterre űzhetem. Csak azért, mert féltik az egészségemet. (Őszintén, rég nevettem valamin ennyire jót!) A rám fordított állami költség ugyanis nulla forint, magam dolgozom meg a biztosításomért, amit rendesen befizetek, viszont soha nem veszek igénybe.
Nem tűröm, hogy a számba adjanak olyan szavakat, amiket soha nem mondanék ki. Nem viselem, hogy mások határozzák meg, számomra ki a rossz, vagy jelent-e rám nézve veszélyt. Megvédeni ugyanis nem fognak. Magamat tudom egyedül, mert korán megtanultam, hogy erős csak akkor lehetek, ha magam vívom a csatáimat.
Nem szeretem, ha fenyegetnek. Különösen úgy, hogy semmi rosszat nem tettem.
Ne akarja belőlem senki, semmilyen egyéni célja miatt kiölni az irgalmat, az együttérzést és a segíteni akarást. Mert én ezektől érzem magam embernek.
Vallom, hogy a földön elég levegő jut mindnyájunknak. Helyet is találunk bőven a boldoguláshoz. Nem hagyom, hogy azok, akiknek fogalma sincs az én életemről, mivel az enyém, érdekvezérelt elvárásokat támasszanak velem szemben.
Tiszteletben tartom, hogy mindenki a saját gondolatainak az ura. Egyedül és kizárólag. Így én is.
Senki, soha nem változtathatja meg az életemhez való hozzáállásomat. Én, én vagyok, és nem valaki más.
Nem érdekel, hogy mit mondanak kevesen, vagy mit állítanak sokan. Mert a hazugság soha nem válik igazsággá, a tisztességtelen soha nem lesz helyes, a gonosz pedig soha nem alakul át jóvá, csak azért, mert a többség elfogadja."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Véleményt, Javaslatot, Érveket írj! Bunkózásra, Komcsizásra, Cigányozásra, Zsidózásra NEM vagyok vevő!