Van egy olyan érzésem, hogy érdemes felfrissíteni az emlékeinket arról, hogy milyen körülmények között is zajlott az 1998-as választás. Ebben a vs.hu Kis magyar robbantás-történelem cikkének egy részlete lesz segítségemre:
Az 1998-as parlamenti választásokhoz közeledve a szokásoshoz képest is több volt a robbantás. A sor 1997. február 19-én kezdődött, amikor egy XIV. kerületi MSZP-irodát támadtak meg. Néhány nappal később, március 10-én a koalíciós partner SZDSZ egyik cinkotai kirendeltségénél volt robbantás, majd egy hónap kihagyás után, április 21-én egy újpesti MSZP-iroda következett. 1998. márciusában 8-án az SZDSZ hódmezővásárhelyi képviselőjelöltjének kukatárolójában, majd 11-én a budapesti Halló Bár nagykörúti bejáratánál robbantottak. Március 16-án történt a magyar politikatörténet egyik leghíresebb detonációja, ekkor Torgyán József, volt kisgazda pártelnök házánál robbantottak a Rózsadombon. A detonáció hatására a környéken 30-40 méterre elhelyezkedő autókban és garázsokban is komoly kár keletkezett. 1998. május 1-én megtörtént az első fideszes politikus ellen szervezett merénylet. Ekkor Szájer József használaton kívüli Futórózsa utcai háza előtt következett be robbanás, majd a hónap végén az MDF Dózsa György úti kirendeltségénél is robbantottak, itt ketten meg is sérültek. Szintén májusban a politikusok elleni merényleteken túl több maffialeszámolás is történt, ahol jugoszláv kézigránátokat használtak fel. A rendőrség csak ekkor kezdte el kiemelt esetként kezelni a bombatámadásokat. Ekkor fogták el Dietmar Clodo vállalkozót is, akit korábban Németország több bankrablás miatt is köröztek és elítéltek. Clodot a rendőrség állítólag éppen bombagyártás közben kapta el. A Fidesz Lendvay utcai székházánál 1998. június 15-én robbant fel egy pokolgép az egyik erkélyen. A támadásban az épület súlyosan károsodott, kitörtek az ablakok, és a repeszek az egész belső udvarban szétszóródtak. A korai órán még senki sem volt a közelben, ezért sérülés sem történt. A Szájer József lakásánál és a Fidesz-székháznál végrehajtott robbantásokkal Jozef Rohác szlovák fogorvost is megvádolták, de semmit sem sikerült rábizonyítani; végül 2 és félév felfüggesztett büntetést kapott robbanóanyagokkal való visszaélés miatt, de szabadon távozhatott. (...) Bár az 1998-as országgyűlési választások után több robbantás is történt Magyarországon, egészen 2006-ig nem támadtak meg politikai célpontokat. 1998. július másodikán egy Polski 126-osba rejtett pokolgép semmisítette meg a budapesti Aranykéz utca nagy részét. A detonációban húszan sérülnek meg, négyen meghaltak, minden ott parkoló autóban jelentős anyagi kár keletkezett. A fő célpont Boros Tamás vállalkozó volt, aki nem élte túl a merényletet, és ez komoly gondot okozott a rendőrségnek, hiszen ő lett volna a 90-es évek olajszőkítési botrányának koronatanúja.
Az eredmény ismert: Az év elején még a duplázásra toronymagasan esélyes szoci-szdsz duó végül vesztett, és így négy nappal az Aranykéz utcai merénylet után a Parlament miniszterelnökké választotta Orbán Viktort, ő pedig sokak meglepetésére belügyminiszternek Pintér Sándort tette meg.
És lám, a robbantások hirtelen abbamaradtak.
Pintérről nem sokkal később bebizonyosodott, hogy a fenti események előtt többször isszemélyesen találkozott a robbantásokkal kapcsolatba hozható, és ezért később 10 év börtönt kapó Dietmar Clodóval. Más országban már ez elég lett volna ahhoz, hogy lemondassák a miniszteri posztról, de nem Orbanisztánban, ahol csak még erősebb lett a pozíciója. Hiába került elő azóta az olajszőkítéshez és a robbantásokhoz kapcsolódóan számtalan mocskos ügynél a neve, az egymást követő Orbán kormányokban egy biztos pont mindig volt: a belügyminisztert Pintér Sándornak hívták.
Mint ahogy most is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Véleményt, Javaslatot, Érveket írj! Bunkózásra, Komcsizásra, Cigányozásra, Zsidózásra NEM vagyok vevő!