Nevetni kéne...

Este lefekvéshez készülődve jutott eszembe és azóta nem hagy nyugodni a gondolat. Valahogy "elfelejtettünk" nevetni, viccelődni, jól érezni magunkat és egymást. Néha még egy egy gyenge humort eleresztünk, esetleg pár röpke pillanatra még viccelődünk, aztán elkomolyodunk..., komorodunk. Már egymást is elfeledjük. Jövünk megyünk egymás életé-ből..be ki be mint egy átjáróház. A régiek elválunk, eltávolodunk egymástól, jönnek újak. Barátságok...barátságok?... alakulnak aztán bomlanak. Harcostársak voltunk, aztán ellenfelek leszünk. Kapcsolatok alakulnak aztán szűnnek meg. Az internetnek a sok ilyen olyan tüntet...getéseknek köszönhetően az ország két végében lakók jövünk össze, leszünk "barátok", harcostársak, jó ismerősök, tudunk meg egymásról sok mindent. Aztán ugyanígy ilyen hirtelen váratlanul feledjük is egymást. A humor klubokat csoportokat ahová "jártunk" együtt nevetni kikapcsolódni már elfeledtük. Már nem járunk ilyenekbe. Csoportokba tömörülünk, csoportokat alakítunk. Aztán gyanakszunk egymásra a csoportok is a csoportok tagjai egymásra. Gyanús személyeket keresünk és figyelünk. A csoportok is a vezetőik is egymással rivalizálnak, egymásra gyanakszanak... Vajh ki az ellen a bomlasztó a másik besúgója ... Ész osztók megváltók vezetők jönnek mennek. Mindenki vezető akar lenni, mindenki csoportot akar, mindenki szanaszéjjel... Összetartás? Minek az? Rivalizálunk gyanakszunk. Mindenki gyanús... Nevetni élni elfelejtettünk. Mi már csak harcos társak, ellenfelek, ellenségek, riválisok vagyunk... Igen... Mi Ki tette ezt velünk? Az élet? A vezetőink? Mi magunk? ... Mi mondjuk magunkról... "Mi a Tudatos állampolgárok vagyunk". Na igen... Mi politizálunk, mi észreveszünk, mi teszünk, mi szóvá teszünk, mi kiállunk az igazságért a szabadságért a jogért a bűn a jogtalanság a jogtiprás a korrupció a politikai maffia ellen, magunkért másokért... A Tudatosság átka.... Mi a kevesek, vagy legalábbis a kisebbség.
A többség? ... a nem tudatosak? .. hát ők azok akik nevetnek vagy sírnak rínak, depiznek, lehajtott fejjel mennek, vagy épp nagyon is felemelttel vigyorogva a napsütésre a madárcsicsergésre... Közben gőzük nincs mi zajlik körülöttük. Érzik hogy valami nem jó, hogy nincs munka hogy drága minden hogy szar az élet, hallják itt ott hogy botrány meg bezárás meg korrupció meg ez az amaz.. De hogy miért mitől?... Gondolják... Ez így természetes hiszen a hatalmasok a hatalmon lévők a vezetők joga ez... Hogy nem így van? Hogy tenni kéne ? ..Nekik ez nem jut eszükbe, hiszen ők a "nem tudatos állampolgárok". Mi pedig?... Elfeledtünk nevetni élni...... Elfeledjük egymást is... gyanakszunk, rivalizálunk... Harcolunk...hiszen háború van... a szívünkben a lelkünkben... Elültették bennünk... mert hagytuk.... tűrjük....engedjük... Nevetni kéne! .........................
Szebb napokat kívánok!

Igen... Eljutottunk oda hogy néhányunknak már a boldogságunkat is titkolnunk kell. Titkoljuk mert már tudjuk jól tapasztalatból, félteni kell. Mert Őt támadják, Őt bántják. Mert jönnek az intrikálók az intrikák. Sokan már beszélgetést is ezerszer meggondolják a tárgyát hogy mikor hol kivel mit pedig többször is. Már nem merünk nyíltan csak úgy lazán kötetlenül beszélgetni bárhol bármiről. Már beszélgetni is alig merünk. Már álneveket, fiktív képeket használunk. Néhány fanatikus bátor kivételével hallgatunk és úgy teszünk mintha minden rendben lenne, mintha boldogok lennénk, mintha mindennek ez lenne a rendje a menete, mintha így lenne a természetes. Miért??? Hogy juthattunk ide? Politikusok...politikusok???... hatalmaskodók urak magatokat a társadalom elitjének tartók, ti tettétek ezt velünk! Aljasok férgek vagytok!