Két írás, két térkép Trianonról. Ennyi!...sem több, sem kevesebb! Végre szembe kellene néznie a Magyar népnek a saját balfaszságával a történelmi bűneivel! ...és nem siránkozni a múlton, főleg nem ártatlan áldozatnak feltüntetni önmagát.
Az első Juszt Lászlótól...
"Már megint Trianonra emlékeznek!
Rendben. Akkor emlékezzünk Széchenyi szavaival, aki a XIX. század elején a mintegy 65 (!!!) százaléknyi “nemzeti kisebbséggel” való kiegyezést így követelte: “S ha mi nem ismerünk indulatos felhevültünkben józan czélt és mértéket midőn magyarságunkat megkedveltetni (!), terjeszteni akarjuk, miképpen kívánhatunk tót-, horvát-, oláh-, rácz-, német-ben hidegvért, mérsékletet?”
Emlékezzünk, hogy az osztrák-magyar monarchia 51 millió lakossából 46 százalék volt szláv (szlovák, rutén cseh, morva, horvát, lengyel). Volt 6 százalék román. Német 23 és magyar 20 százalék. Természetesen ugyanez volt az arány a hadsereg tisztikarában és legénységében is.
Mi ez, ha nem a tökéletes vakság az ország vezetőinek részéről? A főnemesség nem akart Bécsnek ellentmondani. Hiszen előtte meg kellett volna békülni a nemzetiségekkel. Meg kellett volna adni a románoknak, horvátoknak, szlovákoknak, szerbeknek a szabad nyelvhasználatot, a szavazati jogot és még - horribile dictu! - az autonómiát is. Akkor inkább vesszen minden!
És így is lett.
És emlékezzünk arra is, hogy az egykori Horvátországban, - amelynek része volt 1910-ben a mai Szlovénia is - mindössze 4, nem tévedés négy százalék volt a magyar lakosság aránya. A nyolc horvát megye közül Verőcében 14, Szerémben 7, Pozsegában 6, Belovár-Körösben 4, Modrus-Fiumében 0,9, Zágrábban 0,4, Varasdban 0,2, Lika-Kravaban 0 százaléknyi magyart találunk A magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása c. 1912-ben megjelent kötete szerint.
Lehetőségeink téves megítélése a magyar uralkodói elit sok évszázados “hagyománya”. Csak azt nem fogja fel a mai elit sem, hogy ez a politika vezetett Mohácshoz, Világoshoz és Voronyezshez is…"
A második Ágoston Lászlótól.
"Tipp: mi lenne, ha a "trianoni megemlékezést" ott kezdenénk, hogy nem hívjuk románnak az erdélyi magyart, szlováknak a felvidékit és jugónak meg szerbnek a vajdaságit?
Aztán példát mutatnánk a kisebbségek tiszteletéből a saját, meglévő határainkon belül, hogy legyen jogalapunk kikérni magunknak, ha más országokban nem tartják tiszteletben a kisebbségeket?
Aztán nem feküdnénk be olyan antidemokratikus országok alá, amelyek még az erdélyinél is rosszabb helyzetet teremtenek például Tibetnek?
Jó, inkább lengessünk zászlót és verjük a mellkasunkat. Igaz...
Egyébként egyszer majd meg is kérdezhetnénk a határon túli magyarokat, hogy ők akarnának-e Magyarország részei lenni újra. Mészárosnak eladni mindent és orosz bábállamként működni.
Ha már úgyis róluk van szó, értük aggódunk, véletlenül sem magunkról... Ugye?
(A képen: nemzetiségek 1910-ben Magyarországon. Ennyire volt igaz, amikor a jelenlegi magyar kormány azzal kampányolt, hogy Magyarország sohasem volt multikulturális ország...
UPDATE: mivel sokan a térképen vannak felakadva - ez egy 1910-es népszámlálás alapján, a háború előtt készült darab, amely bár a lakatlan területeket is jelöli, az évszám miatt nem vádolható azzal, hogy bármelyik népet is akarta volna segíteni. A következtetés is annyi volt: mindig multikulturális ország voltunk.
A háború lezárását követendő készült az ún. "vörös térkép" (https://pangea.blog.hu/2019/02/21/szaz_eves_a_voros_terkep) is, de az írás célja nem az volt, hogy a trianoni döntés helyességéről vagy (nyilvánvaló) helytelenségéről nyisson polémiát, hanem az, hogy felhívja a figyelmet a "trianoni megemlékezések" képmutató természetére...)"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Véleményt, Javaslatot, Érveket írj! Bunkózásra, Komcsizásra, Cigányozásra, Zsidózásra NEM vagyok vevő!