"Papírkoronás úr"...kövér lászló!

Luca úgy istenesen keményen de úrinő stílusban beolvasott az ország büdösbunkója kövér lackónak.

Luca féle

3 órája · 

Házelnök úrnak problémája van a 2-es személyi számmal kezdődő “egyedekkel”. Pontosítva; szánalommal tekint rájuk.

Házelnök úr valami borzasztóan el van tévedve.

Házelnök urat valahogy így tudom szemléltetni annak, aki soha az életbe nem látott tőle semmit; képzeljük el, hogy a kisgyerekünket elvisszük gyorsétterembe. Létezik egy olyan étterem, ahol papírkorona jár minden gyerekmenühöz. Csemeténk, miután betermelte az ételt picike testébe, rakoncátlanná válik, hiszen unatkozni kezd. Ekkor apa/anya előveszi a papírkoronát, hordhatóvá origamizzák, majd szerelmük gyümölcsének a fejére teszik azért, hogy a kiskölök addig királyosat vagy királylányosat játszhasson, amíg ők nyugalomban beburkolják a kemény diabéteszt okozó ételüket.

Nos, Házelnök úr ugyan így kapott 2010-ben egy papírkoronát apucitól, képzelőereje pedig akkora, hogy azóta ezt a koronát igazinak is hiszi.

Házelnök úrtól megszoktam, és talán mindenki más is, hogyha ellenzéki felszólalót jelent be, olyan maró gyűlölet van a hangjában, amit ha hallana a klotyóm, lemaródna a vízkő benne azon nyomban, és közben még szégyellné is magát.

Házelnök úrtól ahhoz is hozzászoktam, hogy az időkeret rohadtul vonatkozik az ellenzékre, de olyan szinten, hogy 10 másodperces időtúllépés esetén azonnal kussol az a mikrofon. Meg akkor is, ha olyan hangzik el, ami Házelnök úr lelki világát sérti… Meg akkor is, ha a Házelnök úr szerint a hangsúly nem volt megfelelő… Meg akkor is, ha a Házelnök úr szerint a hangerősség nem az elfogadott decibelen belül volt… Meg igazság szerint akármikor, amikor a papírkoronás Házelnök úr úgy gondolja.

Végül is, ő nem azért van ott, hogy ülést vezessen, hanem hogy a sok országban azonnali elbocsájtást maga után vonó elfogultságát nem leplezendőn döntőbíró legyen. Döntőbíró, aki egyszerűen imádja, de nagyon imádja, mikor egy döntése után kéjes röhögés vagy taps tör fel „udvartartása” padsoraiból.

Kedvenc mozzanataim egyike volt, mikor nemrég Szabó Tímeát hallgattatta el olyan demokratikus módon, hogy Kim Dzsongun szerintem attól támadt fel hirtelenjében, hogy megérezte zsigereiben azt az 5 percet. A képviselő asszonyba együttes, borzasztóan összetartó tapsviharral fojtotta bele a szót az ország 133 legbátrabb embere, mindezt úgy, hogy még volt hátra jó pár perce.

Azon belül, hogy a Házelnök személye azért lett kitalálva, hogy az ilyen iszonyat érett és korrekt megnyilatkozásokat kezelni tudja egy olyan helyen, ahol elvileg csupa felnőtt ember ül, az órát ilyenkor vagy meg,- vagy vissza kellene állítatnia.

Ennek ellenére Papírkoronásunk olyan elégedettséggel mondta bele a mikrofonba, hogy lejárt a képviselőasszony ideje, mint ahogy én hívtam fel anyámat 10 éve, mikor végre írtam egy négyes matekdolgozatot a középiskolában, életem során először.(és mellesleg utoljára is)

Sok képviselővel vagyok nagyon jóban odabent, sokuk személyi száma 2-essel kezdődik. Csodálattal szoktam figyelni, ahogy ezek a nők minden egyes nap felállnak, és le se szarva azt az elcseszett megkülönbözetést, miszerint nekik más van odalent, ettől kevesebbek; kiállnak az emberekért. És nem érdekli őket az ilyen Papírkoronás urakhoz hasonló egyedek egyéni szocproblémája, miszerint nem kellene ezt tenniük csak azért, mert hiányzik az Y kromoszómájuk. Ami ugye hű de rohadtul sokat nyom a latban.

Drága Papírkoronás úr.
Édesanyja, felesége, és kislánya személyi száma is 2-essel kezdődik.
Első életet adott Önnek, majd felnevelte, második három gyönyörű gyermekével tette ugyan ezt, utóbbi pedig majd unokáival fogja.

Olyan dolgot adtak ezek a “ketteskék” Önnek, kedves Papírkoronás úr, amit egyetlen egy darab “egyeske” sem tudott, és nem is tudna soha.

Egy dolgot kapott imádott “egyeskéjétől” 10 évvel ezelőtt; egy papírkoronát. De az csak papírból van drága Papírkoronás úr, és nemsokára szart sem fog érni.

Szóval legközelebb, mielőtt tanúbizonyságot ad az olyan mélységekben gyökeredző hímsovinizmusáról, aminek a magjához egy bányász sem vállalkozna leásni, mert félne, hogy nem látja meg az aljáról a fényt; próbálja meg használni az eszét.

Lazítson egy kicsit azon a papírkoronán, mert eléggé úgy tűnik, hogy az imádott “egyeskéje” nagyon szorosan origamizta a fejére, amitől nem tud tisztán gondolkodni.

Szeretettel és mély üdvözlettel; egy vérbeli ketteske!