2017. március 16., csütörtök

1848 március 15-i érdekességek némi párhuzammal.


2017 március 15-én Budapesten a Kossuth téren a VÁLASZ párt 

megemlékezésén az volt a tisztem, pár érdekességet említsek meg 1848 március

15-éről megemlékezés gyanánt. 


Ezt az ott általam elmondott megemlékező érdekességet most aktualizáltam 

kicsit saját megjegyzésekkel. A piros színű kiemelések tőlem erednek. 

Íme! 


Kulcsár Lajos vagyok Gyomaendrődről. Jogfosztott szolgálati

 járadékos honvéd tiszt. "Kádár huszár."...ahogy titulált 

minket

 orbán egyik ifjú hűbérese.... ( megsúgom az ifjú orbán 

titánnak... Ha mi valóban "Kádár huszárok" lettünk volna a

 gazdád és társai még mindig börtönben szikkadnának, esetleg 

külföldön Soros bérencként illegalitásban tengetnék életüket, 

vaaagy...mint jogászok hűen szolgálnák a Kádár rendszert. )


1848 Március 15 -e a szabadságharc első napja. Erről a napról

 említek meg nektek pár érdekességet néhány saját

 kiegészítéssel.


A 12 pont kinyomatásakor Landerer, a nyomdász a látszat kedvéért

 kérte a forradalmárokat: mutassák meg a kiszedendő anyagon a

 cenzori jóváhagyó bélyegzőt. Mivel ilyen természetesen nem volt,

 Landerer fennhangon kijelentette: sajnálja, nem szedhetik ki a

 szöveget… a forradalmárok (ki látott ilyen jól nevelt 

forradalmárokat?) ( Mint mi...ugye?...mert a demokrata nem olyan... ) 

csalódottan tovább is indultak – volna! Ha Landerer oda nem súgja

 Irinyinek: „Foglaljanak le egy gépet!”. Irinyi erre hangosan

 bejelentette: „E sajtót a nép nevében lefoglaljuk!”. ...és mi

 mikor foglaljuk vissza a szabad Magyar sajtót? A diadalmas

 közjáték után Landerert – saját kérésére! - a főnöki irodába zárták.


Az első magyar kokárdát Szendrey Júlia készítette férje-urának,

 Petőfi Sándornak, a párizsi események hatására. A kokárdában a

 piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt jelképezi.

A költő a forradalom napján kék zsinóros kabátot (atillát) viselt.

 Kardot kötött az oldalára - ami egyébként nem volt szokása -, és 

nagy tollas kalapot vett fel. Tudatosan készült a forradalmi 

szerepre, katonai mintára. Tudta, egy vezetőnek már messziről jól kell 

látszania. ...és nem azért mert 180 centi fölötti a magassága, hanem 

TISZTESSÉGE, EMBERSÉGE okán! ...és ugye nem ám úgy ahogy a 

szeretett vezér, körbevéve magát seregnyi TEK-es legénnyel. ... mert fél 

saját népétől.


A Pilvax kávéházat mindenki ezen a néven ismerte, de Petőfi

 Sándor kezdeményezésére átnevezték Szabadság-csarnokká. Nem

 ez volt az egyetlen, aminek a neve megváltozott ezekben az 

időkben, ugyanis Szabad sajtó utca lett a Hatvaniból, Március 

tizenötödike tér az egykori Egyetem térből, Szabadság tér pedig a

 Városház térből. .Ők akkor a SZABADSÁG hitével neveztek át......Ideje

 lenne visszaadni e nevek régi fényét.....

Petőfi Sándor a szabadságharc előtti éjjel írta meg a Nemzeti dalt,

 ám az tévhit, hogy a költő a Nemzeti Múzeum előtti lépcsőn

 elszavalta a szerzeményét, ugyanis valójában buzdító beszédet

 tartott.

. A kutatók szerint a Nemzeti dal elhangzott a múzeumnál, de azt 

egy színész szavalta el, nem a költő.


Ebédel a forradalom
Mivel sokan voltak, megkezdődött a nyomtatás, az elkészült
 példányokat azonnal osztogatni kezdték, miközben a nyomda előtt
 tolongó sokaságban beszédekkel táplálták a kigyúlóban lévő 
lángot. Dél körül meglepő fordulat következett... a márciusi ifjak
 hazaküldték a szakadó eső ellenére gyarapodó tömeget.

Őket csak ebédelni küldték haza. Minket mindig "békével haza"...és nem
 vártak vissza.... Mi csak "tömegnek kellettünk, biodíszletnek" Tapsikolni 
éljenezni a hangzatos beszédeket dadogva nyökögve felolvasóknak.
A magyar forradalom gyakorlatilag elment ebédelni, de előtte
 megbeszélik, délután háromkor találkoznak a Nemzeti Múzeum 
előtt. Az ifjak azonban folytatják a lázas munkát, a Nemzeti
 Színházba siettek és Bajza József igazgatótól megrendelték estére 
a betiltott nemzeti mű a Bánk bán ünnepélyes bemutatóját. Ezután 
a Nemzeti Múzeum vezetőjének nyújtották át a szabad magyar 
sajtó első termékeit. Ma? Lenne é színház igazgató ki bevállalná? 
Vajh smitt mariska a terrorháza mindenható ura?... be tenné e a 
házba?...Nem hiszem. Inkább szaladna gazdájához sírva ríva 
panaszra. 
A múzeum előtt délután a pesti polgárok mellett a mai Kálvin téri
 szénapiacra a József napi vásárra érkezők is csatlakoztak a 
tömeghez. Ezrével osztották a 12 pont és a Nemzeti dal példányait.
 Ezután a városházára vonultak, ahol a városatyák kezdeti 
húzódozás után a nép hangjának engedve aláírásukkal 
szentesítették a 12 pontot. Sikerrel járnak, hála Rottenbiller Lipót 
alpolgármesternek.

Vajon most csatlakozna é Pest városa? ... Lenne é egy "Rottembiller 
Lipót"?

Megalakult a nemzetőrség és mivel megszűnt a cenzúra, húszezer

 ember indult a sajtóvétség és izgatás miatt 

a helytartótanács épületében raboskodó Táncsics Mihály

 kiszabadítására Budára.


 Kokárdák a Nemzeti Színházban   

A helytartótanács “sápadt vala és reszketni méltóztatott”, de pár 

percnyi tanácskozás után szabadon engedte a költőt és eltörölte a 

cenzúrát. Ma?.....reszket vala....De nem ám attól hogy alá írja é,

 hanem a székét féltvén a funkciót...és nem lenne ki 

aláírja. Inkább arrogáns hatalmi gőgjével még szigorítana

 rajta. Táncsicsot a nép hintóra ültette és saját kezével vontatta

 át Pestre, egyenest a Nemzeti Színházba tartva a Bánk bán 

előadására. A mai Vörösmarty téren a Nádor fogadó bérlője, Hauer

 József állt a kocsi elé, és legszebb szobáját nyittatta meg a 

házaspárnak. Ma inkább kitaszítanák, kiátkoznák, hazaáruló 

libsibolsizsidósoros bérencnek kiáltanák ki. 

A szabadult rab felbotorkált a lépcsőn, be a szobába, 

és úgy ahogy volt, ruhástól végigdőlve az ágyon mély álomba 

zuhant. Hiába várták a színházban, felébreszteni nem tudták. Ő 

megtehette... a börtön a rabság elfárasztotta.... MI...megtehetjük!?

 ...átalhatjuk?.... és ha igen...Hogyan nézünk lányaink fiaink szemébe?....


A nézőtér dugig megtelt az előadást várva, a függöny mögött Jókai 

mellére a székely Laborfalvi Róza tűzte fel a kokárdát. A nemzeti

 színek mellett kék és sárga, azaz a székely színeket is felvonultató

 “rózsa” az unió jelképe volt. A színészek nemzeti színű 

kokárdákkal léptek ki a színpadra, Egressy Gábor a Nemzeti dalt 

szavalta, az énekkar énekelte hozzá a Himnuszt és Szózatot.


Milyen napra esett 1848. március 15-e? SZERDÁRA 
ESETT!...bizony! Mint az idei. 

Vasvári Pál, a forradalom egyik kiemelkedő alakja majdnem lekéste
 a március 15-ei eseményeket.

A menetrend megírásánál már jelen volt Vasvári Pál is, ám végig
 Petőfi tőrös botjával hadonászott és a nagy lendülettől a bot 
szuronya kirepült, majd beleállt az ajtófélfába. Petőfi ezt jó jelnek 
vette, mivel a szurony hegye Bécs felé mutatott.


Mikor lesz nekünk egy ilyen "szuronyunk"?...és merre fog mutatni?...jó
 jel lesz é?....


Hogy zajlott a fiatalok gyülekezése? Ennyire tudatosan készültek
 arra, hogy 15-én forradalmat csinálnak? Mi vajon? inkább 
sehogy....mi zászlókon, jelvényeken, felszólalókon, ki lehet ki nem
 lehet ott-okon vitázunk veszekszünk.

Elindul Petőfi március 15-én kora reggel jellegzetes távgyalogló 
lépteivel......Két ismerős alakot lát, és odakiabál: Vasvári, te vagy 
az? Vasvári, azt mondja. Igen! - Ki van ott veled? - Bulyovszky
 Gyula, az író. - Helyes, menjetek Jókai szobájába a Dohány utcába
 - mondja Petõfi.
Szendrey Júlia Jókait ugratta... Szerencséjére ekkor belép 
Bulyovszky, Vasvári, sőt maga Petőfi is. Az indulás helyett 
elkezdtek társalogni, ami sok mindenről szólt, csak a 
forradalomról nem. Végül mégis rájöttek, nekik aznap
 forradalmat kell csinálni és elindultak. 

Mi is rájövünk valamikor?....és elindulunk?...

Sükei elindult egyedül az előző este kidolgozott 12 ponttal a
 mostani Petőfi Sándor utcába. A követeléseket sajátosan adta elő
 az összeverődött harminc embernek, ugyanis dadogott. Ha ennyi 
magyar van egy helyen, akkor egy titkosrendõr mindig van 
köztük, most is volt.  Most is van?.....Be is akarta vitetni Sükeit, de
 a nép nem engedte. Az egyik szemtanú azt írta, olyan sietősen 
távozott, hogy seggét verte az ina. Valaki felsóhajt a tömegben,
 hogy ki kellene nyomtatni, csak vigyék el előbb a cenzorhoz, de
 Petőfi azt mondja, cenzort többé nem ismerünk! ...Ugye ti 
gerinceteket elveiteket jó állami Magyar forintokért eladó
 elvtelen gerinctelen mai Magyar firkászok?.... Ti ismertek 
"cenzort"... a gazdáitokat.....

Kint Jókai tartja szóval az embereket, de megijed a tömegben a
 szemeket veszélyeztető rengeteg ernyőtől. - Holnap talán golyók 
zuhognak ránk - mondja. -. Akkor elfutunk-e? Ugye nem. -
 Nem! - kiabálják az emberek. - Akkor csukjuk be az ernyőket! 
Ötezer ernyő csukódik be egyszerre, egy kattanást lehet hallani és
 ez a kattanás ez a modern Magyarország első szívdobbanása.

Mi vajon mikor "csukjuk be azokat az ernyőket"? .....hogy aztán az
 a kattanás legyen egy új Modern demokratikus mindenki 
Magyarországa első szívdobbanása!


Délután háromkor újra összegyűlnek az emberek, most már vagy 
tízezren.


Most aztán Vajda János, a költő ugrik fel egy kofa asztalára, lesöpri
 róla a gúlába rakott másnapos zsemléket és fonnyadt almákat, és 
azt mondja: Esernyővel nem vívjuk ki a szabadságot. ...és fotelból 
sem!...Ugye!?

Föl a várba!....ott egy ember van börtönben, egy író, Táncsics 
Mihály, aki csak azért van fogságban, mert a nép javát akarta az 
írásaiban. Most nincsenek írók börtönben...MÉG!....csak a lapjuk a TV-
jük a maffia rezsim hűbéresei által felvásárolva.....És húszezer ember 
vág neki a hajóhídnak. Szathmáryné Farkas Lujza, egy színésznő 
viszi elől a szűzmáriás zászlót. Vajh most lenne é aki az élre áll, s 
vinné a demokrácia zászlaját? Én tudok valakit aki biztosan.  .... 

Táncsics a börtönben akkor sejtette meg, hogy mi készül, amikor 
reggel székre állva kinézett az utcára, egy fiatal piarista papot látott 
hatalmas nemzeti színű kokárdával a fekete reverendán. Azt 
mondta a gyerekeknek a pap, ... "menjetek haza, nem olyan idő 
járja most, hogy a gyerek az utcán szaladgáljon. De jegyezzétek 
meg, nagy napja ez a magyar nemzetnek....és a mostani papok?..... 
Nemcsak Táncsics volt börtönben, hanem Eftimia Murgu Lugosi 
román ügyvéd is, aki szintén sajtóvétségért ült, de őt csak egy
 hónappal később engedik ki szapora bocsánatkérések közepette. 
Murgu aztán a szabadságharc végéig országgyűlési képviselő a
 temesközi románokkal együtt a magyar forradalom rendíthetetle
híve. .....ugye az "etnikailag homogén nemzet"?....


Ennyi volt. Talán elgondolkodhatnánk ezeken. Talán 
hasznunkra válna.

Valahogy így ért véget a nagy nap, ami Petőfi szerint: 

“Események folytatásának ez közönséges volna kétségkívül, de 

tekintve annak, ami volt, kezdetnek: nagyszerű, dicső. 

Nehezebb a gyermeknek az első lépést megtennie, mint 

mérföldeket gyalogolni a meglett embernek”.


....hát tegyük meg az első lépést!....



Köszönöm a figyelmet!