"Ha egyszer eljut ez az ország oda......." Márai.

Értitek TI!..."keresztény" jobboldaliak, sosem volt demokraták? Értitek TI!...gyáva megalkuvó gerinctelen talpnyaló hűbéresek? Értitek TI!....elvtelen, gondolkodás nélküli, birka szellemű követőik? Értitek TI!...tehetségtelen hajlongók, nagy embereket körbe vigyorgók, köz szolga politikusból sztárt Istent csinálók? Értitek? Értitek TI!...cifra rangok, cifra címek előtt hajbókolók? Értitek?  Értitek TI!...gyáva gerinctelenek Ti akik a saját jogaikért a gyermekeik jövőjéért kiállni gyávák vagytok?  

Ha egyszer eljut ez az ország oda, hogy már nem lesznek aktuálisak Márai vagy Bibó több évtizedes intelmei, majd akkor, de csak akkor lesz értelme bármiféle haladásról beszélni. Márai így ír 1944. végén a „keresztény, magyar, úri” jobboldaliságról:

„Ha vége ennek a háborúnak, a feladatok mérhetetlen sora vár reánk; el kell temetni a halottakat, el kell takarítani a romokat, kenyeret kell adni az éhezőknek, valamilyen államfélét kell építeni a cserepekből, amit a rablógyilkos horda, amelynek nagyrésze megszökött már, reánkhagyott. De ez a kisebbik feladat. Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a „jobboldaliság” címkéjével ismert különös valamit; a tudatot, hogy ő, mint „keresztény, magyar ember”, előjogokkal élhet e világban; egyszerűen azért, mert „keresztény, magyar, úri ember”,joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem „keresztény-magyar” vagy „úriember”, tartani a markát, a keresztény-magyar markába baksist kérni államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a „jobboldaliság” igazi értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt harmincéves és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen; talán megalkuszik, fogcsikorgatva, s mert önző és gyáva: bizonnyal hajlong majd az új rend előtt; de szíve mélyén örökké visszasírja a "jobboldali, keresztény, nemzeti" világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat gyilkolni és aladárkodni nagyvállalatokban, képzettség és hozzáértés nélkül. S lehetett "előkelő közhivatalnoknak" lenni és sérthetetlen, páncélinggel védett katonatisztnek; s mindenezért nem adni semmit, csak becses létezése tényét. Ez a fajta soha nem változik meg. De amíg ezeknek szavuk van, vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet.”