Ismét Tuareg....többedszer.

Megint egy mozgalom ami szép reményekkel indult és dicstelen véget ért. Már megint egy a többedik. Miért? Miért így ér véget, miért ez lesz a sorsa minden tisztességesnek induló mozgalomnak? Miért ez lesz a vége minden az Emberek álmait vágyait beváltani remélt mozgalomnak? Emberek tisztességgel hittel reménnyel tenni akarással a szebbért a jobbért az igazabbért hisznek valakikben és mi lesz a vége mindig?....Miért? ...Miért? Ha tudja valaki a választ........

Katalin Nagy

8 órája · szerkesztve ·

Nyílt levél Szabó Gábor Tuareghez, mint az Ország Gyűlése Mozgalom - vezetőjéhez!

Kedves Gábor!
Volt idő amikor jobb kezednek tartottál. Most úgy írok Neked mint valamikori jobb kezed, mint az OGYM egyik alapítója, mint az OGYM vezetőségének még a mai napon is teljes jogú tagja!
Részlet az elnökség közleményéből: (milyen elnökség?)

„6. Az Ország Gyűlése Mozgalmat, mint nem bejegyzett saját szellemi terméket megszüntetem, ugyancsak hozzám kötődő vagyonát: sátrak, miegymás jövő héten egybegyűjtjük, és a NAP-ba párttulajdonként apportálom”

Téged, minden hónapban titkos szavazással az Ország Gyűlése Mozgalom vezetőjévé választottunk. Én mint a mozgalom vezetőségének tagja, nem tudok arról, hogy jogosítványaid között szerepelne olyasmi, hogy önálló szellemi termékké nyilváníthatod mozgalmunkat, majd könnyed csukló mozdulattal a hónapok alatt többnyire a kisnyugdíjasok támogatásából összegyűjtött OGYM vagyonát „miegymást” saját vagyonodnak tekintsd, és bárhová is apportáld!
Véleményem szerint, az OGYM tagságának megkérdezése nélkül, ez pontosan olyan lépés, mint orbánviktoré, aki attól, hogy megnyerte a választást azt hiszi, hogy övé az ország.
Nem orbánviktor az ország, és az OGYM nem te vagy Gábor! Az OGYM MI vagyunk! Mi mindannyian EGYÜTT, az OGYM tagsága!
Kétségtelen az ötlet a Tiéd volt, de mire mentél volna kitartó, elszánt harcostársak nélkül - amilyenekről mindig is álmodtál - ? Mert mi azok voltunk mindannyian harcostársaid, akik HITTÜNK, BÍZTUNK BENNED!
Hiszek abban, hogy az OGYM - et nem lehet egy tollvonással, holmi közleményben - megalázó módon saját szellemi terméknek minősítve tagsága emberfeletti erőfeszítéseit – megszüntetni, főleg nem, tagsága megkérdezése nélkül! Vagy ha mégis, akkor meg miért csináltál belőlünk bohócot a havonta ismétlődő választásokkal, miért nem jelentetted ki egyszerűen minden hónapban : az OGYM én vagyok…! Mert most ezzel a közleménnyel ezt tetted!
Hinni akarom, hogy hónapokon át tartó áldozatos munkánk, nem volt hiábavaló!

Én mint az OGYM vezetőségének tagja:
Vitatom tehát az Ország Gyűlése Mozgalom közlemény szerinti feloszlatását!
Vitatom, hogy ehhez neked jogod volt!
Indítványozom, hogy a mozgalom feloszlatásáról maga a tagság döntsön!
Továbbá indítványozom megmaradás esetén új vezetőség választását!
AZ OGYM ÉL! - és hitem szerint ÉLNI FOG! Veled, vagy NÉLKÜLED!
Üdvözlettel!
nagykati

Gábor Szabó Jól van Kati, jó a műsor. grin hangulatjel Pár ténybeli helyesbítés azért Rádfér, mondjuk elsőnek is az, hogy 2014 december 31-től nem voltál már tagja az OGYM Vezérkarának - nem vezetőségnek hívtuk soha - és legutoljára akkor találkoztunk, mikor január 10-én Téged, mint a Fehér Kendő Mozgalom alapító anyját meghívtalak fölszólalni. Február, március, április hónapban semmiféle érdeklődést az OGYM iránt nem tanúsítottál, úgy tűnik külföldre kellett költöznöd, meg be a Demokrata Kávéház című valamibe, hogy hirtelen nagyon fontos legyen, amit már rég elfelejtettél. Egyébként meg szia, további jó mulatást, sajnos, mostmár több időm Rád nem lesz. smile hangulatjel

Kati! Tuareggel vitázni, neki ellent mondani, mást gondolni mint ő, annyi mint orbánnal orbánnak. Ő csak a "rajongó" tábort a föltétel nélküli hajbókolókat a kör közepén ülő és kinyilatkoztató szép meséket előadó Tuaregre szájtátva bambuló bólogatókat szeresse. Igenis vedd tudomásul, OGYM = Tuareg és a NAP is az. Az "igazad van Gábor, Jól megmondtad Gábor" Fején találtad a szöget Gábor, nagy vagy Gábor"...... típusú emberek kellenek oda.

Jaaa...Látod?, -"Vezérkar" és NEM "Vezetőség". Érted? Ugye érted? Vezért és nem Vezetőt választottatok.

Nem mellékesen Te Kati ennyit "érdemelsz" ennyit értél Tuaregnek. Egy laza mozdulattal, semmit mondó válasszal egy vigyorgó brenyusszal simán lepattintott. Ennyit ér Tuareg.

Tuareg demokrácia felfogásáról ennyit: "Részlet az elnökség közleményéből:
„6. Az Ország Gyűlése Mozgalmat, mint nem bejegyzett saját szellemi terméket ( Saját szellemi terméke és nem a tagságé, nem azoké akik hónapokon át a lelküket tették ki érte ) megszüntetem, ( Ő egymaga Szabó Gábor Tuareg -SZÜNTETI- meg és nem a vezetőség a tagság, nem demokratikusan...ha má mozgalom és vezetőség...bocsánás..."vezérkar"... ) ugyancsak hozzám kötődő vagyonát: ( Hozzá kötődő vagyon azaz az Ő tulajdona és NEM az OGYM-é, nem a tagságé akik összedobták . Övé Tuaregé ) sátrak, miegymás jövő héten egybegyűjtjük, és a NAP-ba párttulajdonként apportálom” Ő apportálja egy személybe és NEM demokratikus döntéssel az OGYM tagsága )

Minden -MOZGALOM- úgy indul, -valaki kitalálja -Elmondja másoknak és ők csatlakoznak hozzá. -Elmondják többeknek és ők is csatlakoznak. Onnantól hogy -Csatlakoztak hozzá- ...páran akárhányan... már NEM egyszemélyi tulajdon. Onnantól a DEMOKRÁCIA szabályai, elvei és gyakorlata szerint már KÖZÖS szellemi tulajdon, közös vagyon, közös döntés, közös siker, közös bukás. Kivéve ha! - A kitaláló már eleve az elején közli..."Ez az ÉN mozgalmam az én tulajdonom, TI CSAK csatlakozhattok, támogathattok. Ez esetben semmi DEMOKRÁCIA, egyszemélyi tulajdon döntés felelősség siker kudarc. Ez pedig NEM demokrácia, hanem diktatúra. De akkor ne játsszuk el a demokráciát sem. Tuareg a saját tulajdonaként kezelte, Tuareg kinyilatkoztat. A többiekkel csak eljátsszatta a demokráciát. Mikor Hugit -KIZÁRTA- LEVÁLTOTTA- onnantól már bukott az egész ügy. Ő Váltotta le egyedül és még nem is tudatta a többiekkel. Minek is volt a vezetőség ...bocs! "Vezérkar"...a tagság? Mindezt pedig csak páran tettük akkor szóvá. A többség hallgatott és bólogatott. Miért? Akkor ott én és páran elmondtuk miért tartjuk ezt így helytelennek és mi lett volna a helyes lépés. A többség ismét csak hallgatott és helyeselt Tuaregnek. Na itt bukott és itt gondoltam úgy...ez így nem oké. Aztán figyeltem és bejött minden úgy ahogy akkor gondoltam. Sajnálom.

Trianonról már megint.

Gréczy írt, Bauer válaszolt.....

Bauer Tamás -   Mi fáj...

""Nem Zorán híres számáról lesz szó, hanem Gréczy Zsolt blogbejegyzéséről. Azt írja a címben: „Trianon a baloldalnak is fáj.” Nem értem. Azt írja:„Tragikus nap volt 1920. június 4. Elvették az ország kétharmadát, a lakosság egyharmadát. A gyász és a fájdalomnapja a trianoni békeszerződés időpontja. Beszéljen végre erről a baloldal is, ne hagyjuk ezt a dátumot a jobboldalnak kisajátítani.”

Nem értem, milyen alapon nyilatkozik Gréczy a baloldal nevében. Neki fáj? „A baloldali emberek nagy része is megkönnyezi Erdély szépségeit és búsong, hogy Balassi Zólyoma, Mátyás Kolozsvára, Zrínyi Ilona Munkácsa fölött mások rendelkeznek.” Én is gyönyörködtem Erdély szépségeiben,de nem búsongtam, hogy Zólyom, Kolozsvár vagy Munkács „fölött mások rendelkeznek”. Zólyomban és környékén már nagyon régen többségében szlovákok laknak, Kolozsvár ma már többségében román város, a környéke pedig még inkább, Kárpátalján pedig Beregszászon és környékén vannak többségben a magyarok,Munkácson nem. Elvették az ország kétharmadát, a lakosság egyharmadát? Ez a „Csonkamagyarország nem ország…” szöveg a húszas-harmincas évekből, és ezt vette elő a mai magyar jobboldal. A szlovák, az erdélyi román, a bácskai és bánáti szerb elit (az elit, mert a köznépnek ebbe kevéssé lehetett beleszólása) nem akart tovább Magyarországon kisebbségi sorban élni, és ehhez adott támogatást az antant. Kétségtelen, hogy a határvonalakat a győztesek és nem a vesztesek előnyére vonták meg 1920-ben is és 1947-ben is. Mellesleg mindkét világháborúban Magyarország támadta meg a szomszédait, és nem fordítva, azután elvesztette a háborút, úgy hogy ezen különösebben nincs mit csodálkozni.

Az, hogy a kisebbségi sorban élő magyarokat a szomszéd országokban elnyomták, vagy ha manapság nem beszélhetnek magyarul az utcán, ha nem járathatják a gyereküket– ha akarják – magyar iskolába, ha nem tanulhatnak magyarul az egyetemen, ha akarnának, ha hátrányt jelent magyar mivoltuk az előrejutásban, az fáj, az felháborít, igen. Az ellen fel kell lépni, ahogy az Antall- és a Horn-kormány az alapszerződések révén nemzetközi garanciákkal védte meg a kisebbségi magyarok jogait, megállapodva erről Ukrajnával, Horvátországgal,Szlovákiával, Romániával. De nem kellene a DK szóvivőjének –tehát a DK-nak – átvenni a nacionalista jobboldal Trianon-retorikáját. Gréczy ugyanis ezt teszi.

Mindenkinek tisztelettel ajánlom Techet Péter nagyszerű cikkét a hvg.hu-n: „1920. június 4.: a magyar nacionalizmus győzelme”. Így beszél egy európai elkötelezettségű gondolkodó Trianonról. Gréczy pedig:

„A kormányváltáshoz azonban nem lesz elég több bért, vasárnap kinyitó boltokat és tisztességes demokratikus berendezkedést ígérni. … hozzá tartozik, hogy ha minden előzmény és utózmány ellenére ki merjük mondani például Trianon fájdalmát.” Az MSZP nap mint nap megteszi, bocsánatot  is kér, amiért Gyurcsány 2004-ben a jobboldalnak nem tetsző álláspontot képviselt. (Helyesen tette.) Jól jár vele az MSZP? A DK eddig tartózkodott ettől a retorikától, ezért is vagyok a DK-ban. Netán ebben is változni fog? Százalékok kellenek, mindegy, hogy milyen áron?""

Na ebből lett is ismét nagy vita. Már eleve baj hogy hogy egyazon párt két fontos pozíciójú embere a nagy nyilvánosság előtt támadja egymást, pontosabban egyik a másikat.
Van ki Bauerral ért egyet, van ki Gréczyvel.

Van ki azt veti szemére Gréczynek, -Ne beszéljen az Ő..mármint minden baloldali demokrata ...nevében. 

Egyébként Bauer is mások nevében is beszélt a baloldali demokratákéban. Mi több a mondandója alapján az a baloldali demokrata akinek fáj Trianon az nem is tisztességes demokrata. Na ez a baj. Én sem Gréczyt sem Bauert nem hatalmaztam föl semmire. Én is CSAK véleményt formáltam. Ugye az demokratikus jog? Szóval...nekem igenis fáj Trianon és igenis demokratikus jogom emlékezni. Attól még vagyok olyan demokrata baloldali mint akik nem hajlandóak tudomásul venni Trianon létét és hogy nem csak a jobboldalé Trianon, hanem minden Magyar emberé. Sokan mondták már, én is ezt mondom mindig... A múlton nem kell sírni, de rendezni kell néha emlékezni, mert különben ott marad örök nyűgként rendezetlenül. Azonkívül hiába tagadjuk múltunkat a Múltunk vagyunk mi magunk. A történelmünk a múltunk szép napjaira emlékezhetünk?.....Azok eléggé baloldaliak, demokraták? .......

Én pedig nem értek egyet Bauer Tamással. A Kádár rendszerben Trianont emlegetni sem volt ildomos. Mintha nem is létezett volna. Jól belénk is verték, -Baloldali ember, sőt demokrata Trianonról nem beszél. ... Miért is neeee? Miért ne fájhatna a baloldali embernek a demokratának az ami minden más normális nemzetnek fájna? Sértjük vele a szomszédaink érzékeny lelkét? ..és?... A miénket nem sértette Trianon? Nekik fordított helyzetben nem fájna? Dehogynem! Románok már kaszát kapát éleznének minden emléknapon a Szlovákok is a Szerbek is..... Mi baloldaliak, demokraták akiknek igenis fáj Trianon, NEM élezünk semmit. Egyszerűen csak joggal fáj az aminek fájnia kell, ami bárki más nemzet fiának joggal fájna. Egyszerűen csak Emlékezni szeretnénk tisztességgel és Nyíltan kimondva. Ne má bujkálnia kelljen mint kiközösített páriának annak a baloldali demokratának akinek igenis fáj Trianon. Baloldali Demokrata vagyok és fáj Trianon! Fáj Trianon és emlékezni akarok nyíltan és attól még vagyok olyan baloldali demokrata mint Bauer Tamás vagy bárki más. Nem fogom magam könnyesre sírni miatta és nem fogok nagy Magyarország térképpel a mellemen búsulva járkálni. A "Lesz még a Magyaroké ......" című népi kesergőt sem fogom bús részegen gajdorászni, na de azé adassék má meg a jog hogy baloldali demokrataként is fájhasson és emlékezhessek egy évben egyszer.

Aztán volt aki összemossa Trianonra emlékezési jogom és az orbán maffia mai bűneit így:

"De,ha így érzel, akkor ne háborogj azon se, hogy míg határon belül a kórházak már lassan működésképtelen, a kormány Romániában kórházat épít, hogy ott egyetemet működtet, itt leépíti azokat.
Mert a két dolog bizony, keményen összefügg!"

Nem kéne összemosni az orbán maffia mocskát és Trianont. Ez épp olyan gusztustalan csúsztatás mint hogy nem tisztességes demokrata aki emlékezni akar Trianonra. Trianon emléke és a orbán maffia mai hozzáállása két teljesen más dolog. Másról is szól.

Van ki így érvel:

Nekem, mint demokratának, nem a " nemzeti összetartozás" ürügyén fáj, ha bárkit kirekesztenek, bántalmaznak a saját hazájában nemzetisége/származása miatt, hanem mert igazságtalannak, antihumánusnak gondolom.
Utálhatsz èrte, de a határainkon túl, trianoni területeken ma élők ( eltekintve néhány közel 100 éves embertől ) szülőhazája NEM Magyarország.

Ha valakit nemzetisége bőre színe vallása nemi identitása miatt bántanak, nekem sem a "nemzeti összetartozás ürügyén fáj vagy nem fáj. Igenis az is fáj így vagy úgy, méghozzá nem is demokrataságom, baloldaliságom ürügyén. Egyszerűen Emberségből a neveltetésem okán fáj az igazságérzetem okán fáj. Az hogy a mai határon túliak már nem itt születtek e hazában ebben a Magyar hazában, NEM az ő hibájuk, arról ők nem tehetnek. A túlzott nagy magyarkodás a melldöngető kérkedés magyarsággal vagy bármi nemzetiséggel számomra is undorító. Tudom mint minden példa sántít... Az USA területén élő Indián sem az ősi Indián földön született hanem az USA nevű "fehérek által kisajátított" földön - országban, DE attól Ők még Indiánok. A kanadai Indián sem Kanadai pedig ott született, attól Ő még Indián. A Magyar földön született Szerb, Sváb, Szlovén, Szlovák , Román.....sem Magyar pedig itt született, attól Ő még Szerb, Szlovén, .......nemzetiségű. Magyar...közjogi értelemben, de nyelvében, kultúrájában, történelme jórészében nemzetiségi. Trianon felszínen tartása ilyen vagy olyan okból... Kinek hogy.. a szélső jobb nacionalizmusból a demokrata Emlékezésből. Kérdezhetném én is... Miért tartjuk felszínen a győzelmeinket a történelmünk szép napjait? Persze..."csak a szépre emlékezem...." és akinek "fáj" Trianon az ugye izibe nacionalista is.... Trianon igenis egy rohadtul igazságtalan dekrétum volt... Történelem! " kik kezdték a háborút? Kik voltak a szövetségeseik és melyik oldalon? Kik okozták a legnagyobb pusztítást benne? Kik nyerték és kik veszítették a legnagyobbat? ... Történelem! Neked jogod nem emlékezni és jogod hogy ne fájjon...én is mondhatnék ezért jelzőket a hasonlóan gondolkodó "demokratákra", de nem mondok. Demokrata vagyok és elismerem a jogodat a nem emlékezéshez a nem fájáshoz. Én pedig kikérem magamnak és a hozzám hasonlóan gondolkodó Demokratáknak az Emlékezés és a fájdalom jogát megbélyegző jelzők nélkül.

Van aki Trianonra Emlékezést és a bűnbak keresést mossa össze így: 

"Trianonról mi tehettünk , és nem a szomszédok!" 

Ki mondta hogy a szomszédok tehettek? Sem a szomszédok, sem mi nem tehettünk Trianon igazságtalan voltáról és megtörténtéről. Abban hogy eljutottunk Trianonhoz, abban már bűnösök voltak őseink. De attól még fájhat és emlékezhetünk ugye? Főleg már csak az "ismétlés" elkerülése végett is ugye. Trianonra emlékezés és hogy fáj vagy nem, nem egyenlő a bűnbak kereséssel és főleg nem azzal hogy másra kenjük. Emlékezni és fájni Tisztességgel kell...ene, úgy hogy minden tanulságára emlékezünk.

Egy cikk a Magyar Narancsból:

http://m.magyarnarancs.hu/politicalanimal/rovid-indulatos-poszt-a-baloldal-trianon-keperol-95265

Most nem a jobboldalról lesz szó. Nem azt elemezzük, milyen rémesen vicceseket mondtak a Trianon-emléknapon a Fidesz és a Jobbik szónokai – arra ott a Narancs Szüret rovata, majd jövő héten olvashatjuk. És kivételesen azt sem mérlegeljük, hogy mi a magyarországi jobboldal általános felelőssége abban, hogy a trianoni döntés gyászmunkája a mai napig sem végeztetett el. Most tehát nem horthyzunk, nem wassalbertozunk, nem csurkázunk, bár lenne rá indok és késztetés egyaránt.

Beszéljünk most a baloldalról. Három dolgot kellene megérteni Trianon kapcsán.

Egy: Trianon nem a jobboldalé, hanem mindannyiunké, akik magyarnak vallják magukat. Nem egy kellemetlen vidéki rokon, akit elnézően megtűrünk és óvatosan kerülgetünk, ha feljön Budapestre. Nem lehet óvatosan kerülgetni, itt van bennünk, ha akarjuk, ha nem.

Kettő: az empatikus beszéd, azaz annak a ténynek az elfogadó megértése, hogy Trianon sokaknak fáj, nem jelenti automatikusan sem a revizionizmust, sem az irredentizmust, és különösen nem a demokratikus értékek általában vett tagadását – noha az összefüggések világosak.

Három: Trianon fáj. Függetlenül attól, hogy egy elhibázott politika logikus következményének, vagy a nagyhatalmak összeesküvésének, a magyar nép érdemtelen büntetésének tekintjük. Ahogyan az összefirkált falért vagy az összetört vázáért járó pofon akkor is fáj, ha bizonyos pedagógiai elvek szerint megérdemeltük azt.

Kezdetnek talán annyi is elég volna, ha ez utóbbit a baloldal észrevenné. Ha legalább addig eljutna, hogy „Ez minden magyarnak fáj. Nincs olyan magyar, akinek jólesne, hogy Nagyvárad Romániához tartozik. Nincs olyan magyar, aki ne sajgó szívvel gondolna arra, hogy Kolozsvár Románia egyik tartományának a fővárosa.” Nem, nem Vona Gábor szavai ezek, de még csak nem is Prohászka Ottokáré, hanem Révai Józsefé.

Ha idáig sikerülne eljutni, akkor az is világossá válna, hogy a fájdalomra nem jó válasz a népek közötti megbékélés, a határok spiritualizálása, és végképp nem jó az európai unióra való hivatkozás. Ezek mind szükségesek, de egyfelől Trianontól függetlenül, másfelől pedig csakazután, hogy megértettük, mi az, és miért az, ami fáj.

Kezdetnek elég volna, ha észrevennék, de még nem tartunk itt. Az MSZP például idén azeurópai minimálbérrel igyekezett tematizálni, míg a Demokratikus Koalíció az európaiügyészség felállítását követelte sajtótájékoztatóján.

Aztán délutánra a szocialisták valószínűleg észrevették, hogy ciki, amit csinálnak, mert sebtében ketten is megszólaltak Trianon ügyében is – egy meglehetősen általános elnöki tweettel, illetve egy Tisza Istvánt ekéző közleménnyel („mi Ady oldalán álltunk és állunk”). A feladatot jobban teljesítette az Együtt és a PM, az LMP pedig konferenciát is szervezett Trianonról – nekik legalább eszükbe jutott, hogy Trianon évfordulója van.

Dohány vagy Alkohol?

Pár napja a Frászbukon feltettem egy kérdést azzal, hogy majd megmondom miért kérdeztem. Mivel családi dolgok jöttek közbe, akkor mikorra ígértem nem tudtam válaszolni. Most megteszem.
Íme a kérdés: Dohány vagy Alkohol?
...és amiért kérdeztem:
-Szerintetek hány Család életét tette, teszi tönkre a Dohány? Hány gyermeket, nőt bántalmaznak dohány befolyásoltság miatt? Hány embert gázolnak el dohány befolyásoltság miatt? Hány embert gyilkolnak meg dohány befolyásoltság miatt? Hány Nőt erőszakolnak meg dohány befolyásoltság miatt? Hány időset vernek meg, rabolnak ki dohány befolyásoltság alatt? Hány embert kezelnek detoxikálókban, elvonókon dohányzás miatt? Hány ember randalírozik, tör zúz ordítozik végig utcákat dohány hatása miatt? Hány kiskorú randalírozik az utcákon éjjel dohány befolyásoltság miatt? Hány gyermek élete, tisztességes neveltetése, testi lelki épsége van veszélyben a szülei rokonai dohány befolyásoltsága miatt? ..........

Na és akkor az Alkohol miatt? Nap mint nap ezrével mindazok amiket fentebb felsoroltam.

Szeretett pártunk és kormányunk egyik fő indoka a kiskorúak védelme volt, mikor a Dohány illetve trafik törvényt meghozta. Erősen korlátozta a dohány termékek forgalmazási jogát. Elvette sok ezer Ember megélhetését és csókos haveroknak adta a "Nemzeti Trafikokat". Lefóliáztatta a trafikok ablakait...mondván...Kiskorú ne láthassa mit forgalmaznak ott.... Sőt...Kiskorú be sem mehet oda.

Minket dohányosokat kitiltanak, páriáknak kiáltanak ki. Mi türelmesek, megértőek vagyunk. Mi tudomásul vesszük a tiltásokat. Mi pária módjára félre vonulunk a számunkra kijelölt zugba és elszívjuk ott a dohányunkat.

A dohány büdös? ...és a poshadt alkohol szag nem? A dohányos ember bűzlik? ...és az alkoholos nem? A dohányzás rákot okoz? ....Mai napig nincs teljes bizonyíték. Az alkohol?...a máj az agyi az idegi súlyos károsodások?...alkoholos befolyásoltság közvetlen oka miatti sok ezer halál eset?

Követelem a dohányzáshoz hasonló szigorú korlátozásokat az alkoholra is! Tiltsák be az alkohol forgalmazását minden kereskedelmi egységbe és minden olyan helyen ahová kiskorú is bemehet! ...plázák, élelmiszer üzletek, éttermek, kávézók, fagyizók, cukrászdák és minden közforgalmú helyen...Autóbusz és Vasút állomások, közterek, közterületek....
Alkohol tartalmú italokat CSAK arra kijelölt egységekben lehessen árusítani a Nemzeti Dohányboltokhoz hasonló szigorításokkal...lefóliázott ablakok, kiskorú be sem mehessen oda.... Pl. Első kategória: Presszók. Csakis helyben fogyasztásra asztaloknál történő kiszolgálással max. 25%-os kisker. árréssel. Második kategória: Kocsmák: Helyben fogyasztásra pultnál történő kiszolgálással max. 15%-os kisker. árréssel, illetve elkülönített árusítással elvitelre max. 10%-os kisker. árréssel.

Na jó...Tudom...mostantól lesz Anyázás. Szegény jó Anyámnak már sem nem árt, sem nem használ.... Jöhet!

pozsgay imre aki nem volt kommunista.

pozsgay imre aki 30 évig élvezte a Kádár rendszer minden előnyét mint az MSZMP politikai bizottsága tagja, miniszter, Hazafias Népfront titkára..... Majd "rendszer váltott" és "sosem volt kommunista. Végül orbán csicskása talpnyalója lett. Egy végletekig gerincét veszített "ember" vall...hazudik...önmagáról és elhitetni akarja, ő mint belső bomlasztó 30 éven át bomlasztotta ( szétt szedje...mint mondta ő maga ) a Kádár rendszert. Mint egyetlen a nagy hős belső bomlasztó rendszerváltó.... 

Az INDEX-nek nyilatkozott....... Kimásoltam és ime az interjú:

Pozsgay Imre: Nem voltam kommunista 80-ban sem

Kemény diktatúrának tartja a Kádár-rendszert, amelynek egyik vezetője volt. Már 1958-ban kiábrándult Kádárból, és csak azért lett miniszter és MSZMP KB-tag, mert szerinte a kirakatban a vonzó személyiségeknek is ott kellett lenniük. Pozsgay Imre a művek betiltásáról, a rendszer évekig tartó bomlasztásáról, az 1989-ben kapott lórúgásról és a magukat átmentő ügynökökről is beszélt az Indexnek. Az elmúlt 25 év kormányfőit is jellemzi, elmondja, hogy került hozzá közel a Fidesz, és hogy Orbán Viktortól az illiberális államot is el tudja fogadni.

Szólítja még valaki Pozsgay elvtársnak?

Nem jellemző az elvtársazás, bár nem sért igazán.

De mikor és ki hívta önt utoljára Pozsgay elvtársnak?

Pár évvel ezelőtt fordult elő ilyesmi. Megismernek a boltban, az utcán még ma is, de nem sértésből elvtársaznak. Inkább köszönetet mondanak nekem a rendszerváltásért. Persze főleg az idősebb nemzedék ismer.

Nem is tartja a kapcsolatot a régi elvtársakkal?

Az egykori politikai partnerek közül többnyire Szűrös Mátyással beszélek. Az olyanoktól meg visszatartom magam, akiknek a sorsa nem tetszik nekem.

Kicsoda Pozsgay Imre?

Politikus, egyetemi tanár, a Kádár-rendszer egyik jelentős politikusa. 1976 és 1980 között kulturális, majd művelődési miniszter volt. Később a Hazafias Népfront titkára, 1988 és 1990 között államminiszter volt. 1980 és 1989 között a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának (MSZMP KB), 1988 és 1989 között Politikai Bizottságának tagja volt. 

Történelmi szerepe volt, hogy ő mondta ki elsőként az állampárt vezetői közül, hogy az addig ellenforradalomnak nevezett 1956 népfelkelés volt.

A rendszerváltás után

Pár hónapig az MSZP parlamenti frakciójának vezetője volt. Még abban az évben kilépett az MSZP-ből, majd új pártot alapított, a Nemzeti Demokrata Szövetséget, amely nem került a parlamentbe. Később az MDF képviselőjelöltje az 1998-as országgyűlési választáson, de nem került be a parlamentbe.

2005-ben Orbán Viktor meghívja a Fidesz nemzeti konzultációs testületébe, majd 2010-ben részt vesz az új alaptörvény megírásában.

Mit csinál mostanában?

"Dolgom van bőven. Sokat utazom belföldön és határon túl. Előadásokra hívnak, beszédeket tartok. Múltkor egy taxis megkérdezte tőlem, miért nem pihenek, hisz nyugdíjas vagyok. Visszakérdeztem: uram, maga meg akar ölni engem?"

Akadhat olyan fiatalabb olvasónk, akinek fogalma sincs, hogy ön kicsoda. Egy mondatban hogyan mutatná be magát neki?

Azt, hogy most ficánkolhatsz, részben nekem köszönheted. Segítettem kiszabadítani a hazámat egy megszálló hatalom kebleiből és egy diktatórikus intézményrendszerből. Hogy most szabadon mozoghatsz, nekem is volt hozzájárulásom. Így. 

Az ön története azért nem a rendszerváltással kezdődik.

A történelemkönyvekben itt szerepel a nevem, unokáim mindig mutatják, ha a tanulmányaik során a rendszerváltáshoz érnek, és találkoznak a nevemmel.

Biztosan, de a bemutatkozásában miért nem említi, hogy az ezt megelőző évtizedekben a kommunista rendszer egyik vezetője volt?

Nem rejtettem véka alá soha. Már 17 éves koromban beléptem a Magyar Dolgozók Pártjába, aztán 56-ban az MSZMP-be. A könyveimben is mindig leírtam ezeket, és felhívtam az olvasók figyelmét, hogy egy történelmi megtérésnek a tanúi.

Megbánta, hogy ilyen fiatalon a kommunista párthoz csatlakozott, majd nem is akármilyen karriert kezdett az MSZMP-ben?

Az önsajnálatot soha nem ismertem. Az önvádat is csak akkor, ha botor dolgokba keveredtem, és ilyenkor restelkedve vallottam be magamnak. A kérdésére tehát a válasz: ha valaki tizenévesen elkötelezi magát egy világnézet mellett, attól a legnehezebb szabadulni. Én egy falusi nádtetős parasztházból indultam el, innen emelkedtem fel. Korábbi életkörülményeim között legfeljebb inas lehettem volna. Úgy éreztem, hálával tartoztam azoknak, akik lehetővé tették a szellemi és társadalmi felemelkedést. Egyet viszont elmondhatok az egész, buktatóval teli, ám végül sikerhez vezető pályámról: soha emberellenes cselekedetet nem hajtottam végre.

Értem, hogy elkötelezte magát az ideológia mellett, de ön nem egyszerű tagja volt az MSZMP-nek, hanem miniszterségig, KB-tagságig jutó vezetője. Ez nem volt kötelező. Ezt nem bánta meg?

A pártban a karrierem viszonylag korán kezdődött. Egyetem után friss diplomásként Kecskemétre, a megyei pártbizottságra kerültem. 56 után még hálás is voltam az országot felszabadító kádári vezetésnek. De ez a lelkesedésem 58-ig tartott, amikor értesültem Nagy Imre kivégzéséről, ami számomra elfogadhatatlan volt. Túlkapásnak, törvényellenes cselekedetnek tartottam. Innentől kritikával viszonyultam a rendszerhez, bárhová, bármilyen posztra is kerültem.

Ezt csak most mondja, vagy akkor is szóvá tette valakinek?

A kritikáim legfőbb bizonyítéka, hogy a kandidátusi disszertációmat egy elég kockázatos témáról, a demokrácia fejlődéséről írtam. Méghozzá 1968-ban, a prágai tavasz idején. A disszertációmat elfogadták, a kiadását viszont a pártközpont megtiltotta. Zárt dobozba került, mint jó pár film annak idején.

Ha ennyire kritikus volt tényleg, akkor hogy kerülhetett ezután mégis egyre magasabb pozíciókba? 1976-ban már kulturális miniszter volt. 

Ezen magam is sokat tűnődtem. Megalkuvást ugyanis sosem tanúsítottam. A Kádár-rendszer adottságaiból következett a sorsom. Kádár János a konszolidációt hirdető programjával vált az ország és világ kedvencévé, emlékezhetünk: aki nincs ellenünk, velünk van. Ebbe beletartozott, hogy a kirakatban olyan vonzó személyiségeknek is ott kell lenniük, mint én. Az értelmiséggel nekem volt a legjobb kapcsolatom. Ezt olyan dolgoknak köszönhettem, mint például, hogy Kecskeméten 1969-ben, a betiltása után nyilvános vetítésen mutattam be Bacsó Péter filmjét, A tanút. Odajárt hozzám a filmes értelmiség és a sajtó is szeretett. Én csakhamar a Kádár-rendszer értelmiségi kirakatfigurája lettem.

Ha már így említi a betiltásokat, kulturális miniszterként önnek is kellett olyan döntéseket hoznia, hogy betilt egy művet. Nem?

Kellett, nem tagadom. De ezekben a döntésekben mindig az értékszemlélet volt az elsődleges. A Kritika című lapnak 1977-ben adott interjúmban kimondtam, hogy a szövetségi politika néven folytatott tevékenység nem más, mint az értelmiség prominens szereplőinek lekenyerezése. Aczél ezt soha nem bocsátotta meg nekem.

Mit tiltott be például?

A „tilt, tűr, támogat” hármas kategóriából azért én mindig a „támogat” kategóriába próbáltam átjátszani azokat a műveket, amelyek esetleg csípték Kádár vagy Aczél György szemét (a Kádár-rendszer kulturális életének fő ideológusa, informális irányítója). Ezt úgy tudtam véghezvinni, hogy már akkor felismertem, amit előbb mondtam, hogy kirakatfigura vagyok. És emiatt bizonyos fokig védettségben részesülök.

De milyen esetekben nem tudott ellenállni, és járult hozzá a betiltáshoz?

A betiltás helyett helyesebb kifejezés az eltanácsolás. De ez nem úgy ment, hogy valaki a szervezet tetején ráüti a pecsétet. A diktatúra egyik alapelve, hogy nem szabályozott körülmények között adja a határozatait, hanem informálisan. A nagyobb hatalom felveszi a telefont, és megüzeni a kisebbnek, hogy mit kell csinálnia. És így nincs is nyoma a betiltásnak. Ezt az eljárást azért olykor kitribliztem. Egyszer felhívott Aczél, hogy mit tegyek. Megkérdeztem, hogy „Aczél elvtárs, van magának titkárnője? Akkor megtenné, hogy leülteti Sárikát az írógéphez, lediktálja neki, és elküldi írásban?”. Aczél erre lecsapta a telefont. Tudta, ha leírja, ő lett volna a betiltó. Ilyen játszmákkal sikerült kivédenem, hogy ne a rossz oldalon álljak.

Olyan előfordult, hogy ön telefonált oda valakinek hasonlóképp?

De én akkor mindig a jó oldalon voltam. 

Mindig csak a jó oldalon?

Ilyenekre gondolok például, hogy amikor a budai Várban lévő Népszínház vezetőségét Aczél rá akarta telepíteni a kecskeméti színházra, tudtam, hogy ez a helyi színjátszásban csődöt jelent. Meg akartam akadályozni, ezért felhívtam a megyei első párttitkárt, kértem, hogy ne engedd meg, hogy odavigyék őket. Végül odavitték. De nekem lett igazam, mert tényleg csődöt jelentett.

Az előbb a diktatúra működését elemezte. Tehát egyértelműen diktatúrának tartja az előző rendszert?

Mégpedig elég kemény diktatúrának. A kádárizmust is.

Ezzel azt is állítja, hogy ön ennek a kemény diktatúrának az egyik vezetője volt.

Hát, igen. És én rám volt szükség, hogy belülről szétszedjem.

Nem bánja, hogy ennyi ideig asszisztált ehhez a kemény diktatúrához?

Nem asszisztáltam, hanem részt vettem benne. A tények jól igazolják, hogy kritikusként vettem részt. Az volt a furcsa, hogy a rendszer ezt eltűrte.

Mikor érezte először, hogy a rendszer meg fog dőlni?

A nyolcvanas évek közepén, de Gorbacsov hatalomra kerülésekor már biztosan a meggyőződésem volt, hogy a rendszer nem reformálható. Emlékszem, 1983-ban a Hazafias Népfronttal kötelezővé tettük a többes jelölést a 85-ös választásokon. Amikor a hatalom betiltotta, hogy ellenzéki személy is jelölt lehessen, az ellenzék persze háborgott. Elmentem egy ellenzéki gyűlésre a budai Várba, ahol azt kérdezték tőlem: „Pozsgay Imre, valljon színt, a hatalom vagy a törvény oldalán áll?” Akkor kimondtam: a törvény oldalán állok, de nincs hatalmam, hogy megvédjem. Aztán így folytattam, van rá bizonyíték, nyilván a III/III-as is felvette: „Ha ez a rendszer így folytatja tovább, meg fog bukni, és egy rossz emlékű kísérletként marad meg az emberiség történetében.” Ez 1985-ben elhangzott. Ezután a fordulat után semmilyen reformot nem fogadtam el.

Ezek után nem kapott fejmosást Kádártól vagy más pártvezetőtől? Vagy azok után, hogy részt vett a lakitelki találkozón? Vagy később, miután népfelkelésnek nevezte az 56-os eseményeket?

Már nem mertek ilyet tenni velem akkor. Pedig a nyolcvanas évek elején még kérdezték ismerőseim, hogy nem félek-e, hiszen azzal a Kádárral állok szembe, aki szemrebbenés nélkül kivégeztette Nagy Imrét. Itt azt válaszoltam, most már nem teheti meg.

Tavaly egy Lázár Jánossal közös fórumon részletesen beszélt a rendszerváltás időszakáról. Akkor mulasztásos rendszerváltásról beszélt. Ki mulasztott, és mit?

Én például elleneztem a spontán privatizációt. Nem vagyok a magántulajdon ellen, de csak társadalmi ellenőrzéssel lett volna szabad értékesíteni az állami tulajdont, és akkor nem történt volna meg ez a spontán rablás. A másik probléma a mezőgazdaság volt. Antall Józseffel is összekülönböztem emiatt. Mondtam neki, hogy „te egy fordított Rákosi Mátyás vagy: ő bekényszerítette a parasztot a tsz-be, te pedig kikényszeríted belőle”. Akiket kikényszerített a rendszerváltás után, nem gazdák lettek, hanem földönfutók. Aztán fontos lett volna még az elszámoltatás is a titkosszolgálatokról.

Az ügynöklisták azóta sem nyilvánosak. 

Most már nehéz is lenne ezt az ügyet tisztázni. Akkor kellett volna a felelősségre vonás.

Miért maradt el?

Már 1990-ben átcsúszott ez a politikai viadal körébe. Amikor egyszer Tölgyessy Péter akkori SZDSZ-frakcióvezető jött hozzám egyeztetni erről, én mondtam, hogy az MSZP-seket ez kevésbé érinti, a szocialista frakció tele van egykori védett személlyel, aki nem lehetett ügynök. Az SZDSZ-nek nagyobb a kockázat, ha kiderül, hány egykori ügynök ül a soraiban. Mire azt mondta cinikusan, hogy lehet, hogy 2-3 ügynök van az SZDSZ-ben, de az MDF-ben 15-20. Kár, hogy nem történt meg az ügynökügy tisztázása, a nemzeti megbékélés sínylette meg.

Tud olyan ügynökről, aki az elmúlt 25 évben fontos politikai vagy gazdasági funkciót töltött be?

Tudok. De nem mondok nevet.

Politikai vagy gazdasági szereplő?

Nem mondok nevet. A rendszerváltás után amúgy kikértem az aktámat, és kiderült, hogy engem is megfigyeltek, rólam is jelentettek, de trükkös módon. Azokat figyelték meg, akik kapcsolatba léptek velem. Elég vaskos aktám lett.

Pozsgay a miniszterelnökökről

Kíváncsi lennék, hogy látja az elmúlt 25 évet. Szeretném, ha egy-két rövid mondatban értékelné a 90 óta kormányzó miniszterelnököket. Kezdjük Antall Józseffel!

Barátom volt. Az adminisztrációhoz nem értett, a kormányában ezzel visszaéltek. Teoretikusan közelítette meg a dolgokat, ebből adódtak a kormányzati nehézségek.

Boross Péter?

Azt tudom mondani, amit a megválasztásakor: pünkösdi királyra szavazunk, jobb híján elfogadom.

Horn Gyula?

A kádári taktikai bravúrok embere. Olyan történelmi szereppel illették, ami nem volt neki. Például a határnyitás nem úgy történt, mert kulisszákat vágott át akkor.

Orbán Viktort a végére hagyom. Medgyessy Péter következik.

Jóléti politikát akart folytatni, és az e tekintetben hozott intézkedései jók voltak. Nem a titkosszolgálati múlt, hanem az lett a veszte, hogy elkezdte szapulni az SZDSZ-t.

Gyurcsány Ferenc?

Róla nem kívánok túl sokat mondani. Egy aktivista szerepében próbált államigazgatási feladatokat ellátni, és ez az aktivista szerep azóta se tűnt el belőle. Ez politikai képességeit illetően inkább lefokozó, mint felemelő. Ennyi.

Bajnai Gordon?

Ilyen rossz hírrel és háttérrel nem szabad államigazgatási feladatokat vállalni.

Akkor rátérhetünk Orbán Viktorra.

Államférfi. De nincs hibátlan politikus. 90-ben még politikai ellenfelek voltunk, aztán közel kerültünk egymáshoz.

Ha ennyire kilógott az állampártból évtizedeken át, mint mondja, akkor miért az MSZP-t választotta az MSZMP feloszlatása után?

Az MSZP-ből létre lehetett volna hozni egy szociáldemokrata alapokon nyugvó, nyugati típusú, mindenkivel koalícióra képes baloldali pártot. De már 90 tavaszán látni lehetett, hogy a párt a volt nómenklatúra menedékháza lett. Mondtam is Nyers Rezsőnek (az MSZP első elnöke), hogy a 90-es májusi kongresszus küldöttnévsora úgy néz ki, mint 1982-ben. Ráadásul egyre erősödött az SZDSZ befolyása is a pártra.

Ekkor ön volt az MSZP alelnöke és parlamenti frakcióvezetője. Tehát volt némi felelőssége, nem?

Nem volt elég erőm, hogy ezen változtassak.

Ekkor már túl vagyunk a 89-es négyigenes népszavazáson, amely lényegében megfosztotta attól, hogy államfő legyen. Ez mennyire küldte padlóra?

Lórúgásként éltem meg, nem tagadom. Pedig lett volna dolgom államfőként. De ezt nem akarták az ellenfeleim. De utána nem süllyedtem az önsajnálatba, más feladatok után néztem. Megtaláltam egyetemi tanárként.

Az MSZP-ből 90 őszén távozott, aztán utána hiába próbálkozott új párttal, képviselő-jelöltséggel, csak a kudarcok jöttek. Nem bánta meg, hogy elhagyta a pártot?

Jogos a kérdés. A családomból is feltették. Ha bent maradtam volna, sok pozícióra lett volna még esélyem. De nem a személyes karrier érdekelt. 90-ben is tudtam, hogy a rendszerváltásban csalódott tömegek hatalomra segíthetik az MSZP-t. Ezt a hatalmat végképp nem akartam. 1990 decemberében ezt egy nyilatkozatomban el is mondtam a Magyar Nemzetnek, hogy az így várható karrier engem nem érdekel.

Akkor hogy jutott el a Fideszhez?

Egy interjúban már mondtam, hogy nem én jutottam el a Fideszhez, hanem a Fidesz jutott el hozzám. Ez azt jelenti, hogy én ugyanazt képviselem évtizedek óta: a nemzeti elkötelezettség híve, a liberális gazdaságpolitika ellenfele vagyok. A Fidesz 90-ben még az SZDSZ szövetségese volt. Aztán közeledett az én eszmerendszeremhez.

Amikor Orbán meghívta önt a nemzeti konzultációs testületbe 2005-ben, nem gondolta, hogy csak kirakatbábunak kell? Kellett, hogy megszólítsa a kádári nosztalgiára vágyó szavazókat.

Nyilván volt politikai indíttatása a meghívásomnak, de fontosnak tartottam a konzultáció tartalmát.

De nem tartja köpönyegforgatásnak, hogy egykori MSZMP-s, majd MSZP-sként akkor egy jobboldali párt mellé állt?

Nem jobboldali párt. És ettől nem lettem jobboldali. Ha gazdaságpolitikáról, szolidaritásról van szó, baloldali vagyok. Ha szabadságról, parlamentarizmusról, akkor liberális. Ha hazáról, iskoláról, történelemről, akkor konzervatív.

Akkor Orbán Viktor illiberális államról kifejtett nézeteivel nem ért egyet?

Látok homályt az elméletben, kétségtelen. Az illiberálist másként fogalmaztam volna meg, de végül is el tudom fogadni ezt is. Amiben Orbánnak igaza van, és ebben az elméletében is ezt képviseli: a haza minden előtt. Ezért támogatom.

2010 után ismét segítette a Fideszt: az új alaptörvény kidolgozásában vett részt. Büszke a végeredményre?

Büszke vagyok. A preambulummal volt igazán dolgom. Ebben helyreállítottuk Magyarország történelmi értékeit és az ezzel kapcsolatos társadalmi szemléletet.

A negyedik módosítás után bekerült az alaptörvénybe, hogy „az MSZMP, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bűnöző szervezetek voltak, amelyek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak”. Ez önre vonatkozik, nem?

Rám biztosan nem.

Ez a szöveg az MSZMP-re és a Hazafias Népfrontra vonatkozik, amelyeknek ön az egyik vezetője volt. Ki másról szólna ez az idézet?

Ezeknek a szervezeteknek a felszámolásában volt részem.

Akkor hibásnak tartja, hogy ez így szerepel az alaptörvényben?

Ezt másként kellett volna megfogalmazni valóban.

Azt is kikéri magának, ha lekommunistázzák?

Nem voltam kommunista 80-ban sem. De marxista sem. Mint mondtam, a rendszer megdöntőjének tartom magam. Kevesen voltunk, de sokan maradtunk.

Forrás: http://index.hu/belfold/2015/06/03/pozsgay_imre_nem_voltam_kommunista_80-ban_sem/

A Blog tulajdonosának megjegyzése: 

pozsgai "elvtárs"! A gerincéről most inkább semmit. Majd talán később. Egyenlőre csak ennyit...az indulat ennyit enged... ha így folytatja, végén kiderül, önnek köszönhetjük ezt a lerabolt kifosztott megalázott mentálisan erkölcsileg lepusztított országot amit ön rendszerváltott. Talán van ki elhiszi önnek, ön a naaagy belső ellenzék az egyedüli hős rendszerváltó belülről bomlasztó ki közben azért jócskán élvezte annak a rendszernek minden előnyét. Az már világos lett, ön jócskán hozzájárult hogy ez az orbán nevű agyilag gyenge maffia államot, hűbéres rendszert építhessen a MI bőrünkre. Azért ha rá ér..., a maradék bőr még rásülhet a képére, tükörbe ne nagyon nézzen. 

Az interjút elolvasva, ez a mocskos féreg télleg azt hiszi mindenki meghülyült és senki nem emlékszik semmire. Ez a patkány úgy állítja be magát mint naaagy hős aki 30 éven át az 50-es évek végétől a 80-as évek végéig belső ellenálló bomlasztó hős rendszerváltó volt, de abból is az egyetlen. Holott semmi mást nem csinált ez a féreg mint amikor már szabad volt, gyorsan kimondta 56-ról hogy "Népfelkelés - Forradalom volt." ....aztán gyorsan benyalt tövig orbánnak. Ettől undorítóbb férget igen keveset hordoz hátán a Magyar föld.