Tudom, hogy ezzel most nem leszek népszerű Mesterházy Attila körében.
Meghallgattam, hogy reagált a "miniszterelnök-jelölt" a súlyos választási vereségre. Úgy tett, mintha valami elháríthatatlan természeti katasztrófa okozta volna ezt az eredményt. Vagy valami tőle teljesen független balszerencse. A véletlenek hülye összejátszása. Ja, meg persze a Fidesz agresszív, csaló politizálása, a választójogi törvények átírása, médiamonopólium létrehozása.
Mintha e két utóbbi csak most derült volna ki. Mintha nem mindezek ismeretében vállalta volna az ellenzék a választásokon való részvételt.
Bizony, Mesterházy Attila nem tartotta fontosnak, hogy akár csak egyetlen önkritikus mondatot mondjon. Beszédéből az derül ki, hogy a jövőt az eddig megszokott módon tervezi: kikaptunk, de jönnek az új feladatok.
Mesterházy Attilát másoknak kell figyelmeztetni - így például nekem - arra, hogy amikor agresszív, egoista magatartással kizsarolta, hogy ő legyen az együttes baloldali ellenzék miniszterelnök-jelöltje, azzal hatalmas felelősséget is vállalt. Valóban ő volt a legnagyobb szervezett ellenzéki erő első számú és legitim vezetője. De nem értette meg, hogy a maga által kikövetelt vállalt feladat elvégzésére alkalmatlan.
Hosszan sorolhatnám most a baklövéseit. Onnan, hogy Attila fiával játszott inkább (mert megígérte neki, hogy azt a március 15-ét vele tölti), amikor annak idején zászlót bontott az orbáni hatalom ellen felháborodott erők sokasága. A parlamenti ülés alatti ostoba wellnessezésen keresztül egész odáig, hogy most vasárnap, amikor leadta a szavazatát, nem nyilatkozott a sajtó jelenlévő képviselőinek. Nem akartam hinni a fülemnek, amikor ezt a hírekben hallottam. Kampánycsend nincs, minden politikus felhasználta a választók nap közbeni meggyőzésére azt a lehetőséget, hogy szavazása alkalmával megkérdezik. Ő nem. Neki ez derogál. Éppen magánéletet él, senki se zavarja.
Az elmúlt négy évben nem csak Orbán, hanem Mesterházy is ámokot futott. Egy értelmes ötlete nem volt, azt hitte, pont megfelelő, ha önmagát adja - ezt tette. Ez pedig ennyire volt elég. Egy igazából semmihez sem értő, nem karizmatikus pártfunkcionárius próbálta eljátszani az államférfi szerepét, de ez csak percekre sikerült. Nem is kellett kikezdenie őt a Fidesznek, néha már-már dicsérték is - ennél szégyenteljesebb bizonyítványt csak a választók állítottak ki róla, vasárnap.
Mesterházy Attila sokat dolgozhatott, nem vonom kétségbe. Nyilván nagyon érzékenyen érintette őt a választási kudarc. Vajon tényleg nem fordult meg a fejében, hogy mekkora ebben az ő személyes felelőssége?
Az MSZP valóban mindent úgy akar folytatni ezután, mint ahogy eddig tette? Azért, mert ők a legnagyobb ellenzéki erő?
Nekem kell szólnom, hogy amikor a csak vesztésre elegendő, de mégis hatalmas számú szoci voksra gondolnak, akkor azt nem tekinthetik egy megszerzett és főleg megszolgált támogatásnak? Hogy már több választási ciklus óta a szavazataik legalább fele csak annyit jelent, hogy nincs más, ez az egyetlen valódi remény, ezért megkapják az ikszet? Mit gondol Mesterházy Attila, meddig lehet még ezzel visszaélni?
Amikor erre a "hatalmas szavazótáborra" hivatkozik, semmiben nem különbözik Orbán Viktortól, aki ugyanígy kisajátítja, a maga érdekeire használja fel a számokat.
Sem szerénység, sem alázat nem fedezhető fel Mesterházy Attila magatartásában, fiatal kora ellenére pont olyan pökhendi, mint a Kádár-korszak káderei voltak, akiket örök időkre helyeztek oda, ahol vannak, bajuk sose lehetett.
Tényleg nem akar elszámolni Mesterházy Attila azzal, hogy a világtörténelem legszemetebb kormányának négyéves pusztítása alatt mit végzett, mit tett egyszemélyi felelős vezetőként a legnagyobb ellenzéki párt élén? Nem szégyellte magát, amikor a kis pártok képviselői akcióztak a parlamentben - helyettük? De nem is kezdek bele a felsorolásba.
Súlyos önértékelési zavarok lehetnek itt. Ha valami, akkor ez a választási tragédia rá kell hogy ébressze Mesterházy Attilát arra, hogy alkalmatlan arra a munkára, amit vállalt. Ha tovább erőlteti, még nagyobb kárt fog okozni Magyarországnak - már ha egyáltalán ezt a mostanit helyre lehet hozni valaha.
Forrás: http://poldi.blog.hu/2014/04/07/mesterhazy_ur_tenyleg_nekem_kell_szolnom
Meghallgattam, hogy reagált a "miniszterelnök-jelölt" a súlyos választási vereségre. Úgy tett, mintha valami elháríthatatlan természeti katasztrófa okozta volna ezt az eredményt. Vagy valami tőle teljesen független balszerencse. A véletlenek hülye összejátszása. Ja, meg persze a Fidesz agresszív, csaló politizálása, a választójogi törvények átírása, médiamonopólium létrehozása.
Mintha e két utóbbi csak most derült volna ki. Mintha nem mindezek ismeretében vállalta volna az ellenzék a választásokon való részvételt.
Bizony, Mesterházy Attila nem tartotta fontosnak, hogy akár csak egyetlen önkritikus mondatot mondjon. Beszédéből az derül ki, hogy a jövőt az eddig megszokott módon tervezi: kikaptunk, de jönnek az új feladatok.
Mesterházy Attilát másoknak kell figyelmeztetni - így például nekem - arra, hogy amikor agresszív, egoista magatartással kizsarolta, hogy ő legyen az együttes baloldali ellenzék miniszterelnök-jelöltje, azzal hatalmas felelősséget is vállalt. Valóban ő volt a legnagyobb szervezett ellenzéki erő első számú és legitim vezetője. De nem értette meg, hogy a maga által kikövetelt vállalt feladat elvégzésére alkalmatlan.
Hosszan sorolhatnám most a baklövéseit. Onnan, hogy Attila fiával játszott inkább (mert megígérte neki, hogy azt a március 15-ét vele tölti), amikor annak idején zászlót bontott az orbáni hatalom ellen felháborodott erők sokasága. A parlamenti ülés alatti ostoba wellnessezésen keresztül egész odáig, hogy most vasárnap, amikor leadta a szavazatát, nem nyilatkozott a sajtó jelenlévő képviselőinek. Nem akartam hinni a fülemnek, amikor ezt a hírekben hallottam. Kampánycsend nincs, minden politikus felhasználta a választók nap közbeni meggyőzésére azt a lehetőséget, hogy szavazása alkalmával megkérdezik. Ő nem. Neki ez derogál. Éppen magánéletet él, senki se zavarja.
Az elmúlt négy évben nem csak Orbán, hanem Mesterházy is ámokot futott. Egy értelmes ötlete nem volt, azt hitte, pont megfelelő, ha önmagát adja - ezt tette. Ez pedig ennyire volt elég. Egy igazából semmihez sem értő, nem karizmatikus pártfunkcionárius próbálta eljátszani az államférfi szerepét, de ez csak percekre sikerült. Nem is kellett kikezdenie őt a Fidesznek, néha már-már dicsérték is - ennél szégyenteljesebb bizonyítványt csak a választók állítottak ki róla, vasárnap.
Mesterházy Attila sokat dolgozhatott, nem vonom kétségbe. Nyilván nagyon érzékenyen érintette őt a választási kudarc. Vajon tényleg nem fordult meg a fejében, hogy mekkora ebben az ő személyes felelőssége?
Az MSZP valóban mindent úgy akar folytatni ezután, mint ahogy eddig tette? Azért, mert ők a legnagyobb ellenzéki erő?
Nekem kell szólnom, hogy amikor a csak vesztésre elegendő, de mégis hatalmas számú szoci voksra gondolnak, akkor azt nem tekinthetik egy megszerzett és főleg megszolgált támogatásnak? Hogy már több választási ciklus óta a szavazataik legalább fele csak annyit jelent, hogy nincs más, ez az egyetlen valódi remény, ezért megkapják az ikszet? Mit gondol Mesterházy Attila, meddig lehet még ezzel visszaélni?
Amikor erre a "hatalmas szavazótáborra" hivatkozik, semmiben nem különbözik Orbán Viktortól, aki ugyanígy kisajátítja, a maga érdekeire használja fel a számokat.
Sem szerénység, sem alázat nem fedezhető fel Mesterházy Attila magatartásában, fiatal kora ellenére pont olyan pökhendi, mint a Kádár-korszak káderei voltak, akiket örök időkre helyeztek oda, ahol vannak, bajuk sose lehetett.
Tényleg nem akar elszámolni Mesterházy Attila azzal, hogy a világtörténelem legszemetebb kormányának négyéves pusztítása alatt mit végzett, mit tett egyszemélyi felelős vezetőként a legnagyobb ellenzéki párt élén? Nem szégyellte magát, amikor a kis pártok képviselői akcióztak a parlamentben - helyettük? De nem is kezdek bele a felsorolásba.
Súlyos önértékelési zavarok lehetnek itt. Ha valami, akkor ez a választási tragédia rá kell hogy ébressze Mesterházy Attilát arra, hogy alkalmatlan arra a munkára, amit vállalt. Ha tovább erőlteti, még nagyobb kárt fog okozni Magyarországnak - már ha egyáltalán ezt a mostanit helyre lehet hozni valaha.
Forrás: http://poldi.blog.hu/2014/04/07/mesterhazy_ur_tenyleg_nekem_kell_szolnom
Karancsi
Tiborral először kb. 2001-ben vagy 2002-ben beszéltem telefonon, noha
pl. az 1998. február 27-én, a rendőrség épületében minden valószínűség
szerint meggyilkolt Kuzma Mihály rendőr alezredest is pár nappal a
halála előtt személyesen akartam megkeresni, amikor a nyilvános
politikai, rendőrségi és médiaüldözés már javában folyt ellene, a
rendőrségnek és a rendőrség vezetőinek bűnügyei és olajügyei utáni
nyomozásai miatt. Lehet, ha akkor veszem a fáradtságot és Kuzma Mihályt
megkeresem Békéscsabán, még most is élne.
Gergényi
Péter (egyik maffianevén a Pipás) által akkoriban vezetett Bács-Kiskun
Megyei Rendőr-főkapitányság bűnszervezeti bűntettei láttán és hatására
kezdtem el nagy bőséggel kiemelt állami maffiabűntettek után nyomozni,
miután a bűnüldözésben a titkosszolgálattal és a rendőrséggel való
kapcsolatom - éppen az állami bűnözés miatt - megromlott, Orbán Viktor
pedig széles spektrumú üldözés alá vetett.
Karancsi
Tibor története 1995-ben kezdődött. Az akkori rendőr százados a békés
megyei Füzesgyarmat úgynevezett Macskási telepére érkezett, ahol a
rendőrség által hivatalosan védett olajszőkítő cég, a Full Marker Kft.
akkor is éppen olajszőkítést követett el. A helyszíni, a Full Marker
tulajdonában álló tartálykocsikban lévő háztartási tüzelő olajat (HTO)
éppen gázolajjá alakították. Az iratokat is a helyszínen fellelő
Karancsi Tibor értesítette a főnökeit, akik nem meglepő módon azt az
utasítást adták, hogy Karancsiék hagyják el a helyszínt és másutt várják
meg a vámnyomozókat.
Karancsi
Tibor életben maradt. Mivel azonban nem akart belenyugodni a
történtekbe, ezért - hasonlóan ahhoz, ahogyan a többi kategóriájú bűnöző
szeméttelepeken szokás, mint amilyen pl. a kecskeméti 
Orbán
Viktor és Pintér Sándor akkori országos rendőrfőkapitányát, Orbán
Pétert, aki alaptalannak nevezte Karancsi Tibor vádjait. Pintér Sándor
pedig - az olajmaffia kétségtelenül leghírhedtebb alakja, Európa
leghírhedtebb tömeggyilkos politikusa, a budapesti, 100-nál több
bombarobbantásos cselekmény legfőbb szervezője és legfőbb eltussolója,
tehát Orbán Viktor társa - a médiában "álgond, álprobléma, sárdobálás"
kifejezésekkel illette az általa üldözött Karancsi Tibor leleplezéseit.
Pintér Sándor mellett pedig az az Orbán Viktor állt, aki a 2000-es
Parlamenti Olajbizottság működését is egy személyben letiltotta,
leállította és betiltotta, hogy semmiféle további adat és bizonyíték ne
láthasson napvilágot a magyar lakosságot iszonyú összegekkel kirabló
állami bűnszervezeti maffializmusról. Az az Orbán Viktor, aki Pintér
Sándorral az oldalán pl. Sándor Istvánt (Papa), a Központi Bűnüldözési
Igazgatóság (KBI) olajmaffiát leleplező főnyomozóját egy vasárnapi
napon, egyetlen nappal azelőtt, hogy Sándor Istvánt a parlamenti
olajbizottság meghallgatta volna, őrizetbe vették, nehogy tanúskodhasson
és hátha ezzel sikerül megfélemlíteniük őt és családját.
Karancsi Tibor a HírArénának így nyilatkozott arra a kérdésemre, hogyan él most az olajmaffia egykori leleplezője:
Nógrádi
Zsolt olajtanúnak a roppant részletes tanúvallomása hatására
robbantotta fel az olajügyeket, aki az állami olajmaffia-hálózat aktív
olajozó, családjával milliárdos tagja volt és akit 2002-ben én is
felkerestem fóti házában, miután Orbán Viktor és Pintér Sándor, valamint
bandáik végeérhetetlen bűntettei hatására kiterjedt, nemzetközi bűnügyi
nyomozásokba kezdtem.
Pallagh
László barátomat személyiségi jogi perekben bíróság elé citálták és
arra való hivatkozással, hogy a bizonyítékai államtitkot képeznek, a
bíróság megkötöttnek érezte a kezét, hogy ő a titkosítások miatt nem
tudja a bizonyítékok körében felsorakoztatni a dokumentált anyagokat,
amik a Pallagh László által elmondottakat alátámasztották volna. Ez az
igazságszolgáltatás arculcsapása. Mert ahogy volt tanárom, dr. Szikinger
István - aki a tanárom is volt a főiskola során, aztán az ügyvédem is
volt - ki merte mondani a nyilvánosság előtt a médiában, hogy
Magyarországon megszűnt a jogszolgáltatás, igazságszolgáltatás pedig
nincs. Olyan nincs. Ez annyit jelentett néhai barátom, Pallagh László
számára, hogy súlyos anyagi problémákat okoztak ezzel, amire ráment
barátom egészsége és az élete.