A bárányok hallgatnak a birkák bégetnek.

 Magyarországon két nyáj él. 

-Egyik nyáj a birkanyáj. 

Ők szép sorba beálltak a karámba és van gazdájuk. Terelgeti is őket szépen. Megvédi őket a csúúúnya farkastól aki  még véletlenül sem téved a karámjuk közelébe, de a gazdi azzal ijesztgeti őket. A farkast is elnevezi időnként mindig másnak, néha  minden néven nevezett farkassal ijesztgeti őket. A nyájhoz nem tartozó bárányokat is farkasnak mondja a gazda a birkái előtt és velük is ijesztgeti őket. A szép dús legelő hiányát is rájuk fogja, meg mindenféle farkasokra. Ez a nyáj retteg is rendesen a sosem látott farkastól és hálás szívvel béget a gazdinak a védelemért. Adja is a gyapját  naponta 13 éve. Ez a gazda néha a szomszédok karámjaiba is átdob némi takarmányt, had bégessenek át onnan is, néha a gazda a bojtárjaival kiterelteti a nyájat az utcákra lássa, hallja a világ neki mekkora nyája van.  Szorgalmasan béget a nyáj ahogy a gazdi elvárja, mígnem  egyszer majd a vágóhídhoz érnek. Közben a gazdi és családja szépen gyarapodik a nyáj gyapján a birkák pedig hálásak a védelemért a silány kóróért amit kapnak takarmány gyanánt, na meg a szűk zsúfolt karámért. 

A másik nyáj a bárányokból áll. 

Ez a nyáj a karámon kívül széjjel széledve tengeti silány életét a silány kórós legelőn.  Nincs gazdája, mert egy  mögé sem áll be. Tengődik széjjel széledve a kórón. Néha páran összeállnak közülük és maguk közül választott vezérkolompos mögé állnak, vagy önjelölt  kos mögé,  kicsit bégetnek, aztán újra széjjel szélednek. Néhányan, túl sokan  elbújnak ide oda mert ahhoz is gyávák, hogy fölvállalják, ők nem tartoznak a gazdás karámos nyájhoz.  Néha jönnek a gazda jelöltek, aztán ők jól összevesznek kié is a nyáj, kinek mennyi jusson, ezen aztán elvitázgatnak évekig a nyáj pedig gazdátlanul szanaszéjjel kóborol a silány kórón, néha béget egy kicsit, aztán elhallgat.  Ez a nyáj még néha egymást is marja tépi hol ezért hol azért,. Hol azért mert mindenki kolompot akar, hol azért nehogy má beálljon valamelyik gazda jelölt mőgé. Hol azért mert túl sok a kolompos. A bárányok közben látják, tudják hogy lehetne szép dús az a legelő, tudják hogy a gazdás nyájnak ott a karámban is dús lehetne az a legelő ha végre kijönnének a karámból, de csak hallgatnak. Nézik ott messzi távol nyugaton azt a dús legelőt vágyakozva.  Néhány bárány úgy döntött, elhagyja ezt a kórós pusztát és elmegy oda távol a nyugati legelőkre ahol nincs karám és dús a legelő, farkasok  sincsenek, ... 

 Ezen gazda jelöltek közt van nehány akik a karámos gazda bojtárjai, csak gazda jelöltnek mutatják magukat, de alkalom adtán beterelnék ezeket a bárányokat a karámos gazda karámjába... jól fizeti is ezeket a bojtár gazdákat a karámos gazda.   A gazdajelöltek pedig... vitáznak tovább kié is a nyáj, kinek mennyi jusson belőle és a karámos nyájas gazdától kapott apanázson jól elvannak. Ad is nekik némi apanázst a karámos gazda, mert tudja, addig neki nem lesz konkurencia sem a gyapjú, sem a bárányhús piacon amíg ezek elmarakodnak egymással. A bárányok pedig gazdátlanul széjjelszéledve kóborolnak tovább a silány kórós mezőn, néha bégetnek kicsit, néha marják egymást is, aztán elhallgatnak. 

A bárányok hallgatnak.... gazdátlanul, karám nélkül a kórón... szabadon... szabadon? .. A gazda jelöltek pedig elmarakodnak és eléldegélnek a kapott koncon. ... 

 a birkák bégetnek szorgalmasan és örülnek a karámnak a kórónak mit kapnak, adják a gyapjukat a húsukat... a gazda pedig szépen gyarapszik.