Bár e levél a nemzeth matyómintás giccses nemzethy keresztény lányához szól, szólhatna az összes mai sztárkodó ócska celebhez is. ....
József Sebestyén
Hát épp a tegnap fogadtam meg kegyelmes urunk egészségére, hogy befejezem a " puffogást ", de most megint ledobta az agyam a szíjat.
Nem is tudtam, kihez címezzem e levelet? Végül úgy döntöttem hogy Tóth Gabriellához szólnak e sorok, már csak azért is, mert félek, ha az általam nagyra becsült Katona Klári neve szerepel a borítékon, kb 20 oldalban könyörögnék a bocsánatáért, amiért mi is részesei voltunk a magyar kultúra lezüllesztésében. Meg hát az Erkel színház fénylő színpadáról szóljak a bázakerettyei búcsú tákolt dobogója felé? Az ember, nézzen felfelé.
Tisztelt Tóth Gabriella!
Egy művész rangját, jó esetben, a teljesítményéhez, és a hitelességéhez mérik. De ha valaki a szakmája kiválósága, szerénységével és őszinte mondanivalójával elnyeri a közönség szeretetét, és kivívja milliók megbecsülését, az egyenes utat jelent a hallhatatlanságba. Ön, és az önhöz hasonló, tehetségkutatókon feltűnt sztárocskák, pont ezen géniuszok dalaival váltak ismertté, a dalaik eldanolgatásával kerestek többszörös vagyonokat annál az előadónál, aki mindezen korszakos slágereket, e világra szűlte. De vajon hova lettek ők? Hova lett Bródy? Koncz Zsuzsa? Zorán? És még szerencsére hosszú a sor. Beálltak bogarat enni, vagy valami eszetlen, sekélyes, semmit mondó csinnadrattába zsűrizni? Nem. És tudja miért? Mert van tartásuk. És mert bizonyos szint felett, nem mentek egy bizonyos szint alá.
Hát igen kedves Gabriella, így van ez. Nem tudom tudja e, ki írta Katona Klárinak, a " hello, egyszer volt, és az ólomkatona " című slágereket? Sztevanovity Dusán. A világ szerénysége. Soha nem tolakodott egy asztalhoz sem. Neki a zene mellett, elèg volt a teremtés. Róla nem szólnak a magazinok, mint ahogy Adamis Annáról sem, aki hiszi vagy sem, de csak ebben az èvben kapta meg azt a Kossuth díjat, amit húsz éve is megérdemelt. nagy feró után, két évvel. Hát, ilyen ez a kultúrpolitika. Annak viszont örülök, hogy legalább ön, és kis grofo előtt történt mindez, pláne ha ideveszem a gáspár győzőt is.
És hogy miért a dalszövegeket citálom ide? Mert azok maguk voltak a csodák. Versek voltak, költemények. Azok adtak, meséltek, tanítottak, óva intettek, és szavakat adtak az ember szívébe és szájába, ha ki kellett fejezni az egyik legcsodálatosabb emberi érzést.. a szerelmet. És most, hogy ilyen aljas, álnok módon papolnak a békéről, eszembe jutnak a legegyértelműbb tanítások magáról a szelídségről, és a valódi bèke természetes közvetítéséről. Igen, ezek is dalok: " naplemente, ballada a fegyverkovács fiáról, ólomkatona, lány akire szerelemmel nézhetek, gyertyák a téren, ha én rózsa volnék... " Ezek a dalok beleivódtak az ember sejtjeibe, nem csak a csodás dallamok miatt, hanem szinte szentírássá vált valamennyi, ha találkoztak a hallgató jellemével és emberségével. De hogy érezze a szavak súlyát, a dalok mélységét: egy csupán zongorán kísért " kèk asszony " című költemény, többet ér mint tíz év csimbumm cirkusza, aminek ön, és az önnel tülekedő többi, Kossuth díj várományos is részese.
Önt, valamiért kiemelték. A "teljesítményét" én nem vagyok hivatott megítélni, mert nekem olyan himi is, humi is. Semmilyen.
De a tragédia az, hogy az ön, és az önhöz hasonló ripacsokhoz mérnek, és igazítanak egy bizonyos, kulturális küszöböt. Hát hogy bírálhat meg egy valódi érték nélküli előadó egy másikat, aki épp most lépne ki az élet színpadára. És félreértés ne essék, nem a hangbèli adottságait kritizálom, hanem az olcsó pojácáskodását, a NER- hez való tartozásából fakadó érintettlenségét és a hazug színpadi jelenlétét, aminek egy pillanatát sem vagyok képes őszintének gondolni, és magamévá tenni.
És akkor újra elhangzik bennem a kérdés: hogy lett a virágzó ókor, sötét középkorrá? Úgy gondolom, hogy ön, azokban az időkben, amikor a dalok születtek, csupán valamelyik vokalista lány helyét foglalhatta volna el, nem a hangja, mint inkább az ócska magamutogatása miatt.
Mert a művészetnek elengedhetetlen társai az alázat, és a szerénység.
De ha már ilyen " sokra " vitte, kötelessége lenne tanítani is mindazon szavakkal, amit a száján kiénekel. Mert " sajnos " önnek ma rangja van. És nem a díjak miatt, hanem mert azt akarják. Talán ön is àldozata ennek a rendszernek. Meglehet. Mint ahogy áldozata volt Soós Imre is, akit a paraszti sorból emeltek ki, mint egy zászlót lobogtatva a népnek, hogy itt, bárkiből lehet bármi, csak keményen kell dolgozni érte.
Soós Imre bele is halt abba, hogy itt parasztnak, otthon úri ficsúrnak tartottàk. Aztán jött az alkohol, és a teljes szétcsúszàs. De mielőtt " belehalt abba, hogy élt e világba " , egy életművet alkotott, nyolc év alatt!!
Hát nem érti, hogy ez az egész, amiből ön csak a csillogást képes felfogni, micsoda felelőséggel jár? Egy ilyen semmilyen zenei generàció, évtizedekre vetheti vissza az olcsó lakodalmas pop szintjére, a zenei kúltúrànkat.
Igaz, a NER nem ismer sem szerénysèget, sem alázatot. Amíg rákay kálmán, önmagát a budai Fellininek titulálja, addig itt nem lesz változás, és èn továbbra is tátott szájjal nézhetem az ötödik pecsét filmkockáit, elképedve azon, hogy Fábri Zoltán és Sánta Ferenc megàlmodott világa, hogy válik valósággá.
" azt hiszed hogy nyílik mèg a sárga rózsa? azt hiszed hogy hallgatunk a hazug szóra.. " énekelte, Szörényi Levente, " sokkal csendesebb lesz egyszer a világ, ha egy napon virággá változnak a fegyverek.. " jelentette ki Zorán.. és végül: " a becsület mindennél többet ér.. ! " ordította Révész Sándor..
Hát akkor.. ennyi.. Ha építeni nem tudnak.. legalább, ne romboljanak tovább..
Végezetül, ajánlom Adamis Anna, talán legszebb sorait. Kérem olvassa el.. benne van az egész élet:
" Arra születtem, hogy megszeressenek, s megszeressem én is azt, akit lehet,
arra születtem, hogy boldog is legyek, s továbbadjam egyszer az életemet,
s végül arra jöttem én a világra, hogy belehaljak abba, hogy éltem a világban.. "
És addig is, amíg véget nem ér ez az erkölcsi és morális fertő, mi, e dalok őrzői, a gyönyörű versekkel vigasztalódunk újra meg újra..
" te csak várj, míg felkel majd a nap.. te csak várj.. míg felkel majd.. a nap.. "
Sebestyén József
