Lang AlexanderFricska - Kiknek zsebében kinyílt a bicska!

Egyszer volt, hol meg nem volt, egy ország, aminek a királya Turulba született! Lett is nagy sürgés meg forgás a környező országokban, mert ilyen Turulba születés csak ezer évben, egyszer történik, amikor az égen átszalad a zöld üstökös!
Cseperedett a kiskirály és hamar elérte azt a kort, amikor beszélni kezdett! Érdekes dolgokat mondott, de még érdekesebbeket gondolt!
Mivel királyfi mindig kiváltságos volt, ezért apja, aki az akkori király hű szolgája volt és feltétlen híve az elnyomásnak, kiküldte a csatornán túli országba, hogy ott tanuljon, hogyan lehet majd jó király!
Ám ekkor már a nép megunta az öreg király hatalmát és szerettek volna demokráciát, mert úgy hallották, az jobb mint a királyság!
Jött is haza a kiskirály nagy dirrel és durral és próbálta menteni a menthetőt, ezért hű lovagjaival gyorsan alakított egy szervezetet és fennen hirdették, hogy ők fiatalok és demokraták! Persze tudta Ő, hiszen ezért volt király, hogy a nép bizony na
iv és megvezethető!
Elárulta az öreg királyt, szembefordult vele, mert az öreg király akkor már gyenge volt, nem tudott már harcolni és nem is igazán értette a világ változásait.
Már ekkor azt hitte egyből trónra ülhet, de a nép ekkor megvadult a szabadságtól és még nem lehetett.
Keserves idők jártak a kiskirályra, nyóc hosszú évig rágta az ellenzék keserű kenyerét és nézte éhes szemmel, hogy mások rabolják ki helyette az Ő országát!
Gyűlt benne a harag, forrt már a vére, amikor végre megkapta a jussát, elvette kis országát! Négy boldog év következett, amikor sokat ígért és keveset tett, de rabolni azért jól lehetett! Ezüsthajón jártak, koronát találtak, de happy end nem lett a vége, mert a nép még időben feleszmélt és a kiskirály helyére tették!
Újabb hosszú nyóc év ellenzékben és a kiskirálynak, bizony a gyógyszere elgurult! Hű lovagjaival és lóvagináival támadott acsarogva mindent, tépte az országot, hamis szavakkal és tettekkel egymásnak ugrasztott istent és embert! Szomszédból lett ellenség, barátból, féreg, nem számított ki elesett, hullott jónak és rossznak vére! Saját országot talált ki, saját alattvalókkal, amihez nyúlt, porrá lett, pedig még nem volt hatalomban!
Újból rávirradt a nap a sok-sok év után, vaskézzel, szigorral irtotta ellenségei sorát! Hatalmáért reszketve, mind ellenség lett, ki nem vele, naponta hozatott őrült törvényeket!
...a hajdan volt nyugodt kis ország hanyatlani kezdett, az emberek arca, ráncba, sárba gyűrődött! Ki fiatal volt, menekült ha tudott, aki itthon maradt, annak csak a dühöngő téboly jutott! A király és csatlósainak mérhetetlen hatalom és pénzéhsége, egymásnak ellentmondó törvények, adók formájában jelent meg, a már így is éhező népet végső nyomorba döntve! Elvették a szabad szó jogát, elvették a tanulás jogát, elvettek mindent, csak dogmákat adtak és álszent hamis papokat, törvényeket!
Az alattvalók, pedig birkaként néztek a narancs ködbe,,,és csak néztek....csak néztek...