1848 március 15-i érdekességek némi párhuzammal.

2017 március 15-én Budapesten a Kossuth téren a VÁLASZ párt 

megemlékezésén az volt a tisztem, pár érdekességet említsek meg 1848 március

15-éről megemlékezés gyanánt. 

Ezt az ott általam elmondott megemlékező érdekességet most aktualizáltam 

kicsit saját megjegyzésekkel. A piros színű kiemelések tőlem erednek. 

Íme! 

Kulcsár Lajos vagyok Gyomaendrődről. Jogfosztott szolgálati

 járadékos honvéd tiszt. "Kádár huszár."...ahogy titulált 

minket

 orbán egyik ifjú hűbérese.... ( megsúgom az ifjú orbán 

titánnak... Ha mi valóban "Kádár huszárok" lettünk volna a

 gazdád és társai még mindig börtönben szikkadnának, esetleg 

külföldön Soros bérencként illegalitásban tengetnék életüket, 

vaaagy...mint jogászok hűen szolgálnák a Kádár rendszert. )

1848 Március 15 -e a szabadságharc első napja. Erről a napról

 említek meg nektek pár érdekességet néhány saját

 kiegészítéssel.

A 12 pont kinyomatásakor Landerer, a nyomdász a látszat kedvéért

 kérte a forradalmárokat: mutassák meg a kiszedendő anyagon a

 cenzori jóváhagyó bélyegzőt. Mivel ilyen természetesen nem volt,

 Landerer fennhangon kijelentette: sajnálja, nem szedhetik ki a

 szöveget… a forradalmárok (ki látott ilyen jól nevelt 

forradalmárokat?) ( Mint mi...ugye?...mert a demokrata nem olyan... ) 

csalódottan tovább is indultak – volna! Ha Landerer oda nem súgja

 Irinyinek: „Foglaljanak le egy gépet!”. Irinyi erre hangosan

 bejelentette: „E sajtót a nép nevében lefoglaljuk!”. ...és mi

 mikor foglaljuk vissza a szabad Magyar sajtót? A diadalmas

 közjáték után Landerert – saját kérésére! - a főnöki irodába zárták.

Az első magyar kokárdát Szendrey Júlia készítette férje-urának,

 Petőfi Sándornak, a párizsi események hatására. A kokárdában a

 piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt jelképezi.

A költő a forradalom napján kék zsinóros kabátot (atillát) viselt.

 Kardot kötött az oldalára - ami egyébként nem volt szokása -, és 

nagy tollas kalapot vett fel. Tudatosan készült a forradalmi 

szerepre, katonai mintára. Tudta, egy vezetőnek már messziről jól kell 

látszania. ...és nem azért mert 180 centi fölötti a magassága, hanem 

TISZTESSÉGE, EMBERSÉGE okán! ...és ugye nem ám úgy ahogy a 

szeretett vezér, körbevéve magát seregnyi TEK-es legénnyel. ... mert fél 

a saját népétől.

A Pilvax kávéházat mindenki ezen a néven ismerte, de Petőfi

 Sándor kezdeményezésére átnevezték Szabadság-csarnokká. Nem

 ez volt az egyetlen, aminek a neve megváltozott ezekben az 

időkben, ugyanis Szabad sajtó utca lett a Hatvaniból, Március 

tizenötödike tér az egykori Egyetem térből, Szabadság tér pedig a

 Városház térből. .Ők akkor a SZABADSÁG hitével neveztek át......Ideje

 lenne visszaadni e nevek régi fényét.....

Petőfi Sándor a szabadságharc előtti éjjel írta meg a Nemzeti dalt,

 ám az tévhit, hogy a költő a Nemzeti Múzeum előtti lépcsőn

 elszavalta a szerzeményét, ugyanis valójában buzdító beszédet

 tartott.

. A kutatók szerint a Nemzeti dal elhangzott a múzeumnál, de azt 

egy színész szavalta el, nem a költő.

Ebédel a forradalom

Mivel sokan voltak, megkezdődött a nyomtatás, az elkészült

 példányokat azonnal osztogatni kezdték, miközben a nyomda előtt

 tolongó sokaságban beszédekkel táplálták a kigyúlóban lévő 

lángot. Dél körül meglepő fordulat következett... a márciusi ifjak

 hazaküldték a szakadó eső ellenére gyarapodó tömeget.

Őket csak ebédelni küldték haza. Minket mindig "békével haza"...és nem

 vártak vissza.... Mi csak "tömegnek kellettünk, biodíszletnek" Tapsikolni 

éljenezni a hangzatos beszédeket dadogva nyökögve felolvasóknak.

A magyar forradalom gyakorlatilag elment ebédelni, de előtte

 megbeszélik, délután háromkor találkoznak a Nemzeti Múzeum 

előtt. Az ifjak azonban folytatják a lázas munkát, a Nemzeti

 Színházba siettek és Bajza József igazgatótól megrendelték estére 

a betiltott nemzeti mű a Bánk bán ünnepélyes bemutatóját. Ezután 

a Nemzeti Múzeum vezetőjének nyújtották át a szabad magyar 

sajtó első termékeit. Ma? Lenne é színház igazgató ki bevállalná? 

Vajh smitt mariska a terrorháza mindenható ura?... be tenné e a 

házba?...Nem hiszem. Inkább szaladna gazdájához sírva ríva 

panaszra. 

A múzeum előtt délután a pesti polgárok mellett a mai Kálvin téri

 szénapiacra a József napi vásárra érkezők is csatlakoztak a 

tömeghez. Ezrével osztották a 12 pont és a Nemzeti dal példányait.

 Ezután a városházára vonultak, ahol a városatyák kezdeti 

húzódozás után a nép hangjának engedve aláírásukkal 

szentesítették a 12 pontot. Sikerrel járnak, hála Rottenbiller Lipót 

alpolgármesternek.

Vajon most csatlakozna é Pest városa? ... Lenne é egy "Rottembiller 

Lipót"?

Megalakult a nemzetőrség és mivel megszűnt a cenzúra, húszezer

 ember indult a sajtóvétség és izgatás miatt 

a helytartótanács épületében raboskodó Táncsics Mihály

 kiszabadítására Budára.

 Kokárdák a Nemzeti Színházban   

A helytartótanács “sápadt vala és reszketni méltóztatott”, de pár 

percnyi tanácskozás után szabadon engedte a költőt és eltörölte a 

cenzúrát. Ma?.....reszket vala....De nem ám attól hogy alá írja é,

 hanem a székét féltvén a funkciót...és nem lenne ki 

aláírja. Inkább arrogáns hatalmi gőgjével még szigorítana

 rajta. Táncsicsot a nép hintóra ültette és saját kezével vontatta

 át Pestre, egyenest a Nemzeti Színházba tartva a Bánk bán 

előadására. A mai Vörösmarty téren a Nádor fogadó bérlője, Hauer

 József állt a kocsi elé, és legszebb szobáját nyittatta meg a 

házaspárnak. Ma inkább kitaszítanák, kiátkoznák, hazaáruló 

libsibolsizsidósoros bérencnek kiáltanák ki. 

A szabadult rab felbotorkált a lépcsőn, be a szobába, 

és úgy ahogy volt, ruhástól végigdőlve az ágyon mély álomba 

zuhant. Hiába várták a színházban, felébreszteni nem tudták. Ő 

megtehette... a börtön a rabság elfárasztotta.... MI...megtehetjük!?

 ...átalhatjuk?.... és ha igen...Hogyan nézünk lányaink fiaink szemébe?....

A nézőtér dugig megtelt az előadást várva, a függöny mögött Jókai 

mellére a székely Laborfalvi Róza tűzte fel a kokárdát. A nemzeti

 színek mellett kék és sárga, azaz a székely színeket is felvonultató

 “rózsa” az unió jelképe volt. A színészek nemzeti színű 

kokárdákkal léptek ki a színpadra, Egressy Gábor a Nemzeti dalt 

szavalta, az énekkar énekelte hozzá a Himnuszt és Szózatot.

Milyen napra esett 1848. március 15-e? SZERDÁRA 

ESETT!...bizony! Mint az idei. 

Vasvári Pál, a forradalom egyik kiemelkedő alakja majdnem lekéste

 a március 15-ei eseményeket.

A menetrend megírásánál már jelen volt Vasvári Pál is, ám végig

 Petőfi tőrös botjával hadonászott és a nagy lendülettől a bot 

szuronya kirepült, majd beleállt az ajtófélfába. Petőfi ezt jó jelnek 

vette, mivel a szurony hegye Bécs felé mutatott.

Mikor lesz nekünk egy ilyen "szuronyunk"?...és merre fog mutatni?...jó

 jel lesz é?....

Hogy zajlott a fiatalok gyülekezése? Ennyire tudatosan készültek

 arra, hogy 15-én forradalmat csinálnak? Mi vajon? inkább 

sehogy....mi zászlókon, jelvényeken, felszólalókon, ki lehet ki nem

 lehet ott-okon vitázunk veszekszünk.

Elindul Petőfi március 15-én kora reggel jellegzetes távgyalogló 

lépteivel......Két ismerős alakot lát, és odakiabál: Vasvári, te vagy 

az? Vasvári, azt mondja. Igen! - Ki van ott veled? - Bulyovszky

 Gyula, az író. - Helyes, menjetek Jókai szobájába a Dohány utcába

 - mondja Petõfi.

Szendrey Júlia Jókait ugratta... Szerencséjére ekkor belép 

Bulyovszky, Vasvári, sőt maga Petőfi is. Az indulás helyett 

elkezdtek társalogni, ami sok mindenről szólt, csak a 

forradalomról nem. Végül mégis rájöttek, nekik aznap

 forradalmat kell csinálni és elindultak. 

Mi is rájövünk valamikor?....és elindulunk?...

Sükei elindult egyedül az előző este kidolgozott 12 ponttal a

 mostani Petőfi Sándor utcába. A követeléseket sajátosan adta elő

 az összeverődött harminc embernek, ugyanis dadogott. Ha ennyi 

magyar van egy helyen, akkor egy titkosrendõr mindig van 

köztük, most is volt.  Most is van?.....Be is akarta vitetni Sükeit, de

 a nép nem engedte. Az egyik szemtanú azt írta, olyan sietősen 

távozott, hogy seggét verte az ina. Valaki felsóhajt a tömegben,

 hogy ki kellene nyomtatni, csak vigyék el előbb a cenzorhoz, de

 Petőfi azt mondja, cenzort többé nem ismerünk! ...Ugye ti 

gerinceteket elveiteket jó állami Magyar forintokért eladó

 elvtelen gerinctelen mai Magyar firkászok?.... Ti ismertek 

"cenzort"... a gazdáitokat.....

Kint Jókai tartja szóval az embereket, de megijed a tömegben a

 szemeket veszélyeztető rengeteg ernyőtől. - Holnap talán golyók 

zuhognak ránk - mondja. -. Akkor elfutunk-e? Ugye nem. -

 Nem! - kiabálják az emberek. - Akkor csukjuk be az ernyőket! 

Ötezer ernyő csukódik be egyszerre, egy kattanást lehet hallani és

 ez a kattanás ez a modern Magyarország első szívdobbanása.

Mi vajon mikor "csukjuk be azokat az ernyőket"? .....hogy aztán az

 a kattanás legyen egy új Modern demokratikus mindenki 

Magyarországa első szívdobbanása!

Délután háromkor újra összegyűlnek az emberek, most már vagy 

tízezren.

Most aztán Vajda János, a költő ugrik fel egy kofa asztalára, lesöpri

 róla a gúlába rakott másnapos zsemléket és fonnyadt almákat, és 

azt mondja: Esernyővel nem vívjuk ki a szabadságot. ...és fotelból 

sem!...Ugye!?

Föl a várba!....ott egy ember van börtönben, egy író, Táncsics 

Mihály, aki csak azért van fogságban, mert a nép javát akarta az 

írásaiban. Most nincsenek írók börtönben...MÉG!....csak a lapjuk a TV-

jük a maffia rezsim hűbéresei által felvásárolva.....És húszezer ember 

vág neki a hajóhídnak. Szathmáryné Farkas Lujza, egy színésznő 

viszi elől a szűzmáriás zászlót. Vajh most lenne é aki az élre áll, s 

vinné a demokrácia zászlaját? Én tudok valakit aki biztosan.  .... 

Táncsics a börtönben akkor sejtette meg, hogy mi készül, amikor 

reggel székre állva kinézett az utcára, egy fiatal piarista papot látott 

hatalmas nemzeti színű kokárdával a fekete reverendán. Azt 

mondta a gyerekeknek a pap, ... "menjetek haza, nem olyan idő 

járja most, hogy a gyerek az utcán szaladgáljon. De jegyezzétek 

meg, nagy napja ez a magyar nemzetnek." ...és a mostani papok?..... 

Nemcsak Táncsics volt börtönben, hanem Eftimia Murgu Lugosi 

román ügyvéd is, aki szintén sajtóvétségért ült, de őt csak egy

 hónappal később engedik ki szapora bocsánatkérések közepette. 

Murgu aztán a szabadságharc végéig országgyűlési képviselő a

 temesközi románokkal együtt a magyar forradalom rendíthetetlen 

híve. .....ugye az "etnikailag homogén nemzet"?....

Ennyi volt. Talán elgondolkodhatnánk ezeken. Talán 

hasznunkra válna.

Valahogy így ért véget a nagy nap, ami Petőfi szerint: 

“Események folytatásának ez közönséges volna kétségkívül, de 

tekintve annak, ami volt, kezdetnek: nagyszerű, dicső. 

Nehezebb a gyermeknek az első lépést megtennie, mint 

mérföldeket gyalogolni a meglett embernek”.

....hát tegyük meg az első lépést!....

Köszönöm a figyelmet!