2026/06/29

A PRIDE-ról.

   PRIDE. Nem akartam foglalkozni a pride-al, írni róla főleg nem akartam, mert nem érdekel.


Tudom miért van, tudom miről szól. Tudom mit jelent a szivárványos zászló. A pride a jelenlegi formájában nem tetszik és nem is értek vele egyet így ebben a formában.

DE! Végettem vonulhatnak, rakhatnak ki szivárványos zászlót, engem nem zavar. Egyszerű, nem megyek oda. Soha nem voltam és nem is fogok résztvenni rajta, de tüntetni ellene, gyűlölködni sem fogok.

Ami viszont zavar, az a mérhetetlen gyűlölködés, mocsok amit egyes lelki, szellemi mozgáskorlátozottak összeokádnak róla már hetek óta, alatta és most utána is. Hétszentség, hogy valami gyerekkori lelki traumáikat élik ki ebben a mocskolódásban, mérhetetlen ostobaságban egyesek. Aztán valami 2000 éves mesére hivatkozva, azzal takarózva ontják a gyűlöletet a mocskot. Keresztények? ... Ezek? ...és a tolerancia? A másság elfogadása? A tájékozódás?

Voltak és most is vannak meleg ismerőseim és állítom mindannyiuk tisztességes becsületes okos értelmes emberek. ...nálatok gyűlölködő mocskolódóknál mindenképp. Ők nem gyűlölnek másokat, egyszerűen CSAK ők is boldogok akarnak lenni szabadon ahogy bárki más. Jogot szeretnének ahhoz, hogy nekik is lehessen családjuk. Jogot arra, hogy ők is boldogan, szabadon vállalhassák a boldogságukat és szabadon sétálhassanak bárhol ahol mások is. Ennyit akarnak! Emberi jogokat, emberi életet.

Az a helzet, hogy a pride miatt tól a résztvevők miatt tól nem lesz a nyugdíjam sem több sem kevesebb, vaj sem jut sem több sem kevesebb a kenyeremre, mák sem a rétesembe. Életterem sem lesz sem kisebb, sem nagyobb. Levegőt sem szíjják el előlem. Szóval sem jobb, sem rosszabb nem lesz tőle nekem a zélet. 🙂 Illetve valami mégis jobb lesz... aaa lelki békém sokkal jobb, mert nem gyűlölködök, mert elfogadok, mert végettem mindenki úgy él abban hisz ahogy amiben akar mindaddig amíg nem mások rovására, kontójára teszi éééés nem kiáltja i egyedül üdvözítőnek a saját életformáját hitét, nem akarja ráerőltetni másokra... mint ahogy egyes vallások és egyes "politikusok" akarják...


Egyébként pedig ha ez a sok gyűlölködő mocskolódó lelki, szellemi mozgáskorlátozott, meg hűde keresztény nem ontaná hetek óta a mocskolódást a gyűlölködést már rég elfelejtettük volna a pride-ot. Az érintettek egy napon pár órát vonulnának, buliznának és ennyi lenne. A lőtéri sánta kutyát sem érdekelné a pride. Ezek a gyűlölködők csinálnak belőle ekkora ügyet, csinálnak neki reklámot, nagy tömeget, mert így az is foglalkozik vele aki egyébként nem is tudna róla, akit nagyon nem érdekelne...pl. én is... az is elmegy aki egyébként nem tenné.

Sőt! Nagyobbat mondok! ... MÁR RÉG NEM IS LENNE SZÜKSÉG A PRIDE-RA. :) Mert épp a ti gyűlölködésetek, mocskolódásaitok ellen van és kell.

2026/06/26

A DK végnapjai.

 Varjú Lászlónak a DK új elnökének feladata a DK felszámolása Gyurcsány tudtával és utasítására.  A pártban kb. 500 000 000.- van és azt valahogy kimentik. 

Gyurcsány felhívott egyes DK tagokat, hogy lépjenek ki a pártból, hogy ne akadályozzák a felszámolást. Bajnai és köre áll az ellenzék felszámolása mögött, erről Gyurcsány is tud. Oka pedig 2014 illetve az ellenzék teszetoszáskodása, összefogásra képtelensége. 2022-es előválasztást is ők hekkelték meg MZP behozatalával. 

2026/06/19

A "szívhang rendelet" és az abortusz tilalma.

 Monika Koves

​Ha a polgári és büntetőjog a fogantatás pillanatától kezdve teljes értékű, önálló jogi személyként (jogalanyként) tekintene a magzatra, az a modern jogrendszert logikai és gyakorlati paradoxonok sorozatába taszítaná.
​A jogrendszerünk ugyanis fizikailag elkülönült egyénekre van optimalizálva. Ha egy "személy" fizikailag egy másik "személy" testén belül létezik, és annak biológiai erőforrásaitól függ, az az alábbi feloldhatatlan jogi konfliktusokat eredményezi:
​1. A testi autonómia paradoxona (A "kényszer-szervdonor" elv)
​A modern jog egyik legszentebb alapelve a testi autonómia. Egyetlen embert sem lehet arra kötelezni, hogy a testét, a vérét vagy a szerveit egy másik ember életben tartására használják – még akkor sem, ha a másik ember enélkül meghal.
​Például: Egy apát jogilag nem lehet arra kötelezni, hogy vért vagy csontvelőt adjon a saját haldokló gyermekének.
​A paradoxon: Ha a magzat önálló személy, milyen jogalapon követelheti meg az állam az anyától, hogy kilenc hónapon át a saját testével, vérellátásával és szerveivel tartson életben egy másik személyt? Ha az anyának nincs joga megszakítani ezt a folyamatot, akkor a terhes nők kevesebb testi autonómiával rendelkeznének a jogrendszerben, mint a halottak (hiszen még egy halottól sem lehet szerveket kivenni a korábbi beleegyezése nélkül).
​2. A spontán vetélések kriminologizálása
​Az ismert terhességek nagyjából 15-25%-a spontán vetéléssel végződik.
​A paradoxon: Ha a magzat teljes értékű állampolgár, akkor minden egyes vetélés egy ember halálát jelenti. A büntetőjog logikája szerint minden gyanús, vagy nem kórházban történt elhalálozást a rendőrségnek kellene kivizsgálnia.
​Az államnak vizsgálnia kellene az anya felelősségét: Vajon gondatlanságból elkövetett emberölés történt? Túl sok kávét ivott? Nehezet emelt? Olyan gyógyszert vett be, ami kockázatos? Ez a gyakorlatban minden reproduktív korú nő folyamatos rendőrségi megfigyelését és potenciális kriminalizálását jelentené.
​3. Az IVF (lombikbébi) és a "fagyasztott állampolgárok"
​A mesterséges megtermékenyítés során több embriót hoznak létre, mint amennyit beültetnek; a többit lefagyasztják, és később gyakran megsemmisítik.
​A paradoxon: Ha a fogantatás pillanatától (a zigóta létrejöttétől) kezdve a sejtcsomó jogi személy, akkor az IVF-klinikák fagyasztótartályaiban állampolgárok millióit tartják fogva.
​Egy áramszünet a klinikán tömeggyilkosságnak minősülne. A fel nem használt embriók megsemmisítése előre megfontolt szándékú emberölés lenne. Ez a logika az IVF-kezelések teljes betiltásához vezetne, ami pont a gyermekre vágyó párokat sújtaná a leginkább.
​4. A nők cselekvőképességének és szabadságjogainak elvesztése
​Ha a magzat és az anya két különálló személy, az állam köteles mindkettőjük jogait védeni. Mivel a magzat nem tudja képviselni magát, az államnak kell fellépnie a "védelmében" az anyával szemben.
​A paradoxon: Az állam kényszeríthetné a nőket, hogy a magzat érdekében bizonyos orvosi beavatkozásoknak (például császármetszésnek) vessék alá magukat.
​Megtilthatnák a nőknek a veszélyes munkakörök betöltését, bizonyos sportok űzését, sőt, szélsőséges esetben a szabad mozgást is, ha egy orvos úgy ítéli meg, hogy a nő életmódja veszélyezteti a benne lévő "másik személyt". A nő gyakorlatilag állami gondnokság alá kerülne az inkubátor-funkciója miatt.
​Ezek a paradoxonok mutatják meg, hogy a magzat abszolút jogi személyisége nem illeszthető be a jelenlegi jogrendszerbe anélkül, hogy a nők alapvető alkotmányos jogait (testi autonómia, ártatlanság vélelme, mozgásszabadság) ne kellene drasztikusan és példátlan módon csorbítani.
Ez az, amiről a fundmentalista életvédők (a társadalom kb. 2%-a) nem beszélnek. Pedig, ha a céljuk megvalósítását komolyan gondolják, tartoznak azzal önmaguknak, és a vitapartnereiknek (hiszen ahhoz, hogy célt érjenek, először is meg kellene őket győzniük), hogy a megvalósítás útját, módját is felvázolják. Mert az ördög mindig a részletekben van...