Ha a polgári és büntetőjog a fogantatás pillanatától kezdve teljes értékű, önálló jogi személyként (jogalanyként) tekintene a magzatra, az a modern jogrendszert logikai és gyakorlati paradoxonok sorozatába taszítaná.
A jogrendszerünk ugyanis fizikailag elkülönült egyénekre van optimalizálva. Ha egy "személy" fizikailag egy másik "személy" testén belül létezik, és annak biológiai erőforrásaitól függ, az az alábbi feloldhatatlan jogi konfliktusokat eredményezi:
1. A testi autonómia paradoxona (A "kényszer-szervdonor" elv)
A modern jog egyik legszentebb alapelve a testi autonómia. Egyetlen embert sem lehet arra kötelezni, hogy a testét, a vérét vagy a szerveit egy másik ember életben tartására használják – még akkor sem, ha a másik ember enélkül meghal.
Például: Egy apát jogilag nem lehet arra kötelezni, hogy vért vagy csontvelőt adjon a saját haldokló gyermekének.
A paradoxon: Ha a magzat önálló személy, milyen jogalapon követelheti meg az állam az anyától, hogy kilenc hónapon át a saját testével, vérellátásával és szerveivel tartson életben egy másik személyt? Ha az anyának nincs joga megszakítani ezt a folyamatot, akkor a terhes nők kevesebb testi autonómiával rendelkeznének a jogrendszerben, mint a halottak (hiszen még egy halottól sem lehet szerveket kivenni a korábbi beleegyezése nélkül).
2. A spontán vetélések kriminologizálása
Az ismert terhességek nagyjából 15-25%-a spontán vetéléssel végződik.
A paradoxon: Ha a magzat teljes értékű állampolgár, akkor minden egyes vetélés egy ember halálát jelenti. A büntetőjog logikája szerint minden gyanús, vagy nem kórházban történt elhalálozást a rendőrségnek kellene kivizsgálnia.
Az államnak vizsgálnia kellene az anya felelősségét: Vajon gondatlanságból elkövetett emberölés történt? Túl sok kávét ivott? Nehezet emelt? Olyan gyógyszert vett be, ami kockázatos? Ez a gyakorlatban minden reproduktív korú nő folyamatos rendőrségi megfigyelését és potenciális kriminalizálását jelentené.
3. Az IVF (lombikbébi) és a "fagyasztott állampolgárok"
A mesterséges megtermékenyítés során több embriót hoznak létre, mint amennyit beültetnek; a többit lefagyasztják, és később gyakran megsemmisítik.
A paradoxon: Ha a fogantatás pillanatától (a zigóta létrejöttétől) kezdve a sejtcsomó jogi személy, akkor az IVF-klinikák fagyasztótartályaiban állampolgárok millióit tartják fogva.
Egy áramszünet a klinikán tömeggyilkosságnak minősülne. A fel nem használt embriók megsemmisítése előre megfontolt szándékú emberölés lenne. Ez a logika az IVF-kezelések teljes betiltásához vezetne, ami pont a gyermekre vágyó párokat sújtaná a leginkább.
4. A nők cselekvőképességének és szabadságjogainak elvesztése
Ha a magzat és az anya két különálló személy, az állam köteles mindkettőjük jogait védeni. Mivel a magzat nem tudja képviselni magát, az államnak kell fellépnie a "védelmében" az anyával szemben.
A paradoxon: Az állam kényszeríthetné a nőket, hogy a magzat érdekében bizonyos orvosi beavatkozásoknak (például császármetszésnek) vessék alá magukat.
Megtilthatnák a nőknek a veszélyes munkakörök betöltését, bizonyos sportok űzését, sőt, szélsőséges esetben a szabad mozgást is, ha egy orvos úgy ítéli meg, hogy a nő életmódja veszélyezteti a benne lévő "másik személyt". A nő gyakorlatilag állami gondnokság alá kerülne az inkubátor-funkciója miatt.
Ezek a paradoxonok mutatják meg, hogy a magzat abszolút jogi személyisége nem illeszthető be a jelenlegi jogrendszerbe anélkül, hogy a nők alapvető alkotmányos jogait (testi autonómia, ártatlanság vélelme, mozgásszabadság) ne kellene drasztikusan és példátlan módon csorbítani.
Ez az, amiről a fundmentalista életvédők (a társadalom kb. 2%-a) nem beszélnek. Pedig, ha a céljuk megvalósítását komolyan gondolják, tartoznak azzal önmaguknak, és a vitapartnereiknek (hiszen ahhoz, hogy célt érjenek, először is meg kellene őket győzniük), hogy a megvalósítás útját, módját is felvázolják. Mert az ördög mindig a részletekben van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Véleményt, Javaslatot, Érveket írj! Bunkózásra, Komcsizásra, Cigányozásra, Zsidózásra NEM vagyok vevő!