Pálinkás József prof. írta.

A választásokig hátralévő egy hétben is maradjanak inkább szokványos kampány-ígéretek és hazugságok ismételgetésénél — ezt úgysem tudjuk elkerülni, ami ezen túl van azt jó lenne nem kipróbálni.

A szerbiai “gázvezeték-művelettel” a kampány eljutott addig a határig, amin túl már csak a fizikai attrocitások vannak: infrastruktúrák és emberek elleni támadások, a választások káoszba, zavargásokba fullasztása. Az a pont, ahonnan már súlyos, nemzeti tragédia nélkül nincs visszaút.

Az állampárttá vált kormánypárt és maga a kormány nyilvánvalóan pánikol, nem ura a helyzetnek semmilyen értelemben. Az országot már elég régóta nem tudja irányítani, most már a saját választási kampányát sem. Buta hazugságok olyan örvényébe lavírozta magát, ahol a döntéseket a korlátlannak érzett hatalom és a félelem kaotikusan változó pillanatai határozzák meg. A hatalom megtartásán túl nincs cél, nincs stratégia. A kampányuk ordító ellentmondásokkal van tele, amelyeket a végletekig lebutított médiájuk gondolkodás nélkül zúdít az emberekre. Néha talán maguk is látják, érzik, hogy ezzel már önmaguknak ártanak és nevetségesek. Ráadásul a kormány és a kampány-csapat tele van gátlástalan és buta emberekkel, akik nem tudják, vagy nem akarják felmérni a szavaik és tetteik következményeit. Ez bizony tragédiához is vezethet.

A kormánypártok úgy döntöttek, hogy nem pozitív üzenetekkel, hanem félelem-keltéssel, az “ostromlott vár” érzés keltésével kampányolnak. Ez annyiban “logikus” döntés volt, hogy az elmúlt négy év nagyrészt súlyos kormányzat hibák miatt rendkívül eredménytelen. Kipróbáltak több “ellenséget” is, míg végül abszurdba fordulva Ukrajnánál kötöttek ki. Nyilvánvaló, hogy a nálánál jóval nagyobb katonai erővel, népességgel és gazdasági erőforrásokkal rendelkező Oroszország által részben megszállt Ukrajna nem jelenthet háborús fenyegetést a NATO-tag Magyarország számára. Ebből következik, hogy Ukrajnát háborús fenyegetésként beállítani, és ezt fenntartani, csak egyre abszurdabb állításokkal és cselekedetekkel lehet, amelyek egyre több ember számára teszik nyilvánvalóvá, hogy az egész hazugság és nevetséges.

A Brüsszelnek elnevezett Európai Uniót, amelynek huszonkét éve tagjai vagyunk, és kormánypárt és gazdasági holdudvara nagyrészt e tagságnak köszönheti hihetetlen gazdagodását másik ellenségnek beállítani szintén abszurd, amit egyre nevetségesebb állításokkal, plakátkampányokkal tartanak fenn, egyre kisebb hatékonysággal.

A kormánypártok és a kormány retorikájában központi szerepet játszó “nemzetállami szuverenitás” kampányban való hangoztatása is minduntalan önmaga ellentétébe fordul. Az most hagyjuk is, hogy a tizenkilencedik századi nemzetállami szuverenitás változatlan formában a huszonegyedik században nem létezik, megvalósíthatatlan. Maradjunk csak annál a kiáltó ellentmondásnál, hogy minden európai szövetségesünket és persze főként az ukránokat megvádolják a magyarországi parlamenti választásokba való beavatkozással, miközben a nyíltan beavatkozó USA alelnöke a választások előtt négy-őt nappal két napig kampányol a kormánypártok mellett. Ez bizony mindenki számára nyilvánvaló ellentmondás. A radikálisan nacionalista európai és nem európai pártok vezetőinek és az orosz elnöknek a kormánypártok melletti nyílt kiállása is beavatkozás. A beavatkozás hipokrita kezelését érdemes külön is kiemelni. Igen, az EU tagországai kormányainak döntő többsége és Ukrajna is örülne egy magyarországi kormányváltásnak, ahogyan az amerikai, az orosz, a szerb, az argentin kormányok nyíltan és tevőlegesen a kormánypártok választási győzelmének szurkolnak és dolgoznak. A magyarországi választásokat a kormánypártok vitték ki a nemzetközi térbe, ők neveztek meg idegen országokat pártjaik ellenségének és barátjának.

Reméljük, hogy április 12-én a magyar választópolgárok döntenek arról, hogy milyen változás legyen Magyarországon. A miniszterelnök addig nyugodtan szemlélje meg a szerb barátai által a gázvezeték közelében talált két hátizsáknyi robbanóanyagot, tartsanak nagygyűlést az amerikai alelnök részvételével. Mondják el sokszor a kormánypártok propaganda-felületein, hogy a háborúban álló Egyesült Államok alelnöke négy-öt nappal a magyarországi parlamenti választások előtt nem a kormánypártok mellett kampányolni jön, hanem mert “halaszthatatlan” energetikai megállapodásokról kell tárgyalni. Egyre kevesebben hiszik el ezt, akik pedig elhiszik, azokat racionális érvekkel aligha lehet meggyőzni. De ne robbantsanak fel semmit! Ne provokáljanak fizikai atrocitásokat, sem a választások előtt, sem utána. Van elég baj. Óriási feszültség és indulat halmozódott fel a magyar társadalomban. Egy egyértelmű választási eredmény hozhat változást, egy szoros eredmény esetén a “hívek” szinte biztosan vitatni fogják az eredményt az utcákon is. A “háborúba sodródással” vagy terrortámadással való hamis fenyegetés a kormánypárt és a kihívója híveit egyaránt arra lázítja, hogy ne fogadják el a választási eredményeket. Ezzel már nem győznek meg senkit, csak a választások utáni helyzetet teszik bizonytalanná és kaotikussá. Ha maradt még valamennyi felelősség a hatalom jelenlegi képviselőiben, nem növelik tovább a feszültséget.