A Magyarországon állomásozó "Déli hadseregcsoport. Atom bázis Magyarországon. Déli hadseregcsoport és Magyar honvédség összehasonlítása.

 A Magyarországon 1956 és 1991 között állomásozó szovjet Déli Hadseregcsoport (SGF) főerejét az 1980-as évek végén négy hadosztály alkotta, amelyeket számos önálló dandár, ezred és egy légi hadsereg egészített ki. 

Hadosztályok és főbb alakulatok

A hadseregcsoport létszáma körülbelül 65 000 fő volt, és az alábbi főbb egységekből állt: 

Hadosztályok (4 egység):

13. gárda-harckocsi hadosztály (Veszprém)

19. gárda-harckocsi hadosztály (Esztergom)

93. gárda-gépesített lövészhadosztály (Kecskemét)

254. gépesített lövészhadosztály (Székesfehérvár)

Önálló dandárok és ezredek:

Két rakétadandár (Dombóvár és Tata)

Légvédelmi rakétadandárok (Mór és Dunaföldvár)

Híradó-, utász- és vegyivédelmi alakulatok

Légierő:

A 36. légi hadsereg (Budapest/Tököl központtal), amely vadászrepülő, csatarepülő és helikopteres ezredeket foglalt magában. 

Fegyvernemek

A Déli Hadseregcsoport összfegyvernemi jellegű volt, az alábbi főágazatokkal: 

Páncélos csapatok: Jelentős harckocsiállomány (kb. 950 tank az 1980-as években).

Gépesített lövészcsapatok: BMP és BTR járművekkel felszerelt alakulatok.

Tüzérség és rakétacsapatok: Köztük nukleáris hordozásra alkalmas eszközökkel.

Légierő: Vadász- és felderítő repülőgépek, valamint harci helikopterek.

Légvédelem: Rakétaezredek a fontosabb bázisok és repülőterek védelmére.

Speciális csapatok: Híradók, műszakiak (utászok), vegyivédelmi (CBRN) egységek és felderítők. 

A hadseregcsoport parancsnoksága Budapesten (Mátyásföldön) székelt. A kivonulás 1989-ben kezdődött meg részlegesen, majd 1990 és 1991 között teljes egészében elhagyták az országot. 

A Magyarországon állomásozó szovjet Déli Hadseregcsoport (SGF) az 1980-as évek végén egy rendkívül jól felszerelt, önellátó katonai gépezet volt. Az alábbiakban a kért részletes adatok olvashatóak:

1. Létszám

A teljes kivonulás előtt (1988–1989-es állapot) a szovjet jelenlét nagyságrendileg az alábbiak szerint alakult:

Katonai állomány: Kb. 65 000 fő.

Teljes szovjet népesség: A családtagokkal és polgári alkalmazottakkal együtt több mint 100 000 fő élt az országban. 

2. Fegyverzet és technika

A hadseregcsoport fegyverzete a legmodernebb szovjet technikát képviselte a térségben:

Harckocsik: Kb. 950 darab (főként T-64-es és T-72-es típusok).

Páncélozott járművek: Kb. 1500–2000 darab (BMP-1, BMP-2 gyalogsági harcjárművek és BTR-60/70/80 páncélozott szállítók).

Tüzérségi eszközök: Kb. 650 darab (önjáró lövegek, aknavetők és sorozatvetők).

Repülőgépek és helikopterek: Kb. 120 harci repülőgép (MiG-21, MiG-23, MiG-27, később MiG-29) és kb. 100 helikopter (Mi-24 harci és Mi-8 szállító helikopterek).

Rakétatechnika: Nukleáris robbanófejek hordozására is alkalmas taktikai rakétarendszerek (pl. SS-21 Scarab / Tocska). 

3. Főbb laktanyák és helyszínek

A hadseregcsoport összesen mintegy 60 helyőrségben és 10 repülőtéren állomásozott. A legfontosabb központok: 

Parancsnokság: Budapest (Mátyásföld).

Hadosztályközpontok:

Veszprém: 13. gárda-harckocsi hadosztály.

Esztergom: 19. gárda-harckocsi hadosztály.

Kecskemét: 93. gárda-gépesített lövész-hadosztály.

Székesfehérvár: 254. gépesített lövész-hadosztály.

Fontosabb rakéta- és légvédelmi bázisok: Dombóvár, Tata, Mór, Dunaföldvár.

Katonai repülőterek: Tököl (légierő központ), Kiskunlacháza, Kunmadaras, Mezőkövesd, Debrecen, Kalocsa, Sármellék. 

A szovjet csapatok által használt ingatlanok száma elérte a 6000-et, a laktanyák összterülete pedig meghaladta a 950 hektárt. 

A Magyar Néphadsereg (MN) az 1980-as évek végén a Varsói Szerződés tagjaként, a szovjet Déli Hadseregcsoporttal szoros együttműködésben épült fel. Bár létszámban meghaladta a szovjet kontingenst, technikai felszereltsége és hadrafoghatósága elmaradt attól.

1. Létszám

A Magyar Néphadsereg teljes létszáma 1989 elején körülbelül 155 700 fő volt. Ez magában foglalta a hivatásos állományt, a sorkatonákat (akik akkoriban 18-24 hónapos szolgálatot teljesítettek) és a polgári alkalmazottakat is. 

2. Fegyverzet és haditechnika

Az 1980-as évek végére a magyar haderő jelentős, de részben elöregedett gépparkkal rendelkezett:

Harckocsik: Kb. 1300–1435 darab. A zöme T-54-es és T-55-ös típus volt, a modernebb T-72-esekből mindössze kb. 100-138 darab állt rendelkezésre.

Páncélozott harcjárművek: Kb. 2310 darab (főként magyar gyártmányú PSZH-k és szovjet BTR-ek).

Tüzérség: Közel 1750 darab tüzérségi löveg (pl. D-20-as ágyútarackok, 2S1 Gvozgyika önjáró lövegek).

Légierő: Kb. 113 harci repülőgép (főleg MiG-21 és MiG-23) és 96 helikopter (köztük a Mi-24-es harci változat). 

3. Szervezeti felépítés és laktanyák

A magyar hadrend az 1987-es "Rubin-feladat" néven ismert átszervezés során a korábbi hadosztály-struktúráról áttért a dandár- és hadtest-szerkezetre. 

Főbb parancsnokságok és egységek:

5. Hadsereg (Székesfehérvár): Az ország nyugati felének védelméért felelt, ez volt a legjobban felszerelt egység.

3. Hadtest (Cegléd): Az ország keleti felének védelmét látta el.

Légierő és Légvédelem: Központja Veszprémben volt. 

Jelentősebb laktanya-helyszínek:

A Néphadsereg csaknem 200 helyőrségben állomásozott szerte az országban. Fontos bázisok voltak többek között: Tata (harckocsizók), Hódmezővásárhely és Debrecen (lövészek), Pápa és Kecskemét (repülőterek), valamint Várpalota (tüzérségi lőtér). 

Összehasonlítás a szovjet Déli Hadseregcsoporttal

Jellemző        Magyar Néphadsereg (1989)        Szovjet Déli Hadseregcsoport

Létszám Kb.          155 000 fő                                    Kb. 65 000 fő

Harckocsik       Kb. 1400 db (főleg T-55)          Kb. 950 db (főleg T-64/T-72)

Technológia Másodvonalbeli / Elavultabb        Elsővonalbeli / Modern

Feladat   Országvédelem, kisegítő erő     Stratégiai támadó erő (NATO ellen)

A szovjet atomfegyverek magyarországi jelenléte a hidegháború egyik legjobban őrzött titka volt. A hivatalos álláspont szerint hazánk „atomfegyvermentes” volt, ám valójában több helyszínen is tároltak nukleáris robbanófejeket. 

A legfontosabb tárolók („Kis-Moszkvák”)

A Szovjetunió speciális, megerősített bunkereket (úgynevezett Monolit és Bazalt típusú létesítményeket) épített, ahol a robbanófejeket a magyar és szovjet rakétaalakulatok, valamint a légierő számára tárolták. 

Tótvázsony-Nagyvázsony környéke (a híres „Kis-Moszkva”): Ez volt a legnagyobb és legismertebb központi tároló a Bakonyban. A bázis teljesen önellátó volt, lakóteleppel, iskolával és boltokkal a szovjet katonák és családjaik számára. Itt tárolták a szárazföldi csapatok taktikai rakétáinak (pl. Luna, Scud) robbanófejeit.

Császár (Komárom-Esztergom megye): Egy másik kiemelt fontosságú, erdő mélyén rejtőző központi tároló, amely a nyugati hadszíntér kiszolgálására épült.

Kunmadaras: A katonai repülőtér mellett egy speciális bunker (Bazalt típus) szolgált a légierő nukleáris bombáinak tárolására.

Kiskunlacháza: Szintén a légierő bázisához kapcsolódóan rendelkezett nukleáris tárolókapacitással. 

Egyéb feltételezett vagy technikai helyszínek

Tab: A Dunántúlon található bázis szintén a nukleáris logisztika része volt.

Sármellék és Debrecen: Ezeken a repülőtereken is azonosítottak olyan speciális bunkereket (Gránit típus), amelyek alkalmasak voltak atomfegyverek ideiglenes tárolására vagy az azokat hordozó repülőgépek kiszolgálására. 

Hogyan működött?

A fegyverek felett kizárólag a szovjetek rendelkeztek. A magyar néphadsereg rakétaalakulatai (például Tapolcán vagy Baján) rendelkeztek a hordozóeszközökkel, de a nukleáris tölteteket csak háborús konfliktus esetén, közvetlenül a bevetés előtt adták volna át nekik a szovjet speciális egységek (a 12. Főcsoportfőnökség emberei) a fenti raktárakból. 

A fegyvereket 1989 és 1990 között, a csapatkivonás legelső szakaszában, teljes titokban szállították vissza a Szovjetunióba. 

Legfontosabb Szovjet atom bázis Magyarországon: 

A Tótvázsony és Nagyvázsony között fekvő „Kis-Moszkva” (hivatalos kódnevén: 16205-ös szovjet katonai bázis) Magyarország egyik legtitkosabb és legszigorúbban őrzött katonai létesítménye volt. 

A bázis felépítése és védelme

A 36 hektáros területet úgy alakították ki, hogy az teljesen önellátó legyen, és még a legmodernebb kémműholdak elől is rejtve maradjon az erdő mélyén. 

Védelmi gyűrűk: A bázist háromszoros kerítésrendszer (szögesdrót és elektromos kerítés), számos ellenőrző pont, őrtorony és géppuskafészek védte.

Bunkerek: Két hatalmas, egymástól kb. 100 méterre lévő, eltérő szögben elhelyezett atomtöltet-tároló bunker (Monolit típus) épült ide. Ez a kialakítás biztosította, hogy egy esetleges támadás esetén az egyik bunker épségben maradhasson.

Ajtók: A tárolóhelyiségeket hatalmas, 6,5 tonnás betonacél ajtók zárták le, amelyek hermetikusan szigetelték a belső teret.

Kapacitás: A becslések szerint a tárolókban összesen 150-160 darab atomtöltet fért el, bár a pontos számuk sosem derült ki hivatalosan. 

Élet a bázison

A bázis nem csupán raktár, hanem egy mini szovjet város volt a Bakonyban. 

hirbalaton.hu

hirbalaton.hu

Lakótelep: A tisztek és családtagjaik számára többszintes panelházak, saját iskola, óvoda, bolt (Gasztronóm), posta, sportpálya és még egy mozi is épült.

Elszigeteltség: Az itt élők gyakorlatilag nem érintkezhettek a külvilággal, a környező falvak lakói pedig évtizedekig nem tudták pontosan, mi rejtőzik a kerítések mögött. 

Mai állapot és látogathatóság

A szovjetek 1990 márciusában hagyták el a területet, a nukleáris fejeket pedig már korábban elszállították. 

Kísértetváros: Mára az épületek jelentős részét visszahódította a természet, a panelházak és kiszolgáló létesítmények üresen, romos állapotban állnak.

Őrzés: Bár az ingatlanok pusztulnak, a terület ma is szigorúan őrzött katonai objektum, amely a Magyar Honvédség felügyelete alá tartozik.

Látogatás: A bázis a nagyközönség számára zárt terület, belépni csak ritkán, külön engedéllyel (pl. kutatóknak vagy szervezett urbex-csoportoknak) lehetséges.