Suttyók.

Kerék-Bárczy Szabolcs

„Én gyakorlatilag egy kultúrálatlan, tehát ahonnan én jöttem, annak a miliőnek nincsen semmifajta speciális kulturális tradíciója. Egy ilyen alkalmazotti réteg, tehát már a parasztsághoz sincsen igazából semmi köze apáméknak, meg nem volt, de állatot tartottunk, tehát a tevékenység megmaradt, de a paraszti kultúráról már régen nem volt szó a faluba’, munkás kultúra semmi nem volt. Tehát nem tudom megnevezni, hogyha be kéne valami hagyományos sorolás szerint illeszteni magamat, hogy milyen, polgári kultúra ugye elő se jön. Tehát én egy ilyen kultúrálatlanságból jöttem, inkább egy eklektikus valamiből jöttem.” (Orbán Viktor, 1989)

Senki nem tehet arról, hogy honnan jön, de arról már inkább, hogy mivé lesz. Orbán politikáján, gondolkodásán, minden gesztusán, az emberekhez és a világhoz való viszonyulásán, ízlésén mélyen érződik, hogy maradt, aki volt: egy kultúra, hagyományok nélküli fajankó. Csak most már hatalom is társul ehhez, amit képességei szerint használ is. Pedig volt, lett volna kitől tanulnia, és bőven lett volna honnan felszívnia műveltséget, jó modort, ízlést. Ám szegény ma már, ötvenen túl, ha akarna se tehetne mást, mint hogy összes ereje megfeszítésével olyan suttyóvá tegye gazdag kultúrájú, sokszínű hazánkat, mint amilyen ő maga. S erre még büszke is! Mert nem ismer jobbat (bár ismerhetne), s valami magabiztosságot, tán némi lelki békét is abból meríthet, ha sok üres levegőt szív a tüdejébe, és egész szánalmas lényét felfújja egy mérges kis pókká, hogy ott trónolhasson a háló közepén az országunkat lezüllesztő sok kis suttyótárs között. És a legszánalmasabb az egészben az, hogy megannyi erős kulturális háttérrel rendelkező Orbán rajongó tagadja meg saját családjának hagyományait és műveltségét. Ezek a gyengék, akiknek kell egy erős faluszéli sutyerák ahhoz, hogy drága pénzért üveggyöngyöket vásárolhassanak, és a kiművelt, a hazájuknak dicsőséget szerző ősök arcképcsarnokába fölakaszthassák saját meghasonlott és megalkuvó ábrázatukat.
A gyökértelenek és műveletlenek ösztönös magabiztosságával, gátlástalanságával, a világgal szembeni olthatatlan gyűlöletével és könyörtelenségével rágják-vágják előre magukat Orbánék, s ehhez a gazdag múltú megvásároltak asszisztálnak. Így válik szép lassan vásári díszletté Steindl alkotása, s a nyálas szotyit köpködők árnyéka így vetül Ybl és Hauszmann monumentális művére. Többet ártanak természeti és épített környezetünknek, mint a szén-monoxid. És a lelkekben még több rendet vágnak, mert mintává teszik a bunkóságot, megvetendővé a tartást. A hazaépítők megújítva gazdagították a kulturális értékeket, és soha nem tették azokat nevetségessé. Mert nem létezhet anyagi gyarapodás kultúra és az élet minden területére kiterjedő igényesség nélkül.
És ez a bagázs veszélyes. Életveszélyes. Minden történelmi korban voltak ilyen büszke suttyó hordák, akik erőfitogtatással véreztették ki a hazát és gyengítették a közösséget. És mindig hasonlóan viselkedtek. Eszerint kell hozzájuk viszonyulni!