Halász Noémi írása a 2022 bukásáról. Ma Magyarországon NINCS független és reális sajtó, csak olyan van amelyik orbáné ....és ez a többség... , illetve van olyan amelyik ugyan nem orbánista, de az ellenzékkel sem reális, hanem egyiket csak kritizálja a másikat túl dícséri a harmadikban azt sem akarja észrevenni ha nyakig mocskos. A nerlovag óta pedig tövig benyaltak neki, ők csináltak belőle "sztárt". ...és a tömeg megy amerre terelik.... aaa magukat ellenzékinek mondók IS. Na és a "sztárrá" kikiáltást követően a magukat ellenzékinek mondó és szintén "gyurcsány fóbiás" celebek, influenszerek IS behódoltak a nerlovagnak a sajtó "sztárjának", nanáááá hiszen ez hoz a konyhára kattintás halmokat és népszerűséget.... mint az orbánistáknál a közpénzen kitartott celebeknél... csak ott közpénz apanázst is hoz... Lehet majd itt is? ...... Megjegyzem a "gyurcsány fóbia" nem csak a celebekre, influenszerekre ragadt rá, hanem többek közt az ellenzéki pártok politikusaira is. Nem csak a fidesz és mszp agymosottai dőltek be Gyurcsány mumussá, közellenséggé kikiáltásának, hanem elvileg "értelmes" emberek is, nyelték a hazug dumát....hogy miért? ... mocskos egyéni érdekből? .... így reméltek orbántól jóindulatot? ... is - is? ...
Ide másolok egy hozzászólást Noémi írásától, adjátok össze és megkapjuk az igazságot.
Zoltán Lukács
"2021–22-ben a független sajtó és az elemzői közeg nagy része túlzóan kritikus volt az ellenzékkel szemben." Ezt vitatom. Sőt, szerintem az ellenzéki sajtó messze nem volt eléggé kritikus, illetve az ellenzéki pártarisztokrácia magasról tett az ellenzéki sajtó hellyel-közzel megnyilvánuló kritikáira is. A 22-es választási összeomlás alapján nagyon nehéz lenne olyan kritikai állítást találni, amit túlzónak lehet minősíteni. Az ellenzéki politika az előválasztások végéig példaszerű együttműködést mutatott, és az eredmény nem maradt el: a csúcson az ellenzéki szövetség majdnem tíz százalékot vert a fideszre. Az előválasztásokat követő kora reggelen MZP, frissen kapott, bár semmire se jó hatalmától megrészegülve, azonnal kitette a szövetség két legnagyobb pártját (a DK-t és a Jobbikot) ("ma ellenzéket is váltottunk", márminthogy ők, a "tiszták koalíciója", miközben ott vigyorgott a háta mögött a maszop teljes mutyibrigádja). Az ellenzéki sajtónak, ha méltó akart volna lenni a rangjához, akkor ezután szét kellett volna szedni MZP-t, de fontosabb volt a gyurcsányfóbiás agysérültek dédelgetése. Ezért a 22-es összeomlás az ellenzéki sajtó bűne is.
A Momentum vezetése Annácska teljes uralkodási szezonja alatt MZP vonalát követve lényegében a DK-t tette meg ellenségnek (segítek: kb. ugyanúgy, mint ma Magyar Péter a Halász Noémit), és ezen az se segített, hogy a Momentum az "új politikai kultúra" nevében szédítő sebességgel veszítette el támogatottságát. Aminek az lett a vége, hogy Tompos Marcinak már nem maradt más hátra, mint egy kiadós lebetlizés a Tiszának. Történelmi lecke fiúknak és lányoknak.
Halász Noémi
Van még egy dolog, ami változott 2022-höz képest az előző posztomban említetteken túl. A média hozzáállása, szerepe.
Sokan érzékelték, de érdemes kimondani: 2021–22-ben a független sajtó és az elemzői közeg nagy része túlzóan kritikus volt az ellenzékkel szemben. Főleg az előválasztás és a kampány alatt a fókusz szinte állandóan a belső konfliktusokon, bénázásokon, személyes és szervezeti hibákon volt. Ezek a kritikák önmagukban nem voltak mindig alaptalanok – de az arány rossz volt.
A rendszerkritika (NER, médiafölény, pénzügyi aszimmetria, intézményi torzulások) sokszor háttérbe szorult a „megint egymást marják”, „alkalmatlanok”, „káosz van az ellenzékben” típusú narratíva mögött. A Fidesz propaganda ezt harsányan mondta, a független média pedig sokszor finomabban – de ugyanarra az érzelmi következtetésre juttatta a választót: ezekkel nem lehet kormányt váltani.
Egy demokráciában a független sajtótól ez egy érthető hozzáállás lett volna, de nem demokráciában éltünk akkor sem és most sem. Sajnos a sajtó és sok esetben az elemzők reményrombolók voltak, demobilizáltak, lebeszéltek. Az „ellenzék lelkiismeretének” képzelt túlzott kritika végül politikailag kontraproduktív lett.
Nem ez okozta önmagában a 2022-es bukást, de nagyban hozzájárult ez is. Most viszont a "ló másik oldalát nézzük épp".
A jelenlegi helyzetben a független sajtó és számos elemző mintha túlzóan óvatos lenne. Kevés a valódi kritika, sok a magyarázkodás, relativizálás. Olyan dolgoknál hallgatnak vagy akár dicsőítenek, amikért 2022-ben keresztre akartak feszíteni másokat. De ennél is rosszabb, hogy sokszor az az érzés, hogy a sajtó nem a valóságot elemzi, hanem csak azt meri – vagy akarja – megírni, ami az aktuális ellenzéki vezér narratívájába belefér.
Ez viszont brutális buborék-effektust hoz létre. A közönség nem a valós politikai képet látja, hanem egy kozmetikázott sikertörténetet. Nem jelennek meg elég hangsúlyosan a kockázatok, a stratégiai vakfoltok, a kommunikációs vagy szervezeti gyengeségek. Így egy olyan torz kép alakul ki, amely túlzott várakozásokat épít – miközben elmarad a valóságos visszacsatolás.
Mindez hozzájárult ahhoz, ami pl a csatolt képernyőfotón látszik. Ha véletlen jön egy realistább cikk/poszt, egyből összeesküvést, lejáratást sejtenek mögötte. A csatolt kép nem egyedi eset, hanem példa egy tömegesen megjelenő problémára.
Ez ugyanolyan veszélyes, mint a túlzó kritika volt 2021–22-ben. A választók felkészítéséhez nem mítoszépítés kell, hanem realitás, konstruktív kritikával. Mert a buborék soha nem segített még kormányt váltani. És ahogy a 2022-es túlzó kritika végül nem segítette az ellenzéket győzelemhez, úgy a mostani túlzott elnézés és narratíva-kiszolgálás sem fogja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Véleményt, Javaslatot, Érveket írj! Bunkózásra, Komcsizásra, Cigányozásra, Zsidózásra NEM vagyok vevő!