Az illegális pártfinanszírozás rendszere. 1-rész.

 Markában tartja-e a Fidesz az ellenzéket, s ha igen, milyen eszközökkel? Hogy működött egy nagykoalíció a pártfinanszírozás szürkezónájában, és hogy lett annak kizárólagos irányítója a Fidesz? Cikksorozatunk az illegális pártfinanszírozás elmúlt harminc évét mutatja be a rendszer működtetőinek elmondása alapján, és egy demokráciát, ahol még azt is megvásárolhatod, hogy ki legyen a választáson az ellenfeled.

„Egy politikus kénytelen szembenézni azzal, hogy legális forrásokból nem teremthető meg pártja finanszírozása. De a farizeus közeg miatt és mert a pártok egyébként is mindig pellengérre vannak állítva, nincs erről diskurzus, hamis szerepben van mindenki. De nem ez az érdeke a társadalomnak” – mondja egy volt pártelnök.

Négyévente mindenki által tudottan hamis elszámolások követték a kampány költéshatárának sokszoros túllépését harminc évig. 2022-ben a politikai eliten kívülről érkező Márki-Zay Péter nemcsak előválasztási győzelmével robbantott, hanem a csúnyán elbukott választás után azzal is, hogy nyilvánosságra hozta: mozgalma majdnem kétmilliárd forintot kapott a kampány idején, ráadásul Amerikából.

Bejelentését mégsem nevezhetjük kísérletnek a politikai kampány transzparenssé tételére. A Bajnai Gordon által leszervezett pénz valós forrását továbbra sem árulja el senki (bár a neve a támogatásról szóló megbeszéléseken sem került elő, de mindenki tényként kezeli, hogy nagyrészt a Bajnaival jó kapcsolatban lévő Soros Györgytől érkezett), a pártok versengésében felhasznált támogatás egy civil szervezethez jött.

A bejelentés mégis megteremthetné a lehetőségét a pártfinanszírozás újraszabályozásának, de ennek nincs jele. Az ellenzéki pártok elhatárolódtak a pénztől, a Fidesz titkosszolgálati és rendőrségi vizsgálatot követelt, ami zajlik is. A képmutató rendszer maradhat, legfeljebb a Civil Összefogás Fórumnak is nehezebb lesz a Fidesz mellett kampányolnia.

A Fidesz azzal fehérítette a pártfinanszírozást, hogy jelentősen megemelte a pártok legális támogatását és a képviselői és kormányzati fizetéseket. De ő szorul rá legkevésbé a legális és illegális finanszírozásra: permanens kampányának költségét jórészt már a Magyar Köztársaság költségvetése fizeti „kormánytájékoztatás” fedőnév alatt. Nem előzmény nélkül: a Fidesz-kormány a 2002-es kampányban a Széchenyi Terv, a szocialista–liberális koalíció 2006-ban a Nemzeti Fejlesztési Terv plakátjaival szórta meg az országot.

Divat szidni az ellenzék tehetetlenségét, invenciótlanságát, és hozzátenni: „kilóra megvette őket a Fidesz”. A helyzet ennél bonyolultabb: húsz évig nagykoalíció működött az illegális pártfinanszírozásban, ami természetesen kölcsönös függőséget alakított ki.

A politika ráadásul durva versengés, amelynek része az ellenfél hiteltelenítése, ellehetetlenítése, akár zsarolása is, függetlenül a pártfinanszírozás átláthatóságától.

Tény az is, hogy az illegális pártfinanszírozásban – legyen bármennyire is centralizált, mint a Fideszé 2010 után – nehéz elválasztani a magánvagyont és „pártunk politikai közösségének” jussát. Az egyéni, sokszor szinte felfoghatatlan mértékű meggazdagodás lehetősége pedig garantálja a rendszer tovább élését.

Cikksorozatunk az ellenzék tehetetlenségének okait is igyekszik megmutatni. Ebben valóban nagy része lehet az illegális pártfinanszírozásnak, hiszen az korlátozza a valódi versenyt, és hamis, a társadalom számára káros alapon állítja elő a politikában szükségszerű kompromisszumokat. De az ellenzéki bénultságnak egyszerűen maga a kétharmad is oka, amelynek révén a kormánypárt folyamatosan saját hasznára alakítja át a politikai versengés szabályait.

Az „illegális pártfinanszírozás” nem büntetőjogi vagy szabálysértési kategória, de mivel szinte kizárólag közpénzből történik, büntetőjogi kategóriák, például költségvetési csalás még akkor is van mögötte, ha a kétharmad szinte mindenhez tud jogi keretet fabrikálni.

A jachtokra, palotákra, Facebook-kampányokra és óriásplakátokra költött pénzt extraprofitokból lehet csak kivenni, így brutális túlárazások, hazai és uniós költségvetési források eltérítése áll az illegális pénzek mögött – a társadalom megkárosítása.

Mondhatjuk, hogy akkor végeredményben így is, úgy is mi fizetjük a demokrácia működését, de a pártfinanszírozás illegális módja korrumpál, teljesítmény nélküli, óriási vagyonokat eredményez, és tönkreteszi a gazdaság versenyképességét. Amikor azt mondja egy jelentős vállalkozó, hogy „odamegyek Schmidt Zoltánhoz, hogy szeretnék valami munkát megkapni” (a Mészáros Lőrinc gyerekeinek tulajdonában lévő, Felcsútra bejegyzett FEJÉR-B.Á.L. Zrt. vezérigazgatója, aki forrásaink szerint kulcsszereplő a nagyobb megbízások elosztásában, és akihez kevesen tudnak csak úgy „odamenni”), akkor ár/érték/innováció helyett politikai szempontok döntenek. Nem a legjobbak maradnak talpon, hanem azok, akik beszállnak a rendszerbe, és a rendszer megjutalmazza őket.

Cikksorozatunk megírásához értelemszerűen nem tudtam használni írott forrásokat. Ezekről a folyamatokról nincsenek dokumentumok, jegyzőkönyvek, memók, átvételi elismervények.

Negyven politikussal, pénzszerzővel (vagy ahogy újabban eufemisztikusan nevezik: fundraiserrel), üzletemberrel, államigazgatásban dolgozóval, politikai háttéremberrel beszéltem. Nem meglepő módon mindegyikük szigorú azonosíthatatlanságot kért. Ezért még az ilyenkor szokásos „MSZP-közeli forrás”, „mondja egy fideszes politikus” megjelöléseket sem használom a tőlük származó idézetek mellett.

Az idézőjelek közötti mondatok mind tőlük származnak, de hogy a pletykákat, városi legendákat, inszinuációkat ki tudjam szűrni a hosszú háttérbeszélgetésekből, csak azokat az állításokat használtam, amelyeket keresztinformációkkal meg tudtam erősíttetni. Emiatt sem időrendben mutatom be az eseteket, sok, nagy hullámokat vető ügy nem is szerepel, mert nem kaptam elég meggyőző információt a hátteréről.

2010 után borul minden

Puch László feldúlva távozott a Radóc utcából a Fidesz első kétharmados győzelme után. Az MSZP pénztárnoka, fundraisere nem először járt a Fidesz gazdasági háttérembere, Simicska Lajos budai irodájában, a Mahir Zrt. központjában. A nyolcéves szocialista–liberális kormányzás alatt (az SZDSZ 2008-ban ugyan kilépett a kormánykoalícióból, de az előrehozott választást elkerülendő parlamenti szavazataival támogatta a kormányt) nemcsak fideszes polgármesterek, hanem Puch is többször felbukkant Simicska cégközpontjában, ahol később, a Fidesz-kormányzás alatt miniszterek is órákat várakoztak arra, hogy bejussanak a lehallgatásmentesített tárgyalóba.

Puch feldúltsága érthető volt: korábban Simicska Lajostól többször ígéretet kapott arra, hogy a pártok közötti illegális pénzosztás eddigi nagykoalíciós rendszere a Fidesz-kormányzás alatt is folytatódik – értelemszerűen fordított osztozkodási arányokkal.

Ahogy ez Ausztriában működött évtizedekig a szociáldemokraták és a Néppárt között, amíg csak ők ketten adogatták egymásnak a kormányt. Vörös és fekete: enyém az iskolaigazgató, tied a postamester. Ketten feltételezik egymást, és kizárnak mindenkit az évtizedes megállapodásból. Ott nemcsak a politikai kinevezésekhez kötött államigazgatási posztokat osztotta föl egymás között a két nagy párt, hanem a nagy cégek is fixen egy-egy tömörülést támogattak – illegálisan, közöttük azok, amelyek Magyarországon is taroltak az építőipari tendereken. Egy hasonló rendszer lezárultát tudta meg Puch 2010-ben.

A Fidesznek kétharmada lett, és Orbán Viktor lefújta a dealt. „Viktor döntött, hogy nincs 80:20, ne legyen pénze az ellenzéknek. Simicskának engedte, hogy külön Puchnak adjon, de a pártnak nem.”

A főbb elemeiben húsz éven át változatlanul működő közpénzcsapoló rendszer ezután teljesen megváltozott: a Fidesz mindent vitt.

„Nincs váltógazdaság, kétharmad van, el kell foglalni mindent. Ez Simicskát is meglepte. Az addigi rendszer a politikai váltógazdaságra volt szabva, ami 2006-ban megbillent: kiderült, hogy hatalomban lehet maradni. 2010-ben pedig jött a centrális erőtér. Simicska ellene volt, mert a szavát adta nekik. Ő a nyugodt, biztonságos rendszer alkuit kötötte meg, amit nem lehet felrúgni, mert hosszú távon ez működik. De Orbán változtatott a szisztémán: mi maradunk, őket ki kell éheztetni, ki kell nyírni.”

A Simicska–Orbán-szakításig, a 2015. február 6-i G-napig Simicska irányította a rendszert, amelynek jelképe cégbirodalma zászlóshajója, a Közgép volt.

A NER-cégek hihetetlen szárnyalását több száz cikk bizonyítja már. Szerepeljen itt csak egyikük neve, Balásy Gyuláé, akinek cégei, a Lounge Design és a New Land Media végzi a teljes állami szektor közpénzes kommunikációját: „Balásy Gyula nyert összesen 650 közbeszerzést, miközben 695-ön indult. Az ő nyerési esélye olyan extremitás, hogy ha egy normális országban meglátják ezt a két adatot, vezetőszáron viszik el Balásyt és mindazokat, akik érintettek voltak abban a 650 közbeszerzésben. Azt, aki kiírta, vagy aláírta, hogy ő írta ki, ő készítette elő, ő vezette azt a főosztályt, amelyik kiírta: őket mind le kell csukni e két adat alapján” – mondja egy szakértő.

A rendszer a NER előtt

Az MSZMP és az ellenzéki pártok közötti kerekasztal-megbeszéléseken született meg 1989-ban a párttörvény, amelyet még az egypárti parlament fogadott el. Már akkor mindenki tudta, hogy az abban biztosított lehetőségek nem lesznek elegendők a pártok működtetésére, főleg nem a kampányolásra.

„’90-ben illúziók voltak, de nem volt bátorság megteremteni a forrást a normális pártfinanszírozáshoz. Az MDF amatőr volt, az MSZP-nek volt vagyona, az SZDSZ mögött pedig ott volt Soros.”

A pártok óriási erőforrás-különbségekkel futottak neki az 1990-es első szabad választásnak. Az MSZMP-vagyon jelentős részét különféle technikákkal magának átmenő utódpárt, az MSZP előnye miatt már 1990 előtt voltak fedett pénzek minden pártnál: a Fidesz például készpénzt kapott Amerikából.

Megindultak hazai források is. Először lelkes amatőrök voltak a támogatók, például nyomdászok lelkesedésből megcsinálták a pártok választási szórólapjait. „Sok olyan támogatás volt, hogy egy vállalkozói kör úgy gondolta, hogy jobb, ha ezek és nem azok vannak hatalmon: ők nem kértek ellenszolgáltatást a támogatásért, és kifizettek szolgáltatásokat.”

Ez hamar megszűnt, mert „mindenkinek kinyílt a csipája: politikai vállalkozásnak fogták fel. Mindennek ára lett. A kérdés, hogy hogyan fizetik ki.”

Azóta a nagy állami megbízások nyertesei különböző technikákkal fizetnek a pártoknak. „Nagy ügyben Orbánnal kellett megállapodni – idéz egy akkori pártvezető egy vállalkozót. – Előre kérte, és sokat, de mindig betartotta. A szoclibekkel viszont mindig az a baj, hogy az elnyert megbízatás után hárman jelentkeznek a pénzért, és mind azt mondja, hogy ő intézte el.”

Bár – főleg eleinte – a pártnak teremti meg a pénzt, a fundraiser saját zsebre is üzletelhet, hiszen ő viszi vásárra a bőrét, ő tárgyalja le a részleteket, ő mozgatja, tartja fenn a szükséges céghálót. Az arányok a kérdésesek. A Simicska-időszakban 50:50 százalékos egyezségről hallottunk az oligarcha saját és a Fidesz feketekasszája között.

A 2022-es ellenzéki kampányban két fundraiser is kért húsz, illetve harminc százalékot, ha hoz pénzt. Az Action for Democracy pénze közvetítői jutalék nélkül érkezett, igaz, nagy részét elvitte munkadíjaként a Datadat cégcsoport.

A politika hamar üzletté vált. Ma már minden pártban szép számmal vannak olyanok, akik számára a politika csak üzlet. Sőt már nagyítóval kell olyan politikust keresni, akire nem áll az, amit az egyik fundraiser mondott: „Meztelen seggel jöttek a politikába, de egyik sem úgy távozik.”

Ez a rákfenéje a politikai életnek, mondják többen: „Ha ellenőrizetlenül jönnek a pénzek, egy részét le fogják nyúlni. Horn mondja Máté Lászlónak, hogy kéne százmillió. Máté szól a cégeknek, hogy kéne 150, és visszamegy Hornhoz, hogy csak nyolcvan volt.” (Máté László a kilencvenes évek első kétharmadában az MSZP fundraisere és pénztárnoka volt, utána Boldvai László, majd a kétezres években Erős János, Puch László, Hagyó Miklós, Hatvani Szabó János, majd Molnár Zsolt. Az SZDSZ-ben előbb Budai György és Virág Attila, majd Matyi László, a fővárosban pedig Székely Gábor, majd Mesterházy Ernő.)

A korai és pozitív szcenárió szerint a fundraiser az elnöknek riportolt, aki ügyelt, hogy ne essenek túlzásba. A kampány végén pedig leült az elnök, a kampányfőnök és a fundraiser, „számot vetettek, aztán összetépték a papírokat”.

„Nem is ért hozzá, és választott párttisztviselő nem is csinálhatja ezt” – mondja egy idealista politikus a pártvezetés és illegális pártfinanszírozás viszonyáról. Az biztos, hogy ezekről az ügyletekről a lebukási kockázat miatt csak néhányan, egy-két ember az elnökségből és a párt pénzügyeinek felelőse tudhatott, a többiek tudomásul vették. Sokat még az elnök sem tudott, rájuk bízta: jobb, ha nem tudom, csinálják. „A fontos dolgokat persze el kell mondani, hogy ezzel vagy azzal üzletet kell kötni, de a részleteket nem tudják.”

A feketepénzt nem lehet ellenőrizni, hogy valóban annyi-e, itt nincs könyvelés. Legendás volt Puch László páncélszekrénye tele húszezresekkel. Ilyen széfek nélkül a pártok nem tudtak volna működni, de a párton belüli személyes szívességek és lekötelezettségek rendszerét is innen finanszírozták/zák: „Laci, kéne vennem egy új autót.”

Azért jött létre a pénztárnok pozíciója, hogy legyen egy puffer. „Ha elöl állsz, nem lehetsz annyira gazdag, mint aki hátrébb.”

A határok mozognak, eleinte nagyobb volt a morális felháborodás a pártban és támogatói között, később mindenki elfogadta a rendszert. A Fidesz népszerűsége még hatalmasat zuhant a kormányzó MDF-fel lepacsizott székházügy nyomán, ma már támogatói számára az üzemszerű umbuldázás, a „nemzeti tőkések” az alapállapot.

„Szét kéne választani a magán- és a pártnak menő forrást, de nehéz – mondja egy fundraiser, aki pártbeli ellenlábasai szerint „szétlopta a pártot”. – Nagyságrendek változnak a magán és a közös között. De nem is látunk rá mindenre.”

Sok települési, kerületi befolyásos politikus dolgozott saját zsebre, rájuk nem volt a központnak befolyása, ők maximum a saját helyi hálózatukat és saját újraválasztásukat finanszírozták. „Ők voltak a leggátlástalanabbak.” Tankönyvi példája ennek a szocialista Hunvald György polgármesterrel együtt mozgó és szintén elítélt, VII. kerületi SZDSZ-es Gál György.

A Fidesznél ez is másképp van: „Viktor mindenről tud, sokkal mélyebben ismeri a részleteket is, mint eddig bárki. Simicska is mindent megbeszélt vele.” Maga Orbán is elárulta egyszer nyilvánosan, hogy minden héten leül Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszterrel (ez még a G-nap előtt volt, Némethné Simicska embere volt), átnézik a középítkezési projektek listáját, és eldöntik, melyeknek legyen prioritásuk, kik nyerjenek.

„Amíg ez féllegális, addig melegágya lesz az egyéni gazdagodásra hajtóknak. Még akiben nem is ez a motiváció, a megteremtett kapcsolatrendszeréből üzleti haszna van” – árnyalja a saját zsebre hajtó politikus/fundraiser képét egy volt pártelnök. Egy fundraiser szerint „Nem kell mindig azt gondolni, hogy a másik oldallal kötött dealek állnak a háttérben, sokan a saját kreditükkel tudtak elérni dolgokat.” A „saját kredit” persze a politikai befolyást jelenti.

Az évek alatt a pártok és politikusok eljutottak oda, hogy „mindenkinek a szisztémára jár az agya”.

Technikák

A pártfinanszírozás szabályozása – eleinte különösen – csak a kampányidőszakra lőtt, azzal nem foglalkozott, hogy mi van a választások között. De „sosem vettük igazán komolyan a kampányelszámolást”.

Párt nem fogadhat el külföldről adományt, ezért azok vagy a pártközeli alapítványokhoz (még nem a 2003 óta létező pártalapítványokhoz, mert a külföldi tilalom rájuk is vonatkozik) mentek, vagy bizonyos szolgáltatásokat kívülről valaki kifizetett egy cégnek, amely nem neki, hanem a pártnak végezte el a munkát. „Persze lehet, hogy itt megmártott pénz jön vissza.”

Nemcsak a Strabag, hanem például német pártok hivatalosan is adományoztak, ami megjelent a beszámolókban is. Ők főleg projekteket, konferenciákat finanszíroztak.

Hazai cég is működtethet külföldi számlát: „Öt százalékot visszaad úgy, hogy külföldi számláról jönnek a megbízások a pártnak szolgáltatást végző vállalkozásoknak.”

A kilencvenes években még gyakori volt, hogy állami/önkormányzati beruházásnál a háttéremberek kenőpénzt fogadtak el azért, hogy kijárjanak valamit. Utána inkább az vált gyakorlattá, hogy az elnyert beruházásból kellett fizetni, három-öt százalékot visszaadni a beruházási értékből.

Ha a kedvezményezett cég odaadja a fundraisernek vagy megbízottjának készpénzben az „alkotmányos költséget” – a párt számára optimális esetben –, azt később valahogy be kell fizetni a pénztárba (mivel az egyéni adományokat ötszázezer forint fölött már az adományozó nevével kell feltüntetni; ezt kevesen vállalták, ezért 499 ezresek a befizetések), vagy készpénzben fizetni a kampányszolgáltatásokért.

Készpénzre mindig szükség van az egyéni jelöltek törvény meghatározta költési limitjei miatt. A 2022-es kampányban sokszor így fizették ki egymásnak parkolókban az ellenzéki pártok a kampányköltségeket. A volt párttársaikat jól ismerő, azok kampányát helyben, közelről figyelő jobbikosok is arról számoltak be, hogy indulásakor a Mi Hazánk is feltűnően sok készpénzt mozgatott – amelyet a gyanú szerint a Fidesztől kapott.

Amíg a Fidesz nem legalizálta a voksturizmust az állandó lakóhely fogalmának légiesítésével, addig az ukrajnaiak tömeges szavazási beutaztatását is jórészt készpénzben intéztették megbízottjaikkal a határ menti megyék fideszes képviselői.

„Két teljesen megbízható ember között van készpénzmozgás. Senki nem fogja vizsgálni, hogy Mészáros embere bőröndben hoz pénzt Orbánnak. Nem vagy nem egészen megbízható partnerek közötti tranzakcióknál alapvetően nincs készpénz, de ha fideszesek egymás között teszik, az valószínűleg nagymértékben készpénzből megy” – mondja a szakértő.

A feketepénz visszaáramlásának módja az is, hogy ha például nyomtatni kell, akkor a cég egy másik, legális megbízatás melléktermékeként „dolgozza azt le” a párt számára.

Gyakori eszköz volt az alulárazás, például a kedvezően fizetett plakátragasztás. „2010 előtt nagy arányban ment az alulárazás, amikor két fillérért dolgozik a nyomda. Aztán vagy megkapta készpénzben, vagy később ellenszolgáltatásként várt valamire.” Ez volt a legveszélytelenebb forma, egészen addig, amíg az Állami Számvevőszék 2016-ban meg nem büntette hatszázmillióra a Jobbikot, mert a piaci árnál jóval olcsóbban kapott plakáthelyeket az akkor már őket támogató Simicska plakátcégétől.

Az is egy technika, hogy a cég kap egy hitelt, amelyet aztán pár év múlva a bank leír behajthatatlanként. Ezt a módszert a minden politikai oldalt – jelentős részben feketén – támogató Princz Gábor, a Postabank 1998-ban megbukott elnöke is alkalmazta.

Princz a ’98-as választásnál négy dossziét mutatott pár embernek arról, hogy egymilliárd forinttal tolta meg a kampányban a Fideszt (akkor 356 milliót lehetett legálisan kampányra költeni) úgy, hogy a bank a Mahirnak fizetett Postabank-plakátokokért, illetve újságok Fidesz-hirdetéseit fizette ki.

A pénzből többen is lecsípnek menet közben. Egy politikus meséli: „Megkérek egy vállalkozót, hogy adjon pénzt annak a politikusnak, aki kért tőlem, a pártelnöktől mondjuk egymilliót valamilyen rendezvényre. Aztán nem nézem, hogy az a helyi politikus is megtart-e belőle.”

„Brókereken keresztül történik a pénz kifizetése: a cégnek is van egy cége. Nem a Strabag fizeti, hanem egy másik, ami a Strabag tulajdonában van, és az fizet egy olyan cégnek, amelyiknek a tulajdonosa vagy közvetetten a tulajdonosa az a politikus, akinek ki kell fizetni a pénzt” – mondja egy szakértő.

A leggyakoribb módszer tehát az, hogy a fundraiserek körül vannak különböző cégek és vállalkozók, és nekik kell utalni, rajtuk kell átfolyatni a feketepénzt. Így a pénzmozgás fiktív számlákkal a magánszférában, áttekinthetetlenül zajlik. Valaki ezeket a cégeket kézben tartotta és irányította, hogy a pénz hogyan jusson el később a különböző felhasználókhoz. Ennek a módszernek első komoly mestere Puch László volt.

Tipikus terület volt a média, ahol nagy pénzeket lehetett elfolyatni, mert „nehéz meghatározni, hogy imázsra, kreatív munkára mennyit adsz, egy- vagy tízmilliót. A legvadabb összegeket lehetett elszámolni. Mondjuk Puch egy megfelelő médiacéget megbíz azzal, hogy csináljanak meg egy munkát százmillióért, de az valójában tízmilliós munka, a többi átfolyik rajtuk, azt továbbadják, akinek kell.”

2010 után lett uralkodó a pénz osztalék formájában történő kivétele, amiből aztán vagy magánvagyon lesz, vagy korrupciós járadék formájában valahogy visszacsorog.

2016 után a magántőkealapok lettek a Fidesz pénzelrejtői. Ezeknél a regisztrált alapkezelők a befektetési jegyek birtokosainak strómanjai, akiknek kiléte a törvény által garantáltan titkos.

Továbbra is dívik az offshore-ozás: „adóoptimalizáló” országokban működő, névtelenséget biztosító vállalkozások a végső tulajdonosok.

Hogy mennyire valósak a tulajdonosok, és mennyire csak vagyonkezelők, az az Orbán–Mészáros-viszony kapcsán is kérdéses, de a több mint négyszáz médiumot magába olvasztó fideszes médiaholding, a KESMA létrejötte az utóbbit mutatja: ellenszolgáltatás nélkül adták át neki tízmilliárdos médiabirodalmukat a tulajdonosok.

A rendszerváltás után a pártok cégeket is alapítottak (az MSZP-nek elődpártjától voltak ilyenjei), amelyek később mind elsorvadtak, de a párt körüli alapítványok rendszere fennmaradt (lásd Mathias Corvinus Collegium), és cégformában is működnek olyan intézetek, agytrösztök, amelyek pártoknak dolgoznak és mossák fehérre a pénzt.

A Századvég vagy a Nézőpont kifizeti a párt helyett a kutatásokat (nekik utalt költségvetési pénzből persze), így a Fidesznek szinte heti információi vannak egyes kérdések társadalmi megítéléséről. A Századvég emellett pénzfelhajtó munkát is végez: „lobbitevékenységet” kínál cégeknek (ezt kínálták az amerikai kitiltási botránynál is a Bunge étolajcégnek), köztük multiknak, amelyek álmegbízásokat adnak nekik sokszorosan túlfizetett, tartalmatlan szakértői munkákra, tanulmányokra. Hozzájuk képest kicsiben, de így vitték ki a pénzt a BKV-ból a cég 2007–2009 közti botrányában „tanácsadó” kamucégek.

Ezek az intézetek káderek kifizetésére, elhelyezésére is alkalmasak, mert a káderek megélhetésének biztosítása minden pártnak komoly kihívás – főleg ellenzékbe kerüléskor.

A közbeszerzési nyertesek is sok mindenre tudnak költeni céges pénzként. „A Mészáros- vagy a Garancsi-cégbirodalom is akkora, hogy a működésükben minden el lehet fedni.” A szakértő szerint „nem véletlenül hoznak létre ilyen vállalatbirodalmakat, mert ezeknek semmilyen közgazdasági racionalitásuk nincs, ezek nem vállalkozások. Azért hozzák létre őket, hogy el tudják fedni a pénztranzakciókat.”

A 2022-es ellenzéki kampány egyik finanszírozója is úgy dolgozott volna, hogy tollakat és egyéb merchandisingtermékeket szállított volna a kampányba, miközben a Strabagnak számláz. Két magáncég kapcsolatai nem ellenőrizhetők, főleg, ha az egyik egyébként is rendszeresen dolgozik a másiknak. (A Strabag-támogatás végül nem valósult meg.)

És hogy mekkora lehet a közgazdaság-tudományban korrupciós járadéknak nevezett pluszpénz? A szakértő szerint:

„A szék egy homogén termék. Mondjuk a piacon tízezer forint, de ha én állami beszerzőként harmincezer forintért veszem ugyanazt, akkor egyértelmű, hogy itt mekkora volt a korrupciós járadék. A székek piaca homogén piac, ezért kis korrupciós kockázatú.

Ha homogén termékekre tudom bontani az inhomogén terméket, akkor tudom csökkenteni a korrupciós kockázatot. A NER szereti az inhomogén termékeket. A Budapest–Belgrád vasútvonal egy inhomogén termék, egy céltermék. Nem lehet igazán tudni, hogy drága lesz, vagy nem. Akkor tudnám megmondani, ha építenék mellé egy másikat, olcsóbbat.

A korrupt szereplők alapvetően monopolpiacokat keresnek. Ha nincs, megcsinálják. Ilyen például a gázkereskedő MET: Hernádi, Garancsi, Csányi, sokak szerint stróman révén Orbán. Megkaptak egy lehetőséget: ők voltak az egyetlenek, akik behozhattak gázt az egyik ausztriai határponton. Egy pont van, ott jön be egy vezeték, csak ők kereskedhetnek ezen a vezetéken. Megteremtettek nekik egy monopolpiacot. Ebből monopoljáradékot tudtak szedni, ami itt korrupciós járadék. Mert úgy teremtődött meg ez a piac, hogy nem volt verseny, hogy ki legyen az a szereplő, aki megkapja ezt a monopolpozíciót. Ők nagyon szeretik az olyan piacokat, ami monopolpiac vagy azzá tehető. Nagyon szeretik az olyanokat is, ahol már van egy nagyon erős hegemón helyzetben lévő piaci szereplő, mint a Waberer például, amit most megvett Tiborcz.”

„Az SZDSZ-részvételű kormány alatt az informatikai minisztérium működött korrupciós minisztériumként. Pont azért, mert egy szoftverről sosem lehet megmondani, hogy mennyibe kerül.”

„Ha nincs benchmark, akkor a túlárazást a profitrátákban látjuk. Összehasonlítjuk a koszos ügyletekben részt vevő cég profitrátáját a piaci profitrátával.”

„A szerződéses értéknek a becsült értékhez mért arányával is meg lehet ezt mondani. Például a Mészáros Lőrinc által nyert közbeszerzések szerződéses értéke néhány százalékkal magasabb, mint a becsült érték, amin a pályázatkiíró megbecsüli. A becsült érték úgy áll elő, hogy a pályázat kiírójának gyakorlatilag piackutatást kell végeznie, és azt mondani, hogy a piacon ezt a szolgáltatást ennyiért szokták eladni, megvenni, tehát ez a becsült értéke. Lehet, hogy még egy picit rátesz, mert ennyi pénze van rá. Ki lehet mutatni, hogy Mészáros egy-két százalékkal a becsült érték felett szokott nyerni, míg a piaci szereplőknél, a politikailag nem bekötött, nem NER-es szereplőknél ez az arány mínusz nyolc-tíz százalék. Mészáros korrupciós járadékát így ki lehet számolni: körülbelül tízszázalékos.”

Működtek a koalíciók

Az összes megbundázott települési pályázatot is beleszámítva több ezer cég vett már részt korrupciós járadék utalásában, mi most csak néhány nagyobb ügyet említünk.

„Simicska folyamatosan megkapta az egyharmadot a szoclib nyolc évben.” Forrásaink egyöntetűen állítják, hogy 2010-ig nagykoalíció volt a pártfinanszírozásban. Valaki a Tocsik-ügyre teszi ennek kezdetét (abból kimaradt a Fidesz), mások kezdettől fogva kormány és ellenzék együtt mozgásáról beszélnek. Voltak ennek legális formái is: a Vasárnapi Hírek eleinte közös, hárompárti lap volt.

„2002 után az állami gazdaságokat visszaszerezhettük volna, de sok szoci is érintett volt” – utal szocialista forrásunk a „piszkos 12-re”, a Fidesz által első kormányzása végén privatizált állami gazdaságokra.

„Amikor Puch kihagyta valamiből Simicskát, a Magyar Nemzet elkezdte azt a bizniszt támadni, mire a párt pánikba esett: oldd meg. Úgyhogy elvesztette a politikai hasznát is, és még pénzt is adott.”

A nagykoalíció hiányára utal, ha valamelyik oldal politikai hasznot tudott húzni egy ügyből. Például Tocsikéból, ahol az ellenzéki Deutsch Tamás, a parlamenti vizsgálóbizottság elnöke (akkor még engedett ilyet a kétharmados parlamenti többség) a ’98-as választásokig hetente a nyilvánosság előtt tudta tartani a témát. Ha nagy infrastrukturális beruházásokból egy-két sajtóközleményen túl nem lett ügy, jelzi, hogy mindenki benne volt.

A politikai dealek mögött nincs mindig pénzügyi összejátszás. Az ellenzék és a kormánypárt közötti első látványos és nagy politikai súlyú egyezség (ha a Fidesz–MDF-székházügyet kihagyjuk) az SZDSZ kilencvenes évekbeli nagy médiabefolyását igyekezett visszafogni. A hat év alatt megszülető kétharmados médiatörvény nyomán megvalósuló első nagy kereskedelmi frekvenciaosztáskor Horn Gyula és a Fidesz akadályozta meg (később bíróság által kimondva: törvénytelenül) az SZDSZ-közelinek tartott Írisz TV győzelmét a két országos kereskedelmi tévé pályázatán.

A TV2-t és az RTL-t tulajdonló két, az országba akkor érkező multinacionális médiavállalkozás magyarországi cégeinél akkor is sokan állították, hogy szabadrablás folyt, de hogy ebből jutott-e a pártokhoz, nem tudjuk. „Mindenkit meglepett, ami akkor robbanásszerűen elindult a kereskedelmi tévéknél. Olyan példátlan gyarmatosító attitűddel vezették őket, és olyan óriási korrupció zajlott, aminek a mértéke mindenkit, az ott dolgozókat is sokkolta. Ez aztán érdekes folyamatokat indított el: itt a vágyott Nyugat, de a korrupció ilyen mértékét itt nem is ismerték” – mondja egy kicsit talán elfogult korábbi pártvezető.

Máskor a frekvenciaosztás nemcsak a politikai befolyás eszköze volt, hanem komoly biznisz is. Emiatt a Médiatanács elnöke, Szalai Annamária, aki a korábbi médiaszabályozó testületben, az ORTT-ben is tag volt, folyamatosan egyeztetett Simicskával. Érdekes figura volt a frekvenciabizniszben a valamikor kisgazdaként induló, szocialista ORTT-delegált, Ladvánszky György is, akivel szintén kötött Szalai dealeket, ahogy az MDF-es Weber Jánossal is.

A Dávid Ibolya volt MDF-elnök által bedobott 70:30-as megosztás (szerinte ennyit kapott az aktuális kormánypárt és ellenzék a visszacsorgatott pénzekből) bizniszenként változott: volt 80:20 is, máskor a fele-feléhez közelített. Attól is függött, hogy kik voltak a fő- és alvállalkozók. „Minden biznisznél más volt a szétosztási arány. Puch megmondta, mennyit kér, és a finanszírozó döntött, hogy a másiknak mennyit ad.”

„Princz élen járt ebben, áthozta a szociból a KISZ-fílinget, de a Strabag is mindenfelé adott.” Forrásaink – ahogy ezt korábban több médium is közvetetten bizonyította – Aczél Zoltánt említik a Strabag hazai működése és a pártfinanszírozás kapcsán. „Ő ezt Ausztriában tanulta, a know-how-t hozta át. Jöttek szakemberek Nyugatról, és megtanították a keletieket.” (A Strabag mindig tagadta, hogy illegális pártfinanszírozásban vett volna részt.)

A kétezres évek nagy autópályadealjében oknyomozók az Eurocontact nevű Aczél-céget látták közvetítőként. „A Strabagot az SZDSZ hozta az autópályadealbe, de mint vezető kormánypárt, az MSZP kapta a nagyobbat, bár volt, hogy 50:50 volt az arány.” „Aczél az osztrák vonalat intézte, és jóban volt Simicskával is.”

2010 óta a Strabag főleg alvállalkozóként, illetve a Belfry Holding magyar cégein keresztül – vasútfelújításoktól a Biodóm építéséig – van jelen a hazai piacon és a pártok életében. A Belfryon – amely a Fidesz-kormányhoz köthető balkáni befektetések körül is megjelent – sokak szerint csak átfolyt a pénz. A Belfry Aszfalt Kft.-nek 2018-ban 1,1 milliárd forintos forgalma volt, 2019-ben pedig 1,4 milliárd, miközben 2018-ban egy fő dolgozott benne, 2019-ben pedig már nem volt alkalmazottja. A cég éves bérköltsége 1 millió 774 ezer forint volt a cég 2018-as éves üzleti beszámolója szerint.

„Csak akkor tudnám biztosan megmondani, hogy a Margit híd felújítása túl van árazva, ha építenék mellé egy másik Margit hidat” – mondja egy szakértő a benchmark (viszonyítási alap) nélküli tenderek kapcsán, de azért az, hogy a híd felújítása az előkészítéssel töltött évek alatt 32 milliárdra drágult, míg a Szabadság hídé kevesebb mint hatmilliárdból kijött, legalábbis gyanús. Letárgyalásában forrásaink szerint benne volt a Fidesz, a főváros (SZDSZ) és az MSZP is (Puch László egyik akkori cégét, a Kelet-Út Kft.-t említik, és hogy Hagyó Miklós erőltette a Herkules-szobrok kétmilliárdos felújítását). Simicska cége volt a fővállalkozó, de 2009-ben, még szoclib kormány és városvezetés alatt indult, és öt- és tízmilliárd forint közötti korrupciós járadékról hallottunk.

Kerék-Bárczy Szabolcs említi politikai memoárjában a Budapest Airport 2005-ös privatizációját, ahol az egyik potenciális jelentkező lobbicégének munkatársaként vett részt egy előzetes tárgyaláson. Az egyik kormánypárt képviselője kétmillió eurót kért, de nem a tender elnyeréséért, csak azért, hogy egyáltalán versenyben lehessen a cég. A győztes egyébként a brit BAA lett (de a repteret hamarosan továbbadta egy másik indulónak), amelynek konzorciumi társa az akkor Bajnai Gordon vezette Wallis volt egy ideig. A privatizáció körüli telekügyletekben előkerült Puch László Carion nevű cége is.

„Rádióügyben komoly összejátszás volt.” A két országos kereskedelmi rádió, a Sláger és a Danubius műsorszolgáltatási szerződése 2009-ben járt le, a két frekvenciára kiírt pályázaton a médiahatóság – az MSZP, a Fidesz és a KDNP által delegált tagok szavazatával (az SZDSZ-es tag tartózkodott) – az új indulókat hozta ki győztesnek. Az ORTT elnöke, Majtényi László törvénytelennek nevezte a pályáztatást, és lemondott.

Az MSZP (és Puch László) anyagi megroppantásában komoly szerepe volt annak, hogy a deal 2010-es fideszes megszüntetése nyomán a reklámbevételek harminc százalékára számító Neo FM működésképtelen lett, és az ötszázmillió forintos műsorszolgáltatási díj megfizetésére felvett több millió dolláros kölcsönt másból kellett kifizetnie.

A következő részben bemutatjuk az egyes pártok pénzszerző módszereit és a 2010 utáni Fidesz-rendszert.

Forrás: Szabadeurópa

A "nemzethy" NAV főnyomozójának...

Simkó Edit a facebook-on írt a varga judit i-gazságügyi orbán csicskához egy nyílt levelet. Íme alább olvasható: 

Edit Simkó

  · 

Kedves Varga „ szavaimszűrő” Judit!

Én úgy örülök, hogy elstartolt a nyelvi purinálási mozgalma! Ez éppen egy igazságügy miniszter legfőbb feladata ma Magyarországon. (Jaj, az ispán szó mehet? Az szláv eredetű…) De önnek is lehet hobbija ...ööö... szabadidős tevékenysége, mint a rendőrminiszternek az oktatás és az egészségügy. Tegyék örömből, dzsasztdúit!

Önök az ország poliészterei…vagy polihisztorai (? ) Végre nem kell örökké ezeken a hülye szavakon agyalni. Ott a misztériumban a lambériás inasok az ön hegedűszavára szerválják föl a kávét (legyen helyette feketeleves?)

Öröm, hogy immár nem csak hallgatják Pegazussal… ööö… szárnyaslóval szavainkat, de elkezdték pucerájolni is, mint Katika zsebkendőjével az ablakot.

Örülök, hogy a rezisztensek már úgy tanulnak a Szemmelversz Orvostudományi Egyetemen, hogy ezután talán majd mi is megértjük, mi bajunk van.

Örülök, hogy Szeszil, nem a Tormay, (ő tökéletes magyarul volt morális csőd)a Müller Szeszil is kiszabadulhat a nyelv helyes használatának korlátozó hatása alól!

Engem is nagyon zavart már a sok idegenül hangzó mondat. A magyar a legszebb nyelv, tanulja meg a világ! Gondoltam, nagyon innominetív leszek, mint pátrisz, (tényleg az Innovációs és Technológiai Minisztériummal most mi lesz? Mekk Elek Barkács Élbrigád legyen a neve!) tartok egy rövid brénsztormingot.

Sorolnám ötleteimet:

Mekdrájv - megvezet, … mint kormányunk!

vasendgó - mosdésmenj, … bár ez Schadl és Völner uraknak okoz némi nehézséget

Ájmlávinit - gyerehazafiatal

cashandcarry - fordítom: carryandcash - közbeszerzés

és:

szankció – rémátok, rémvarázs

Brüsszel – Bűnösváros

liberális – lipsi (ezt már úgy megszerették!)

konzervatív – előrenemhátra

gender – gerenda ( a korány szemében az)

illegális – ellenzéki

migráns - mumus

pedagógus – rabszolga

globalizál – gömböcöl (tudja, mint Viktorunk az országot!)

Kérem szíves iránymutatását a fentebbi szavak magyarításának jóváhagyásában!

Remélem, így majd nem derilálódik a kormány kommunistációja!

Ziherálom önt a tisztességemről, mint libernyák álompolgár!

S.E

Ehhez pedig hozzá szólt Takács Lajos aki a facebook adatlapja szerint -főnyomozó, nyomozóhivatal parancsnok, Vám- és pénzügyőrség"  A hozzászólása alább: 

 Takács Lajos

Kedves Cím! Tudja, hogy kik azok, akik nem nem fernek meg a borukben? Azok a liberal/bolsevistak, neomarxistak (mint kend). Miota a liberalis tanarok elkezdtek mozgolodni, elkezdodott az orjonges minden teren, amely felkavarja a magyar kozeletet. Ha nem vigyazunk onok fogjak a konzervativokat a liberalis gondolkodasra emancipalni.

A woke kulturat, a cancel culture-t kivanjak az egesz tanulo ifjusagra raeroszakolni.

Majd lesznek elkulonito/szobak, mint az amerikai egyetemen, ha olyan erzekeny tema lesz az oran, amit egyes tanulok nem kepesek vegighallgatni! Sikolyszoba (Scream Rooms) az is lesz talan! Lol! A liberalis, neomarxista tanaroknak az faj, hogy nem csak az o ervrendszeruk kepviseltetik magukat az oktatasban. Senkinek, tisztelt liberalisok, amig tetteikkel nem keresztezik a konzervativ oktatas felteteleit nem kivanunk ellentallni. De ha odaig mereszkednek, hogy legyalazzak a mas (konzervativ) gondolkodasu ertelmiseget, akkor nem engedjuk, hogy gyerekeink az onok kezen arvuljanak el! A konzervativok jogos ellenallasat mindenkor ez a pokhendiseg keltette eletre, mivel turhetetlenne valt a liberalis szemlelet arroganciaja.

Jelenleg az orszag konzervativ, kereszteny kormanya nem fogja megengedni, hogy az iskolakban a libaralis szemlelet felulkerekedjen, es onok altal helyesnek velt erzekenyites szanalmas alanyai legyenek a gyerekeink. A kereszteny/konzervativ eszme kepviseloi mar odaig jutottak, hogy a liberalis eszmek kovetoivel kenytelenek onvedelmi harcva keveredni, mert a Nyugat (EU) segitségét is igenybe veszik, hogy céljukat elérjék.

A fentiek miatt tanuljak meg (hiszen onok a tolerancia bajnokai), hogy a beket azzal biztositjak, ha maguk is bekeben maradnak es elismerik a mas gondolkodasu egyenek jogos koveteleseit.

Én pedig erre válaszoltam ennek a "nemzethy keresztény " főnyomozó parancsnok KÖZ ALKALMAZOTTNAK.... 

Íme a válaszom:  

Takács Lajos! Na figyeljen kend főnyomozó nemzethy keresztény! Mi "libernyákok" nem tiltjuk kendteknek hivatalos nemzethy szerveknek hogy a valódi bűnösök az igazi nagyok ellen nyomozzanak! ...pl. az olajszőkítők ellen, abból is a legnagyobb bűnös ellen!... kendtek mégsem teszik. Azt sem hogy azok ellen a bűnösök ellen akik a MI aaaa nemzethy keresztényekéből IS!... pénzéből százmilliárdokat csaltak loptak el és gazdagodtak famíliástól, strómanostól, talpnyalóstól! ...kendtek mégsem ezen főbűnözők ellen nyomoznak! Na majd ha kendtek főfő hivatalok akiket MI fizetünk a dolgukat teszik és az ország kifosztóit, kirablóit fő csalóit sikkasztóit juttatják a megfelelő helyre... kend IS mint főfő halljakend!... hűde nemzethy keresztény ugyi... na majd akkor jártassa az etetőjét, addig pedig amíg nem ezt teszik... az etetőt csak evésre!

Jaaa! ... Kezdje azzal hogy előveszi azokat az "olaj aktákat" amiket az első orbán kormány idején készítettek aztán az olajszőke pintér és a gazdi orbán menten titkosítottak 80 évre!... aztán végre a valódi nagyokat juttatja oda ahová kell! Igazi főnyomozónak való feladat... igazi naaagy fogás!...igazi nemzethy kereszténynek való feladat! 🙂 Na húzzon bele fő halljakend! Kend lehet az ország hőse! 🙂 Nem semmi feladat!

Még valamit! Kend mint a NAV főnyomozója a KÖZ ALKALMAZOTTJA akit MI adófizető magyarok... aaa "libernyákok " IS... fizetünk és tartunk a KÖZ érdekében, ne "nemzethy keresztény " legyen, sőt ne is "libernyák" ne is jobb vagy baloldali, hanem a KÖZFELADATÁT lássa el becsülettel, gerincesen, tisztességesen!... ahogy KELL! ... legalább úgy ahogy a kend által itt ledorgált pedagógusok teszik... tennééék ha hagyná őket ez az orbánista elvtelen gerinctelen "libernyákból... diplomás kommunistából... Soros ösztöndíjas...izzé... Soros bérencekből "népi" majd "illibernyák" aztán ciframentés nemzethy kereszténnyé átvedlett banda. 

Erre válaszul a főnyomozó nertárs ennyit bírt kinyögni: 

"No comment! Alprofilokkal nem vitatkozom.

De animus non est disputandum."

Válaszoltam erre is: Takács Lajos Ennyit bírt kinyögni főnyomozó? 

 Főnyomozó léttére Qrva kevés.  Csak a nevemre kell kattintani és mindent megtud rólam, azt is hogy milyen színűt hugyozom. 

Honvédség átalakítása kormányrendelettel?

 Jött a hír. átszervezik a honvédséget.

Honvédség átalakítása kormányrendelettel? Nem TÖRVÉNNYEL, hanem KORMÁNYRENDELETTEL! ...ÉRTED!?

A HÍR:

--"Honvédelmi fiatalítás: felmenthetik a legalább 25 éve tényleges szolgálati viszonyban lévő katonákat.

A veszélyek korában a magyar kormány számára a legfontosabb a magyar emberek biztonsága, írja keddi közleményében a Honvédelmi Minisztérium.

Mint fogalmaznak, a modern katonai technológia beszerzésével párhuzamosan zajlik a haderő szervezeti átalakítása is.

„Ebben a munkában most korszakhatárhoz érkeztünk. A haderő személyi állományának is meg kell újulnia” – mondta Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter a kedd reggel megtartott Évértékelő értekezleten, a Bálnában. A hatályba lépő új kormányrendelet célja a Magyar Honvédség parancsnokságainak, alakulatainak és támogatói szervezeteinek, valamint a Honvédelmi Minisztérium katona állományának fiatalítása, tette hozzá.

A modern fegyverrendszerek, hadműveleti és harcászati eljárások alkalmazásához, az ezekhez kapcsolódó kiképzési és gyakorlatozási feladatokhoz, valamint a sikeres toborzáshoz elengedhetetlen egy jól felkészült, nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező, fiatal tiszti és altiszti állomány, folytatták, hozzátéve, annak érdekében, hogy a fiatalok előreléphessenek, szükség van a parancsnoki és tiszti állomány átalakítására.

Ezért a mai Magyar Közlönyben megjelent kormányrendelet hatálya alá eső szervezeteknél szolgálatot teljesítő azon katonák szolgálati viszonyát, akik a 45. életévüket betöltötték és legalább 25 év tényleges szolgálati viszonyban töltött idővel rendelkeznek, a Honvédelmi Miniszter egyoldalú döntéssel és 2 havi felmentési idővel megszüntetheti

– írták.

Az érintett állomány részére a Kormány, elismerve a honvédelem ügye iránti elhivatottságukat, áldozatvállalásukat és az ország érdekében tett erőfeszítéseiket, bevezeti a honvédelmi szolgálati juttatást. A honvédelmi szolgálati juttatás alapja az utolsó illetmény 70 százaléka, amely az életkor és a nyugdíjkorhatár között még hátralévő évek száma szerint, évenként 2 százalékkal csökken.

A honvédelmi szolgálati juttatás abban az esetben is teljes összegében megilleti az arra jogosultat az öregségi nyugdíj korhatár betöltéséig, ha mellette munkát vállal.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf elmondta, hogy az új juttatási forma nem automatikus a rendelet hatálya alá esők számára, hanem egyénenkénti miniszteri döntéshez kötött. Ez a fiatalítási program a rendszerváltozás óta példátlanul előnyös módon, a több évtizedes katonai szolgálat kiemelten méltányos elismerése mellet nyit utat egy fiatal parancsnoki generáció felemelkedéséhez."--

Eddig a HÍR.

Ugye úgy gondolja az orbán banda, hogy azok a fiatalok akiknek így csinálnak helyet magas beosztásokban, így hálából a tróger orbánhoz lesznek hűek.

Minket "Kádár huszároknak" nevezett a szarházi orbán csicska takony, ezeket az ifjú titánokat? ... Ők lesznek az "orbán huszárok"?

...mint anno Sztálin, Rákosi... Éééés nem ám TÖRVÉNNYEL hanem KORMÁNYRENDELETTEL ( mint a szocializmusban ) ami ugye bármikor eltörölhető, bár ezeknél a törvény sem szent mint tapasztalhattuk.

Ugye a jelenlegi magas beosztásúakat akarják így elküldeni és a fiatalokat beültetni magas beosztásokba. Igen ám, de ezeknek a fiataloknak a helyére akkor mégújabbak kellenek... Honnan?

KORMÁNYRENDELET! ...és NEM TÖRVÉNY! ... azaz bármikor eltörölhető... ezeknél még a törvényes is.... Jól megbecsülik őket. ...hááát...

Amikor eléri a nyugdíjkorhatárt az így kirúgott volt katona, vajh mi lesz a nyugdíjszámítás alapja? ....

Most mondom... Ugye utódaink! ...már évekkel ezelőtt IS megmondtam... Titeket is úgy "becsülnek meg" mint minket. hááát csak szolgáljátok őket.

Ui. Jutott eszembe... A 135 leggyávább orbán csicskának ott a parlamenti székükben túl jól fizetve általunk... egyiknek sem jut eszébe megkérdezni a gazdájukat? .. "Bocs főnök!.. de ha te rendeletekkel kormányzol, akkor ránk mi szükség van? " Jaaaa hogy ehhez túl gyávák, gerinctelenek? ... na meg kell a jóóó zsíros állás? Ahhaaaaa!

Ui. 2.

Még jutott eszembe.- Egy ezredes nettója 498 000.- Persze ehhez még jönnek pótlékok, de alapból ennyi. Na most ennek a 70%-a 348 600.- minusz ha 45 éves akkor 20X2% azaz 40% = 139 440.- azaz kap 209 160.-ot. A fizetése felét sem. ....és 45 évesen menjen dolgozni civilbe? Aztán mi lesz a nyugdíja ha eléri a 65-öt? Vagy az 55-60 éves ezredes, tábornok?

...és ugye ez plusz kiadás a honvédségnek évente akár 100 milliók

Vaaagy jön egy új kormány és azt mondja ... Ez CSAK egy kormányrendelet, eltörlöm mert ..... Ugye nem TÖRVÉNY, így bármikor nyugodtan eltörölhető, ( egy demokratikus kormány nem változtat meg törvényt visszamenőleges hatállyal ahogy a tróger orbán ) felülírható és nincs tovább ez a pénz, na akkor mi van?

Esetleg csak lebegtetik a fejük fölött mint Demoklész kardját... "Látjátok? ... ha nem lesztek kellően hűségesek, ha nem nyaltok eléggé ez lesz a sorsotok. " Így nyalni fognak a főtisztek a tábornokok orbánnak meg a csicskáinak ha maradni akarnak....

De ha tényleg kipaterolják őket? A helyükre kell a fiatalabb tiszt a hadnagy, százados, őrnagy... és az ő helyükre? ... kit rak oda? Tele lesz a hadsereg épp lent a csapatoknál ahol emberekkel, technikával kell bánni tapasztalatlan ifjú titánokkal? Érdekes dolog lesz.

 Senki ne hasonlítsa össze a hivatásos katonát a lakatossal.... A hivatásos katona az életét tette a HIVATÁSÁRA ééééés az CSAK a hadseregben űzheti. A lakatos pedig bárhol ahol lakatosra van szükség. Nagyon nem mindegy a kettőnél a "munkahely" váltás. Persze a civil azt hiszi hogy...pedig dehogy! A hadsereg nem futball hogy minden hülye ért hozzá a pálya széléről vagy a kocsmában 15 üveg sör után. .... vagy a műkörmösnél ülve a műkörmeire várva....

...és ha má a "lakatosnál" leragadt... írhattam volna esztergályost, kőművest, ácsot, bolti eladót, kertészt.... bármit.

Épp a legtapasztaltabbakat rúgja ki... KORMÁNYRENDELETTEL és NEM TÖRVÉNNYEL! ... rendeleti kormányzás mint az "átkosban"? .... Erre már valaki nagyon ráfizetett, Sztálinnak hívták! Aztán kiket tesz a helyére? Lentről a fiatalokat? ... Aztán azok helyére kiket? A pályakezdőket épp oda ahol a legnagyobb szükség van a tapasztalatra a harcoló alegységeknél? ... ahol emberekkel kell neki foglalkozni? ..és adott esetben a halálba vinni?

Az "átkosban" sajnos túl sok volt ilyen, pályakezdő tapasztalatlan tiszt, altiszt ( akkor még "tiszthelyettes" ) és tönkre vágta a szakaszt a századot és önmagát is a fiatal. EMBEREKRŐL van szó, életekről és NEM gépekről! Ezt tán még egy civil is képes fölfogni!

Nem beszélve arról hogy ez semmi más mint politikai tisztogatás. Ez a kaszinó senkiházi meg a gazdája úgy gondolják a 45 év felettiek nem megbízhatóak a számukra. Ugye a tavaly módosított törvények szerint a hadsereget újra be lehet vetni belföldön CIVILEK ellen ha a szeretett pártunk és kormányunk úgy gondolja agybeteg hatalom mániája következtében hogy azok a civilek veszélyeztetik az ő hatalmát. Ilyen utoljára az "átkosban" volt... "A hazámat minden külső és BELSŐ ellenség ellen megvédem!" ...

MI "nem védtük meg" a "belső ellenség" ellen. Mi nem mentünk a saját népünk ellen a rendszerváltáskor!

Na ezeken rágódjon el de nagyon! ... mindenki!

Jött a hír...- Elhunyt Tamás Gáspár Miklós ( TGM )

  Azt írja róla egyik sajtó... "A rendszerváltó értelmiség kiemelkedő alakja."

Tudoooom... ezért kapni fogok, de hát nem én lennék ha ezért nem írnám le a véleményem.

Az a "rendszerváltó értelmiség" akik 32 év alatt csak ennyire voltak képesek? ..... Azok akik megsütötték a saját pecsenyéjüket miközben széjjel lopták hordták az ország vagyonát? Azok akik beültek a parlamentbe, zsíros funkciókba, aztán 32 év alatt egy széjjel lopott kifosztott, kizsigerelt országot, végletekig megosztott népet, egy ócska moslék káoszt tudtak csak összehozni? Értelmiség? ... ezek?

Azt mondták rám már sokan többször is.... "Értelmiség ellenes... értelmiség gyűlölő vagy." Mert miért ne legyek az? Kik váltottak rendszert? ...Kik ültek és ülnek vezető zsíros funkciókban? Kik vezették...vezetik ezt az országot ezt a népet? Kik engedték, hagyták hogy széjjel lopják az ország vagyonát, leombolják a valaha híres és jól működő mezőgazdaságunkat, élelmiszeriparunkat az iparunkat? .. Kik engedték széjjel hordani azt a vagyont amit e nép felépített? ....és neeeem a nyugati multik lopták hordták széjjel ám, hanem a magyar ügyeskedők a magyar trógerok hordták széjjel darabokra tépve, vagy épp egészben... Kárpótlási jegyeket fillérekért felvásárló szarháziak.. És ez a "rendszerváltó értelmiség" engedte, hagyta, lehetőséget teremtett a szabadrablásra. Hány munkás.. (proli ), hány földműves ( paraszt ) ül...ült köztük? .. EGYSEEEEEM! Ezek mind értelmiségiek... jogászok, mérnökök, közgazdászok...diplomások.

Ez az értelmiség évtizedek alatt képtelen volt arra, hogy egy önmagát megvédeni képes ALKOTMÁNYT hozzon össze. ... képtelenek voltak lerakni a demokrácia szilárd alapjait. Bezzeg képesek voltak arra hogy ilyen tróger szarházi hazug tolvajokat neveljenek ki mint akik uralkodnak rajtunk. Képesek voltak arra hogy a saját jövőjüket a zsíros jövőt megteremtsék önmaguknak. ...és ez az "értelmiség" ül a kényelmes pozíciójában piszok büszkén önmagára és osztja az észt ... még mindig hatalomban, vagy épp békésen otthon élvezve a szar munkájuk gyümölcsét. ...és van a pofájukon bőr bemenni tv-kbe, sajtóba és ott hűde büszkén nagypofával melldöngetve észt osztani, okoskodni.

32 év alatt a "kelet svájca" a "legvidámabb barak" címektől eljutottunk az Európa páriái a legszegényebb a legkorruptabb EU tagállam címekig. Eljutottunk oda hogy uram bátyám sógor koma ciframentés hűde magyarkodó horthysta mocskot viselünk a nyakunkon. Elvtelen gerinctelen hazudozó tolvaj trógerok uralják a hazánkat. Eljutottunk oda ahol még a szocializmusban SEM voltunk.. hogy senkiházi nyikhaj semmitérő szarháziak élősködnek rajtunk, urizálnak, gazdagodnak a mi bőrünkön. Eljutottunk oda hogy ócska fattyü talpnyalók, gerinctelen senkik, szolgalelkű csicskák jutnak előrébb, hogy a tehetség az emberi alkalmasság semmit nem számít. Hogy egy faluszéli tahó gyökér a mindenható ura ennek az országnak és kiszolgálják senkiházi csicskák, ócska talpnyalók...értelmiségiek....

Azt harsogja sok szar alak.. "a kommunizmusban ócska prolikat ültettek magas pozíciókba..." Nos akkor ezek a "prolik" felépítettek egy rommá bombázott országot, lakások ezreit, iskolákat, művelődési házakat, kórházakat, utakat, hidakat, gyárakat...ipart... mezőgazdaságot és vele méltán híres élelmiszeripart.

...és mit építettek ezek a hűde agyon ajnározott... főleg magukat... "rendszerváltó értelmiség"? .... és mit építenek a maiak!?

Értelmiség ellenes vagyok? Az! Igen! ... van miért. Ezeket tisztelni? NEM!... egyiket sem!... TGM-et sem. Mit tettek ezek az utóbbi 12 évben? SEMMIIIIIT!... aaa szájtépésen kívül itt ott sajtókban okoskodva hűdemegmondva a hűdetutkót.

Értelmiség ellenes vagyok? Az! Igen! ... van miért.

Ui. Tévedések elkerülése végett! ... Nem minden értelmiségire értem, nem minden értelmiségi ellen vagyok. Nincs szándékomban bántani az úgynevezett "hétköznapi" értelmiséget a közhivatalokban dolgozót a pedagógusokat a gyárakban, üzemekben dolgozót a "lent" lévőket. De viszont azt az értelmiségi "elitet" a vezető pozíciókban hatalommal rendelkezőt a mindenféle rangokkal, címekkel rendelkezőket a "rendszerváltó" értelmiséget főleg IGEN.

Kettő fotó egy nap egy út... orbán/lévai

 Magyarország fénylő csillaga a Kárpát medence géniusza a naaagy nemzethy keresztény a libernyák fertőben rothadó Európa megmentője, hazánk jótevője.....természetesen mindezt a "nem kormánygép" honvédségi luxus repülővel. ..... Így dőzsöl hazánk nagy fia akinek egyébként nincs egy fillér megtakarítása sem.... aaaa nevén....

és ehhez Gábor György írása.

Gábor György

Nem tehetek róla, egyszerűen nem hagy békén, mi több, egyenesen irritál az Orbán-házaspár római útja, amelyet az emeritus pápa ravatala és az ostiai tengerparti luxus étteremben végrehajtott, kegyes visszafogottságról kicsinyt sem tanúskodó gargantuai zabálás keretezett.

Már maga a program összeállítása is sok mindenről árulkodik: érkezés a nyaralási- és futballcélokra használt honvédségi családi repülővel; azt követően elhajtatni egyenest a Szent Péter-bazilikába, ahol testközelből vizslatható a nyitott koporsóban heverő emeritus pápa; innen irány a tengerpart, a homáros, polipos, kagylós, articsókás, halpástétomos ravatali privátmenü; végül a honvédségi családi magángéppel visszatérés Budapestre.

Egyrészt én, aki nem vagyok jártas a keresztény Magyarország főúri dolgaiban, azt gondolnám, hogy a ravatal után el lehetett volna autókázni az olasz vagy a vatikáni nagykövetségre, ahol valaki, teszem azt Erdő Péter bíboros mondjuk 10-15 percben megemlékezhetett volna a pápáról, a jeles teológusról (minden célzatosság nélkül, csak úgy mondom, például Jürgen Habermasnak és Joseph Ratzingernek a 2004-ben lezajlott dialógusáról, amely magyarul A szabadelvű állam morális alapjai címmel jelent meg 2007-ben), ezt követően lehetett volna akár a követségen, akár Róma valamelyik (luxus) éttermének különtermében egy szűkkörű ebédet tartani, a két nagykövettel, aztán minden magyarok miniszterelnökével, néhány meghívott bíborossal vagy püspökkel stb., talán ez lett volna az ildomos, a méltó, a méltányos, az eseményhez illő, de nem ez történt: Anikó asszony és Viktor kettesben összebújva óhajtott egy ízeset falatozni, ha már ki kellett jönniük Rómába, hát legyen is valami értelme az útjuknak. Persze az is lehet, hogy a honvédségi családi magángép elsősorban homározni, polipozni és kagylózni repítette ki a házaspárt, miért is ne, a felcsúti resti épp bezárt, s ha már ott jártak, hát Viktornak Anikóhoz címzett kérdésére, hogy „mi a túrót csináljunk Rómában az ebédig” a first ladytől az a válasz érkezhetett, hogy ugorjunk be a Szent Péterbe, épp jó kis ravatalozás van műsoron. De hát én – szól a félénk válasz, de hát én református vagyok, vagy mi, ám annyi baj legyen – érkezik a válasz. Jársz te katolikus templomba eleget, majd úgy teszel, mintha, fog az menni, elvégre reformátusként is úgy teszel, mintha, aztán jutalomból jöhet a homárral töltött kolbász és a polipos hurka, vagy mi a franc.

És ez az, amit képtelen vagyok megérteni, noha tudom, hogy a Rogán-művek mindent gondosan bemér, még azt is, ha valaki csuklik egyet a Széll Kálmán téren, szóval amit nem tudok megérteni, pedig, ha érteném, az az ismeret és tudás valóságos kulcs lehetne az Orbán-rendszer értelmezéséhez. Például ahhoz, hogy ezt a blaszfémiába, közönybe és nárcisztikus önimádatba hajló, a császárkori zsarnokság végállapotát megidéző parvenü tahóságot miért is kellett fotókkal megörökíteni, s a felvételeket nyilvánosságra hozni. Ha ezeknek csak a homárra és a polipra lett volna szükségük, szépen beültek volna egy elegáns római (luxus) étterem különtermébe, az olasz vagy a vatikáni nagykövetség rutinból lefoglalta volna, ott a kegyes és hangulatos félhomályban ugyanúgy degeszre eheti mindenki magát, aztán jöhet a korszerűsített magyar haderő honvédelmi családi magángépe, és máris lehet tovaszállni, focimeccsre, családi telelésre, svájci bankszámla ellenőrzésre, ahogy épp kijön.

De nem és nem. Elrepülnek egy olyan országból, ahol épp tombol az infláció, kiváltképp az élelmiszerinfláció (az EU-n belül messze a legmagasabb), ahol tizenkét éve mindent felülír az államilag előírt keresztény áhitat, stb., stb., nem is folytatom, s ehhez képest visszataszító és kegyeletet nem ismerő úrhatnám bunkóságukat megörökítve, büszkén közzéteszik azt. S ilyenkor ahelyett, hogy a fideszes rajongótábor belesercintene a tenyerébe, komótosan kiegyenesítené a kaszát, s belekezdene a rendszer fölszámolásába, amelynek névadóját – fotó is van róla – saját zsebből utaztatja, eteti, itatja, nyaraltatja, futballeseményekre utaztatja, aztán majd két hét múlva jól be lesz jelentve, hogy Orbán Viktor rendezte a számlákat (nem tudom, feltűnt-e, mindig utólag, miközben nekem meg neked mindig előre kell kifizetnünk a repülőjegyet, már a foglaláskor, meg a szállodai szobát stb.), szóval utólag rendezi a költségeket, naná, azt is a mi zsebünkből, hát honnan máshonnan, elvégre felcsúti kertjében nincs aranyalmát termő fa.

És amit tényleg nem értek: a Rogán-tröszt miért tudja pontosan, hogy ez is tetszeni fog a publikumnak, s ha történetesen Ostiában élő kutyát és macskát szervíroztak volna a fontos házaspárnak, az is tetszene nekik, s meglehet, a Medián ezt követően azt méri majd, hogy jelentősen növekedett a Fidesz szavazótábora. Azoké, akik közben pontosan tudják, hogy helyettük utaznak, helyettük esznek-isznak, vásárolnak kastélyokat, kúriákat, honvédségi magángépeket tartanak fenn, de legalább fizethetik a nagyok számláit és elnyalhatják azok tányérjait.

Hamisítatlan hungarikum.

És tényleg nem értem.

orbán viktor beszéde a fidesz 1994-es pécsi kongresszusán, -

 Ugye az internet nem felejt! Olvassátok el de jól figyeljétek meg, aztán gondolkodjatok el! Higgyétek el megéri! Igen érdekes dolgokat találhattok benne "liberalizmusról, nép nemzetiségről, népiségről, kultúráról, egyházakról és politika hozzájuk állásáról....

orbán viktor szájából... és most?... akkor és most? ... Olvasd! Figyeld! Értelmezd! Hasonlítsd össze az akkorit és a mostanit. Az akkori fideszt...orbánt a mostanival!

orbánisták! Nektek is igen hasznos olvasmány ááám!

NOL archívum, - fidesz kongresszus Pécs 1992 február 7.

orbán viktor kongresszusi beszéde, -

Mint tudjuk, az indián nem felejt

Éppen tíz esztendeje annak, hogy Orbán Viktor a Fidesz pécsi kongresszusán elmondta élete egyik legjobb és legfontosabb beszédét, melyből alább részleteket közlünk. (A teljes beszédet lásd: Politikusportrék - Orbán Viktor, Századvég, 1994, 176-189. o.) Ez a beszéd és ez a kongresszus a ma már nem létező liberális Fidesz történetének csúcspontja. A Fidesz ekkor messze az ország legnépszerűbb pártja volt. A közvélemény-kutatások szerint, ha ekkor lettek volna a választások, tíz választóból négy a Fideszre szavazott volna. Jobb eredményt ért volna el, mint azóta bármikor. A Fidesz-frakció néhány héttel azelőtt írta alá testületileg a Demokratikus Chartát, amikor Antall József nem hosszabbította meg Surányi György elnöki mandátumát a Magyar Nemzeti Bank élén. A Fidesznek ezekben a hónapokban kell eldöntenie, hogy csatlakozik-e a Demokratikus Charta körül szerveződő mozgalomhoz vagy távol tartja magát tőle. A Fidesz és az MDF pénzemberei között ekkor folynak a háttérben a tárgyalások, amelyek a két párt gazdasági összefonódásához és az úgynevezett székházügyhöz vezetnek. Antall és köre ekkor már azzal számol, hogy az MDF-et a következő választásokon csak a Fidesz tarthatja bent a hatalomban. A Fidesz válaszúthoz érkezett. Azt az utat, amelyet választott, ismerjük. A másikat, amelyet választhatott volna, leginkább ebből a beszédből ismerhetjük meg.

orbán viktor beszéde a fidesz 1994-es pécsi kongresszusán, -

Egy hete még azt gondoltam, hogy beszédemet így fogom kezdeni: ma 635 napja, hogy hivatalba lépett az Antall József vezette MDF-kormány. Az elmúlt héten azonban fontos változások álltak be a Fidesz politikai helyzetében. A kormánykoalíció pártjai - élükön a Magyar Demokrata Fórummal - nyílt háborút hirdettek meg a Fidesz ellen. Egyre több jel mutat arra, hogy politikai ellenfeleink ugyanolyan kíméletlenül, ugyanolyan gusztustalan eszközökkel indítanak ellenünk offenzívát, mint tették azt korábban az SZDSZ ellen, amire a közvélemény már csak úgy emlékszik, mint "az apák és fiúk" hadműveletre.

Különösen szembeötlő az az összehangolt akció, amelyet egy fasisztagyanús folyóirat ürügyén indítottak meg a Fidesz emberi jogi felfogása s a területért felelős emberjogi bizottsági elnök, Fodor Gábor ellen. Hasonló támadások indultak vidéki városokban parlamenti és önkormányzati képviselőink ellen, például Pápán Kövér Lászlót választva ki célpontul.

Tévednek azok, akik úgy gondolják, hogy a Fidesz ezeken a pontokon sebezhető. Hiába számítanak arra, hogy egy-egy kiszemelt áldozattal kell csupán megküzdeniük, mindig a Fidesz egészével fognak szembekerülni. Mert mi teljes súlyunkkal megvédjük azokat a politikusainkat, akiket a Fidesz-program vállalása miatt ért személyes támadás.

Tulajdonképpen akár a Fidesz politikájának elismerését is kiolvashatjuk abból a vehemens dühből, amellyel szembefordultak velünk a kormánypárti urak. Ez hízelgő ugyan, de a legkevésbé sem hiányzott nekünk.

Mi mindig ellenálltunk annak, hogy azon az alapon vegyük fel a harcot, hogy egyik oldalon vannak a tiszták, másik oldalon a gonoszok, hogy az egyik oldalon állnak a hazafiak, másik oldalon a hazaárulók.

Mi továbbra sem fogunk engedni annak a csábításnak, hogy ellenfeleinket végső soron ne partnereknek, vetélytársaknak, hanem kiiktatandó ellenségnek tekintsük. De az előttünk álló időszakban különösen nehéz lesz tartani magunkat. Kónya úr, a gyűlölet karmestere beintett; és nekünk nagyon kell vigyáznunk, hogy ne hagyjuk magunkat provokálni.

Továbbra is kerülni fogjuk, hogy beleugorjunk azokba a lövészárkokba, melyeket ellenfeleink ástak számunkra. Ha ellenfeleink az országnak károkat okozó politikát folytatnak, azt megmondjuk ugyan, de nem nevezzük őket nemzetellenesnek, a haza árulóinak. Ha volt funkcionáriusokat alkalmaznak vagy hagynak meg állásaikban, nem nevezzük őket kommunistabérenc átmentőknek. (...)

Az MDF mai derékhadát alkotó parlamenti képviselők egy bizonytalan eszmeiségű, következésképpen zavaros programú pártba léptek be, és ráadásul többségükben maguknak sem volt szilárd politikai meggyőződésük. A mögöttünk hagyott másfél év során azonban bizonytalanságuk fokozatosan megszűnt, s úgy tűnik, tartósan megtalálták tájékozódási pontjaikat. Ezt szokás pongyola módon jobbratolódásnak nevezni.

Legelőször is sürgősen elfelejtették, hogy a kezdet kezdetén az MSZMP-vel kívántak együtt kormányozni. Ezt a házasságot azonban nem hálták el. S máig sem világos, mi lett volna a hozomány, hogy az addigra talán már gazdát is cserélt jegyajándékról már ne is beszéljünk.

Azután kiakolbólították a pártból a magukat nyíltan szocialistának vallókat, majd a biztonság kedvéért és a visszafordíthatatlanság érdekében a lakitelki főatyát, Pozsgay Imrét kiretusálták a lakitelki ballagási tablóról.

Majd - némi habozás után - megszületett a ma is hatályban tartott doktrína, mely szerint az MDF három eszmerendszer: a kereszténydemokrata, a nép-nemzeti gondolat és a nemzeti liberalizmus harmonikus elegye.

Nos, ami az MDF-es kereszténydemokratákat illeti, azokat bátran tekinthetjük Antall József rajongói exkluzív klubjának. A liberális Fidesz szempontjából fontosabb azt tisztázni, hogy hányadán is állunk az MDF-es nemzeti liberálisokkal. Tudnunk kell ugyanis, hogy van-e akár legcsekélyebb esély is arra, hogy az MDF ne populista, hanem liberális irányba mozduljon el.

Sajnos meg kell állapítanunk, hogy az a néhány, elismerésre méltó intellektuális kvalitásokkal rendelkező MDF-es, aki magát nemzeti liberálisnak tekinti, politikai erőként nem létezik, s így politikai értelemben nincs is nemzeti liberális szárny az MDF-en belül. Nem is csupán a vezéregyéniség hiánya és az MDF centrumát elfoglaló populisták jelentik akadályát a nemzeti liberálisok megszerveződésének. Sokkal inkább az, hogy képtelenek meghatározni önmagukat.

Ehhez ugyanis el kellene határolódniuk az MDF populistáitól. Ámde a nemzeti liberálisok nem tőlük, hanem inkább a liberális Fidesztől akarják magukat megkülönböztetni. Ezért sodródnak gyakorta abba a helyzetbe, hogy Eötvös József-i liberális elveket kell a törvényhozás házában szavazataikkal megtagadniuk. Nem tudtak kiállni azért, hogy minden településen legyen legalább egy állami iskola. S nem emelték fel szavukat képviselőtársuknak a pigmeusokról szóló fajelméleti fejtegetéseivel szemben sem.

Igazából tehát - politikai értelemben - csak a nép-nemzeti gondolat maradt érvényes a hármas doktrínából. Ezzel kapcsolatban pedig nem lehetnek kételyeink. A nép-nemzeti gondolat, a populista politika élesen szemben áll a liberalizmussal. A populizmus élő klasszikusai szájában a »liberális« szó káromkodás, szitok. A liberálisok ugyanis szabadságot követelnek a népnek, hogy vállalkozhasson és választhasson. A populisták ellenben fel akarják emelni a népet. Őszintébb pillanataikban arról szoktak beszélni, hogy az ő színvonalukra kell fölemelni a népet. Amikor szerényebbek, azt mondják, a népet vissza kell vezetni önmagához. Ezekben a pillanatokban fakadnak ki tollukból az olyan jellegzetes szóvirágok, mint hogy »a nemzet gerince eltaknyolódott«, vagy hogy a »magyar falu belső arculata eltésztásodott«.

Mit lehet kezdeni egy ilyen nemzettel? Hogyan lehet visszavezetni önmagához? Magától nyilván nem talál vissza. Ezért vonzódtak populistáink mindig is az állam gyámkodó hatalmához.

A Fidesztől távol áll, hogy összekeverje a politikust a történésszel. Nekünk nincs különösebb hajlamunk a historizálásra. Mégis ez egyszer hadd tegyek egy kis történelmi kitérőt.

A nép-nemzeti politikusok mindig az éppen aktuális rendszer éppen aktuális szövetségét keresték. A két világháború között azért, hogy a népet - úgymond - kivezessék a nyomorból, manapság pedig azért, hogy visszavezessék önmagához. Nincs semmi meglepő abban, hogy még a legnagyobb népi írók is rendre együtt tudtak működni Gömbössel, Rákosival, Kádárral és Aczéllal. (Tisztelet a tiszteletre méltó kivételnek.) Lehet természetesen vitatkozni azon, hogy hasznos volt-e ez a politika. Annyi azonban kétségtelen, hogy élesen szemben áll a liberalizmusnak az állam szerepéről vallott felfogásával. A történelmi példák mindent megmagyarázó erejében hívő politikusok figyelmét nem kerülheti el az a tény sem, hogy a népi mozgalmakhoz tartozó értelmiségiek nem a kisgazdapártban találták meg a helyüket. Sőt 1945 után azzal a kommunista párttal léptek szövetségre, amely azután likvidálta a kisgazdapártot. (...)

Bár az MDF-es politikusok között is vannak velünk egyívásúak, akikkel magánemberként talán könnyen szót értenénk, de összességében az MDF egy olyan elkorhadt, régi világot képvisel, ami soha többé nem fog Magyarországra visszatérni.

Nekünk nem kell egy üveg kövidinka mellett búsonganunk, hogy tönkretették nemzeti érzelmeinket, elvették az önbizalmunkat, jövőbe vetett hitünket. Nem érezzük úgy, hogy izzadságos küzdelmet kellene folytatnunk magyarságunkért, és azt sem érezzük, hogy az egyetemes kultúra befogadása elfoglalná a helyet agyunkban és lelkünkben a nemzeti kultúra elől. Polcainkon békésen megfér egymás mellett Arany János, Mrozek és Esterházy, a Muzsikás együttes és Tina Turner. Nem érezzük, hogy állítólag elveszett nemzeti tudatunkat úgy kellene egész életünkön át üldözni, mint Arthur király lovagjainak a Szent Kelyhet.

Két év MDF-es kormányzással és minden mesterkedéssel sem sikerült elvenni a kedvünket attól, hogy magyarként Magyarországon jól érezzük magunkat, és attól sem, hogy továbbra is ebben az országban akarjuk leélni az életünket.

Az MDF-kormány kétségbeesett igyekezete, hogy ideológiai gyámkodás alá vonjon mindenkit, nem más, mint annak beismerése, hogy a XX. század végi modern társadalomtól idegen az a gondolatvilág, amellyel kéretlenül boldogítani akarják a nemzetet. Ebből fakad ideges és agresszív türelmetlenségük is.

Ma már világosan látszik, hogy az MDF-kormány a társadalommal szemben keres politikai szövetségest az egyházakban. Szomorúan tapasztaljuk nap mint nap, hogy nem minden egyházi vezető ismeri fel azt a veszélyt, hogy az MDF ölelése halálos lehet az egyházakra.

Az egyházak ugyanis csak akkor fogják betölteni azt a pozíciót, amely egy modern társadalomban megilleti őket, ha megőrzik és visszanyerik autonómiájukat. Amennyiben a politikai élet szereplői közül egyeseket ellenségnek, másokat meg szövetségesnek minősítenek, maguk is politikai szereplővé válnak. Márpedig, ha valaki erre a porondra lép, akkor rá is érvényesek lesznek a politika gyakorta kegyetlen törvényei. Ezért mondjuk azt, hogy hibát követnek el, ha azok szolgálatába szegődnek, akik ideológiai átnevelőtábort akarnak csinálni Magyarországból.

Holott a nyílt politikai szerepvállalás helyett nagy történelmi feladatok várnak az egyházakra. Régen volt oly nagy hiány a türelem, a megbékélés, a mértéktartás és a szolgálat példáiból. Nagy szükségünk lenne például a keresztényi értékek és erények felmutatására most, amikor váratlan hirtelenséggel buzog fel az idegengyűlölet indulata, és amikor rohamosan terjed az erőszak.

Ugyanakkor - a kedvezőtlen példák szaporodása ellenére is - látunk reményt arra, hogy az egyházak és az állam kapcsolata oly módon rendeződjék, hogy az megfeleljen a liberális jogállam elveinek. Ebben mi mindig segítő partnerek vagyunk és maradunk. Ezt a célt szolgálták azok a javaslatok, amelyeket az egyházi javak rendezése ügyében terjesztettünk elő az elfogadott törvény helyett a parlamentben. (...)

Az MDF politikai stratégiájának lassan egyetlen kiszámítható eleme, hogy politikai ellenlábasaik hitelét az ellenfelek és felmenőik vélt vagy költött múltjának úgymond leleplezésével kívánják megrendíteni. A Fidesz számos kísérletet tett arra, hogy az ilyen kérdéseket távol tartsa a politikai vitáktól. Ennek ellenére úgy látszik, éppen az ellenkező irányba tartanak a dolgok.

Az utóbbi időben az MDF-kormány és hívei nem csupán a nemzeti eszme és a keresztény értékrend egyedüli letéteményeseinek tekintik magukat, hanem hovatovább a tiszta múlt kizárólagos letéteményeseinek is. Nem csupán azért szegülünk szembe ezzel a gondolattal, mert a mögöttünk hagyott évtizedek nem írhatók le a makulátlan tisztaság és a sötét gonoszság küzdelmeként. Hanem azért nem fogadjuk el ezt a hamis, primitíven egyszerűsítő beállítást, mert tudjuk, hogy akik az állítólagos tiszta múlt folytatóinak tekintik magukat, legkevésbé sem tartoztak azok közé, akik az első követ vethetnék másokra. Pillantsunk körül! Vajon az elmúlt rendszer vesztesei ül-nek-e a kormánypártok padsoraiban és a miniszteri bársonyszékekben? Éppen ellenkezőleg. Akadémikusok, jól menő ügyvédek, egyetemi tanárok, az átkos szocializmus viszonyai között megerősödött vállalkozók, a pártállam ügyészei, tisztes egzisztenciát teremtett orvosok, állatorvosok, József Attila-díjas írók.

Mi ezt - tőlük eltérően - nem hányjuk a szemükre. Nem tartjuk bűnnek, ha valaki a sanyarú viszonyok közepette is vitte valamire. De nem tartjuk ízlésesnek, ha néhány valóban sokat szenvedett, Recsket is megjárt, tisztességben megőszült, idős ember nadrágja mögül újsütetű ellenállók rázzák az öklüket, önmagukat a valóban vesztesek szószólóinak kinevezve.

A múltból örökölt ügyeket minél hamarabb és az elérhető legszélesebb konszenzussal le kell zárni. Az MDF e téren feltűnően késlekedik. És emögött - úgy tűnik - nem a kormány más területekről egyébként jól ismert határozatlanságát kell keresnünk, hanem sokkal inkább egy jól átgondolt koncepciót. Hiszen mi mástól remélheti egy fogyatkozó bázisú politikai erő, hogy kordában tarthatja a társadalmat, mint attól, hogy a legkülönbözőbb társadalmi csoportok feje felett meglóbálja Damoklesz kardját. Az MDF-politikusok már egész szakmákat neveznek ki kollaboránsnak. A sort az újságírókkal kezdték, majd következtek az állami bürokraták, a vállalatvezetők, és most éppen a pedagógusokra jár rá a rúd... (...)

Mint már említettem, az eltelt másfél év legnagyobb vívmánya az, hogy sikerült kialakítani a parlamentáris demokrácia intézményrendszerét. Ebből a szempontból nézve különösen aggasztó, hogy az MDF-kormány működésének egyik fő jellemzője az utóbbi fél évben, hogy minden eszközzel megkísérli háttérbe szorítani a parlamentet, és saját pozícióit megerősíteni a képviselőházzal szemben. Ezért beszélünk arról, hogy az országban felelőtlen kormányzás folyik.

A költségvetési vita bizonyította, hogy a kormány habozás nélkül semmibe veszi a parlamentarizmus legelemibb szokásait, könnyedén túlteszi magát a Ház működésének kétharmados törvényben rendezett szabályain annak érdekében, hogy kibújhassék az ellenzék kritikája, az érdemi vita alól. Itt nem csupán a kormány szándékairól van szó, hanem az MDF-kormányt támogató képviselők segítségnyújtásáról és felelősségéről is. (...)

Azt hiszem, mindannyian azzal az érzéssel érkeztünk ide Pécs városába, hogy bár a kormányrudat kezében tartó koalíció szabad választásokon nyerte el a jogát arra, hogy az országot irányítsa, mégis azt szeretnénk, ha ennek minél hamarabb vége szakadna. Egyre inkább úgy érezzük, hogy a kommunista rendszer összeomlása után hirtelen kitágult világban fogyni kezd körülöttünk a levegő. (...)

Nem néztük tétlenül azt a próbálkozást, hogy a politikai bosszút törvényerőre emeljék. Küzdöttünk, amikor úgy éreztük, hogy újabb ideológiai elnyomás fenyegeti az iskolákat. És szembefordultunk a kormánnyal akkor, amikor úgy éreztük, hogy föl akarják áldozni a jövőt a múlt oltárán. (...)

Amint az MDF-ről mondottak alapján várható, úgy vélem, vajmi kevés esély van arra, hogy a kormánykoalíció pártjaiból korszerű konzervatív párt alakuljon ki. (...)

Mindez azért sajnálatos, mert egy olyan konzervatív párttal, amelyet nem vezetnek ideológiai rögeszmék, bizonyosan meg tudnánk találni az együttműködés lehetőségét.

Volt olyan idő, amikor még bíztunk abban, hogy a kormánykoalíció pártjai akár korszerű konzervatív erőkké válhatnak. A kommunisták utódpártja, az MSZP esetében gondolataink épp ellenkező utat jártak végig.

Abban az időben, amikor egyes MSZP-politikusok még MSZMP-vezetőként abban látták pártjuk legfontosabb feladatát, hogy a Fideszt kiiktassák a közéletből, még semmi esélyt nem láttunk, hogy egy korszerű szociáldemokrata párt felé vennék az irányt. Az eltelt másfél év alatt azonban odáig fejlődtek a dolgok, hogy talán már a következő választási ciklusban hiteles szociáldemokrata párttá válhatnak.

Mint tudjuk, az indián nem felejt. De a magyar demokrácia stabilitása érdekében úrrá kell lennünk rossz emlékeinken.

Az MSZP szociáldemokrata párttá válása előtt ma már nem a múltja tornyosul akadályként, sokkal inkább az a tendencia veszélyezteti, hogy szakszervezeti klienspárttá alakul át. Egy szakszervezeti bürokrácia zsebében lévő parlamenti párt pedig soha nem fogja támogatni azt a liberális elveken nyugvó restrikciós gazdaságpolitikát, amely nélkül nincs sikeres átmenet a piacgazdaságba.

Ami pedig a szabad demokratákat illeti, reméljük, hogy minél hamarabb úrrá lesznek belső nehézségeiken, és ismét kiegyensúlyozott, megbízható szövetségesei lesznek a fiatal demokratáknak. (...)

Pécs, 1992. február 7.