14 bíró beszélt arról, hogyan számolják fel az igazságszolgáltatás függetlenségét Magyarországon
„A bírói függetlenség nem a 3000 bíróért van, hanem azért a 10 millió emberért, akinek nem mindegy, hogy ki ül ott.”
Ezt egy járásbírósági bíró mondta az Amnesty International (AI) nevű nemzetközi civil szervezet magyarországi kutatásában, amit az igazságszolgáltatást függetlenségről készítettek. Az AI 14 volt vagy jelenlegi magyar bíróval készített strukturált interjút, ők az igazságszolgáltatás különböző szintjein dolgoznak a járásbíróságokról a Kúriáig, van közöttük fővárosi és vidéki bíró, idősebb, és fiatalabb, férfi és nő. A megszólalók közül hárman vállalták névvel a beszélgetést:
Ficsor Gabriella, a Debreceni Ítélőtábla épp nyugdíjba vonuló bírája,
Kevizcki István, aki gazdasasági bűnügyeket tárgyalt, és az egyre súlyosabb rendszerszintű problémák miatt mondott le 2018 végén,
Darvasi Szilvia, a pécsi járásbíróság bírája.
A kutatás döntően arról a 2012-től 2019-ig tartó időszakról szólt, amikor Handó Tünde vezette a magyar igazságszolgáltatás irányító Országos Bírósági Hivatalt. (Handó felemelkedéséről és bukásáról tavaly év végén írtunk portrécikket, azt
itt lehet elolvasni, a magyar igazságszolgáltatás problémáit bemutató videónkat pedig
itt lehet megnézni.)
A kutatás a bíróságok szervezeti és a bírák egyéni függetlenségét is vizsgálta, és mindkét területen elég lesújtó eredményre jutott.
„Fortélyos félelem igazgat”
– ezt a debreceni Ficsor Gabriella mondta a bíróságokon uralkodó légkörről. A kutatásban résztvevő egyik bíró arról beszélt, hogy annyira rossz volt a hangulat, hogy már heti rendszerességgel volt téma a kollégáival, hogy vajon mikor jön el az a pont, amikor mind lemondanak vagy le kell mondaniuk:
„....amikor már konkrét esetben befolyásolják a bírót? Amikor a másik szobában levő bírót befolyásolják? Esetleg, amikor már mindkét szomszédos szobában beleszólnak a bíró döntésébe? Ezek a beszélgetések már önmagukban bizonyítékai az erkölcsi válságnak.”
A kutatás szerint az egyik legfontosabb, függetlenséget aláásó tényező a Handó-korszakban a vezetői pályázatok érvénytelenítése volt. Erről Szepesházi Péter a kart 2017-ben elhagyó bíró
így beszélt a 444-nek egy interjúban:
„Meghirdetnek egy vezetői pályázatot, elindulnak rajta többen, van egy véleménynyilvánító szavazás, aztán ezt Handó érvénytelennek nyilvánítja, és esetleg megbíz valakit fél-egy évre a feladat ellátásával, akár olyat is, aki el sem indult. Olyan helyzet jöhet létre, hogy egy év múlva, a következő pályázaton már csak az indul el, akit megbízottként kiemelt. (...) Aki azt érzi, hogy más kegyelméből, és nem a saját szakmai teljesítménye alapján lett vezető, ott nagyobb a veszélye annak, hogy ő is önkényes döntéseket hoz, vagy úgy gondolja, hogy ki kell találnia a felsőbb elvárásokat”
A vezetők kiválasztásánál a Handó felé tanúsított lojalitás lett a fő szempont, az AI kutatásában egész szédítő karrierívekről lehet olvasni: „...pénteken a vezető még egy kisebb törvényszéken vezetett egy értekezletet, aztán szombaton beosztották az OBH-ra, majd vasárnap az OBH-ban dolgozott, végül hétfőn reggel áttették egy másik, nagyobb törvényszékre és még aznap kinevezték annak a törvényszéknek az élére elnöknek”.
A bírósági vezetők kiválasztásáról ezt mondta az egyik megkérdezett:
„úgy lettek szocializálva, hogy ne legyenek önálló gondolataik, ötleteik, döntéseik, még a legapróbb dolgokban is az OBH instrukciójára várnak.”
Az AI kutatás szerint az ügyelosztási rendszer az egyik legproblémásabb terület. Ennek alapján dől el, hogy melyik bíróhoz mely ügyek kerülnek, és itt tudja érvényesíteni a befolyását a politika is: a kényes esetek olyan bíró elé kerülnek, aki „magától is tudja”, mi a „helyes” döntés, a renitens bírákra pedig bonyolult, elhúzódó ügyeket bíznak. A kutatási jelentés így fogalmazza meg ezt a problémát:
„Magyarországon az ügyelosztás úgy működik, hogy nem csak a fél, de a bíró sem tudja, hogy egy ügy miért éppen az adott bíróra lett szignálva, vagy miért tették át az ügyet átszignálva azt egy másik bíróra. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy az ügyelosztást végző bírósági vezető belenyúljon az ügyelosztásba, és olyan bíróhoz tegye az ügyet, akiről azt hiszi, hogy a kívánt ítéletet fogja meghozni, illetve, hogy bizonyos bíróhoz ne tegye az ügyet.”
Itt már az is előkerül, hogy nem csak rendszerszinten, hanem konkrét ügyekben is befolyásolják az igazságszolgáltatást.
„Egy bíró elmondása szerint egy felsőbb bíróságon egy tanácselnök azt követően osztotta ki a politikailag érzékeny ügyet, hogy megkérdezte őt és egy másik bírót arról, hogy hogyan ítélkeznének a konkrét kérdésben.”
A kutatásban megszólalók szerint a konkrét, folyamatban lévő ügyekben megnyilvánuló politikusok, és a média is nem kívánatos módon befolyásolhatja az ítélkezést, ez egyaránt jelentheti a politikai elvárásnak megfelelő ítéletet, de azt is, hogy az ítélkező bíró a nyomás miatt éppen a másik irányba „túlkompenzál”, hogy a befolyásoltság gyanújának árnyéka se vetülhessen rá.
„Egy bíró magyarázata szerint miután egy bírót »hiteltelenített« a sajtó, nem tud úgy ítéleteket hozni, hogy a támadások okozta folt ne maradna rajta. Ezután a bíróságnak az az érdeke, hogy egy másik bíróra szignálják az ügyet, még akkor is, ha a megtámadott bíró is tudott volna független és pártatlan módon ítélkezni az ügyben. Egy interjúalany azt is elmondta az Amnesty Internationalnek, hogy miután politikai
támadás célkeresztjébe került és a médiában is támadások érték, lemondott egy bírói pozícióról, mivel nem akart lehetőséget adni arra, hogy a bíróságot az ő személyén keresztül támadják. Ilyen értelemben a meglátása szerint ez a támadás elérte a célját, mivel befolyásolni tudták az ő döntését.”
A kutatásban szó esik a tavaly év végén benyújtott salátatörvényről, ami egyrészt lehetővé teszi, hogy az állami intézmények a számukra kedvezőtlen jogerős ítéletek ellen az Alkotmánybírósághoz forduljanak (ahol kizárólag a fideszes parlamenti többség által kinevezett bírák ülnek), illetve jelentősen felértékeli a Kúria szerepét, aminek élén a mérsékelt Darák Pétert a Fidesz egyik legfőbb jogi ideológusa, Varga Zs. András alkotmánybíró válthatja.
„Lesz-e majd olyan pécsi bíró, aki egy menedékkérőnek menekültstátuszt ad, ha attól fél, hogy a Bevándorlási Hivatal majd az Alkotmánybírósághoz fordul?”
– kérdezte a kutatás egyik résztvevője. Egy másik bíró arról beszélt, hogy eddig a bíróságok igazgatási oldalról lettek begyűrve, de most majd a Kúrián keresztül szakmailag is. Egy interjúalany elmondta, hogy eddig azt gondolta, hogy szabadon ítélkezhet „az íróasztalánál ülve, miután becsukta az irodája ajtaját”, és senki nem próbálja befolyásolni. Most már máshogy érzi.
Az Amnesty ajánlásokat is megfogalmazott a kutatásban, a legfontosabbak:
Az ügyelosztási rendszer átláthatóvá tétele;
az Alkotmánybíróság és a Kúria szerepét felértékelő salátatörvény visszavonása;
A bírák által maguk közül választott önkormányzati testület, az Országos Bírói Tanács jogköreinek erősítése.
Az Amnesty International
teljes kutatását itt, az abból készült
összefoglalót és ajánlásokat itt lehet elolvasni.
