Az amerikai választások kapcsán....

A magyar demokratikus oldal a bal oldal a liberálisok a politikai és értelmiségi elit adtak e tisztességes nyílt őszinte válaszokat a rendszerváltást követő az abból következő az azóta felmerülő a társadalmat érintő problémákra? Válasz....NEM! ...na látjátok... és lehet elgondolkodni.

"Lehet persze emberi butaságról értekezni ezek után, csak ez nem vezet eredményre, nem segít a mostani történések okainak feltárásában, és nem is igaz valójában.
Megingott a bizalom a pénzügyi rendszerben, a politikai rendszerben. A választók óriási csoportjai e legfejlettebb országokban nem érzik magukénak, korruptnak és nemtörődömnek látják a demokratikus rendszert és vezetőit, és földrengést is hajlandóak előidézni, hogy ezt kinyilvánítsák.
A Brexit és Trump győzelme is annak köszönhető, hogy ezt a problémát az elit megpróbálta a szőnyeg alá söpörni, nem venni róla tudomást. Ez nem sikerült."

Csak egyetlen és a legközelebbi példa... menekült válság... Adott e a Magyar baloldal vagy a liberálisok normális nyílt őszinte határozott választ a megoldására? ...vagy akár az EU?...adott e?... NEM!...csak kifogásoltak, távol maradásra biztattak az emberségünkre hivatkoztak, de minden szempontot az emberek jogos vagy nem jogos félelmeit az emberségességet is, mindkét fél a befogadó és a menekültek szempontjait érdekeit is figyelembe vevő választ NEM ADTAK. ...mint ahogy sok minden másra sem.

Régóta mondom, leírtam többször, elmondtam politikusoknak is...má amikor egyáltalán lehetőség volt rá... Sajnos többnyire értetlenül néztek rám, volt olyan is aki ledöbbenve értetlenkedett mondván..."az a szélsőségesek fegyvere".... Nos...Az embereket a választókat nem érdeklik a hangzatos tudományos szinten elmondott ideologizáló hosszú beszédek a tipikus "politikus " dumák ...Persze...megtapsolják, aztán ha vége, kimennek a teremből, mondják..."szép beszéd volt". Később elgondolkodnak esetleg és nem igazán értik, mert válaszokat nem kaptak. Kicsit később már nem is emlékeznek a tartalmára, legfeljebb egy egy ütősebb mondatra. Az embereket a választókat az egyszerű nyílt őszinte tabuk nélküli válaszok érdeklik...Válaszok a problémáikra a kérdéseikre a kétségeikre. Ha az emberek ezeket nem kapják meg főleg hosszú időn át azoktól akiktől kellene és várják, akkor ott keresik ahol esetleg kapnak válaszokat még ha az sem az igazi akkor is, de érthető rövid. ...ez pedig a szélsőségesek a demagógiák. Elmennek oda ahol úgy érezhetik...tartoznak valahová, hogy értük van, közülük való, hogy fontosak, hogy kapnak valamit...ha mást nem is...ellenségképet akiket lehet okolni gyűlölni hibáztatni mindenért. Az embereknek álmok kellenek...ideák. ....amikben hinni lehet...még ha nem igazak is...jobb híjján ha nem kapnak valódiakat igaziakat. Az emberek csalódtak a politikai az értelmiségi "elitben". Csalódtak mert tőlük vártak válaszokat, de nem kaptak. Csalódtak mert teszetoszák, mert hiteltelenek, mert korruptak, mert talpnyalókkal veszik körbe magukat, mert felsőrendűbbként viselkednek, mert az emberre csak addig kíváncsiak míg a szavazata kell, mert nem az embereket képviselik hanem önmagukat klikkjeiket "párt" érdekeket..... és még lehet sorolni.

A politikai elit?...mitől "elit"?...mert ők a naaagy politikusok?

Az értelmiségi elit? ...egyáltalán mitől értelmiségi?...attól mert szellemi foglalkozást űz? ...és mitől "elit"?...mert annak hiszi magát? ..és mitől lenne hiteles? ...Mert színes bizonyítványai vannak?...mert a tv-ben osztja az észt és azt hiszi ő tudja a tutit, közben meg él valami zárt külön világban? ...hogy épp aktuális érdekei szerint beállt egyik vagy másik politikai oldal...esetleg személy szerinti politikus mögé? ...mert megmondja nekünk akik átéltük, megéltük a dolgokat hogy miről mit gondoljunk érezzünk higgyünk vélekedjünk?

Mitől lenne hiteles bármelyik is? Mikor állítja magáról hogy ő "szociáldemokrata", hogy "keresztény" hogy "liberális" hogy "demokrata" de szinte minden tettével ellent mond ezeknek az elveknek? ..mikor ha kérdezem róla, akkor gőze nincs mit is jelentenek valójában ezek az elvek? ...mert beállt egyik vagy másik oldalra de nem elvei szerint, hanem mert esetleg a szocializációja vitte oda...( jobb esetben ), mert épp ott voltak kapcsolatai?...mert a "széljárás" vitte oda? ...dacból? ...könnyűnek kényelmesnek hitt karrier vágyból?...aztán ha oda kerül funkcióba?...onnantól azt hiszi az őneki jár?...hogy máris különb lett mindenkitől?

...és akkor folytathatnám a nagyvilággal... Kaptak válaszokat az emberek a nagyvilág problémáira? ...a két pólusú világ felbomlása által okozott problémákra?...egyáltalán...ez eljutott a világ nagypolitikusainak tudatáig? ...felfogták egyáltalán ? .........

Ezek miket írtam, csak elgondolkodtatásul szolgálnak. Az én érzéseim gondolataim tapasztalataim egy része tömörítve. ...lehet hozzátenni, lehet pontosítani, lehet vitatkozni vele, lehet elgondolkodni rajta, lehet folytatni....

 "...és akkor folytathatnám a nagyvilággal... Kaptak válaszokat az emberek a nagyvilág problémáira? ...a két pólusú világ felbomlása által okozott problémákra?...egyáltalán...ez eljutott a világ nagypolitikusainak tudatáig? ...felfogták egyáltalán ? .........".... azt hiszem a következő moralizálásaim egyike ez lesz.

Háborúk, éhezés, gazdagok egyre pofátlanabb gazdagodása fényűzése arroganciája, egyre nagyobb szakadék a gazdagok és nem gazdagok közt, klíma változás.... Kaptunk válaszokat?...NEM!...a világ politikusai az értelmiségi elit csak moralizál rajtuk, agyalognak, teszetoszáskodnak tárgyalgatnak idő húzás évtizedek óta, de válasz...sehol. .... Nem mernek? ..miért?...Félnek?...mitől?...kiktől? ....

Hazugságokkal és hamisítással gyártják az új 56-os mítoszt

Nem a Pruck Pált ábrázoló, de Dózsa László felirattal ellátott fotó az egyetlen botrány az 56-os Emlékbizottság idei kampányában. Az egyik képhez nem kértek engedélyt az eredeti fotóstól, aki ügyvédi úton vesz elégtételt az Emlékbizottságtól. A fő baj a képpel, hogy olyan alaposan átdolgozták, ami a hamisítás határait feszegeti. Ahogy az 56-os hősöket ábrázoló valamennyi képet. Furcsa mítoszgyártás, 56 lebutítása folyik. Azt üzenik, hogy a militáns agresszió volt a legfontosabb 56-ban.

Könyvbemutató lesz a Francia Intézetben november 7-én. Phil Casoar és Balázs Eszter Franciaországban 2006-ban megjelent fotótörténeti kutatása jelenik meg magyar fordításban az 1956-os forradalom 60. évfordulójára. A címe: Budapest hősei

A könyv egy 56-os, mindenki által jól ismert, ikonikus fotó hátterét és történetét kutatja. A fotó a Paris Match 1956. november 10-i számában jelent meg és a magyarországi tudósítás nyitóképe volt. A 2006-ban Párizsban megjelent könyvben – amelynek magyar változata most jelenik meg – a fotón látható három alak történetét kutatták fel a szerzők.

Russel Melcher eredeti fotója

A fénykép szerzősége sem volt ismert mindenki számára. Kezdetben a Paris Match akkori sztárfotósának, Jean-Pierre Pedrazzininek tulajdonították, ám már régen lehet tudni, hogy a képen látható fiatal párt az amerikai Russell Melcher állította meg a Nemzeti Múzeum előtt, a Múzeum körúton.

Ez az egész az 1956-os Emlékévet bemutatni hivatott plakátkampány szempontjából érdekes, mert abban az eredeti fotót felhasználva egy egészen másik képet alkottak, amely aztán sokszorosítva látható számos közterületen és online felületeken. Így történt meg az is, hogy a Budapesten élő francia fotós, Bruno Bourel meglátta a molinót a Ferenciek terén, lefotózta és érdekességként elküldte Phil Casoar-nak Párizsba.

Az alaposan átalakított fotóból készült plakát

Leginkább az keltette fel az érdeklődését, hogy a fotóhoz képest a molinó csak nyomokban tartalmaz eredeti felvételt. Eltűnt róla két alak, megváltozott a háttér, kiszíneződött a kép és Sponga Julianna vonásai is kisimultak a photoshopnak köszönhetően.

Mivel Bourel fotós, érzékeny az ilyen típusú változtatásokra és kíváncsi lett, vajon az Amerikában élő idős franci fotográfus tud-e erről.

Phil Casoar továbbpostázta Amerikába a kérdést az eredeti fotó szerzőjének, Russel Melchernek, aki gyorsan válaszolt. Nem tudott arról, hogy fotójának egy darabja a Ferenciek téren látható egy molinón, több emeleten keresztül. Kiderült, hogy sem az 1956-os Emlékbizottság kuratóriuma, sem a történész munkacsoport, sem a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, sem annak főigazgatója, aki egyszersmind az 1956-os Emlékév kormánybiztosa – név szerint Schmidt Mária –, nem tájékoztatták, nem kértek engedélyt tőle és nem is keresték meg, tehát fel sem merült, hogy megvásárolják tőle a fotográfia közlési jogát.

Russel Melcher kezdetben legyintett, de amikor megtudta, hogy nem csak egy helyen, hanem számos közterületen online és offline is használják a fotójából készített „kreatívot”, akkor megbízott egy ügyvédi irodát az érdekei képviseletével. A jogi képviselő november 3-án tárgyalt Schmidt Mária kormánybiztossal, azt azonban nem tudjuk, miben maradtak, maradtak-e bármiben.

Azt viszont tudjuk, hogy az 1956-os emlékbizottság képviseletében eljáró Schmidt Mária kezdetben azzal érvelt, hogy azt hitték, a fotó Pedrazzinié. Fizetni persze akkor kellene érte, hiszen a szerzői jogok 70 évig élnek és Pedrazzini szerzői jogainak van képviselete. Ám a fotó nem az övé.

Az is elhangzott, hogy a Nemzeti Múzeum archívumában találták a fotót „copyright Paris Match” pecséttel a hátoldalán és azt gondolták, hogy akkor nem kell utánajárniuk semminek. Pedig egyszerűen megtalálhatták volna. Bruno Bourel ugyanis a 2008-ban megvásárolta éppen ennek a fotónak a jogait azért, hogy képeslapra nyomtatva forgalmazásra átadja a könyvesboltoknak. Ha az Emlékbizottság birtokol egy ilyen képeslapot, csak meg kell fordítaniuk és elolvasni a fotográfus nevét. Oda van írva.

Az Emlékbizottságnak az sem tűnt fel, hogy a fotó azé a Russel Melcher-é, aki arra az eseményre érkezik Budapestre, amelyet a francia Intézettel együtt éppen az az Emlékbizottság támogat, amelynek kormánybiztosa Schmidt Mária. Nyilván nincs az ő óvó tekintete minden pályázat fölött, de aláírnia vélhetően kellett. Ha nem, akkor marad a történészi kutatói elhivatottság, amely talán nem hagy figyelmen kívül egy 2006-ban Párizsban nagy sajtóvisszhangot kapott fotótörténeti munkát az 1956-os forradalom egyik ikonikus fotójáról, ráadásul egy magyar kutató társszerzőségével. Most, hogy a 2006-os könyv magyarul is megjelenik, támogatásoknak hála az idős fotográfus, Russel Melcher is részt tud venni az eseményen. Ő, akit most egy ügyvédi iroda képvisel az eseményt támogató Emlékbizottsággal szemben.

Ha most utólag fogja a jogi képviselet beárazni az elspórolt szerzői jogokat, nem lesz olcsó. További közpénzeket lehet majd elkölteni az eddigi milliárdokon túl 1956 méltó módon való megünneplésére. Eddig remekül sikerült.

Az eredeti képek és a kreatív eredmények

Továbbra sem tudunk azonban arról, hogy az Emlékbizottság honnan szerezte azoknak a fotóknak egy részét, amelyekből a színezett kreatívok készültek. Bár van egy támpontunk. Schmidt Mária az emlékévet koordináló Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány részére az Országos Széchényi Könyvtár 1956-os Intézet – Oral History Archívumából kért ki olyan fotókat, amelyek alapjául szolgáltak az átdolgozásoknak, a háttérrel, színnel, photoshoppal megdolgozott kreatívoknak. Az Emlékbizottság célja ezzel is az volt, hogy „minél szélesebb körben tervezzük megismertetni a forradalom hőseit, kiemelkedő cselekedeteiket”.

Schmidt Mária azt kérte az Archívumtól, hogy biztosítsák a felvételek felhasználási jogát. Ezek mind igazolványképek voltak. Tájékoztatást kért a „felhasználási díj mértékéről és az igénybevétel egyéb feltételeiről”. A képeket megkapta.

Később levelében mellékelte az „ilyen volt-ilyen lett” a forradalmárokról elkészült kreatív anyagaikat azzal a megjegyzéssel, hogy a felvételek átdolgozásával készített grafikák is az előbb említett kommunikációt támogatják.

Na ekkor, a mellékelt fotókat meglátva  bizonytalanodott el Dr. Sárközy Réka az Országos Széchényi Könyvtár 1956-os Intézet – Oral History Archívum filmtörténésze, ami érthető, hiszen a képek láttán bárkiben felvetődhet, hogy mennyire vékony a határ a stilizálás, a hazugság és a hamisítás között.

Hiszen ha megnézzük Russel Melcher fotóját, azt látjuk, hogy az eredetihez képest egy stilizált, tankos-harcos-járókelős hátteret kapott a Nemzeti Múzeum kerítése helyett, de Sponga Julianna teste nem változott. Ez egy igazi fotó, még akkor is, ha csak a részlete, még akkor is, ha megváltozott a háttere. Persze kérdés, hogy mennyire igazi már az a fotó?  Ezzel szemben az Archívumból kapott fotók csak igazolványképek voltak, vagy éppen a belügyi nyilvántartásból begyűjtött felvételek. Ezeket manipulálták aztán úgy, hogy testük, végtagjuk, ruházatuk, esetleg fegyverük lett.

A cigány hősök

„Ezzel elvi szinten van baj. Mert rendben van, hogy egy fekete-fehér igazolványkép nem sugallja azt, ami az Emlékbizottság koncepciója, csakhogy az alkalmazott változtatások és a stilizáció már a hazugság határait feszegeti” – mondja Sárközy Réka és példának Pongrácz Gergely fotóját mutatja.

Pongrácz kezébe egy pisztolyt tettek, holott nem ismerünk olyen fotót, ahol ő pisztollyal sétálgatott volna egy ballonkabátban, Szabó bácsi pedig kapott egy Kalasnyikovot, ami Eörsi László szerint valószínűtlen. A korabeli felvételek puskával ábrázolták, és a források sem említik, hogy Kalasnyikovja lett volna, igaz egészen nem zárható ki. Bár még a szovjet katonáknál is ritkaságszámba ment egy Kalasnyikov, a kreatív anyagokba mégis egyszerűen belerajzolták oda, ahová csak gondolták.

„Van három kisportré három cigány származású felkelőről, mert kifejezetten cigány portrékat kértek – mondja Sárközy Réka – ők teljesen egyforma testet kaptak és egyformán tartják a puskát. A szegény kivégzett Kóté Sörös József, aki nagyon egyszerű fiú volt és csak fuvarozgatott a Corvin közbe, olyan kabátot kapott, amilyenről nem is álmodhatott soha. Most akkor hol a határ?” – kérdezi Sárközy Réka. „Mert lehet stilizálni és lehet hazudni, aztán átlépnek egy nagyon vékony és törékeny határt és onnantól kezdve minden hiteltelenné válik és hazugsággá.”

Az eredeti képek és a kreatív eredmény

Meg persze giccsé, igaz, ez ízlés kérdése, amin nem érdemes vitatkozni. Az 56-os Emlékbizottság minden igyekezetével meg akarja teremteni a „hős” mítoszát és ezért az sem túl nagy ár, ha a valóság esik áldozatul. Sponga Julianna és Pruck Pál képével is ez történt. Úgy lépték át azt a bizonyos határt, hogy talán észre sem vették, vagy nem tulajdonítottak jelentőséget neki. Ha Nickelsburg László zsidó származású sztahanovista munkásból gyártható újságot olvasó svéd diplomata kinézetű középosztálybeli férfi, akkor Pruck Pálból is lehet Dózsa László. Annyira vékony a határ, hogy már nincs is.

Az egész manipuláció akkor és úgy érthető, ha tudjuk, mi a célja. Miért kellett vajon ezekkel a képekkel elárasztani a várost, mit akarnak elérni?

„Hős- és mítoszgyártás folyik” – válaszolja Sárközy Réka. „Utcai harcosokat látunk, csupa fegyveres embert. Hol vannak az egyetemisták, hol van a Petőfi kör, hol vannak a felvonulók, a derű? A militáns agresszióra helyezték a hangsúlyt. Azt üzenik, hogy számukra ez volt a legfontosabb 56-ban.”

Ezzel elérik, hogy az apró torzítások összeadódnak és 56-ról egy teljesen manipulált torzkép kerül a köztudatba. Kép- és személyiséglopással, nagyívű grafikai tehetséggel kapunk egy lebutított 56-változatot, amelyben az egyik hazugságból törvényszerűen következik a másik, hiszen szinte semmi sem igaz abból, amit kitettek az utcára, mert „minél szélesebb körben tervezzük megismertetni a forradalom hőseit, kiemelkedő cselekedeteiket.”

Forrás: http://168ora.hu/hazugsagokkal-es-hamisitassal-gyartjak-az-uj-56-os-mitoszt/

Szemtanúk híján – Dózsa László legendájáról

Dózsa László színész kedden közölte: „Kegyeleti okokból nem ragaszkodik ahhoz”, hogy az ő neve szerepeljen egy forradalmár archív képén, miután kiderült, hogy a képen nem ő látható, hanem a néhai Pruck Pál. A kép az ’56-os emlékbizottság plakátkampányának egyik darabja. Többen kétkedéssel fogadják azt a történetet is, amelyet korábban Stefka István dokumentumfilmben dolgozott föl: e szerint Dózsa László túlélte a szovjet kivégzőosztagot, majd az állambiztonságiak verését követően a tömegsírba temetését is. Eörsi László történészt kérdeztük, aki közismert kutatója a „pesti srácoknak”.

– Ismeri Dózsa László történetét?

– Dózsa Lászlóval talán tíz éve találkoztam, és akkor beszélt nekem az ’56-os történetéről, nagy átéléssel és meggyőzően. Barátságos viszonyba kerültünk, de sajnos ellentétes pályán játszunk. Ő magát minél nagyobb szabadsághősnek akarja láttatni, én viszont eseménytörténészként rekonstruálni igyekszem a helyzetet, tehát antagonisztikus ellentét feszül köztünk. Neki fontos volt, hogy a „pesti srácokat” kutatom, ezért elmondta a történetét. Meghallgattam, de a nevét nem írtam le a Baross Köztársaság című munkámban.

– Miért?  

– Az ilyen szóbeli forrásokat, amelyeket semmiféle adat nem támaszt alá, erős forráskritikának vetem alá, kiváltképp akkor, ha a történetben olyan elemek vannak, amelyeknek semmiféle levéltári forrásai nincsenek.

– Akkor megfordítom: lehetséges-e, hogy ’56-ban megtörtént olyan, aminek nincs levéltári forrása?

– Lehetséges, csakhogy attól függ, mi. Dózsa László azt állítja, hogy sortűzzel végeztek ki a város közepén harminc embert, ám erről soha rajta kívül senki semmilyen említést nem tett, tanúja a történetnek nincs és nem is jegyeztek fel róla semmit.

– Holott voltak sortüzek?

– Voltak. Fotók is vannak róluk, nevekkel, adatokkal. Van hátterük. De olyan egy sincs, amelyről hatvan év óta nem derült volna ki semmi, és Dózsán kívül nincs senki, aki beszélne róla úgy, hogy az eset állítólag a város közepén történt.

– Hiányoznak a tanúk?

– A szemtanúk az ablakokból, esetleg fotók és a halottak nevei. A halottakat ugyanis azonosították, megvannak az adataik. Akármekkora volt is a kuszaság, a halotti anyakönyveket kiadták. Az lehetetlen, hogy egy ilyen eset történt, de arról Dózsa Lászlón kívül nem tud senki.

– A Blikk október 24-én a Sírásó mentette meg az élve eltemetéstől Dózsa Lászlót című cikkben azt írja Dózsára hivatkozva: „Dózsa 14 évesen a Lehel téren keveredett bele a felkelésbe. A kamasz fiú a Szövetség utca és a Rákóczi út kereszteződésénél harcoló, az akkori Divatcsarnokot védő csoporthoz csatlakozott.”

– Ez elképzelhető.

– Egy videóban Dózsa azt mondja: „Elhangzott az, hogy »Aki magyar, velünk van«, kimentünk a Lehel piacra, hallottuk, hogy ott toboroznak, felszálltunk Klein Robi barátommal, akivel egy házban laktunk, egy teherautóra, és hát elvittek minket a Szövetség utca és a Rákóczi út sarkán lévő Divatcsarnokhoz. Ott kiskatonák és régebbi katonatisztek nagyjából kiképeztek minket, hogy hogyan kell ezeket a fegyvereket kezelni, nagyon gyorsan megtanultuk, hogyan kell Molotov-koktélt csinálni, amire aztán nemsokára szükségünk is volt.”

– Ez már november 4. után történhetett. Az ugyanakkor, hogy kiskatonák, sőt régi katonatisztek foglalkoztak volna velük, teljes képtelenség. A november negyedikét megelőző fegyverszünetben még lehettek az utcán katonák, de utána már kevesen. Annyira meg egy sem lehetett marha, hogy 14 éves suhancok kezébe fegyvert adjon. Egyik vagány a másiknak taníthatott ezt-azt, de az, hogy ezt katona tegye, nagyon valószínűtlen.

Forrás: ’56-os emlékbizottság

– A Hetek 2005. október 28-i számában Dózsa azt is hozzáteszi, hogy „pár nap alatt kaptunk egy fegyveres kiképzést kiszolgált katonáktól – Kalasnyikov, miegymás”.

– Kalasnyikov? Ez csaknem lehetetlen.  A kiképzés, a kiszolgált katonák, és a „miegymás” is. Nem is nagyon voltak Kalasnyikovok, aligha adtak volna ilyet 14 éves srácok kezébe.

– A Blikk szerint Dózsát „november 5-én elfogták, és társaival együtt az utcán kivégzőosztag elé állították. Társai egytől egyig holtan rogytak össze, őt kivéve: bár a lövedék a torkán találta el, sőt még egy kukoricagránát repeszei is eltalálták, a fiú túlélte a sortüzet. A Szövetség utcai kórházba szállították.”

– A Divatcsarnokról, amelyet egyébként a Baross téri felkelők védtek, rengeteg vallomás van. Ekkor már a csoport a Péterfy utcai kórházba húzódott vissza, de kijártak a Divatcsarnokhoz például azért, hogy megvédjék a fosztogatástól. Ott harcba kerültek a szovjet csapatokkal. Ám a sortüzet teljesen elképzelhetetlennek tartom. Az pedig teljesen kizárt, hogy a város közepén lett volna egy ilyen sortűz, és arról semmiféle levéltári adat nincs. Ráadásul Dózsán kívül egyetlen szóbeli forrás sem említi. Sem a túlélőkről, sem a halottakról, sem a sortűzről nincs adat.

– Dózsa másutt szomszédját, Klein Róbertet ismét megemlíti, igaz, már halottként. Az idézet így szól: „Odaállítottak harmincunkat a Rákóczi mozi falához, úgy tűnt, hadifoglyok leszünk. Ehhez képest egy csomó katona minden átmenet nélkül legéppisztolyozott minket. Nekem a nyakamat vágta szét a golyó – itt, ahol mutatom –, és mikor már a földön feküdtünk, a biztonság kedvéért még ránk dobáltak tojásgránátokat is. A mellettem fekvő srác holttestében robbant fel az egyik, aki egyébként jó barátom volt, Klein Robika.”

– A nyilvántartás szerint Klein Róbert nevű személy nem halt meg azokban a napokban. Meghalt viszont egy Klein Gyula, november 8-án, a XV. kerületben. Ebből is látszik, hogy a nyilvántartás működött, a halotti anyakönyveket kitöltötték.

– Dózsa további adalékot is említett: „A Divatcsarnokot annyira szétlőtték nehéztüzérséggel, sőt ez volt talán az egyetlen hely és Csepelen valahol, amit még repülőgép is bombázott. Megadtuk magunkat. Csakhogy szembeállítottak velünk egy légvédelmi ágyút, azt én előtte láttam működni a Nyugatinál, amikor rátüzeltek ott a tömegre, és érdekes, az maradt bennem, hogy csak egy ilyen ne találjon el.”

– Sem a Dózsa által megjelölt helyen, sem Csepelen, sem másutt nem volt repülőgépes támadás. A szovjetek harckocsikkal lőttek, nem légvédelmi ágyúval. Dózsa talán a Nyugati pályaudvari gépfegyveres sortűzről beszél. Itt valóban belelőttek a tömegbe, hat ember meghalt. Csakhogy az a sortűz december 6-án volt. Hogyan láthatta ezt Dózsa, ha őt november 5-én már lelőtték?

– Egyébként mindennek ellenére lelőhették?

– Visszakérdezek: a város kellős közepén felálltak a szovjetek, a házfalhoz állítottak harminc embert, kivégezték őket, de ezt Dózsa Lászlón kívül nem látta senki? Teljesen lehetetlen. Az valóban megtörtént, hogy egy pincehelyiségben lelőtték a Képzőművészeti Főiskola négy hallgatóját, de ezt tanúk, fotók, dokumentumok bizonyítják.

– Dózsa azt meséli, a Szövetség utcai kórházba került, ahonnan két hét után átszállították a rabkórházba. 2016. október 24., Blikk: „Kihallgatásakor nem kegyelmeztek neki, eszméletlenre verték: a kíméletlen ütlegeléstől a klinikai halál állapotába került. Mozdulatlan testét egy tömegsírba dobták, majd oltott mésszel leöntötték. A sírásó azonban észrevette, hogy a gyerek mozog, kiemelte őt a tetemek közül.”

– Ez a történetet is rendkívül valószínűtlen. Ehhez is kellenének a nevek, tanúk, a feljegyzések, a rokonoktól származó információk.

Dózsa László
Forrás: Nemzeti Audiovizuális Archívum

– Verték a sebesült kamaszokat a rabkórházban?

– Nem tudok ilyen esetről. A pufajkások, karhatalmisták félholtra verték az országot, pláne vidéken. De hogy egy súlyosan sebesült 15 éves fiút kómáig rugdossanak… Ezt nem tudom megcáfolni, lehet, hogy volt ott egy szadista állat. De azért nem tartom nagyon valószínűnek.

– Dózsa azt is mondja: „Ott rettenetes élményeim voltak. Éjszaka több gyereket is elvittek akasztani. Onnan tudtam, hogy gyerekek, hogy azt mondták, bácsi kérem, ne tessék engem felakasztani.”

– Ez baromság. Tudjuk a kivégzések módját és menetét. Ilyen nem volt.

– Az akasztástörténetet Dózsa így is mesélte: „Míg lábadoztam, rejtegettek a leszámolások elől, de sok bebörtönzött bajtársam nem úszta meg: nagykorúvá válásuk napján felkötötték őket.”

– Nyilván Mansfeld Péterre gondol, akit 1959-ben végeztek ki, de addig feltehetően nem lábadozott Dózsa a Szabolcs utcában. Elég kegyetlen volt a megtorlás, a bosszúállás, de gyerekeket nem vittek akasztani egyetlen kórházból sem, és senkinek sem várták meg a tizennyolcadik születésnapját.

– A Blikk újságírója megkérdezte, miért nem lett Dózsának baja az ’56-os szerepéből. Erre az a válasz, hogy „a hatalom emberei mit sem sejtettek: mivel a nyilvántartásban halottként szerepelt, megúszta a későbbi megtorlást”. Ez életszerű? Hiszen az első személycserénél kiderül, hogy él.

– Miközben Dózsa majdnem meghalt, honnan tudta, mi történt az adataival? De ez részletkérdés. Dózsát – maga meséli – 1963-ban, tehát hét év múlva, érettségi nélkül felvették a Színművészeti Főiskolára. Ezt nem tudom megtorlásként értelmezni. Továbbá az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárban (ÁBTL) sincs semmi, ami az ’56-os szerepével lenne kapcsolatos.

Dózsa László ’56-os szerepe az ’56-os emlékbizottság plakátja, illetve falfestményei miatt került reflektorfénybe. Megjelentek ugyanis a Life magazin híres képe alapján készült plakátok, amelyek felirata szerint a képen Dózsa László látható. Pruck Pál családja azonban tiltakozott, szerintük már az eredeti kép felirata, de a családi fényképek alapján is egyértelmű, hogy a képen a már nem élő Pruck Pál látható. A vita kirobbanása után Dózsa – bár továbbra is meg van győződve arról, hogy ő látható a fotón – „önmagát letagadva” kegyeleti okokból lemond arról, hogy ő van a képen. Pruck Pál lánya viszont azt szeretné, ha elismernék, hogy a fotón édesapja szerepel.

 Forrás: http://168ora.hu/szemtanuk-hijan-dozsa-laszlo-legendajarol/

...és kérdem én...56-os "hősök"?...merjük 1956-ot tisztán őszintén hittel ünnepelni ? ....

Olvassátok el ezt a cikket! ...döbbenetes!... és most tényleg!...Merjük tisztán hittel őszintén ünnepelni 1956-ot? ... hazugság hazugság hátán, hamis "hősök" szarházi "történészek", schmidt mariskák, ..... dózsa lászlók.... hazug politikusok, álságos hazug beszédek, álságos hazug ünneplések..... http://168ora.hu/szemtanuk-hijan-dozsa-laszlo-legendajarol/

Valaki által 1956-ról írtak kapcsán...

hozzászólásként írtam oda neki,
-Tudod Anett... 1956 épp úgy nem "tiszta" mint ahogy a történelmünk több más pontja sem. A Magyar egy fura nép. Szeretne hősnek látszani akkor is, amikor gyalázatos volt. 56-ról mondták és mondják ma is sokan..."nyugati kapitalisták által szított ellenforradalom volt" Aztán mondják sokan..."A haza szabadságáért harcoló nép tiszta hősiessége volt a Szovjet a kommunista diktatúra ellen" Mondják sokan..."Szabadságharcnak, forradalomnak indult, de bemocskolta sok köztörvényes bűnöző, horthy rendszert visszaállítani akaró vérben tobzódó gyilkos rabló fosztogató, személyes bosszú álló. Szerintem az igazság valahol a három között van, csak az árnyalatok a mennyiségek a minőség nem mindegy. Aztán egy másik furcsaságunk nekünk Magyaroknak... 1945 után itt annyi lett a "hős partizán", ha mind azok lettek volna, már a vörös hadsereg érkezte előtt felszabadították volna hazánkat. Aztán 1989 után annyi lett itt a "56-os hős forradalmár", ha mind azok lettek volna a Szovjet hadsereg nem tudott volna visszajönni. Egy tény...1956-ot ( de történelmünk más eseményeit is ) a naaagy politika mindig az aktuális széljárás a saját ...vélt?...érdekei szerint értékelte. Nem ártana végre "aktuálpolitika", pártok ..vélt...érdekeitől mentesen tisztába tenni ezt is, mind annyi minden mást. ...és a hősök attól még hősök maradnak...aaa valódiak! Attul tartok ez is egyik oka népünk ilyen végletes megosztottságának és amíg nem tisztázzuk, így is marad..... 100 évekig?..amíg a generációk emlékezete a régmúlt "jótékony" homályába nem zárja? Történelmünkből talán egyedül 1848 él egységesen tisztán. Hitem szerint ez is egyik nagy bűne az értelmiségi és politikai "elitünknek". Túl sok a "tabu" amiről nem mer-nek/ünk?...nem akar-nak/unk tisztán őszintén tabuk nélkül beszélni. Mondta eccer egy nagy ember... "Nekünk Magyaroknak mindenáron hősök kellenek, ha nincs, hát gyártunk magunknak". ...pedig vannak ám... Az is biztos...Én nem tudom 1956-ot tisztán őszintén hittel ünnepelni és ennek egyik oka TI politikusok vagytok a másik oka pedig, túl sokat hallottam róla szüleimtől, ismerőseimtől, akkor már Pesten élő rokonaimtól akik akkor már jócskán felnőttek voltak. jaa...Személyesen megélt történeteim is vannak 56-os "hősökről".

Ui.-1. Sajnos mindig akadnak elvtelen talpnyaló szolgalelkű gerinctelen, magukat értelmiséginek, esetenként történésznek mondó szar alakok, akik bármi történelmet átírnak meghamisítanak az épp aktuális hatalom kívánsága szerint. ...volt és ma is vannak. Ebben is csak a mérték változik...van hogy csak itt ott "finomítanak", van hogy csak eltüntetnek "oda nem illő" részeket, van hogy hozzátesznek, van hogy átszíneznek... Van hogy teljesen átírják átszínezik meghamisítják. ...Ma ez utóbbi a divat.

Ui-2. Egy régi harcostárstól, baráttól hoztam,

-Kaskötő István
1956-2005
Fényes-szavú hazafiak majd szónokolnak,
bölcs firkászok újra- írnak, pontosítanak,
hogy ki mit tett, vagy nem s hogy miért,
hogyan lett hős a gyilkosból, s gyilkos a hősből
amikor fordult a szerencsekerék.
Hogy a barikád melyik oldalán halt,
ellene, vagy a szent ügyért…
Hidd el barátom ma már oly mindegy,
A holt az holt, testvér volt mind egymást ölve.
Egy fél százada nyugszanak,
az egyik márvány a másik jeltelen föveny alatt.
Az anyaföld mindenkit egyformán befogad
és annak, ki siratja őket ennyi év után is
anyának, árvának melyik volt hős?
Vagy csak őrült áldozat?
A múlt az múlt, ünnepelni olcsó mulatság,
sajnos túl sokat emlékezünk.
És mikor elhal az ünnepi csinnadratta,
a taps, a lelkes hurrá, - minden megy tovább.
A fegyverek még hallgatnak, de nagy a ricsaj,
több a gyűlölet, mint bármikor, az oktalan harag.
Egyik a nemzeti hős, a másik a nemzet gyilkosa.
Üres fejek, üres szavak s parlament-kocsma zajába
fulladt honatyák marakodnak.
Félelmetes. Hát ezért haltak?

Olvassátok el ezt a cikket! ...döbbenetes!... és most tényleg!...Merjük tisztán hittel őszintén ünnepelni 1956-ot? ... hazugság hazugság hátán, hamis "hősök" szarházi "történészek", schmidt mariskák, ..... dózsa lászlók.... hazug politikusok, álságos hazug beszédek, álságos hazug ünneplések..... http://168ora.hu/szemtanuk-hijan-dozsa-laszlo-legendajarol/

"Liberális nevelés nincs, ez hülyeség"

Vekerdy Tamás a mostani szülőnemzedék mindennapi kenyere, olyan, mint Spock doktor volt a mai nagyszülőknek. Vekerdyt lapozgatják a kétségbeesett, hullafáradt anyák és apák, ha már végképp nem tudják, mit kezdjenek az aludni nem akaró, válogatós, hisztis, rendetlen, gyomorfájós, hiperaktív gyerekkel. Mert Vekerdy megnyugtat. Azt mondja, csak légy önmagad. Nem kell nevelni. Tölts sok időt a gyerekeddel, ő majd leveszi belőled, amire szüksége van. Vekerdy Tamás pszichológussal, íróval beszélgettünk gyerekekről, iskoláról és a politika mozdíthatatlanságáról.

A Jámbor Judittal készített könyvéből meglepően sok szenvedély, sőt düh árad. Elégedetlen azzal, amit elért személyes és társadalmi szinten?

Fontos, hogy a könyv szövege 2001–2002-ben készült! Szenvedély, az biztos van benne, mert mindmáig szenvedéllyel töltenek el a gyerekek és az iskola körüli kérdések. Ha düh van benne, azt remélem, hogy nem személyes, hanem a mozdíthatatlanságnak szól. Annak, hogy Ady Endre akkor és ma legalább annyira aktuális, mint egy évszázaddal ezelőtt, vagy inkább még aktuálisabb. Nem mozdul semmi, inkább csúszik vissza egy annál is szomorúbb állapotba.

1989-ben biztos nem gondolta, hogy 2016-ban még mindig itt fogunk tartani, hogy – ha csak az oktatást nézzük – a legalapvetőbb kérdésekben sincs még mindig konszenzus?

A konszenzus nem feltétlenül szükséges, bár ki kell küzdeni újra meg újra, ez biztos. Pláne, hogy ez nálunk egyáltalán nem megy. A finn nagy reform pont azon alapszik, hogy a pártok közt legalább a tekintetben konszenzus jött létre, hogy az oktatás fontos. Hajlandóak voltak a válság idején is erre áldozni, és ez aztán évtizedekkel később gazdaságilag is bejött, lásd Nokia és egyebek. Rendkívül fontos lenne, hogy ne párt- és hatalmi szempontok, hanem a gyerekek releváns szükségletei vezéreljék az oktatás megszervezését.

Mérei Ferenc Gyermeklélektan-ából is tudjuk, hogy az autoriter rendszerben kizárólag a személyes helyezkedési szempontok vezérlik a résztvevőket, míg a demokráciában a tárgyi érdeklődés a fontos, az a törekvés, hogy valamit jó minőségben megcsináljunk. És ez hosszú távon természetesen fenntart, és sikerre visz egy társadalmat. Ellenkező esetben egy szerencsétlen nemzet mindig visszatér ugyanazokhoz a hibákhoz és elképesztő önsorsrontó állapotokhoz.

Egyszer már ott álltunk a demokrácia kapujában. Mit remélt a rendszerváltástól?

Azt, hogy tényleg új korszak jön. És úgy is tűnt, hogy az általam nem kedvelt Antall József Tölgyessy Péterrel összefogva mégiscsak kiépíti és megszilárdítja a jogállamot, és ezt utólag visszatekintve nagyszerűnek látom. Hogy ezt ilyen gyorsan le lehet bontani, erre álmomban sem gondoltam.

Mindkét oldalt felelősnek tartja ezért?

Más és más súlyos hibákat követett el mindkét oldal. Erre lehet mondani, bárcsak lenne ebben az országban egy igazi konzervatív párt. De nincs. Bár volna egy igazi szociáldemokrata párt, de nincs. A második Fidesz-kormány kezdett a jogállam lebontásába, nyilván a 2002-es vereség tapasztalataiból okulva.

Miért nem működhet az oktatás a politikától függetlenül?

Mert az oktatásra is egy pillanat alatt kiterjedt a „centrális erőtér” kívánalma, vagyis hogy az oktatástól a vallásfelekezetek engedélyezéséig minden egyetlen akaratnak legyen alárendelve.

Ön egyszer csak rájött, hogy valójában nem konzervatív, mint azt mindig is gondolta.

Nem, valójában máig azt gondolom, hogy konzervatív nemzeti liberális vagyok. Gyűlölettel álltam szemben a bolsevizmussal, a Kádár-rendszerrel, amit ma egyébként sokkal jobban becsülök, mint amikor benne éltem, látva, hogy mi minden lehetséges. A szovjet elnyomás alatt úgy tűnt, hogy próbálnak valamiféle élhető teret teremteni ’56-nak is köszönhetően a gulyáskommunizmus legvidámabb barakkjában.

Ugye csak viccel, hogy jobb volt a gulyáskommunizmus legvidámabb barakkjában, mint ma? Hiszen az kudarc, zsákutca volt, nem?

Nem volt kudarc. Jó, adósságokba vertük magunkat. Nekem úgy rémlik, Soros György, akit manapság elátkoznak, azt mondta, ő kifizeti ezt az adósságot, de ezt anno nem fogadta el az Antall-kormány. Az élhetőség szempontjából nem volt teljes kudarc, kiküzdöttek mindenfélét, amit lehetett, háztájitól az új gazdasági mechanizmusig, ezért van ma annyi nosztalgia iránta. De persze, hogy zsákutca volt, hiszen itt voltak az oroszok. (Lehet, hogy Pakson át nemsokára újra jönnek?)

Nosztalgia? Egy lebutított létforma után?

Totál lebutított lét volt, ennek a következménye ez is, amit ma látunk. De nézzük csak! Volt egy szovjet hadsereg, amelyik megszállta az országot. Miért is? Mert a szovjetek olyan gonoszok? Dehogy, mi mentünk be. Molotov figyelmeztetett bennünket, gyerekek, ne üzenjetek nekünk hadat, megkapjátok Észak-Erdélyt a háború után, garantálom. Nem, mi lelkesen, Hitler oldalán bevonultunk 2000 kilométerre Ukrajnába, nem szép módon, hadd tegyem hozzá, és utána kikaptunk. Ahogy ez már velünk általában lenni szokott, sajnos. Mert mindig a rossz oldalon állunk. Most éppen Putyin elvtárshoz kezdünk dörgölőzni.

De hát nem a nép termeli ki magából a vezetőit? Amilyen a közgondolkodás, olyan a vezetője.

Ez is igaz, azt hiszem, együtt termeltük ki. Horn Gyulának annak idején, ’94-ben nem kétharmados többsége volt, amikor a koalíciót megkötötte, hanem sokkal nagyobb. Azt csinálhatott volna, amit akar. Nem tudom, hogy miért, rossz lelkiismeretből talán, azt a szabályt hozta, hogy alkotmányt nem módosítunk, csak négyötödös többséggel. Mondom, a szocialisták nem szedték szét a jogállamot, amikor erre lehetőségük lett volna.

Mit jelentenek ma ezek a címkék: liberális, konzervatív, szocialista?

Ebben az országban ezeknek a címkéknek nincs jelentésük. Mi történt a liberalizmussal? Miért lettek kicsik a liberális pártok, miért tűnt el a nagy liberális párt Angliában? A válasz egyszerű. Minden párt beépítette a programjába az összes liberális értéket sarokkőként. A kereszténydemokraták, a konzervatívok, a szociáldemokraták, mind. Számukra nem kérdés az egyéniség tisztelete, a jogállamiság. Minden párt a maga módján liberális volt, és máig az, ezért nem kellett már külön liberális párt.

Hogyan működik a liberalizmus a szülő-gyerek viszonylatban? A mostani szülőgeneráció azzal küzd, hogy nem tudja összeegyeztetni a gyereknevelési elképzeléseit a valósággal.

Liberális szülő, liberális nevelés, ez hülyeség, ilyen nincs. Többé-kevésbé odafigyelve a gyerekre kell együtt élni vele. Nem nevelni, mert nevelés voltaképpen nem létezik. Önmagammal azonos hatékony együttélés van csak. A gyerek úgyis azt veszi le belőlem, aki én vagyok, nem azt, amit prédikálok. Tessék elolvasni Pamela Druckerman amerikai újságírónő könyvét. Magyarul kicsit szerencsétlen a címe: Nem harap a spenót. A francia nevelés alapszabályairól szól. Arról, hogy egy amerikai újságíró Párizsba kerül, és látja, hogy ott a gyerekek rendesen mennek a vendéglőbe a szüleikkel, nem rohangálnak a pincér lába alatt, rendesen esznek az asztalnál, satöbbi.

És mit gondol, miért van ez?

Mert a francia nevelés egyértelműen Rousseau-n alapul. Adj szabadságot a gyerekednek! Ez olyan nevelés, ami a gyerekben rejlő kezdeményezőerőnek ad teret. De Rousseau mást is mondott, amit nem idéznek olyan gyakran: adj keretet! És ez a keret olyan szilárd legyen, mint a fal. Semmiképp ne lehessen áttörni. Ilyenek például, hogy mikor van a lefekvés ideje, mikor van a közös étkezés, mikor kap édességet a gyerek.

Meg lehet ezt értetni egy kisgyerekkel?

Mindent meg lehet a gyerekkel beszélni, ez is a francia gyereknevelés része. Francoise Dolto francia gyerekorvos világosította fel erről a francia szülőket. Jó lenne, ha aludnál, mondom a gyereknek. Egy idő után sírni kezd. Kicsit várok. Tovább sír, bemegyek hozzá. Kedvesen visszafektetem, megmagyarázom neki, hogy alvásidő van, és ha megint sír, megint bejövök majd hozzá, de kicsit hosszabb idő után.

Jól hangzik, de harmincas anyukák arról panaszkodnak, hogy az ilyen és hasonló helyzetekben a gyerekek hisztivel reagálnak. Akinek ikrei vannak, annak meg duplán nehéz megoldani egy ilyen szituációt.

Hogy egy anya egyedül küzd egész nap, sőt éjszakákon át egy, két, három gyerekkel, ezt a mi civilizációnk találta ki. Ilyen soha azelőtt nem volt. Az emberek nagycsaládban éltek, ott voltak a nagyszülők, dédik, nagynénik, nővérek. Óceániában, ha egy anya egyedül maradt a gyerekeivel, a törzs két segítő asszonyt adott mellé. Vagy nagy cselédség volt, cseléd-család azonos szótőről jön. Tessék olvasni az arisztokraták emlékiratait, ahol szoptatós dada, pesztonka, aztán Fräulein, Miss, Madame, szobalány, szakácsnő, komorna mind részt vett a gyereknevelésben. Soha senki nem gondolt arra, hogy egy anya egyedül küzdjön a gyerekeivel, ráadásul egy lakótelepi dobozba zárva. Kint éltek, nagy udvarban, nagy kertben, a széles falusi utcán, amin néha átzörgött egy szekér.

Ehelyett ma az M7-es dübörög, és pesztonkák sincsenek, vagy nagyon sokba kerülnek. Hogy lehetne ezt a közösségi gyereknevelést megvalósítani?

Ha elég szociábilisak vagyunk, akkor nemcsak a nagymamát, a húgunkat szervezzük be, hanem a szomszédot, sőt a játszótéri ismerőst. És ha van rá pénzünk, feltétlenül fogadunk egy bébiszittert. Nemcsak ha ikreim vannak, akkor is, ha egy gyerekem van. A jó bébiszitter az anya megduplázása. Mos, leszalad vásárolni, főz, és persze szitteli a bébit. Tulajdonképpen: au pair girl.

Mert egy pihent anya, aki jól érzi magát a bőrében, a gyerek számára is rendkívül fontos. Illetve az a fontos, hogy szabadulj meg a gyerekedtől, hogy kipihenhesd magad, mert a gyerekednek is az a jó, hogy aztán újra szívhatja a véredet, rághatja a húsodat. Ha nekem az a jó, otthon maradok vele. Ha összeszorított foggal maradok otthon, az biztos nem jó a gyereknek.

Franciaországban pár hónapja van az anyának a szülés után, aztán vissza kell mennie dolgozni.

Így van. Élni veszélyes. Élni sérelmekkel jár, ez megkerülhetetlen. Keressük a lehető legjobb kompromisszumot. A minőségi idő viszont azt jelenti, hogy amikor otthon van a gyerekkel, akkor ott van. Sok múlik azon, hogy az én lelkiismeretem, mint anyáé, milyen. Ha jó, az a gyereknek is jó. Ha szorongva, bűntudattal megyek vissza dolgozni, az a gyereknek is rossz.

Szóval az akut hiszti kezelésére mit ajánlana a mai szülőknek?

Minden gyerekre egy bizonyos életszakaszban ráköszönt a dackorszak. Régen három, most inkább két-, két és fél éves kor körül. A hiszti akarás az akarásért. A dackorszak az én fejlődésének és kibontakozásának fontos korszaka. Tanács? Legyen néhány szilárd pont, az a bizonyos keret, amiről már beszéltem. Amit a szülő szab meg, és amihez ragaszkodik. Sok mindenben viszont engedni kell, hadd döntsön a gyerek. Ha a ronda, kinyúlt pulóverben szeretne menni az óvodába, legyen. Egy csomó hülyeségbe nem érdemes beleállni.

Nincs a kamaszkor túldimenzionálva? Ha a gyereket kicsi kora óta önálló lényként kezelik, figyelembe veszik az igényeit, szükségleteit, gondolatait, akkor elmarad a rettenetes kamaszkor?

A nagy amerikai kutatások azt mondják, a kamaszkor nem különösebben konfliktusos korszak, ha az előtte való idő jól telt el, és a szülő szabadon engedi a kamaszt. Úristen, kiált fel mindenki, ebben a világban szabadon engedni, ahol minden oldalról drog és alkohol, és ki tudja, milyen veszély leselkedik rá? Amit eddig megkapott érzelmi igényességben, biztonságban, az fogja őt védeni a kamaszkorában. Ő is szeretne sodródni a többiekkel személytelenül, de nem tud elég jól, mert érzelmileg igényes lett, megtanult személyes érzelmet elfogadni-viszonozni. És ez átkozott gátlásosságként védi őt egy ilyen sodródással szemben.

Mit szól a tanárok 25 pontjához?

Szerintem zseniális, teljesen jól mondják. Ez a helyzet, nagyon pontos a megfogalmazás, ez mind-mind elképesztő hülyeség a kormány részéről, ami tönkreteszi a tanárok életét, ezen keresztül pedig a gyerekekét is. Minden pontban igazuk van. Annak idején Pokorni Zoltán, a Fidesz oktatási kabinetjének akkori vezetője, az Országgyűlés oktatási bizottságának akkori (2010–2014) elnöke volt az első, aki nagyon határozottan kimondta, hogy a köznevelési törvény rossz, a nemzeti alaptanterv rossz, taníthatatlan, túlzsúfolt. A törvény ellen szavazott, egyedüliként a Fidesz-frakcióból. Aztán második körben pártfegyelemből – „összeszorított fogakkal”, mint egy interjúban mondta, ha jól emlékszem – megszavazta.

Aztán háromnapos konferenciát szervezett Pálinkás Józseffel, az Akadémia elnökével, ezzel a címmel, hogy Mit mondanak a tények? A tények az ellenkezőjét mondták, mint amit a kormányzat csinált. És akkor létrejött ez a centralizált, államosított, elviselhetetlen rendszer. Ki csinált utoljára ilyet Magyarországon? Rákosi Mátyás. Most újra ez történt, és működésképtelen lett. Közben jó néhány százmilliárdot kivettek a közép- és felsőoktatásból. Nonszensz az egész.

Ön szerint lesz eredménye a tanárok tiltakozásának, tüntetésnek, sztrájknak?

Javíthatatlanul optimista vagyok, bár az élet pesszimizmusra szeretne tanítani, de nem hagyom magam. Persze, a tüntetésnek, sztrájknak abszolút értelme van. Mi várható ilyenkor a kormányzattól? Tagad, hazudik. Ellentétes érdekek vannak, nem kell attól megijedni. Ez a demokrácia alapja, az ellentétes érdekek közötti állandó egyeztetés. Ezt meg kellene tanulni. A kormány próbálkozni fog, hogy átverje a tanárokat. De biztató, hogy az emberek átláttak a szitán.

A zseniális gróf Klebelsberg Kuno nem azt mondta, hogy kevesebb egyetem és középiskola kell, hanem hogy több. Azt mondta, többfajta középiskola kell. Ő találta ki a nyolcosztályos modellt, amely minden továbbtanulás felé nyitott. Nevetséges, hogy felveszik a nevét (Klik = Klebelsberg Intézményfenntartó Központ), és mindenben az ellenkezőjét csinálják.

Hogy kellene kinéznie a jó tanárképzésnek? Milyen képességekre, tudásra, személyiségjegyekre van szüksége egy jó tanárnak a 21. században?

A 21. század tanára sok mindent tud, de amiben igazán járatos, az a gyerek. A gyerekkel való bánásmód. A szociális érzék. A konfliktuskezelés. Képes együtt élni a változó évfolyamokkal, osztályokkal. Finnországban és mindenhol, ahol jól működik az oktatás, nagyon nehéz bejutni a tanárképzésre. Magas presztízsű az egyetem, tízszeres túljelentkezéssel.

A kezdő tanári fizetés eléri a versenyszféra kezdő fizetését. Kiképezik ezt a tanárt, és megnézik, hogy működik a valóságban, a gyerekek között. Miután átment ezen, azt csinál, amit akar. Persze van alaptanterv, de a miniszter asszony ír hozzá egy levelet: Kedves Kolléga, nagyon kérem, ezt a tantervet ne tartsa be! Alkalmazza a mindenkori helyhez, időhöz és az egyes gyerekekhez.

Mit gondol, van reális esély arra, hogy tanuljunk a finn példából?

2001-ben kiderült, hogy az oktatásban a finnek a legjobbak egész Európában. Erre mit mondtunk mi, magyarok? Rossz a mérés. A németek meg elmentek Finnországba, hogy megnézzék, hogyan lehet ilyen jó eredményeket elérni. A németek első kérdése az volt, hogy működik nálatok a szakfelügyelet? A válasz: nincs szakfelügyelet. Nálunk 1985-től, a reformok kezdetétől nincs, vagyis nem volt szakfelügyelet. A szakfelügyelő soha nem olyan órát lát, amilyen a valóságban van. A jó tanárnál általában rosszabbat, a rossz tanárnál általában jobbat… Egy jól képzett, szabad, autonóm ember hihetetlenül kreatív és vállalkozó szellemű gyerekeket tud nevelni.

Csakhogy azok túlságosan sokfélék, és kevéssé hajlanak az engedelmességre.

Az emberek sokfélék, a megoldások is sokfélék. A pokoli a jelenlegi oktatásban az, hogy egységes, centralizált. Egy tankönyv, egy tanterv – ez bukásra van ítélve. A sikeres pedagógia differenciál. A tehetséges gyerek esetleg lassan érik, extravagáns, deviáns. És akkor nekünk vannak ilyen jelszavaink, hogy tehetséggondozás? Ez vicc. A tehetséggondozás az lenne, ha az iskola elfogadná a gyereket a maga sajátosságával együtt. Hogy a 12 tárgy közül 10-et esetleg alig tanul, átcsusszan, viszont kettőben zseniális. Nálunk mindenben egyformán kell jónak lenni, de ez nonszensz.

Ami ebben az országban megy, arról a Bulgakovnak tulajdonított mondás jut eszembe: „El kellett döntenem, hogy mindenki megbolondult, és csak én vagyok normális, vagy én bolondultam meg, és mindenki más normális. Ami engem illet, az első variációt választottam.” Igaza volt Bulgakovnak.

Vekerdy Tamás pszichológus, író, műfordító, egyetemi tanár1935-ben született, főiskolai tanulmányait az ELTE JTK szakán végezte 1954–1958-ban, majd a BTK pszichológia szakát is elvégezte 1962–1967 között. 1971–1976 között Mérei Ferenc és Nemes Lívia szemináriumaira járt.

Volt házi tanító, színházi statiszta, nevelési tanácsadóban pszichológus, egyetemi docens. 1983-tól az Országos Pedagógiai Intézet főmunkatársa, 1998-tól a pedagógus-továbbképzési módszertani központ alternatív továbbképzési igazgatója.

Fontos szerepet vállalt a Waldorf-intézmények meghonosításában. 1989 és 1995 között az iskolázás szabadsága európai fórumának kelet-európai szóvivője, majd alelnöke, 1998–2002-ig az Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság elnöke.

Sok éve a Nők Lapja rovatvezetője, közel harminc könyv szerzője; legismertebb a Kicsikről nagyoknak, legújabb a Nagy családkönyv és a Jól szeretni – Tudod-e, hogy milyen a gyereked? Országszerte tart előadásokat szülőknek, pedagógusoknak.

Forrás: http://www.origo.hu/kultura/20160309-vekerdy-tamas-interju-oktatas-pszichologia-gyerekneveles-finn-pelda.html

Gyászol a rendőrség

ORFK Kommunikációs Szolgálat

Szolgálatteljesítés közben 2016. október 26-án életét vesztette Pálvölgyi Péter rendőr őrnagy, a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda kiemelt főnyomozója.

Magyarország Rendőrsége megrendülve és együttérzéssel osztozik az elhunyt rendőr családjának fájdalmában.
A rendőrség a rendőrségi épületeken gyászzászlóval, a szolgálati gépjárműveken gyászszalaggal tiszteleg elhunyt munkatársának helytállása előtt.
Magyarország belügyminisztere Pálvölgyi Péter rendőr őrnagyot hősi halottá nyilvánította és előléptette rendőr alezredessé.
Pálvölgyi Péter 46 évet élt.

Forrás: http://www.police.hu/…/szervezeti-hir…/gyaszol-a-rendorseg-0

Egy ismert hungarista lőtt agyon egy rendőrt Bőnyben

A Kisalföld.hu írt először a lövöldözésről, ami egy házkutatás során történt. Hamar kiderült, hogy az áldozat rendőr, aki nem sokkal később belehalt a sérülésébe. A lelőtt rendőrt hősi halottá nyilvánították, 46 éves volt.

Információink aszerint a tettes Győrkös István, az ismert neonáci-hungarista, a Magyar Nemzeti Arcvonal nevű félkatonai szervezet alapítója és vezetője.

A helyszíni beszámolók szerint a tettes egy gépkarabéllyal öt-hat lövést adott le a házkutatásra érkező rendőrökre, ahogy észrevette őket, még mielőtt bekopogtak volna. Ekkor kapott halálos fejsérülést az egyik rendőr. A rendőrök a támadás után szolgálati fegyvert használtak. A támadóról úgy tudni, hogy haslövést kapott. A győri kórház orvosigazgatója a Kisalföldnek elmondta, hogy stabilizálták az állapotát, és mivel a lövedék semmilyen létfontosságú szervet nem ért, idős kora ellenére jelentősen megnőttek a túlélési esélyei.

A 76 éves elkövető elzárkózott a házában. Többször is azzal fenyegetőzött, hogy aki közelebb jön, kivégzi. A TEK műveleti egységek megerősített csapatai a helyszínre érkeztek, de már Budapestről lefelé elkezdték a tárgyalást, ahol pontosították, hogy az elkövető is megsérült, egy lövés érte, folyamatosan romlik az állapota. Függetlenül attól, hogy letetette-e a fegyvert, a TEK vezetője kénytelen volt elrendelni a behatolást. Ott fegyverhasználat nélkül fogták el a férfit.

Győrkös állítása szerint az 1956-os forradalom után börtönbe került, ahol a nyilas rabtársakon keresztül megismerkedett a nemzetiszocializmus és a hungarizmus eszmeiségével – írja róla a Wikipedia. 1989-ben Győrött megalapította a Magyar Nemzetiszocialista Akciócsoportokat. A nemzetiszocializmus eszmeiségének terjesztése miatt tagtársaival együtt azonnal perbe fogták és felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. A per lezárulta után szervezete nevét 1992. november 29-ével Magyar Nemzeti Arcvonalra változtatta.

Győrkös és csoportja használta először (de nem elsőként) a rendszerváltás után nagy nyilvánosság előtt az árpádsávos zászlót, amikor 1992. október 23-án kifütyülték Göncz Árpádot.

A Magyar Nemzeti Arcvonal Magyarország egyik legnagyobb és legszervezettebb félkatonai gyűlöletcsoportja. A szervezet erősen hierarchikus felépítéssel rendelkezik.

A Nemzeti Arcvonal szervezésében állítólag német neonácik fegyveres kiképzése folyt a bőny-szőlőhegyi táborban, de több alkalommal hungarista kiképzőtábort is szerveztek.

A helyiek körében teljes a döbbenet, egyelőre ők is csak találgatnak. Azt beszélik, a vélt elkövető néhány éve elvesztette fiát, a tragédia után teljesen bezárkózott.

Forrás: http://168ora.hu/lelottek-egy-rendort-bonyben/

...és akkor kérdem én...
-Hol a bánatos picsába volt orbán pincsi kutyája hajdú jános csinált tábornok és az ő marcona legényei? Nem de ilyen helyre eleve nekik kéne vonulniuk? ..merthogy a tettes köztudottan veszélyes fegyveres náci banda vezetője...köztudottan sok éve...csak a töketlen hajdú és teketlen tek-je nem tudta?..Ja hogy nekik orbánt kell őrizni mint hűséges pincsikutyáknak?....

-Miért már csak akkor legénykedtek mikor egy Rendőr meghalt és a tettes is súlyos sérülést kapott?

-Sok éve léteznek ilyen náci bandák... Mi a kurva annyát tett eddig a felszámolásuk érdekében az ügyészség a rendőrség a terror elhárítás az olajszőke pintér és bármelyik kormány?

-Hány rendőrnek vagy civilnek az élete kell még hogy ezeket a náci fasiszta egyenruciban masírozó csordákat felszámolják?

-...és a sok agymosott agyilag lelkileg rokkant retteg a "migráncsoktól" és fejvesztve rohan népszavazni....

-olajszőke pintér és az orbán maffia védője polt ügyész mikor tesz hatékony lépéseket az ügyben?

Puritánok a teljes idegösszeomlás szélén.

http://hvg.hu/itthon/20161020_Puritanok_a_teljes_idegosszeomlas_szelen

A söjtöri lakomától a felcsúti királyságig.
Vélemény.
Interjút adott Balog Zoltán miniszter, ami remek fejlemény azok számára, akik a képmutatás és cinizmus lovas szobrához még mindig keresik a leghitelesebb modellt. Jó hír: már nem kell tovább kutatni, lehet kezdeni a vésést.

Nem kis dolog a Harrach Pétert és Lázár Jánost is magában foglaló mezőnyben úgy végezni az élen, hogy még célfotó sem szükséges az eredmény megállapításához, de a kormányfő kedvenc lelkészének ez könnyedén összejött, amikor kijelentette, hogy ad1: a jelenlegi kormányra kimondottan jellemző a puritánság (nem elírás, tényleg ezt mondta), ad2: a miniszterelnök életstílusa sem költekező, ad3: nem nagyon tudnának erre a kormányra olyan kirívó dolgokat mondani, mint például a Medgyessy-kormány söjtöri lakmározása.

Nem vitás, ez így együtt olyan parádés, hogy még egy ibizai luxuslokálban félmeztelen táncosnőket stírölő Gucci-mániás tanácsadó is megnyalná mind a tíz ujját a hallatán.

A NER arra a belátásra épül, hogy félszegen hazudni nem érdemes, mert abba a szocik is belebuktak, viszont a hetykén és önérzetesen kinyilatkoztatott hazugságokkal bármit meg lehet úszni. Egyedül az a fontos, hogy a következő napra jutó hazugság még merészebb legyen. Ez úgy működik, hogy a szemérmetlen gátlástalanság rövidzárlatot okoz minden olyan elmében, amely még nem számolta fel az utolsó kapcsolatát is az erkölcsi világrenddel, ezért az ember, ha ilyesmivel találkozik, először kidülledt szemmel hebegni kezd, aztán a tehetetlen dühtől teljesen leblokkol, végül magába fordulva, csendes apátiába süllyed. Ezzel meg is van az újabb győzelem, lehet átvenni a kiutalt megyét a hozzá tartozó tizenöt trafikkal a pénztárnál.

A puritán szó önjellemzésként persze nagyon magas szintű mesterségbeli tudást feltételez, de hát nem is tudna akárki miniszter maradni úgy, hogy az alája tartozó kórházakban a fertőzések évente több áldozatot szednek, mint a terrorizmus egész Európában. Mielőtt azonban a puritán kifejezés megfelelő használatára rátérünk, idézzük fel azt a bizonyos „söjtöri lakomát”, mert annak kontextusba helyezése tökéletesen szemlélteti azt a fejlődést, amit az ország az elmúlt évtizedben elszenvedni volt kénytelen.

A múlt köde*

Pontosan 13 éve, 2003. október 18-án a Medgyessy-kormány kihelyezett kormányülést tartott Deák Ferenc születésének 200 éves évfordulója alkalmából a Zala megyei Söjtörön. Az ilyen rendezvényeknek általában nincs valódi haszna, ennek sem lehetett sokkal több, mint amikor Rogán Antal, Seszták Miklós fejlesztési miniszter és Tállai András, a NAV vezetője tartott puritán, homárleves-evéssel egybekötött kihelyezett ülést Gordon Ramsay Michelin-csillagos éttermében Bordeaux-ban.

Mindegy, kormányok szoktak értelmetlen szimbolikus műsorokat rendezni, ez alkalommal meghívták a megye elöljáróit a 100 fős ünnepi díszebédre, ahova egy középdrága budai étteremből szállították az ételt (mivel a szervező valószínűleg arra jutott, hogy a helyiek körében méltán népszerű Gazsó borozó catering kapacitása nincs összhangban a vendégek számával). Ebből lett a botrány. Óriási botrány. Minden kommunikációs négyzetcentimétert betöltő, hónapokig tartó, irtózatos, luxusbaloldalizós megabotrány. Rövid idő alatt a Fidesznek sikerült a világtörténelem leghivalkodóbb uralkodói dőzsölésévé stilizálnia az eseményt, beleértve Caligula legextrémebb partijait is.

Ahogy ilyenkor lenni szokott, a szocik ettől lebénultak, pironkodva magyarázkodtak, a szervezésért felelős hivatalnokok figyelmeztetést kaptak, Kovács László elmondta, hogy a kormány szégyelli magát és megköveti az adófizetőket. Szerinte "két pár virsli egy kis mustárral és tormával, és egy szelet barna kenyérrel (...) nagyon megfelelt volna", mely kijelentés azóta is etalonnak számít a páni félelemből elkövetett harctéri kapitulációk sorában. Mint föntebb említettük, az efféle félszeg hazudozásba csak belebukni lehet, így az a kormány nem is húzta egy évnél tovább.

Mit csinálna fordított helyzetben a Fidesz?

Először is reflexből hazaárulónak nevezné az ellenzéket, amely még Deák emlékét is bemocskolja a nemzeti díszebéd támadásával. Azután a sajtója kiderítené, hogy az összes környékbeli étterem tulajdonosa kommunistaszimpatizáns, akik terroristagyanús migránsokat foglalkoztatnak a konyhákon, ezért nemzetbiztonsági szempontból indokolt volt a miniszterelnök lányához természetesen nem kötődő puritán budavári kifőzdéből odavitetni a libamájnak látszó zsíros kenyeret, amelynek elfogyasztásával valójában egyedül az volt a kormány célja, hogy a magyar gazdákat támogassa, amit Mészáros Lőrinc azzal köszönt meg, hogy a leszállított ásványvízre csak a bolti ár kétszeresét számolta fel. A kormányszóvivő az ünnepséget rendkívül sikeresnek nevezné, amely újra megmutatta Brüsszelnek, hogy a magyar nép megint képes jóllakni, és ebben az országban a szegénység ismeretlen. A szervezőket kitüntetnék lovagkereszttel, majd kineveznék őket kihelyezettkormányülés-ügyi államtitkárokká. A felcsúti kisvasutat dafke meghosszabbítanák Söjtörig, az eseményről elsőként hírt adó lapot gazdasági okokból bezárnák, a következő öt választást pedig megnyernék.

Amúgy a Balog által felemlegetett söjtöri lakoma összesen 734 ezer forintba került.

Világ puritánjai, egyesüljetek

Egy vendégre tehát 7340 forintos kirívó urizálás jutott, ami felett valóban nem szabad könnyelműen elsiklani, mert ha a szervezők körültekintőbben jártak volna el és mondjuk egy zalaegerszegi vagy keszthelyi éttermet választanak, akkor a költségeket fejenként akár 4200 forintra is leszoríthatták volna. Sőt, amennyiben a pártelnök sörös-virslis street foodos ötletét valósítják meg, akkor az egészet kihozhatták volna 200 ezerből (plusz 34 ezer a közbeszerzés kiírójának). Induljunk ki ebből a spártai változatból, ennek alapján 500 ezer forintot költöttek luxusra, legyen ez az urizálás mértékegysége, 1 söjtör.

A választó akkoriban azt hitte, hogy ezek a fideszesek igencsak rendes gyerekek; ha 500 ezer forintból ekkora ügyet csináltak, akkor minden fillére vigyáznak majd. Ma csupán Matolcsy barátnőjének fizetésére ennyi megy el hetente. Azaz havonta 4 söjtör, csak hogy lássuk az arányokat és távlatokat. Minden egyes hónapban elköltik a botrányt okozó százfős ebéd négyszeresét arra a puritán célra, hogy a nemzeti bank elnöke mérsékelten kereszténykonzervatív életmódot folytathasson. Ami kifejezetten ortodox költekezésnek minősül ahhoz képest, hogy az általa vezetett alapítvány 4 millió forintért (8 söjtör) vásárolt az általa írt könyvből. Ezt hívhatnák éppen urizálásnak is, de akkor nem maradna szavunk arra, hogy a róla szóló könyv kiadását viszont 70 millió forinttal (140 söjtör) támogatta az általa vezetett alapítvány, és ez még mindig eltörpül a 3,2 hektáros, ősfás, védett parkban található, copf stílusú kastély mellett, amit 415 millió forintért (830 söjtör) vásárolt meg az MNB az adófizetők pénzéből. Fenntartása simán elmehet további 200 söjtör évente.

És ez csak a NER egyetlen pici szelete. Ebben a rendszerben mindenki fullba nyomja a söjtört. Két különbség van a szoci változathoz képest: a lépték és a büszke beleállás. Azt sem lehet állítani, hogy az ország következmények nélküli lenne.

A vadászatairól is híres Lázár János puritán szállodában tölt hét éjszakát. 2 millió forint, 4 söjtör. Következmény: az Origo bekebelezése.

A puritán hangulatú Pasa park közkedvelt szultánja helikopteren utazik bálozni, ahol elnöki lakosztályban száll meg. Értéke 2 söjtör. Következmény: a Népszabadság felszámolása.

Mándoki László a Várkert Bazárban zenél a miniszterelnöknek. 94 millió forint, 188 söjtör. Következmény: a zenei közízlés hanyatlása.

A fejétől bűzlik a NER

Nézhetjük mindezt fejlődéslélektani szempontból is. Kezdetben volt a tagadás időszaka. A fideszesek nem lopnak, Rogán Tóni valamennyi Vuitton-táskájáért keményen megdolgozott (ami végül is igaz). Aztán jött a hárítás ideje. Oké, egy-két fideszes lop, de legalább nem a komcsik lopnak. Most ott tartunk, hogy némely elvtárs ugyan szégyent hoz a NER-re, talán a Bajcsy-Zsilinszky úton Bentley Continental kupéban (50 millió forint – 100 söjtör) szivarozó, kaszinókoncessziókkal kitömött kormánybiztos látványa erős egy kicsit, de legalább a miniszterelnök életstílusa nem költekező. Ő szerény és alázatos, pont.

Aha.

A megveszekedett puristák nyilván azt gondolják, hogy puritán miniszterelnök lánya nem vesz részt olyan svájci exkluzív képzésen, amelynek díja megfelel a papa éves legális jövedelmének (30 söjtör), ahogy a puritán államférfiak nem építenek kisvasutat sem a falujukba 1700 söjtörért. Ők feltehetően az urizálás fokozhatatlan megnyilvánulásaként tekintenek a budai Vár megszállására (minimum 200 milliárd forint, azaz 400 000 söjtör), de csak azért tartják fokozhatatlannak, mert nincs elég fantáziájuk. Különben sem ez a lényeg.

Friss hír: a MÁV 486,6 millió forint értékű keretszerződést kötött a felcsúti polgármester vizes cégével. Mészáros vállalkozása 2018. augusztus 9-ig szállíthat ásványvizet a MÁV-dolgozóknak.

Ezen a ponton felmerül az a régóta esedékes kérdés, hogy mi a bánatért kell ezt a dolgot ennyire túlkomplikálni. Írják be a költségvetés egyik sorába, hogy Mészáros Lőrinc: 140 milliárd forint, utalják át neki az év elején az apanázst, legalább nem torzítaná a piacot a fedőcégeivel. Az is igaz, hogy már maga Mészáros Lőrinc egy túlkomplikálás. Utalják ezt a pénzt egyenesen a végfelhasználónak. Ha nem kellene többet titkolózni, akkor ő, akit sosem érdekelt más, mint a győzelem, végre megnyugodna. Majd pont a vagyonosodásban bírta volna ki, hogy ne ő legyen az első, a legnagyobb, a listavezető.

Csak ez így nem ér semmit. Hiába lett az ország leggazdagabb embere, ha erről nem tudhat senki. Mint egy zárt kapus meccs, amelynek az eredményét sem lehet közzétenni. Ebbe bele lehet bolondulni.



* Sajgó szívvel elhelyezett utalás Révész Sándor legendás sorozatára a Népszabadságban, amit azért nem tudunk linkelni, mert valamelyik puritán stróman gazdasági okból kihúzta a szervert a konnektorból.