halloween van vagy nincs?

 Megint megkaptam, hogy a halloweeni írásom „hatásvadász”, meg hogy „amerikai majmolás az egész”.

Persze, mert Magyarországon csak a „csendes gyász” a menő, lehetőleg kötelező jelleggel, parancsszóra.

Ha valaki véletlenül mosolyog, már gyanús.

Mondtam is az egyik nagyokosnak:

barátom, az X-Faktor, Megasztár, Dancing with the Stars, az micsoda?

Ősi magyar népszokás, mi?

Táncoló pásztorok zsűrizték már a honfoglalás idején is!

De ott valahogy nem baj, ha amerikai a formátum, a díszlet, a hajlítás, a „yeahhh”-ek.

Ha egy kereskedelmi tévében megy, akkor az már jó, minden jó ami onnan jön, mert az magyarul van, tehát magyar.

A magyar könnyűzene 80%-a is amerikai gyökereken nőtt.

Máté Péter is mondta: Elvis Presley hatott rá.

És még sorolhatnánk, a rock, a jazz, a soul, a country…

De persze Halloweenkor mindenki hirtelen néprajzkutató lesz, és kikéri magának a „nyugati hatást”.

Én meg felnőtt fejjel jutottam el először Amerikába.

Gyerekkori álom volt: a hatalmas autók, a felhőkarcolók, a filmekből ismert városok, Miami, San Diego, Sarasota, Key West, Los Angeles, Las Vegas…

És nem csak néztem – felléptem, énekeltem, szórakoztattam amerikaiakat, olaszokat, latinokat, mindenféle népet.

És tetszett nekik. Mert a zene, a mosoly és az energia nem kér útlevelet.

Az én zeném nem csak 10 millió embernek szól, akik, ha nincs gulyás, meg sem kóstolják a legjobb olasz pizzát vagy tengeri kaját.

Mert ha csak azt szeretjük, ami „ősi magyar”, akkor lassan visszatérhetünk a nyers mamuthúsra. A gasztronómiában is csak a magyar a jó?

Nekem nem, de ha neked igen, engem az sem bánt, csak ne akarj megtéríteni olyanokat, akik másféle szemüvegen keresztül nézik az életet.

Szóval én maradok annál, hogy egy kis élet, színek, zene és nevetés még sosem ártott senkinek.

Amerikai majmolás?

Nem. Csak nem vagyok hajlandó szürkére festeni az életet, mert valaki szerint az „komolyabb”.

Ha vasárnap elmegyünk a templomba, de amúgy mi vagyunk a legnagyobb gazemberek, egy kis gyónás, és Isten majd megbocsájt, csak mert keresztények vagyunk? Csak nekünk?

És így, 10 percre rá, pár ima gépies mormolása után, már megint árthatunk valakinek "tiszta szívvel?"

Ez milyen átvett amerikai népszokás, vagy profitorientáció, olasz vagy magyar?

Szerintem a butaság vagy hülyének lenni, egy nemzetközi dolog, ahogy az ellentetje is.

Bár a jelenlegi helyzetet látva és átélve, nem vagyok biztos benne,

hogy ez is csak "választás" kérdése.. .

Sergio Santos

A 20. század eleji paraszti világban kifejezetten kedvelt volt Magyarországon a töklámpások készítése, amivel ijesztgették, heccelték egymást a fiatalok. Sok helyen tökvicsorinak hívták a betakarítást követően, néhol kifejezetten halottak napja és mindenszentek idején faragott tököt. A népszokás Erdélyben is kifejezetten kedvelt volt. Egyes tájegységeken a Luca-tök volt ismert, ami természetesen Luca-napra készült. A faragott tököt ebben az esetben is gyertyákkal világították ki, és a cél szinten az ijesztgetés volt. Az Amerikában olyan jellemző halloweeni tök valójában az európai kultúrkörből került ki, majd onnan importáltuk vissza. A tökfaragás Magyarországon régi hagyomány. Olyannyira régi, hogy az első erről szóló történet egészen Salamon, Árpád-házi királyunk idejére nyúlik vissza, aki trónviszályban állt unokatestvéreivel: Gézával, illetve annak halála után Lászlóval. 1081-ben Salamon ugyan elismerte Lászlót, mint magyar királyt, cserében megtarthatta királyi címét és László udvartartást is rendelt mellé, Salamon azonban a királyi udvarban is terveket szőtt a trón visszaszerzésére. Ezek után László biztonsági okokból a visegrádi vár tornyába záratta. Az őröknek parancsba adták, hogy sötétedés után töklámpásokkal világítsák ki a tornyot, hogy éjszaka is szemmel tarthassák a rabot. A különleges „fáklyák” azonban nemcsak a vár foglyát világították meg, hanem a Dunán közlekedő hajósoknak is támpontul szolgáltak. Innen ered a mondás: „fénylik, mint Salamon töke”. A legidősebbek még emlékeznek gyermekkorukból a hagyományra. Bálint gazda is a gyerekkorát említi a sütőtökről szóló blogbejegyzésében: „Gyermekkoromban azzal szórakoztunk a hosszú őszi estéken, hogy a jókora tököket kivájtuk, szemet, szájat vágtunk rá, és társaink rémületére este égő gyertyát állítottunk belé.” Gyöngyössy Orsolya néprajzkutató, az SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékének oktatója pedig elmesélte nekünk: jól emlékszik rá, hogy nagyapja a felgyői tanyavilágban, igazi régi vágású parasztember, halottak napja táján szintén faragott tököt, bele gyertyát tett. A töklámpást ismerik Erdélyben is. – Gonda Klára Gyermekvilág Eszterneken című monográfiájában említi. Azon a vidéken nem csak faragták a tököt, de gyufaszálakból fogakat is kapott, hogy még ijesztőbb legyen. Feltették a töklámpást a kerítésre, ablakba, farakás tetejére, benne gyertya égett, azzal ijesztgették a kisebbeket, a lányokat. Ősszel egyre korábban sötétedik, a köd is leszáll, Mindenszentek és Halottak napja, a hazajáró lelkek ideje pedig különösen borzogató időszak. El tudjuk képzelni, hogy a babonákkal, hiedelmekkel teli paraszti világban felsikított a csíny áldozata, amikor a ködből előviláglott egy vicsorgó száj, egy égő szempár. Az európai kultúrkörből került ki Amerikába a tökfaragás hagyománya, és mire visszakaptuk, elfelejtettük, hogy a miénk is volt. Ma már a kisebb településeken sem feltétlenül ismerik a régiek hagyományait, hiedelmeit, szokásait, nem hogy a nagyobb városokban. Így eshetett meg, hogy a töklámpást a legtöbben a halloween „idegen” ünnepéhez kötik. Legfeljebb emlékeznek rá halványan, hogy amikor még kicsik voltak, a papa megfaragta lámpásnak a takarmánytököt. Szóval, ha Halloween helyett ismét magyar néven hívnák, a kutyát sem zavarná. Ez is ugyanúgy veszett ki a 2. világháború után Magyarországon mint a Bálint-napi szerelmi hagyományok, amik Valentin-napként tértek vissza. Bálint-napnak nálunk is évszázados hagyománya van. Sok hagyomány és szerelmi babona fűződik ehhez a naphoz. A 2. világháború előtt A 20-30-as években még a rádióban is voltak szív küldi műsorok Bálint napkor. 🎃🍁🎃🍂🎃🍁🎃 "Forrás :Netfolk" Falusi Hagyományőrzés