Február 13-án este Márki-Zay Péter volt a Partizán 60’ című, élő interjúműsor meghívott vendége. A közvetítés kicsivel 18 óra után indult, Márki-Zay azonban aznap délután még Hódmezővásárhelyen volt, így az volt a terv, hogy legalább egy órával a kezdés előtt megérkezik a stúdióba, és a kampánystáb tagjai ott fogják felkészíteni az interjúra. Ezt már csak azért is fontosnak tartották a stábban, mert az orosz-ukrán háború ugyan ekkor még nem robbant ki, de a helyzet már nagyon feszült volt, és ezért számítani lehetett rá, hogy a téma felmerül az interjúban is.
Ez a felkészítés azonban végül nem történt meg. Márki-Zay Pétert egy hódmezővásárhelyi vlogger, az “A Józan Paraszt Beszól!” nevű Youtube-csatorna videósa vitte el Budapestre, aki az úton autós videóinterjút készített vele. Mint a vlogger később egy videóban elmesélte, Márki-Zay „nagyon-nagyon fáradt volt”, mert nem aludt éjszakánként, és emiatt meg is kellett állni pihenni az interjú közben, így végül a jelölt csak nagy késéssel, nem sokkal a Partizán-interjú kezdete előtt érkezett meg a stúdióba. A kampánystáb két tagja, Simon András és Zaránd Péter így hiába várt rá a helyszínen, hogy legalább még a műsor előtt átbeszéljék vele az interjúban esetleg felmerülő kérdéseket, erre már nem maradt idő.
Az interjú első felében a téma az egyesült ellenzék programja volt, amelyet akkor még nem mutattak be teljes egészében, de egyes részletei már ismertek voltak. Fél óra elteltével azonban előkerült a háború témája, és a műsorvezető Gulyás Márton többek között arról kérdezte Márki-Zayt, miniszterelnökként kész lenne-e katonai segítséget nyújtani Ukrajnának, ha kirobbanna a konfliktus. A politikus előbb Magyarország NATO-s és EU-s tagságát és az ezekkel a szervezetekkel való együttműködést hangsúlyozta, de a riporter visszakérdezésére végül igennel felelt.
Bár voltak olyan ellenzéki politikusok, akik ennél egyértelműbb katonai segítségnyújtást is szorgalmaztak, Márki-Zaynak ez az interjúrészlete volt az, amelyre később a kormány felépítette azt az üzenetet, hogy az ellenzék háborúba vinné Magyarországot.
Oroszország Ukrajnával szembeni agressziója ugyan rövid ideig a Fidesz kommunikációját is megbénította, ők a rövid tétovázás után rátaláltak egy üzenetre, az ellenzéki oldalon azonban a háborús helyzet még inkább kidomborította a belső zavarokat. Ahogy a Partizán-interjú körülményei is mutatják, a kampánystáb próbálta ugyan kézben tartani az eseményeket, Márki-Zay és legszűkebb köre viszont sokszor önálló döntéseket hozott és nem hallgatott rájuk.
A pártok vezetői között pedig ekkorra már nem létezett olyan egység, amely lehetővé tette volna, hogy kidolgozzanak egy közös kommunikációs irányvonalat. A hat párt inkább a saját kampányaik egyéb részleteivel foglalkozott.
A Zaránd Péter vezette kampánystáb így saját meggyőződés, illetve a saját méréseik alapján igyekezett kialakítani a kommunikációs stratégiát. Bár tisztában voltak vele, hogy a háborús helyzet mindig a hatalomban lévő pártnak kedvez, a stáb azt látta, hogy az emberek többsége a kialakult helyzetben Vlagyimir Putyint tartja agresszornak, és láttak abban lehetőséget, hogy rámutassanak Orbán Viktor és az orosz elnök szoros partneri kapcsolatára. Emellett fontos eleme lett a kommunikációnak az ország EU- és NATO-szövetségesi szerepe, illetve az Ukrajna melletti kiállás is.
Ezzel a hozzáállással a pártok bizonyos politikusai nem értettek egyet. Úgy gondolták, hogy a háború kapcsán az emberek többségét nem Putyin érdekli igazán, és inkább a választók mindennapjait érintő szociális üzenetekre lenne szükség, melyek arról szólnak, hogyan védik meg őket a háború okozta negatív gazdasági hatásoktól. Ezt a véleményt képviselte például Kunhalmi Ágnes, az MSZP társelnöke, aki több kommunikációs értekezleten is elismételte, hogy nem Putyinról, hanem az emberek megélhetéséről kell beszélni, mert "azt már tudják az emberek, hogy Orbán legjobb barátja Putyin, de azt még nem, hogy mi a programunk". Kunhalmi azt is hozzátette ezeken a megbeszéléseken, hogy ha nem változtatnak az üzeneten, akkor “ez így bukó lesz”.
Miközben az ellenzéken belül a háború megfelelő kommunikációs kezelésén vitatkoztak, a Fidesz propagandagépezete elementáris erővel sulykolta azt az üzenetet, hogy az ellenzék a háború pártján áll, míg a kormány a garancia a békére. Az ellenzéknek jóval kevesebb erőforrása volt a saját üzenetei továbbítására, így eleve nem volt könnyű reagálniuk erre. Közben azonban voltak jelei annak is, hogy nem is mindig vették elég komolyan ezt a helyzetet.
Ilyen volt az, amikor február 25-én, egyetlen nappal az ukrajnai háború kirobbanása után a kampánystáb elhívta az ország egyik legelismertebb külpolitikai szakértőjét a Hold utcai kampányirodába. A megbeszéltek szerint Márki-Zayjal lett volna egy videóhívása, amelyben tájékoztatja az ellenzék miniszterelnök-jelöltjét a kialakult helyzetről, a háború addigi eseményeiről és a várható fejleményekről.
A megbeszélés – amelyen a pártok egyes biztonsági szakértői is jelen voltak – azonban csúszott, mert Márki-Zay nem csatlakozott a megbeszélt időpontban. Ő végül hosszas késés után, egy autóból jelentkezett be. A szakértő véleményének meghallgatása helyett a miniszterelnök-jelölt átvette tőle a szót, és megosztotta a saját helyzetértékelését a résztvevőkkel. Válaszolni és reagálni nem tudtak a jelenlévők, mert saját mondandója után Márki-Zay közölte, hogy nincs több ideje a beszélgetésre. Annyit mondott még, hogy az autója megérkezett egy benzinkúthoz, neki pedig el kell mennie pisilni. Ezután – a jelenlévő szakértők megrökönyödésére – kilépett a hívásból.
A választáshoz közeledve pedig történt egy másik olyan epizód, amely még ennél is jobban mutatta a háborús helyzet kaotikus kezelését.
Március 27-én, vasárnap este egy autó száguldott az M7-es autópályán, Budapestről a Balaton irányába. Az autóban a központi kampánystáb három fontos embere, Gál J. Zoltán, Marosi Gergő és Simon András ült, akik alig egy-két órával korábban tudták meg, hogy aznap este nagy feladat vár rájuk, Márki-Zay Péter ugyanis rövidesen felveszi a kapcsolatot az ukrán elnökkel, Volodimir Zelenszkijjel. Korábban a kampánystábban is felmerült, hogy alapos felkészülés után megszervezzék és lebonyolítsák ezt a találkozót, ezt azonban szerették volna a lehető legprofibban végrehajtani, így amikor megkapták a hírt, hogy a jelölt legszűkebb, főként MMM-esekből álló köre a hátuk mögött megszervezte a videóhívást, az első reakciójuk az ijedtség volt. A második pedig az, hogy csatlakoznak, és megpróbálják kihozni a helyzetből a legjobbat.
A Siófokra vezető úton az autóban ülő három ember szinte folyamatosan telefonált, külpolitikai, biztonságpolitikai szakértőkkel beszéltek, kommunikációs tervet készítettek. hogy mire leérnek, legyen a kezükben egy anyag, amely tartalmazza, hogy milyen kérdésre miket mondjon és miket ne mondjon a jelölt. Amikor megérkeztek Siófokra, Márki-Zay Pétert egy szűk szobában, az ellenzéki előválasztást a siófoki választókerületében megnyerő jobbikos képviselő, Potocskáné Kőrösi Anita irodájában találták meg. Itt volt berendezve a videóhívás helyszíne, a háttérben egy EU-s, egy ukrán, és egy magyar zászlóval.
A miniszterelnök-jelölt ideges volt, és úgy tűnt, most már kevésbé tartja jó ötletnek a kapcsolatfelvételt. Tartott tőle, hogy a kormánypárt ezt is ellene használhatja. A Partizán-interjúval ellentétben itt volt idő átbeszélni a frissen összerakott kommunikációs anyagot. A kiegészült stáb azt a stratégiát határozta meg, hogy Márki-Zay a hívásban közli Zelenszkijjel, hogy magyar katonákat ő sem fog Ukrajnába küldeni. Arra jutottak, hogy ez a videós bizonyíték elég erős fegyver lehet, hogy szembe menjen a Fidesz narratívájával, ugyanakkor a kapcsolatfelvétel ténye erősíti az ukránokhoz való partneri hozzáállást, amit szintén jó kampányüzenetnek tartottak.
A hívás megbeszélt időpontjában Márki-Zay munkatársai próbálták felhívni a megadott számot, az ukrán oldal azonban többszöri próbálkozásra sem jelentkezett. Kicsivel később, amikor sikerült elérni őket, Zelenszkij apparátusa közölte, hogy Kijevben épp durva rakétatámadás zajlik, így nem megoldható a hívás, mert a stábnak le kellett mennie az óvóhelyre. Másfél órával később a támadás még mindig tartott, így a hívás végül egyáltalán nem tudott megvalósulni.
Ezt talán nem is bánták annyira a kampánystábban, viszont eddigre a kampány már amúgy is a teljes szétesettség jeleit mutatta. Sokatmondó volt, hogy a választók tömegeit talán nem igazán érdeklő, de a kampányok elengedhetetlen részét képező választási program is nagyon nehezen állt össze. A program hivatalos bemutatóját, többszöri csúszás után, március 9-én tartották, de még ennek a rendezvénynek a kezdési időpontját sem sikerült tartani. Az esemény a tervezett 14 óra helyett több mint egy órával később indult, két forrás szerint azért, mert Márki-Zay még az utolsó percekben is a beszédén dolgozott.
Pedig a hat ellenzéki párt már tavaly októberre megegyezett egy kész programban, amelyet terveik szerint már csak rá kellett volna szabni a közös jelöltre. Márki-Zay azonban újranyitotta a vitát, és egy decemberi pártelnöki értekezletre például bevitt egy nagyjából 60 pontból álló listát – többek között olyan kérdésekről, mint a műanyag palackok betétdíjának bevezetése –, és erről egyesével szavaztatta a résztvevőket. Ez után ezekről az új pontokról újabb belső viták kezdődtek az ellenzék különböző szakmai munkacsoportokban, majd további egyeztetések indultak a pártok között.
A programalkotáson dolgozó egyik ellenzéki politikusnak egy idő után feltűnt az is, hogy a szövegben egyes javítások Márki-Zay feleségétől, Felíciától származtak. Márki-Zay a Direkt36-nak azt mondta, hogy ennek részben az volt az oka, hogy amikor este későn hazaért, akkor már az ágyban fekve a felesége fel szokta olvasni neki, hogy milyen teendői vannak. Előkerült a program is ezekben a késő esti beszélgetésekben, és ilyenkor Márki-Zay javaslatait a felesége írta be a szövegbe a saját számítógépén. Márki-Zay hozzátette azonban, hogy a felesége a saját javaslatait is beépítette a programnak a nőkről szóló részébe. Hozzátette, hogy a feleségét „egy feminista kör” és a Momentum női csapata is megkereste a témával, és így kapcsolódott be a programalkotásba.
Mire március elején megjelent a program, addigra már az ellenzéki szövetségen belül többen is érezték, hogy baj van. Márki-Zay népszerűsége egyre jobban zuhant, az ő hangjával futó robothívásokat az emberek nem hallgatták végig, az ellenzék aktivistáit és politikusait a lakossági fórumokon rendszeresen kérdezték arról, tényleg magyar katonákat fognak-e vinni az ukrán frontokra, és igaz-e, hogy kényszersorozás lesz. Ezeket tapasztalva a pártok is igyekeztek minél inkább távolságot tartani Márki-Zaytól. Voltak olyan körzetek, ahol az ellenzéki jelöltek jelezték, nem szeretnének egy plakáton szerepelni a közös miniszterelnök-jelölttel, mert veszélyezteti a győzelmüket. Egy forrás szerint emiatt több helyen tízezres nagyságrendben maradtak a raktárban szórólapok és újságok, amiket nem szórtak ki az adott körzetekben.
Az aktivisták utcai fórumokon szerzett tapasztalatait az ekkor készült belső mérések is megerősítették. A központi kampánystáb megrendelésére február végén Závecz Tibor közvélemény-kutató cége és a Republikon Intézet végzett méréseket a billegő körzetekben, amelyek eredményeit a pártok március 15. körül kapták meg. Ezek azt mutatták, hogy a kétesélyes körzetek nagy részében is jelentős a Fidesz előnye. Ezek az eredmények csalódottságot és némi hitetlenséget is szültek a pártokban. “Nem akartuk elhinni, hogy Varga Zoltánra Debrecenben 15 százalékot ver a Kósa” – fogalmazott az egyik ellenzéki forrás.
Közben pedig informális csatornákon a Fidesz felől is érkeztek információk az ellenzékhez, amelyek szintén az óriási kormánypárti előnyre utaltak. A Fidesz saját belső mérései olyan magas fölényt mutattak, hogy azok nemcsak magabiztosságot, hanem már némi értetlenséget is eredményeztek a kormánypárt belső köreiben. Egyes mérések azt mutatták ugyanis, hogy az ellenzék, élén Márki-Zay Péterrel nem csak a bizonytalan szavazók, de az ellenzéki tábor egy részének szavazatára sem számíthat majd a választáson. „Tudjátok, hogy mekkora bajban vagytok?” – kérdezte egy kormányközeli közvélemény-kutató az egyik ellenzéki politikust, amikor a kampány utolsó heteiben összefutottak egy tévéműsor felvételén.
A kampánystábban mindezek ellenére voltak többen, akik az utolsó napig reménykedtek a győzelemben, vagy legalább a nem túl nagy arányú vereségben. Több körzetben az aktivisták még április 3-án délután 4-kor is kopogtattak és telefonálgattak, ha a részvételi adatokból azt látták, hogy erre szükség van. A választás estéjén, a Városligeti Műjégpálya épületében tartott eredményvárón azonban már nem volt meg ez a lelkesedés. Olyannyira nem, hogy több olyan párt is volt, amelynek felsővezetéséből senki nem jelent meg az eseményen, és a jelenlévők közül is egyre többen távoztak, amikor megjöttek az első eredmények.
Ahogyan nőtt a feldolgozottság, az épületben egyre kevesebben lettek, a sajtó számára is nyilvános rész pedig teljesen kiürült. Végül a kormánypárt a kétharmadot is megszerezte, és amíg Orbán Viktor fideszes vezetőkkel a háta mögött bejelentette a szerinte a Holdról is látható győzelmet, addig az ellenzéki oldalon még a hat párt vezetője és a miniszterelnök-jelölt sem állt ki közösen a megjelent támogatóik elé. Márki-Zay a családjával vonult fel a városligeti tó száraz medrében felállított színpadra, és az ő társaságukban mondta el beszédét, majd pedig a két jelenlévő pártelnök, Donáth Anna és Karácsony Gergely felszólalt a színpadon.
A közös kiállás hiánya a sajtóban az ellenzéki egység teljes szétesésének szimbóluma lett. Másnap, április 4-én pedig az utolsó olyan platform is megbomlott, ahol a közös miniszterelnök-jelölt és az ellenzéki pártok vezetői együtt voltak jelen. Az „Elnökök” elnevezésű Signal-csoportban április 4-én Márki-Zay kapott egy olyan értesítést, hogy "Gyurcsány Ferenc eltávolította önt ebből a csoportból.”
Forrás: https://telex.hu/direkt36/2022/05/17/ilyen-volt-belulrol-az-ellenzeki-kampany-osszeomlasa