Ma olvastam egy beszélgetést és arról jutott eszembe. Mit adnék föl előbb?...Barátságot? ...Elveimet? Elgondolkodtam. Van egy barátom és az élet úgy hozza, ő egy másik utat választ, én is egy másikat. Hogy érthetőbb legyen... Én ugye következetesen baloldali vagyok mióta eszemet tudom. Van egy barátom ki valamiért ...csalódások?..tán belül valahol mindig inkább oda tartozott?... szélsőjobbra tart. Most mi legyen? Talán mindketten nagy dilemma előtt állunk. Talán csak én?...Talán csak ő?.... Én nem szívlelem a szélsőjobbot, ez egyértelmű. Viták egyre keményebbek köztünk. Ő ragaszkodik, én is ragaszkodom. Mi legyen? Barátság vagy az elvek? Megtehetnééénk...A barátság megmaradása érdekében nem politizálunk. Igen ám..., de akkor is ott a tudat, az én szememben ő és elvbarátai szélsőséges nacionalisták, azaz ellenfél. Az ő szemében én és elvbarátaim baloldali nemzetáruló kommunisták vagyunk. Vitákban beszélgetésekben főleg ahol mások is ott lehetnek adjuk föl a vitát a beszélgetést mert a barátság? Én tudom. Én döntöttem már rég. Egyeseknek bármi furcsa is, én inkább maradok az elveimnél. Én ez vagyok, így az elveimmel együtt vagyok ÉN, ő pedig az ő elveivel Ő. Én feladok barátságot is akár inkább mint az elveimet. Én szembe köpni önmagam nem tudom, nem akarom, én tükörbe emelt fejjel szeretek nézni. A barátokat megválogatom. Hogy egy nacionalista szélsőjobbos a barátom legyen?... Szóba sem jöhet. Megjegyzem... Azt a "barátot" is jobban fogom tisztelni ha inkább az elveinél marad mint a barátságunknál. Miért?...mert kiállt valami mellett ami fontos neki, mert tán ő is úgy van mint én, emelt fejjel tükörbe nézni, nyugodtan szereti álomra hajtani fejét. Attól még megkérdezhetjük egymástól néha..."Te!...család?...gyermekeid?...unokák?.... Aztán megyünk az utunkra a saját utunkra. Talán sajnálnám hogy nem tudtam meggyőzni, talán ő is sajnálná. Nem fogom azt mondani ... "Te figyelj barátom!...hagyjuk abba ezt a vitát beszélgetést mert....és inkább beszéljünk másról.....". Finomítsak a véleményemen, esetleg vonjam vissza, esetleg visszavonulót fújjak mert csakhogy az a barátság?...esetleg őt kényszerítsem ilyenbe?.....Ez olyan álságos és hiteltelen lenne.
Fura egy ország ez a mi országunk. Fura egy nép ez a mi népünk. Fura egy haza...haza?.... Ugye...jobb időkben jobb helyeken ilyen?.....
Mit mívelt velünk 27 év és az általunk választott vezetőink? ...mit míveltünk egymással? ...Gondolkozz el te is aki olvasod! Gondolkozz és találd meg a VÁLASZT, kell legyen VÁLASZ!
Nem pusztán pártállás és nem pusztán a hétköznapi politika azaz közügyezés a lényeg, hanem az elvek. Pártállás nélkül is lehetnek embernek elvei, valamiféle értékrendje ami alapján a világ dolgait szemléli, értékeli. Ha egy "barátságban" ezek ellentétesek, akkor ott valami gond van. Akkor ott nem egy az utunk. Képzeld el...Milyen "barátság" az ahol az egyikőtök az elvbarátaival ha együtt van, a másikat és elvbarátait ellenségként kezelnek.? Elvekben ellenségek, de egyébként barátok? Nem állságos ez így?
Választunk aztán csalódunk. Rájövünk hogy más utakon járunk. Na ilyenkor van az amiről írtam, azaz a barátság vagy az elvek? Én az elveimet választom és így tartom jónak, mert azért ember ne köpje szembe önmagát, ne menjen szembe önmagával, ne adja fel önmagát.
Elvek. Értékrendek, világlátás. Egyébként valóban elsősorban politikai elvekre, értékrendekre hegyeztem ki, mert sajnos manapság leginkább ez oszt meg embereket, barátságokat, sőt családokat is az egész országot. Ebben viriből ez a mocskos rendszer mint veréb a lószarban.
Nem pusztán pártállás és nem pusztán a hétköznapi politika azaz közügyezés a lényeg, hanem az elvek. Pártállás nélkül is lehetnek embernek elvei, valamiféle értékrendje ami alapján a világ dolgait szemléli, értékeli. Ha egy "barátságban" ezek ellentétesek, akkor ott valami gond van. Akkor ott nem egy az utunk. Képzeld el...Milyen "barátság" az ahol az egyikőtök az elvbarátaival ha együtt van, a másikat és elvbarátait ellenségként kezelnek.? Elvekben ellenségek, de egyébként barátok? Nem álságos ez így?
Lehet nekem szerencsém van, vagy tán tudatos? A barátaim ( kevés van ) mind közel azonos nézeteket vallunk. Ismerősöm van más értékrendet valló, volt is régebben is. Volt és van köztük olyan akivel azért normálisan tudunk beszélgetni még akár politikáról is, de egyszerű az oka... Egyikünk sem "fanatikus rajongó", csak másképp gondolkodunk a politikáról, ők jobb oldaliak én baloldali elvek szerint. Ilyenkor van az hogy elvek és elvekkel vitázunk, nem pedig holmi fanatikus rajongások.
A tisztán elvszerűséggel az eltérő világlátással értékrenddel nincs is bajom. Épp úgy vagyok vele mint a vallással. Amíg nem erőszakos, nem elvakult fanatikus, nem akarja ráerőszakolni másokra, nem árt vele, addig semmi bajom vele. Van egy elv..."Élni és élni hagyni". Ennyi!...lenne ha ... Csakhogy sajnos nálunk itt e kis hazában ezt másképp alakították. Itt nem eltérő értékrendek, eltérő politikai elvek működnek, legtöbben kik jobboldalinak vagy baloldalinak mondják magukat, de gőzük nincs azok tartalmáról az elveikről a valódi igazi klasszikus értelemben értelmezett "oldaliságról". Baloldali mert......jobboldali mert.... Miért? "csak!"...mondják....mert "orbán meg a gyurcsány meg a nácik meg a nacionalisták meg a kommonisták meg a liberálisok"...De gőzük nincs mit is jelentenek ezek.
Én úgy gondolom, ember barátot és társat úgy választ hogy egy úton járnak, azaz a legtöbb a legfontosabb dolgokban hasonlóan gondolkodnak, hasonló elvek...értékrend szerint értékelik a világot.
A vallással a hittel semmi bajom mindaddig amíg nem erőszakos, nem akar erőszakkal megtéríteni, nem akarja senkire ráerőltetni. Ilyen vallásos barátom ismerősöm, családtagom is volt és van. Ezzel nincs is bajom. Ő hisz istenben, én nem, ő nem akar megtéríteni engem, én nem akarom őt. Volt hogy beszélgettünk is róla, vitáztunk ő miért hisz és én miért nem. Ennyiben maradtunk.
Még úgy kiegészítés képpen... Egy vitában, beszélgetésben sem vagyok hajlandó visszavonulni, főleg nem "finomítani" a véleményemen pusztán azért hogy ne legyen harag. Győzzük meg egymást. Ha sikerül?... máris sikeres a dolog, ez a cél egy vitában. Ha nem sikerül?...így jártunk. Ha veszekedés lesz belőle? Így jártunk. Ha megszakad miatta egy bármilyen kapcsolat?...így jártunk.
Más a személyes konfliktus és más társadalmi méretekben. A személyes konfliktus közvetlenül és érzelmileg is érint, közvetlen a hatása, míg a társadalmi "csak" közvetve érezzük és jobban eltudjuk tőle zárni magunkat. A baj ezzel annyi, a társadalmi konfliktus kihat az egész életünkre a minőségére és lassan de biztosan öl szinte "észrevétlenül". Amikor erre rájövünk, már majdnem késő. Egy személyes konfliktus bár közvetlenül hat ránk és azonnal, ezért akkor fájóbb is, de az elmúlik és tovább léphetünk, keresünk?...találunk?...új barátokat, de a társadalmival sajnos minden nap minden pillanatban sokáig együtt kell élnünk, abból nincs kilépés... hacsaaaak...ki nem szállunk magából a társadalomból, azaz elmegyünk "migráncsnak".
Egy kedves régi harcostársam, barátom átértelmezte pártok szintjére a fenti írásomat.
Elolvastam. Te párt politikai szintre értelmezted át azt amit én itt az írásomban egyénre emberre értettem. Szerintem párt politikai szinten nem föltétlen köll barátság, mégcsak egyazon elvközösséghez tartozás sem hogy néha ha köll kompromisszumot kössenek egymással. ...Haaa!...az azért megmarad a tisztesség a józanság határain belül. Pl. elképzelhetetlennek tartanék egy baloldali és egy szélsőjobbos párt közti ilyen politikai összeborulós "barátságot".
...és válaszolta ő: Szokták mondani "egy pártcsaládhoz tartoznak" ez is egy érdekes társítás, bevallom a te barátságról írt gondolataidat éreztem rokon problémának a pártok összefogásokkal, koalíciós problémákkal, csak ezeknél, nem a régi barátságok, érzelmi motívumai játszanak szerepet, hanem a közös érdekek. DE az alap dilemmák ugyan azok, hogy lehet-e, szabad-e különböző ideológiai, erkölcsi, etikai, vallású emberek között együttműködés, esetleg barátság. A kérdés nagyon is aktuális, és külön érdekesség, hogy ezzel a problémával egyszerre, egy időben foglalkoztunk.
Hát ez szerintem nem véletlen!
Hát ezért.
Egy kedves régi harcostársam, barátom átértelmezte pártok szintjére a fenti írásomat.
Elolvastam. Te párt politikai szintre értelmezted át azt amit én itt az írásomban egyénre emberre értettem. Szerintem párt politikai szinten nem föltétlen köll barátság, mégcsak egyazon elvközösséghez tartozás sem hogy néha ha köll kompromisszumot kössenek egymással. ...Haaa!...az azért megmarad a tisztesség a józanság határain belül. Pl. elképzelhetetlennek tartanék egy baloldali és egy szélsőjobbos párt közti ilyen politikai összeborulós "barátságot".
...és válaszolta ő: Szokták mondani "egy pártcsaládhoz tartoznak" ez is egy érdekes társítás, bevallom a te barátságról írt gondolataidat éreztem rokon problémának a pártok összefogásokkal, koalíciós problémákkal, csak ezeknél, nem a régi barátságok, érzelmi motívumai játszanak szerepet, hanem a közös érdekek. DE az alap dilemmák ugyan azok, hogy lehet-e, szabad-e különböző ideológiai, erkölcsi, etikai, vallású emberek között együttműködés, esetleg barátság. A kérdés nagyon is aktuális, és külön érdekesség, hogy ezzel a problémával egyszerre, egy időben foglalkoztunk.
Hát ez szerintem nem véletlen!
Hát ezért.
Én: Egyetértek veled. Ez is egy dilemma, de itt azért ha tisztességes a szándék és az ország a nép érdeke kívánja, semmi baj a pártok összefogásával még akár a nem azonos "párt családok" közt is. Hangsúlyozom!...HA! normális és tisztességes és a nép érdeke kívánja így.
Azt is megjegyzem... Egyének emberek egyes emberek közt is így lenne a normális. Tisztességesen működő társadalmakban ez így is működik. Egyik ilyen a másik amolyan politikai elvközösséghez tartozik, aztán a sörözdében jókat beszélgetnek vidulnak vitáznak pár korsó sör mellett, esetleg egy szomszédi grill partin, de szent a béke és nincs egymás eltakarítani akarása. Sőt!... Kiállnak azért hogy igenis lehessen a másiknak más a politikai vallási akármije. Ez itt a mai magyarország a nem normális állapot. Egy mély erkölcsi politikai közügyi és morális válságban lévő ország lettünk, ahol az emberek és a pártok is gyilkolják egymást, egymás kicsinálására hajtanak, egyik a másikra ken minden bűnt hibát. Ebben pedig a rendszerváltástól kezdve BŰNÖS!...a teljes politikai és értelmiségi "elit". Ezért KELL!...menniük mind a politika süllyesztőjébe a történelem szemétdombjára, vagy a kevésbé bűnösöknek csak a feledés homályába.
